Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 186. szám (187. szám)

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 186. szám ÁRA: 1988. augusztus 6., szombat 2,20 FORINT Ne csak a „fejkvótából” Milliók — az emberért Népi ellenőrök a munkahelyi körülményekről Mitől féljünk...? A különböző művelődési intézmények, egyesületek szélesebbé és árnyaltabbá vá­ló munkája nyomán az isme­retszerzés lehetősége mind többek előtt nyílik meg. Me­gyénkben is szaporodnak az olvasótáborok, a középfokú oktatásra, az egyetemre is előkészítő nyelvi, szakági tan­folyamok, vagy éppen társa­dalomtudományi, gazdaság- politikai, szociológiai kurzu­sok. Jó ez...? Érdemes rájuk pénzt, energiát áldoznia in­tézménynek, személynek egyaránt? Úgy vélem: a kér­désre adott igen a természe­tes. Újabban mégis hallani szirénhangokat, miszerint ez a törekvés, erőlködés nem más, mint az ’’elitképzés” egyféle új megjelenése, ami megosztja a társadalmat, ha­tárvonalat húz a tömeg és egy szűkebb, jobban szituált réteg közé. A módosabb előrelép, a szűkebben eleresztett megre­ked bizonyos szinten. Káros az ilyesféle véleke­dés! Éppen az elé húz gátat, ami a jelen nehézségeinek, társadalmi és gazdasági prob­lémáinak a leküzdésére alkal­mas. Mert nem az a kémia iránt érdeklődő diákember válhat egyszer a magyar vegy­ipar továbbfejlesztőjévé, akit egy-egy TIT-tanfolyam emel magasabbra? Nem az a múl­tunkat, félmúltunkat igazán felderítő, mélyen megismerő ifjú történész juthat e tudo­mányág magas szférájába, akiben az olvasótáborok, or­szágjárások a csírából, a mag­ból cserjét, fát lombosítanak? Alkalmassá teszik főiskola, egyetem elvégzésére, netán tudósi teljesítmény kivívásá­ra? Nem az a társadalmi igaz­ságokban megmártózó ifjú válhat az elkövetkező évtized mélyre tapintó szociológusá­vá, aki a jelenidő legmeré­szebb, legmesszebb látó szak­emberétől szívja ehhez az anyatejet? Úgy vélem: nem az isme­retszerzés, a magasabbra há- gás egyre népszerűsödő for­máiban, módszereiben kere­sendő itt a különböző szelle­mi vállalkozások tagadásának a miértje. Sokkal inkább a fé­lelemben, a megrögződött ós­di sztereotípiákban! Ezek ugyanis olyan hiedelmet táp­lálnak egyesekben, mintha a szocialista társadalomnak nem lenne szüksége kiemel­kedően jól képzett, vezetésre és eredményekre igazán al­kalmas rétegekre. Hiszem, vallom: nem az új szellemi ’’elittől” kell ma fél­nünk, tartanunk, sokkal in­kább a retrográd tendenciák elburjánzásától, aminek a je­lei itt-ott sajnálatosan máris megmutatkoznak...! Moldvay Győző A gépek világában is döntő marad az ember szerepe a gazda­sági, társadalmi fejlődésben. Nem véletlen, ha a népi ellenő­rök is időről időre figyelemmel kísérik a dolgozók mindennapi körülményeit, a foglalkoztatot­takkal való törődést. Szűkebb hazánkban korábban 1981-ben végeztek alapvizsgálatot, amit 1984-ben utóellenőrzés köve­tett, nemrég pedig a legutóbbi két esztendő változásait vették szemügyre. A legfrissebb tapasztalatokról a megyei NEB adott tájékozta­tást lapunknak. Mint a jelentés­ből — egyebek mellett — kitűnik: a felkeresett 39 gazdálkodó egy­ségnél — 20 önálló vállalatnál, illetve megyén kívüli irányítású üzemnél és 19 szövetkezetnél — az általános gondok közepette is észrevehetően nőttek a hérek. A jövedelmeket inkább a szövetke­zetek próbálták a nyugdíjasok körében is növelni, de hasonló szándékkal a vállalatok sem fé­kezték különösebben a munkára kívánkozó idősebbek kedvét. A foglalkoztatáshoz kivétel nélkül szociális terveket is készí­tettek, amelyeket — néhány eset­től eltekintve — demokratikus fórumokon hagytak jóvá az érin­tettek. S az előirányzatokat lé­nyegében mindenütt végrehajtot­ták. A programban legnagyobb hangsúlyt a munkavédelem kap­ta. Erre a célra a legutóbbi két évben összesen nem kevesebb, mint 697 millió forintot fordítot­tak, amely jelentősen meghalad­ja a korábbi költségeket és az elő­irányzott összeget is. Követke­zésképpen csökkent az ártalmas körülmények között alkalmazot­tak száma. A környezetvédelem kiadásai szintén számottevőek, az előző­ek ötödénél is nagyobb arányban nőttek. Más kérdés, hogy — sajnos — mindezek ellenére is baj van még például a védőfelszerelések hasz­nálatával (igaz, ebben olykor azok kifogásolható minősége in­kább a ludas), s nincs éppen min­denütt felelőse a munka- illetve környezetvédelemnek. 4 Együttesen közel félszáz mil­lió forinttal járultak hozzá az üzemegészségügy javításához, főleg pedig tavaly. Éredménye- ként nincs már lényegesebb kifo­gás a munkahelyek tisztasága el­len, az öltözők, mosdók felsze­reltsége jónak mondható. Álta­lában biztosítják a szakszerű el­sősegélynyújtást, s a 200-250 személyt számláló üzemek az or­vosi ellátást sem nélkülözik. A nagyobb helyeken rehabilitációs bizottságok is működnek. Csu­pán — s ez nagy gond! — a csök­kent munkaképességűek foglal­koztatására nem törekszenek még mindig elég határozottan, csupán néhol látszanak kisebb erőfeszítések. Miért, miért nem — a munkál­tató hozzájárulások megvonása, csökkentése vagy éppenséggel a főzést elfelejtő konyhák miatt? — egyre mérséklődik az üzemi étkezésben résztvevők száma. Stagnál a munkásszállók iránti érdeklődés, s az utaztatást igény­lők tábora sem növekszik. Pedig számolnak velük, könnyítésül szánják itt is, ott is. S végső soron könnyelműség lemondani róluk. A kulturális célkitűzések kö­zött a szakmai továbbképzés ke­rült az első helyre, s főleg azokat támogatják, akik több minden­hez szeretnének érteni. A közép- és felsőfokú oktatásban való részvételt a helyi káderpolitiká­hoz igazítják. Viszont elgondol­kodtató, hogy a tanulásra szánt összegek növekedése ellenére — az előzőnek ötödével kevesebb jut ösztöndíjra, s a hiányzó általános iskolai végzettség pótlásában még az igazán szerény terveket sem sikerül teljesíteni. Vagy: ha szép és nemes is a minőségi sport, a sportkörök anyagi támo­gatása, meglehetősen érthetet­len, ha ez szűkíti a helyi tömeg­sport lehetőségeit. Feltétlenül dicséretes, aho­gyan a gyermekintézményeket próbálják segíteni, s amit konk­rétan óvodai hozzájárulásként fi­zetnek a munkáltatók. S tiszte­letre méltók az üdültetések széle­sítését szolgáló erőfeszítések is. A bérlemények — amelyek első­sorban jelzik az igyekezetei — azonban szétszórtságuknál fogva csak kevésbé kísérhetők igazán figyelemmel, felszerelésük, ellá­tásuk problémákkal terhes. A jó szándék ellenére is elsősorban az igénybe vevő családok körülmé­nyeit nehezítik így tovább. A fészekrakást — a lakáshely­zet javítását — a képzett pénz­ügyi alapokból egyrészt kamat­mentes kölcsönökkel, másrészt különböző kedvezményekkel iparkodnak előmozdítani, s leg­inkább a fiatalok körében. A tá­mogatások összege a vizsgált két esztendőben 18 százalékkal emelkedett. Ami önmagában derék, de valójában nem jelent sokat. Hiszen az egy-egy sze­mélyre jutó átlagos 25-30 ezer forint sem nagy összeg, hát az ötezer, amivel mindezek mellett még lehet találkozni. A társadal­mi munkákból ilyen célokra jutó 1-3 százalékos kiegészítés éppen hogy csak bővíti a szűk forráso­kat. így számos ember számára inkább álom marad a saját ott­hon. S a szociális egéllyel sem jut­nak sokra — jóllehet, szívből ad­ják. A nagycsaládosoknak, a gyermeküket vagy gyermekeiket egyedül nevelők, a rászoruló nyugdíjasok, rokkantak, vagy a hosszabb ideig betegállomány­ban lévők számára tervezett pén­zen ugyanis mind többen osztoz­nak. Ennélfogva általában 700- 750 forint jut egy-egy esetben, ami, ha több is a megelőző 500- 550-nél valamivel — hangsú­lyozni sem kell -, bizony roppant kevés. Persze, könnyű kívülről okos­nak lenni. S tudják ezt jól a népi ellenőrök is. Ám mégis emlékez­tették a vállalatokat, üzemeket, szövetkezeteket: nem csak az adómentes, úgynevezett ’’fejkvó­tából” áldozhatnak a szociálpo­litikára. Az olyan kiadásoktól sem szabad húzódozniuk, ame­lyek a nyereségadó-alapot növe­lik. Mert még mindig az a ráfor­dítás a legkamatozóbb, amely az emberért történik. Korszerű körülmények között dolgozhatnak a Gyöngyösi Húsipari Vállalat marhavágóhídján. (Fotó: Szántó György) Grósz Károly fogadta Georgij Szmimovot Grósz Károly, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Georgij Szmirnovot, az SZKP Központi Bizottságának póttagját, az SZKP KB Marxizmus-Leniniz- mus Intézetének igazgatóját, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság elnökét, ismert szovjet közéleti személyiséget. A szívélyes hangulatú találko­zón Grósz Károly régi ismerős­ként üdvözölte a vendéget. Hangsúlyozta: a tudósok, köz­tük a két párt tudományos inté­zeteiben dolgozó szakemberek ma sokat tehetnek azért, hogy hi­teles, előítéletektől mentes kép alakuljon ki a magyar-szovjet kapcsolatok történelmi múltjá­ról és jelenéről. További sikere­ket kívánt a Szovjet-Magyar Ba­ráti Társaság aktivistáinak ahhoz a széles körű munkához, amit a két nép közötti kontaktusok bő­vítése, egymás tapasztalatainak megismerése és érdemi haszno­sítása érdekében végeznek. A megbeszélésen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Vállalati piacokról Magyar-finn Zányi Jenő, a Magyar Gazda­sági Kamara alelnöke pénteken fogadta Arto Tuominent, a finn Uusi Suomi Rt. vezérigazgató­ját, a Kauppalehti című tekinté­lyes gazdasági napilap főszer­kesztőjét és az általa vezetett kül­döttséget. A megbeszélésen át­tekintették a két ország gazdasá­gi, kereskedelmi kapcsolatait, és véleményt cseréltek a jobb tájé­tárgyalások koztatás érdekében folytatandó tevékenységről, amelyhez a Ma­gyar Gazdasági Kamara jelentős segítséget tud nyújtani. Á kama­ra alelnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar és a finn vál­lalatok közötti újszerű gazdasági együttműködés kibontakoztatá­sában, és a vállalati piaci jelenlét erőteljes fokozásában jelentős tartalékok vannak. (MTI) Angliába, USA-ba, Kanadába Több palackozott bor, exportra Javulnak a borexport kilátá­sai, erről tanúskodnak a Monim- pex Külkereskedelmi Vállalat el­ső félévi eredményei. Különösen figyelemre méltó, hogy sikerült a korábbinál nagyobb részt kapni a tengerentúli piacokon. Az év el­ső hat hónapjában a tőkés piacon az elmúlt esztendő azonos idő­szakához képest mintegy 15-20 százalékkal több bort értékesí­tettek. Az árak is kedvezőbben alakultak a korábbinál; 10 száza­lékos javulást mutatnak az első félév adatai. Ennyivel többet ad­tak az importőrök a magyar bo­rokért, amelyeknek minőségét és csomagolását sikerült az elmúlt időszakban javítani. A sikert az­zal is magyarázzák, hogy vissza­szorulóban van a hordós tételek­ben exportált italok aránya a pa­lackozott árukkal szemben; ez a magyar külkereskedelem szem­pontjából örvendetes fejlemény, hiszen az így exportált italok elő­nyösebben adhatók el. Nem utolsósorban fontos az is, hogy amíg a nagy tételben kivitt hor­dós borok további felhasználá­sát, úgynevezett házasítását a magyar vállalatok nemigen tud­ják ellenőrizni, és ez alkalmasint a magyar italok hírnevének csor­bulását eredményezheti, addig a palackos italok egyértelműen ta­núskodnak a minőségről, és a származás helyéről is. A borértékesítési nehézségek miatt a Monimpex nagy erőfeszí­téseket tett újabb tőkés piaci vá­sárlók megnyerésére. A tavalyi­hoz képest 15 százalékkal több italt vettek át az angol kereske­dők, egymillió dollár feletti ér­tékben vásároltak magyar boro­kat, főleg a villányi borvidék ter­mékeit. A közvetítésben fontos szerepet vállalt a Coca Cola ang­liai leányvállalata, amellyel a Monimpex szoros kapcsolatot alakított ki. Angliában a nagy szupermarketekben már megta­lálhatók a magyar borok, és re­mény van újabb kereskedelmi hálózatok megnyerésére. Az Egyesült Államokban a Pepsi Cola az üzleti partner; itt mint­egy 60 ezer karton magyar bor kelt el, főleg a balatonboglári mi­nőségi borok szerepelnek jól az amerikai piacon. Egész borcsa­lád kínálja magát; három fehér és egy vörösbor .Kanadába két év alatt megkétszereződött a ma­gyar borkivitel, amely az idén mintegy másfélmillió palack lesz. A tradicionális magyar ita­lokat keresik a kanadaiak, ennek megfelelően állította össze kíná­latát a Monimpex. A magyar boripar az első fél­évben olyan italokat is kínált kül­kereskedelmi értékesítésre, ame­lyek nem tartalmaznak kálium- szorbátot. Ennek a tartósítószer­nek a felhasználása Ausztriában és Svájcban nem engedélyezett — másutt csak minimális arány­ban, s ezt a magyar borok is „tud­ják,,-, s mivel sikerült ilyen ital­családot kifejleszteni, nincs aka­dálya a fenti két országba irányu­ló szállításoknak, s a lehetőség­gel élni kíván a Monimpex. (MTI) Nyomdászfiatalok országos ' találkozója Pénteken a békéscsabai iskola- központban megkezdődött a nyomdászfiatalok II. országos találkozója. Mintegy félezer résztvevőjét Cs. Nagy Lajos, a Nyomda, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szak- szervezetének főtitkára köszön­tötte, majd különféle szakmai és politikai rendezvényekkel meg­kezdődött a háromnapos talál­kozó. Az ország nyomdász KISZ- szervezetei 1985-ben határozták el, hogy olyan fórumokat terem­tenek, amelyek segíthetik szak­mai, politikai fejlődésüket, s hozzájárulnak a nyomdászfiata­lok gondjainak megoldásához. E törekvés jegyében két éve Fo- nyódligeten rendezték az első or­szágos nyomdász ifjúsági talál­kozót. Ott alakult meg az a titkári tanács, amely a nyomdász KISZ- szervezetek segítését kapta fel­adatául, s amelyet most Békés­csabán újra fognak választani. Az idei találkozón előadások hangzanak el, bemutatókat tar­tanak, vitákat szerveznek egye­bek közt a nyomdaipar jelenéről, a nyomdászat számítógépesíté­séről, a fényszedés újdonságai­ról, s a szakmai képzésről. A po­litikai kérdések iránt érdeklődő nyomdászfiatalok a KISZ, vala­mint a szakszervezet ifjúságpoli­tikai feladatairól, s a nemzedék szociális helyzetéről folytathat­nak eszmecserét. A három nap során sportver­senyeket, szakmai vetélkedőket, és más szórakoztató műsorokat is tartanak. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom