Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 8., hétfő GAZDASÁG TÁRSADALOM Két tűz között KISZ-értekezlet előtt Országos értekezletet hívott össze őszre a KISZ, ahol az ifjú­sági mozgalom tartalmi és szer­vezeti megújításának érlelődő elképzeléseit vitatják meg. A KISZ-vezetés terveiről kérdez­tük Gönci Jánost, a KISZ KB tit­kárát. — Miért van szükség az átala­kításra? — Meglehetősen feszült idő­szakban vagyunk, mindenkiben nagy a bizonytalanság. Tapaszta­lataim szerint a határozott politi­zálásnak ilyenkor is van tekinté­lye, miközben természetes, hogy kevésbé aktívak az emberek. Minden hasonló helyzetben bi­zalmatlanság ébred a hatalom­mal és intézményeivel szemben. Ezzel párhuzamosan pedig min­denki azt keresi, hogyan javíthat­na az életén — és ebben még mi sem segíthettünk eleget a tagja­inknak. — Hogyan oldhatja fel ezeket a feszültségeket a KISZ? — Könnyebb lenne olyan vá­laszt adni, hogy ha mindez így van, akkor a KISZ maradjon a kellemes programok szervezésé­nél, és akkor jól érzik magukat, akik kapcsolatba kerülnek a mozgalommal. De egyre inkább számolnunk kell azzal is, hogy a fiatalság, ahogy az öltözködés­ben vagy a zenében, a politiká­ban is alternatívákat keres. Tehát egyszerre kell szórakoztató sza­badidős és politikai szervezetnek lennünk. — A politikai kötődés a KISZ esetében adott. Vagy ez is vita tár­gya? — A KISZ az MSZMP ifjúsági szervezete, a párt politikáját képviseli: ezt azonban csak ak­kor tudja megtenni, ha tagjai ma­gukénak érzik a mozgalmat. A KISZ hosszú időn keresztül két tűz közé került, állandó konflik­tusba keveredett a párt — direkt utasításokkal élő — vezetőivel, és a fiatalokkal, akik elfordultak ettől a politikától. Ezért most so­kan arra törekednének, hogy a KISZ szakadjon el a párttól. Sze­rintem lazítani kell a túl szoros kötődést, s garanciákat kell adni arra, hogy a párt nem él a közvet­len utasítás eszközével. Elvileg eddig is, most is az adott párttestület irányítja a hoz­zá tartozó KISZ-testületet, gya­korlatilag azonban a párttitkár gyakran személyes beosztottjá­nak tekinti a KISZ-titkárt. Ha ezt a módszert sikerül politikai kapcsolattartással felváltani, ak­kor a KISZ jobban meg tud felel­ni mindkét feladatának. — Milyen formában valósul­hatna meg ez az új típusú kapcso­lat? — Nagyon sok elképzelés és lehetőség van, mindnek van elő­nye és hátránya. Például megol­dás lehet, hogy a párt Központi Bizottságának irányítása alatt dolgozik a KISZ KB, az alacso­nyabb szintű testületek munká­ját pedig a párttag fiatalokon ke­resztül befolyásolhatja a párt. Talán így. De ennek a variáció­nak is vannak veszélyei: előfor­dulhat, hogy így a pártszerveze­tek nem érzik magukénak az ifjú­sági mozgalmat, és akkor lehet, hogy nem adnak utasítást, de se­gítséget sem. Egy-egy KISZ- szervezetnek pedig az lehet az érdeke, hogy ne válasszon a tes­tületéibe párttagokat, mert így kibújhat a pártirányítás alól. Igaz, a felsőbb KISZ-szervek irá­nyítása akkor is érvényesül... Fo­lyik a konzultáció a párttal ezek­ről a kérdésekről, a döntést ott kell meghozni. — Ha KISZ-en kívüli okai is vannak a fiatalok elfordulásá­nak, akkor milyen eredmény vár­ható a szervezeti felépítés válto­zásától? — Nem biztos, hogy egyetlen szervezet minden igényt ki tud elégíteni tizennégytől harminc- egynéhány éves korig. Egységes irányítást sem tudok elképzelni — nincs is. Például ma is küszkö­dünk azzal, hogy mit jelent a kö­zépiskolákban a KISZ politikai jellege: ott elsősorban önkor­mányzatokra, diákszerveződé­sekre van szükség. A dolgozó fiatalokat viszont az foglalkoz­tatja, hogy személyes boldogulá­sukban segíti-e őket a KISZ. A szervezeti változtatásokkal azt szeretnénk elérni, hogy a KISZ se kezelhesse szürke tö­megként az ifjúságot, hogy más­képp kelljen dolgozni egyik vá­rosban, mint a másikban, Buda­pesten és egy faluban. — Szóba került az a lehetőség, hogy a KISZ több rétegszervezet szövetségéből épüljön fel. Ennek milyen visszhangja van a mozga­lomban ? — Úgy látom, hogy az alap­szervezeteket nem érdekli külö­nösebben, milyen a KISZ egé­szének szervezeti felépítése. Se­gítséget szeretnének a saját mun­kájukhoz, s nekik mindegy, hogy a nagyüzemi KISZ-bizottságot a szakmai vagy a megyei KISZ-bi- zottság irányítja-e. Ezek a válto­zások valójában csak annyiban érintik az alapszervezeteket, hogy ha sikerül megtalálni a leg­jobb, vagy legalább a mostaninál jobb szervezeti formát, akkor kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Ma úgy tűnik, hogy a szerve­zeti felépítés gátja a színvonala­sabb, hitelesebb működésnek. Még mindig egyformán kezeli a mozgalom a különböző életko­rú, szakmájú, lakóhelyű fiatalok közösségeit. Központi határoza­tok születnek, amelyek egyik megyében hasznosak, a másik­ban végrehajthatatlanok. Az egyik lehetséges megoldás a ré­tegek szervezeteinek a szövetsé­ge. Ugyanilyen jogos azonban a települések szerinti csoportosí­tás is. Egy kisebb, jobban körül­határolt szervezetben erősebb a közösségtudat, ez persze nem­csak összeköt, hanem el is vá­laszt. Például a szakma szerinti felosztás a pedagógust az orvos­tól. A településtípusok szerint felépített mozgalomban viszont másik szervezetbe kerülne mondjuk a falusi meg a városi pék. Úgy gondolom, hogy egy nagyon rugalmasan felépülő, a különböző sejtek változatos kap­csolódási formáit biztosító szer­vezetre van szükség. Hogy ezt pontosan hogyan kellene létre­hozni, ma még nem tudom meg­mondani. R.A. Csak néhány napig élvezhette a szülői szeretetet az a gólya, amelynek mindkét szülője nagyfeszült­ségű vezetéknek repült és elpusztult. A tábor lakói pártfogásba vették, békával etetik, és mire a tábor­nak vége lesz, már szabadon repülhet. Ornitológus tábora Hanságban Hagyománnyá vált már, hogy a Hanság egyik legszebb részén a Fehér-tó környékén minden év­ben összegyűlnek a természetet szerető diákok. Idén tizenketted­szer rendezték meg a hansági or­nitológiái és természetvédelmi kutató tábort, két hétig 30 tanuló ismerkedhet a természetvédelmi táj szépségeivel, élővilágával. A Fehér-tó egyik csatornáján csónakkal indulnak a diákok, hogy különböző részeiről víz­mintát vegyenek. (Mti fotó: Matusz Károly) Románia 1988 nyarán Szabálytalan útinapló (1) Évek óta kapcsolatban áll la­punk, a Népújság egy moldáviai megyei napilappal, a Flacara Ja- sulival. Egy félmilliós megye- székhelyen, Iasiban szerkesztik: Románia legősibb országrészé­nek ’’fővárosában”. A viszony abban áll, hogy évente érkezik egy román újságíró hozzánk, aki­nek segítséget adunk ahhoz, hogy megismerkedjen hazánk­kal, majd szerkesztőségünkből is rendre útrakél egy kolléga, hogy tapasztalatokat szerezzen. Idén nyáron nekem nyílt alkalmam el­utazni abba az országba, amely- lyel határosak vagyunk, mégis mind több fal emelkedik közöt­tünk. Rémtörténetek szólnak ar­ról, hogy miként akadályoztak újságírókat munkájukban Ro­mániában: nekem éppen ellen­kezőleg, igyekeztek támogatni, válaszolni kíváncsi kérdéseimre. Nikosz Kazantzakisz írja egy helyen: “A kínaiaknak van egy különös átkuk: Szüless te érdekes időben. ” Szívesebben szólnék én is lenyűgöző útiélményekről, rá­csodálkoznék az ismeretlen tá­jakra és emberekre, de ez lehe­tetlennek bizonyult. Az előbb idézett mondás kényszere miatt a tiszteletkörök helyett kérdeztem és kérdeztem, mindaddig, míg úgy éreztem: érteni nem vélek valami számunkra különleges dolgot. Ez nyomta rá bélyegét utazásomra: sok olyan emberrel találkoztam, akiket szívesen fo­gadnék barátomul, nem kevés furcsaságba botlottam, de olyas­mi is jócskán akadt, ami ellenér­zést keltett bennem. Ezért egy szabálytalan útinaplóban próbá­lom megörökíteni az általam át- élteket. Jártam a megyei pártbizott­ságon, falvakban, kisvárosok­ban, állami gazdaságokban, is­kolákban, színházakban és mú­zeumokban, s belepillantottam a főváros mindennapjaiba is. Be­szélgethettem pártmunkásokkal, munkahelyi vezetőkkel és egy­szerű emberekkel. Az egy hét alatt napi 10-12-16 órában, a programban eltervezett időn jó­val túl faggattam azokat, akikkel találkoztam. Igyekeztem megér­teni sajátos gondolkodásmódju­kat, életviszonyaikat és a hata­lom sajátos logikáját. Legalább egy falat próbáltam ledönteni magamban azok közül, amelyek sajnos fenyegetően emelkednek a két nép között. Nem volt könnyű dolgom. Szívesen mondták el nézeteiket, de számomra a legér­dekesebb momentumok olykor egy elszólásból, egy mellékmon­datból derültek ki. Ilyenkor pe­dig újra el kellett indulnom attól a bizonyos tánciskolái kályhától, hogy el ne tévedjek. Ugyanis na­gyon sok fogalmat másként és másként értelmezünk. Ott is úgy fogalmaznak, hogy ”a legfőbb érték az ember”, de mást értenek, érték, és mást ember alatt. Lega­lábbis a hivatalos, és egy kézből származó ’’igazságok” mást suly­kolnak a fejekbe, mint amit álta­lában vélünk ezekről a dolgok­ról, s ha egy-két túlkapást a több­ség csendben elítél vagy megmo­solyog: az élet kereteit mégis a hangoztatott elvek szabják meg. Még sokkal jobban, mint nálunk valaha is elképzelhető volt. A Tarom gépével indultam Ferihegyről. A román légitársa­ság alkalmazottai nem bíznak a magyar ellenőrzésben: a repülő­be beszállva, még egy alapos mo­tozást tartanak, sőt ezt a bukares­ti repülőtéren is megismétlik. A vámos nemigen törődik táskám tartalmával: inkább újságjaimat böngészi végig. Talán ez a legve­szélyesebb portéka, ami tőlünk mostanában érkezhet? Végre elhárult minden aka­dály, megláthatom a román fővá­rost. Innen indul a következő gép, amely Iasiba visz. Moldávia szíve igen szép. A ré­gi házak egy részét megőrizték, mások a nagy építkezések áldo­zatául estek: a település úgy néz ki, mint egy izmos, fiatal test, amely nem *foltozott”, hanem rongyossá vált ruháját ledobja. Csupán néhány helyen, ”dísz­nek” őrzi meg a legfontosabb épületeket: ezek közül is akad, amely újonnan emelkedett: szál­lóm előtt áll ’’Dosoftei háza”, amely teljes egészében rekonst­rukció. Egész utcákat tüntettek és tüntetnek el, amelyekért "nem kár", s gombamódra szaporod­nak a betontömbök. Nos, nem nyújtanak sivár képet, már a mo­dern elvek szerint készültek, s többnyire 3-4 szobás lakások vannak bennük. Az első órák ismerkedéssel tel­nek. Az utcákon kopott ruhás já­rókelők, a kirakatokban divatja­múlt holmik, a levegő benzin­füsttől fojtogató. Nem azért, mintha sok gépkocsi közleked­ne: a benzint jegyre adják, s au­tónként és havonta 25-30 liter jár, abból pedig nemigen lehet ugrálni. Inkább a finomítás so­rán marad olyasmi az üzem­anyagban, ami ilyen bűzössé te­szi a levegőt. Feltűnő az is, hogy milyen sok a fiatal, a gyerek. A családok nem a nálunk megszo­kott nagyságúak: a három kicsi természetes, de nem meglepő a négy-öt-hatsem. Az utak mentén mindenütt Ceausescut éltető táb­lák. Minden hivatali helyiségben is az ő óriási színes arcképe mo­solyog. A felszínt hamar ki lehet is­merni, ám csak kérdőjeleket kelt bennem: nem egyszerű megérte­ni a beszélgetések alatt sem, ho­gyan gondolkodnak román is­merőseim. A iasi kollégák változatos programot állítottak össze. Főleg annak örülök, hogy alkalmam nyílik falvakba elmenni, olya­nokba is, amelyek majd a ’’mező­gazdaságiforradalom ” áldozatá­ul esnek. Ebédre egy jó étterembe invi­tálnak: bőséges a teríték. Egy kis kolduslány zavarja meg csak a nyugalmat, aki rámenősen tartja a markát: csak néhány lei fejében hagy békén bennünket. Estig jár­juk a várost: gyönyörű templo­mok, tágas sugárutak: az élet külső kulisszái szépek. Közben vendéglátóimat faggatom, hogy mit tudnak hazánkról és a nagy­világról. Megdöbbentően keve­set: az tartják, hogy messzeme­nően tiszteletben kell tartani más országok belügyeit. Ebből az elv­ből aztán az következik, hogy például szűkszavúan emlékeztek meg a lapok a két nagyhatalom moszkvai csúcstalálkozójáról, de a májusi magyarországi pártkon­ferenciáról is csak tényközlés je­lent meg. Amikor a nemzetiségi kérdéseket vetem fel, kitérnek előlük: talán ebben az ország­részben nem is napi téma ez, na­gyon kevés magyar él erre. Any- nyit mindenesetre hozzáfűznek: szerintük ez megoldott problé­ma. Meg aztán mostanában itt mindenkinek nehéz: a felgyü­lemlett külföldi adósságot kellett csökkenteni rohamosan. Este bekapcsolom a televíziót: a műsor kétórás, az is riport mű­sor, a termelés frontjáról. Amikor néhány évvel ezelőtt kialakult ez az adásidő, több változás is kö­vette egymást. Megszűnt Iasiban is a helyi rádió, a megyei lap töre­dékére zsugorodott, négy aprócs­ka oldalon jelenik meg. Ezek a "hullámok” söpörték el az or­szágban a magyar nyelvű adáso­kat, a takarékoskodás elvének esett áldozatul jó néhány vív­mány itt is, Románia magyarlak­ta részein is. Hiszen az "egyenlő­ség ” deklarált el vének megfelelő­en a "magyar anyanyelvű román dolgozóknak " is részt kell vállal­niuk a nehézségek elviselésében. Az egyenlősdinek kifinomult já­tékszabályai vannak: néhány éven belül az irányítás el szeretné érni a teljes egyöntetűséget. Vala­ki nem mérnök, orvos, esztergá­lyos, hanem a hivatalos nyelv szerint munkás. Nehezen hajtom álomra a fe­jem, miközben az üresen villogó készüléket kikapcsolom. (Folytatjuk) Gábor László Magyar gyógyszerek sikere Az év első felében húsz száza­lékkal több gyógyszert értékesí­tettünk a nyugati piacokon, mint 1987 első felében. — tájékoztatta az MTI-Press mun­katársát Kovács László, a Med- impex Gyógyszerkülkereskedel­mi Közös Vállalat vezérigazgató helyettese. — Az utóbbi esztendőkben a tőkés országokba irányuló ex­portunk gyorsabban nő, mint a vállalat összes exportja. A gyógyszeripar a magyar ipar di­namikusan fejlődő ágazata, tő­kés partnereink újabb gyógysze­rek hatékonyságáról győződnek meg, s ezekből tekintélyes tétele­ket rendelnek. A magyar gyógy­szerek nemcsak Nyugat-Euró- pában, hanem az Amerikai Egyesült Államokban, Japán­ban, a délkelet-ázsiai és a távol­keleti, latin-amerikai országok­ban is kelendőek. — Az egyik legsikeresebb ké­szítményünk a Jumex, a Parkin- son-kór gyógyszere, a Chinoin Gyógyszergyár terméke, ame­lyet egyre több országban törzs­könyveznek. Az idén ebből a legnagyobb tételeket Ausztriá­ba, Olaszországba, Angliába és Finnországba szállítják. Az NSZK-ban ebben az évben re­gisztrálták, és hamarosan sor ke­rül erre Franciaországban és Spanyolországban is. Kanadába a következő évtől, az Amerikai Egyesült Államokba másfél-két éven belül szállítják. Japán ebben az évben kétmil­lió dollár értékű Ipriflavont vásá­rolt, Olaszországban és Nyugat- Európa más országaiban, az USA-ban még folyamatban van e gyógyszer klinikai kipróbálása és törzskönyvezése. A Cavinton, a Kőbányai Gyógyszergyár agyi értágító ter­méke mindenekelőtt a japán pia­cot hódította meg, annyira, hogy a Medimpexnek évente több mint húszmillió dollár bevétele származik e gyógyszernek a szi­getországbeli értékesítése révén. Karriernek néz elébe a Hevi- zos nevű, herpesz-vírus elleni gyógyszer. Ezt a Magyar Tudo­mányos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetében a kö­zelmúltban kifejlesztett ható­anyagából a Biogal Gyógyszer- gyár állítja elő. Nálunk nemrég törzskönyvezték, de máris több országban várják, mivel a vilá­gon alig van hatásos gyógyszer a herpesz-vírus ellen. Á Naksolt, az égési sérülések gyógyszerét — amelyet a Humán Intézet állít elő — szintén nemrég regisztrálták Magyarországon, de már nyolc országban van törzskönyvezve. — Keresett a magyar gyógy­szergyárak több reprodukciós terméke. Ezek között van a gyo­morfekély elleni Famotibin és a vérnyomáscsökkentő Enalapril — mindkettő a Kőbányai Gyógyszergyárban készül — va­lamint Captopril, amelyet az EGIS Gyógyszergyárban állíta­nak elő. Á Metildopa — magyar- országi márkaneve a Dopegyt — hagyományos vérnyomáscsök­kentő, szintén reprodukciós ter­mék. Ezt az USA-ban fejlesztet­ték ki, s az EGIS Gyógyszergyár a hetvenes évek óta gyártja. En­nek legnagyobb felvevő piaca, az Amerikai Egyesült Államok évente 15 millió dollár értékűt kér ebből. Csaknem ugyaneny- nyit igényel húsz másik ország ebből a gyógyszerből. — A magyar gyógyszerek kül­földi értékesítését segíti elő a Medimpex kiterjedt külpiaci há­lózata. Összesen 34 országban képviselteti magát. Termelő jel­legű érdekeltségünk van Svájc­ban, Indiában, Bangladesben, Nigériában, Mexikóban. — Kereskedelmi vállalataink működnek Nyugat-Európa mindegyik jelentős országában, az USÁ-ban és Jamaikában. (M.E.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom