Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 8., hétfő IRAK—IRÁN A tűzszünet esélyei HAZÁNKBAN IS Megemlékezés a hirosimai atomtámadásról Hirosima koreai kolóniájának népviseletbe öltözött lakói augusztus 5-én részt vettek azon a szertartá­son, amelyen a városra negyvenhárom évvel ezelőtt ledobott atombomba mintegy húszezer koreai ál­dozatára emlékeztek. Közös közleményt adtak ki Sevardnadze befejezte afganisztáni látogatását A nemzeti megbékélés politi­kája egyre inkább erőre kap, az állami és elnöki hatalom tekinté­lye pedig fokozódik — közölték szombaton Kabulban vezető af­gán politikusok Eduard Sevard­nadze szovjet külügyminiszter­rel, aki csütörtök óta munkaláto­gatáson tartózkodik Afganisz­tánban. Mohammed Ráfi, Abdul Ho­med Mohtat és Abdul Vahidköz- társasági alelnökök az afganisz­táni belső helyzeten kívül a két­oldalú gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok kérdé­sét is megvitatták szovjet vendé­gükkel. Eduard Sevardnadze a nap fo­lyamán találkozott még Szajed Mohammed Gulabzoi belügy­miniszterrel, és Sah Navaz Tanaj altábornaggyal, az afgán vezér­kar főnökével. E megbeszélése­ken — mint a TASZSZ írja — kö­zös érdeklődésre számottartó kérdésekről volt szó. Végezetül a szovjet politikus tárgyalt az afgán Nemzeti Tanács (parlament) szenátusának veze­tőjével, Mahmud Habibivel, és az alsóházéval, Halil Ahmad A tavival. Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió külügyminisz­tere vasárnap befejezte az Afga­nisztáni Köztársaságban tett lá­togatását. Nadzsibullah elnökkel Kabul­ban tartott záró megbeszélésén áttekintették a munkalátogatás eredményeit, és megállapították, hogy valamennyi felvetett kér­désben a nézetek teljes azonossá­ga nyilvánult meg. Megállapod­tak abban, hogy Sark miniszter- elnök szovjetunióbeli látogatá­sának előkészítéseként szakértői szinten folytatják a gazdasági, tudományos-műszaki és kultu­rális együttműködés kiszélesíté­sével összefüggő konkrét javas­latok további pontosítását. A szovjet-afgán tárgyalások­ról vasárnap Kabulban közös közleményt hoztak nyilvános­ságra. Sevardnadze Kabulban fo­gadta az afganisztáni baloldali demokratikus pártok tömbjéhez tartozó szervezetek vezetőit, és találkozott az afganisztáni ma­gánvállalkozók képviselőivel is. Sevardnadze vasárnap haza­utazott. Irak kész tűzszünetet hirdetni az Iránnal folyó háborúban, amennyiben Teherán hajlandó világosan és egyértelműen ki­nyilvánítani, hogy a tűzszünet ki­hirdetése után rögtön közvetlen tárgyalásokat kezd Irakkal — ol­vasták be szombaton a bagdadi televízióban Szaddam Husszein iraki elnök közleményét Irak ál­láspontjáról. Megfigyelők rámutatnak arra, hogy ezzel elhárulhat az utolsó akadály a tűzszünet kihirdetése előtt. Irak korábban a tűzszünet feltételéül azt szabta, hogy Tehe­rán és Bagdad képviselői üljenek le szemtől szemben a tárgyaló- asztalhoz. Teherán ugyanakkor korábban már egyértelműen le­szögezte, hogy hajlanadó a köz­vetlen tárgyalásokra, de előbb a tűzszünetet kell kihirdetni. Pérez Minden jóérzésű moszkvai la­kos csak felháborodással reagál­hatott arra, amit augusztus 2-án a hadsereg kötelékébőlfrissen el­bocsátottfiatalok műveltek a vá­ros központi, Gorkij nevét viselő parkjában: mint a TASZSZ je­lentette, mintegy nyolcezer fiatal úgy döntött, hogy a legrosszabb hagyományok szellemében ün­nepli meg a légi deszant fegyver­nem létrehozásának 56. évfor­dulóját — avagy inkább önma­gát... A jelentés szerint az Ország különböző pontjairól érkezett de CuellarfőútiÁr vasárnap New Yorkban kijelentette, hogy ha a két fél között egyetértés alakul ki, akár hétfőn vagy kedden be­jelentheti az öböl menti tűzszü­net időpontját. A főtitkár ugyan­akkor arra számít, hogy a hossza­dalmas előkészületek miatt két hét is eltelhet, amíg érvénybe lép a tűzszünet. Közben vasárnap délután az ENSZ-székházba érkezett az iráni külügyminiszter, hogy meg­beszélést tartson a világszervezet főtitkárával. Velajati a főtitkár­nak átadja Teherán válaszát arra a szombaton elhangzott bagdadi bejelentésre, hogy Irak vissza­vonja a tűzszünet előtti közvet­len tárgyalásokra vonatkozó kö­vetelését, ha Irán kötelezi magát arra, hogy a tűzszünet kihirdeté­se után közvetlen párbeszédet kezd Irakkal. egyenruhás fiatalemberek már a kora reggeli órákban gyülekez­tek ezen a keddi napon a park­ban, s a találkozót a maguk mód­ján próbálták emlékezetessé ten­ni. Csupa virtuskodásból, kiva­gyiságból az ittas deszantosok le­taposták a park pázsitját és virá­gait, — a parkban pihenők kéré­sét, hogy hagyják abba az italo­zást és a növényzet tönkretételét, a legdurvább káromkodásokkal utasították vissza. A vandaliz­mus a parkban tartott délelőtti koncert idején érte el egyik csúcs­pontját, de még késő este is foly­Az Országos Béketanács kez­deményezésére szombaton — a Hirosima elleni atomtámadás évfordulóján — országszerte megemlékezések, békemozgal­mi akciók hívták fel a figyelmet az atomfegyverkezés veszélyei­re, a tömegpusztító fegyverek felszámolásának fontosságára, az emberi jogok tiszteletben tar­tására. Az OBT ifjúsági békebizottsá­ga Budapesten, a Vörösmarty té­tatódott. A deszantosok felmász­tak a színpadra, ott itták üvegből a vodkát és a bort, megkaparin­tották a mikrofont. Erőszakkal kényszerítettek másokat, hogy vigyázz állásban igyanak az Af­ganisztánban hősi halált halt fegyvertársaik emlékére. A park egyik szökőkútjánál a deszanto­sok térden állva elkezdték letép­ni magukról a katonai kitünteté­seiket, s a vízbe hajigálták az ér­demrendeket. A koncertet a ren­dezőség kénytelen volt félbesza­kítani. ren rendezett megemlékezést, amelyen Tunyogi László, a bi­zottság elnöke mondott beszé­det. A margitszigeti úttörőstadi­onban egész napos programot szerveztek ez alkalomból. A zá­róműsort, a délutáni Halász Ju- dit-koncertet több ezer gyermek hallgatta végig. A Deák téri evangélikus, és a Böszörményi úti református templomban este ökumenikus imákkal emlékeztek a 23 évvel Az esti műsoron ugyanez megismétlődött. A részeg de­szantosok nem hallgattak a jó szóra, sem a rendőröknek, sem józan társaiknak nem sikerült jobb belátásra bírniuk őket. Ve­rekedések robbantak ki, s a park hamarosan úgy nézett ki, mintha légitámadás érte volna. Amikor este tízkor a parkot bezárták, a deszantosok kis cso­portokba verődve az Arbat utca felé indultak, ahol szintén kihí­vóan viselkedtek, zavarták a já­rókelőknek és a környék lakói­(Népújság-telefotó — MTI) ezelőtt történtekre. A Vörös­marty tér melletti Duna-parton a megjelentek égő gyertyákat vivő papírhajókat eresztettek a Duna vizére az atomhalált haltak emlé­kére, az atomfegyverek elleni til­takozásul. Hasonló megemlékezéseket tartottak vidéken is, a többi kö­zött Csongrádon, Pécsett, Kun- szentmártonban, Székesfehérvá­ron, Miskolcon, Szekszárdon, Kőszegen és Debrecenben. nak nyugalmát. A rendőrök fel­szólításaira sem hagyták abba a rendbontást, majd egy csoport a Kalinyin sugárúton a Vörös tér felé indult. A csoporton belül ve­rekedés tört ki, a deszantosok belekötöttek a járókelőkbe. Vé­gül a rendőrség erélyes közbelé­pésének köszönhetően sikerült helyreállítani a belváros rendjét, igaz, hat rendőrt sérülésekkel kórházba kellett szállítani — írja jelentésében a szovjet hírügynök­ség. Több ezer iráni vonult augusztus 4-én a város Azadi (szabadság) terén felállított kegyhelyhez, hogy hűségéről biztosítsa Khomeini Ajatollahot, Irán legfőbb vezetőjét. (Népújság telefotó — MTI) MOSZKVA: Deszantosok — vandalizmusa Arafat nyilatkozata Alkotmányos feszültség a szovjet végeken Úgy tűnik, elülnek a hónapok óta tartó feszültség hullámai a Szovjetunió két határmenti köz­társasága közötti konfliktusban, amelyet az Azerbajdzsánhoz tar­tozó Karabah-Hegyvidéki Auto­nóm Terület elszakadási igénye (sőt követelése) váltott ki. A leg­utóbbi hírek szerint Örményor­szágot ismét megnyitották a kül­földiek előtt, ami a konszolidá­ció biztos jele. Látszólag tehát az örmények beletörődtek, hogy az alkotmánynak (amelyre heves vitájukban a szembenálló felek egyformán hivatkoztak) politi­kai és jogi értelmezése közül az utóbbi kerekedett felül. A ma érvényes szovjet alkot­mány szerint a Szovjetunió 15 szovjet szocialista köztársaság­ból álló „egységes szövetségi soknemzetiségű állam”, amely­ben az egyes köztársaságok önál­ló alkotmánnyal, törvényhozás­sal rendelkező szuverén államok. Köztük föderatív köztársaságok azok, amelyek maguk is auto­nóm tagköztársaságokból áll­nak: a Szovjetunióban ma 20 (mellesleg szintén saját alkot­mánnyal bíró) autonóm köztár­saság található, ebből 16 az orosz föderációban, kettő a grúz, és egy-egy az üzbég és az azerbaj- dzsáni köztársaságban. Ugyanakkor az egyes szövet­ségi köztársaságokon belül nem­zetiségi csoportok, területek — elsősorban nyelvi, kulturális jo­gosítványokat biztosító — auto­nóm területet, illetve körzetet al­kothatnak, amelyről az érintett köztársaság legfelsőbb tanácsa (parlamentje) hozhat törvényt. Ma az orosz föderáciában 5, a grúz, a tadzsik és az azerbajdzsá­nt köztársaságban egy-egy auto­nóm terület létezik — a legutóbbi a Karabah-Hegyvidék. A mostani vitában Azerbaj­dzsán az alkotmány 78. cikkére hivatkozik, amely a szövetségi köztársaságok jogait taglalva le­szögezi, hogy a „köztársaság be­leegyezése nélkül annak területe nem változtatható meg”, az egyes határok csak az érintett „köztársaságok kölcsönös bele­egyezése” nyomán módosítha­tók. A karabahi örmények vi­szont azzal érvelnek, hogy az al­kotmány 70. cikke hangsúlyozza a nemzetek szabad önrendelke­zési jogát, és Leninre hivatkoz­nak, aki e jog biztosítását alapve­tőnek tekintette. Ez az a pont — és itt fordul át a jogi kérdés elsődlegesen politikai értelmezésbe is —, ahol a törté­net egy kicsit távolabb vezet. Tény, hogy Lenin — már a bolse­vik párton belül is — kezdettől fogva éles harcot folytatott a nemzetek önrendelkezési jogá­nak elismeréséért és programba iktatásáért. A kérdésről a párt­ban koránt sem volt teljes az egyetértés. Akadtak, akik ezt kerek-perec elutasították, mások a főként csak nyelvi önállóságot biztosító „kulturális-nemzeti autonómia” kimondásával akarták helyette­síteni. Sokan nem értettek egyet Leninnel abban, hogy az önren­delkezési jog értelmében biztosí­tani kell az adott államtól való különválás jogát is. Az 1917. november 8-án elfo­gadott „béke-dekrétum” végül is Lenin gondolatait tükrözte, ami­kor leszögezte: minden nemzet „szabad szavazással, a megszálló vagy általában az erősebb nem­zetek csapatainak teljes kivonása mellett, a legkisebb kényszertől mentesen határozza meg” álla­mának létezési formáját. (Ez az, amiről Rosa Luxemburg 1918- ban azt írta, hogy „a híres nemze­tek önrendelkezési joga semmi más, mint üres kispolgári frazeo­lógia és humbug”, amelynek fel­karolásával Leninék egy nagyon fontos kérdésben elárulták a for­radalom ügyét....) Amikor 1922-ben napirendre került az első szovjet alkotmány megfogalmazása, a nemzetek, nemzetiségek kérdésében to­vábbra is igen eltérő nézetek csaptak össze. Akadtak, akik a nemzeti kérdés teljes figyelmen kívül hagyásával, eleve egységes államot képzeltek el; mások az egyes népeket az orosz föderáció részeiként, számukra csupán egyfajta autonómiát biztosítva kezelték volna; míg voltak, akik éppen ellenkezőleg: egy, a köz­társaságokból álló, laza állam- szövetséget javasoltak 1922. augusztus 11-én a KB szervező irodája bizottságot ho­zott létre azzal a feladattal, hogy a következőplénumra tegyen ja­vaslatot az ügyben. A bizottság élére Sztálin került, aki egyértel­műen az autonomizálás híve volt: azt tartotta megoldásnak, ha az egyes autonóm nemzetek, illetve köztársaságok „belép­nek” az orosz föderációba, illet­ve ez utóbbinak apparátusát, szervezetét kiterjesztik a csatla­kozott területekre. Lenin, aki ek­kor már betegen, Gorkijban élt, nagyon hamar, már 1922 szep­temberében levélben tiltakozott ez ellen, és azt javasolta, hogy az autonóm népek megfelelő terü­leti egységenként szocialista köztársaságokba szerveződje­nek, s e köztársaságok (az orosz és a többiek) egyenjogú felekként alkossanak közös állami formá­ciót. S bár e kérdésben még az ő ál­láspontja győzött — 1922. de­cember 30-án a Szovjetunió Szovjetjei I. Kongresszusa a köz­társaságok szövetsége mellett döntött — Lenin még ezt is ke­vésnek érezte, és éppen a kong­resszus napjaiban írt újabb leve­lében határozottan szembeszállt az orosz és a többi köztársaság apparátusainak „egységesítésé­vel” (valójában az orosz intéz­mények kiterjesztésével), mert az szerinte nem lenne egyéb, mint a”kicsit átmázolt” nagy­orosz sovinizmus reprodukálása. Még azt a lehetőséget is felve­tette, hogy esetleg „a következő szovjet kongressszuson... a szov­jet szocialista köztársaságok szö­vetségét csak a katonai és diplo­máciai vonatkozásban tartsuk fenn”. Azonban elkésett: beteg­sége súlyosbodásával ennek a vé­leményének már nem tudott ér­vényt szerezni, és (tz 1923. július 6-án elfogadott alkotmány már a sztálini álláspontot tükrözte. Napjainkban, ahogy látvá­nyosan lazulnak a sztálini centra­lizációtól örökölt dogmák, intéz­mények, struktúrák merev kö­töttségei, úgy válnak egyre élőb­bé — és koránt sem csak gazda­sági vonatkozásban — Lenin „politikai végrendeletének” gondolatai is. És ilyen szempont­ból is sokatmondó, hogy a leg­utóbbi KB-ülés arról is határo­zott: a politikai bizottság a jövő év elejére készítsen jelentést a nemzeti, nemzetiségi helyzetről, amit nem sokkal később aztán a KB plénuma is megvitat majd Jasszer Arafat, a PFSZ veze­tője úgy véli, hogy „már csak idő kérdése” az önálló palesztin ál­lam megalapítása. A bulgáriai Várnában a szófiai televíziónak szombaton adott nyilatkozatá­ban kijelentette: „harcunk utolsó szakaszába érkeztünk, és hama­rosan kitűzzük lobogónkat Ke- let-Jeruzsálemben, jövőbeli fő­városunkban”. Arafat szombaton utazott el Bulgáriából. Előtte fogadta őt Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt KB főtitkára. Jordánia és Ciszjordánia közi­gazgatási kapcsolatainak feladá­sa megszilárdította a PFSZ sze­repét a palesztin kérdés esetleges megoldásában — hangsúlyozta szombaton Husszein jordániai uralkodó. Hozzátette: a Ciszjordániához fűződő adminisztratív kapcsola­tok feladása „fájdalmas lépés „ volt, amelyet Amman azzal a cél­lal tett, hogy „megerősítse a pa­lesztin nép harcát a PFSZ-nek, a palesztinok egyedüli és törvé­nyes képviselőjének irányításá­val”. Jichak Samir izraeli miniszter- elnök szerint Jeruzsálem kész tárgyalni Egyiptommal, Jordáni­ával, a palesztinokkal, de nem a PFSZ-szel. A The Observer brit folyóirat vasárnapi számában közölt nyilatkozatában azt is ki­jelentette, hogy a jövőbeli tár­gyalásokon Ciszjordánia állandó státusa a megbeszélések külön témaköreként szerepelne.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom