Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 186. szám (187. szám)

2. VILÁGMAG AZIN NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 6., szombat Hiroshima évfordulóján Élőjelkép „A fiúk örvendetesen megszü­lettek”. A távirat szövege, ame­lyet a potsdami konferencia alatt kézbesítettek Trüman elnöknek, a kívülálló szemében semmi vészjóslót nem idézett fel. Pedig az értesítés nem kevesebbet je­lentett, mint hogy Los Alamos- ban sikerrel végződött az első atombomba felrobbantása; az a kísérlet, amelyet joggal tekin­tünk a nukleáris korszak egyfajta nyitányának. A félelmetes pusztító erő, amelynek kifejlesztését eredeti­leg a hitlerizmus legyőzésének szándéka sarkallta, sajnos csak­hamar „kiszabadult palackjá­ból,,. Az amerikai hadvezetés — figyelmen kívül hagyva a legne­vesebb tudósok aggodalmát — úgy döntött, hogy az új fegyver­fajtát beveti a háború legvégső szakaszában. így, és ekkor pecsé­telődött meg a két japán nagyvá­ros, Hiroshima és Nagaszaki sor­sa. Éppen 43 évvel ezelőtt, 1945. augusztus 6-án emelkedett a föld fölé a gyilkos gombafelhő, riasz­tó jelképévé válva az ember im­már kollektív öngyilkosság szint­jét elérő képességének. A Los Alamos-i „újszülöttek­től,, , a hiroshimai „Kisfiútól,, és a nagaszaki „Kövér embertől,, ugyanis (így nevezték az embe­rek ellen, tömegméretekben elő­ször ledobott két atomszerkeze­tet) egyenes út vezetett a fegyver­kezési hajsza új meg újabb sebes­ségi fokozatáig, a félelem egyen­súlyáig, a hadi arzenálok értel­metlen felduzzadásáig, s addig a félelemig is, amelyet napjaink­ban az atomhatalmak számának esetleges szaporodása jelent. Hiroshima tehát nem csupán történelem — persze az is -, ha­nem élő, mindennapjainkat át­ható jelkép. Neve nem hangoz­hat el úgy, hogy fel ne idézze az emberiséget fenyegető veszélye­ket, a túlélés, a biztonság és le­szerelés keresésének mind pa- rancsolóbb szükségességét. Ezt a jelképet erősíti évről évre az au­gusztusi évfordulón világszerte szervezett megemlékezéssoro­zat, a hiroshimai Békeparkban felcsendülő harangszó, az el­hunytak, a perzselő pokolban másodpercek alatt semmivé enyészett áldozatok tíz- és tízez­reinek emléke. Örök mementóként mered az ég felé az egykori Iparkamara csontvázszerű épülete a ma már ismét nyüzsgő forgalmú, lassan milliós lélekszámot elérő japán metropoliszban — a számítások szerint éppen felette lobbant fel a vakító tűzgömb. Nem messze tő­le egy talán még megrendítőbb emlékmű: a gyermekeké, gránit talapzaton álló gyengéd leánya­laké. A kőbe vésve néhány egy­szerű, keresetlennek tűnő, ám épp ezért fokozhatatlan tömör­ségű verssor: „Fiúk kiáltanak, Lányok imádkoznak: Legyen béke a világon!,, Ennél bensőségesebb, iga- zabb szavakkal ma, Hiroshima tragédiájának 43. évfordulóján sem igen fogalmazhatnánk meg örök béke-vágyunkat... Szegő Gábor Királyi szaká­csok klubja Bonn közelében találkoztak az idén a főnöki konyhák főnökei: a gymnichi kastélyban kedden kezdődött meg a ’’Királyi szaká­csok klubja” elnevezésű szerve­zet tanácskozása. A nemzetközi klubot 1977- ben alakították meg az uralko­dók, valamint kormányfők és ál­lamelnökök szakácsai. A tagok között között megtalálható a holland, a belga, a dán uralkodó főszakácsa, de képviselteti ma­gát az Egyesült Államok, Fran­ciaország, Svájc, sőt Magyaror­szág is egy-egy konyhaművész­szel. Az évente megtartott talál­kozókon a séfek tapasztalataikat osztják meg egymással, valószí­nűleg recepteket is cserélnek. A klub nem zártkörű, csak férfiaknak fenntartott intéz­mény: Írországból egy szakácsnő érdemelte ki a tagságot. A HÉTEN TÖRTÉNT Hétfő: Frank Carlucci amerikai védelmi minisz­ter hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett — Szovjet-amerikai konzultációk voltak Genfben a közel- és közép-keleti, továbbá a délnyugat-afri­kai rendezés lehetőségeiről — A Szovjetunióban megkezdődött a decemberben Washingtonban megkötött rakétamegállapodásban érintett nuk­leáris eszközök megsemmisítése. Kedd:Újabb tárgyalási forduló kezdődött Genf­ben Angola, a Dél-afrikai Köztársaság, az Egye­sült Államok és Kuba képviselőinek részvételével a délnyugat-afrikai helyzetről. Szerda: Kegyelmet kapott Mathias Rust a Szov­jetunióban — Bécsben újabb konzultációt tartot­tak a Varsói Szerződés és a NATO 23 tagállamá­nak megbízottai — A pakisztáni külügyminiszter Moszkvában tárgyalt. Csütörtök:Nemzetközi sajtóértekezlet volt Moszkvában az atomcsendegyezmény aláírásá­nak 25. évfordulója alkalmából — Carlucci Anka­rába érkezett — A szakértői bizottság jelentést tett az ENSZ főtitkárának iraki és iráni tapasztala­tairól — A szovjet külügyminiszter az afgán fővá­rosban tett mukalátogatást. Péntek: Genfben sajtóértekezlet volt a Délnyu­gat-Afrikéról tartott újabb tárgyalási forduló mun­kájáról — Felszólalt a magyar küldöttségvezetö a bécsi utótalálkozón. Frank Carlucci, az amerikai védelmi miniszter és kísérete augusztus 4-én látogatást tett a szovjet hadi­flotta egyik legkorszerűbb egységén, a Szlava rakétacirkálón. Iráni rohamcsónakok tüzet nyitottak a norvég, 285 ezer tonnás Berge Lord tartályhajóra. Áldozatok­ról vagy károkról nem érkezett jelentés. Ez volt az első ilyen jellegű támadás,mióta Irán bejelentette a BT tűzszüneti felhívásának elfogadását. »««Mites* A varsói felkelés 44. évfordulója: lengyel párt-, állami és katonai vezetők vettek részt a hitleri megszállás ellen kirobbant felkelés év­fordulóján megtartott koszorúzási ünnepségen f . Cap Canaveral: Újabb kudarc érte az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA programját, a Discovery űrrepülőgép hajtóművei nem mű­ködtek normálisan azon a próbán, amelyet augusztus 4-én hajtot­tak végre az űrrepülőtéren. Halálba segíteni — szabod vagy sem? Hat éve egy holland bíróság felfüggesztett enyhe büntetésre ítélt egy orvost, aki gyógyíthatat­lan betegét — annak kívánságára — halálba segítette. Fordulópon­tot jelentett ez az eutanázia jogi megítélésében Hollandiában, ahol azóta mintegy ötven esetet tárgyalt bíróság, és az enyhe vagy jelképes ítéletek gyakorlatilag megtűrtté tették ezt az orvosi el­járást, noha a büntetőtörvény­könyv változatlanul 12 évi bör­tönnel sújtja. A jog és az orvosi etika másutt mindenütt vitatha­tónak vagy éppen megengedhe­tetlennek tartja. Az amszterdami egyetemi kli­nika négy ápolójának ügye most újra kiélezte ezt a vitát. Ok is fel­függesztett (kettőtől hat hónapig terjedő) börtönt kaptak, mint az elmúlt években mindenki ilyen esetben, mert 1983 és 1986 kö­zött három, menthetetlennek tartott kómás beteget segítettek át a másvilágra. Először fordult ugyanis elő, hogy nem orvosok, hanem magas fokon képzett ápolók jártak el így, s kerültek bí­róság elé. Sokakban ez ismét kérdésessé tette, vajon helyes-e a kialakult gyakorlat. Az orvosok közreműködése gyógyíthatatlan és szenvedő be­tegek halálában általában tabu­téma. Nagyon nehéz is állást fog­lalni a kérdésben minden össze­tevő gondos és felelősségteljes mérlegeléssel. Nem így a közis­merten nyitott Hollandiában, ahol az emh'tett bírósági gyakor­lat nyomán már azzal is foglal­koztak, hogy törvényes lehetősé­get biztosítanak az eljárásra. 1985-ben törvénytervezet került a képviselők elé, rögzítendő, mi­lyen körülmények és feltételek esetén dönthet úgy az orvos, hogy „tudatosan megrövidíti egy beteg személy életét,,. A tervezetet a képviselők vé­gül elutasították, s noha azóta egy igazságügyi minisztériumi irányelv mégis teremtett bizo­nyosjogi keretet a „halálba segí­téshez,, , elvileg és büntetőjogi­lag az tilos maradt. Ám a helyzet az, hogy míg a jogászok, törvény­hozók és kormányzati illetéke­sek haboznak és vitáznak, a köz­vetlenül érintett orvosok a jelek szerint már eldöntötték a kér­dést. „Évente nem kevesebb, mint 5-6 ezer eset fordul elő,, — állítja Peter Admiraal, a delfti kórház altatóorvosa, a „fájdalom elleni társaság,, (az eutanáziát el­fogadtatni igyekvő társadalmi szervezet) elnöke. Egy 63 gya­korló klinikai orvoshoz intézett bizalmas körkérdés nagyjából hasonló eredménnyel zárult. A felmérés készítői szerint a 24 ezer holland orvos közül lega­lább kétezren elfogadják és al­kalmazzák az eutanáziát. S a bí­róságokon kialakult joggyakor­lat tulajdonképpen csak fokoza­tos alkalmazkodás a már kiala­kult orvosi gyakorlathoz. Harminc éve még kemény íté­lettel sújtottak felderített esete­ket. A hetvenes években mind gyakoribbá vált, hogy azokat — a család tudtával és beleegyezésé­vel — elfektették. Az utóbbi években pedig már pénzbüntetés vagy pár hónapos felfüggesztett börtön a leggyakoribb ítélet. S ami még figyelemre méltóbb: az orvosi kamara egyetlen esetben sem zárta ki egyik tagját sem ilyen eset miatt, nem csinált eti­kai ügyet belőle. A kialakult hollandiai gyakor­lat szerint az orvos eutanázia ese­tén tájékoztatja az ügyészséget, az pedig tudomásul veszi a köz­lést, vagy — ha szükségesnek lát­ja, mert visszaélés gyanúja forog­hat fenn — eljárást indít a körül­mények tisztázására. Elfogadott, hogy ha a beteg reménytelen ál­lapotban van már, és tűrhetetlen fájdalmakban szenved, továbbá kifejezetten és egyértelműen arra kéri orvosát, rövidítse meg szenvedéseit, az megteheti ezt — egy másik kollégája ellenőrzése mellett. A leggyakoribb a rákos osztályokon és klinikákon ez a gyakorlat. Nem mindenki kéré­sét teljesítik; igyekeznek alapos vizsgálatokkal tisztázni a beteg állapotát, meghallgatják továbbá a család, az ápolók, az önkéntes lelkisegélynyújtó szolgálat vagy a pap véleményét is, s a kezelőor­vos mindezen információk birto­kában hozza meg döntését. Az orvosok, akik gyakran ré­szesei ilyen fájdalmas eseteknek, szidják a képviselők „gyávaságát és álszentségét,,. Szerintük fél­nek az egyházaktól, amelyek a vezető holland kormánypárt (CDA) legfőbb erkölcsi és politi­kai támaszai. Valóban; mind a protestáns, mind a katolikus egy­ház a leghatározottabban eluta­sítja az eutanázia gyakorlatát. Az említett törvénytervezetet a libe­rálisok és a munkáspárt nyújtot­ták be közösen. A két párt vá­lasztói együtt többséget alkot­nak, de sohasem kormányoztak együtt; a CDA nélkül nincs kor­mány Hollandiában. Pedig a közvélemény-kutatások azt mu­tatják: a lakosság mintegy két­harmada elfogadná a „halálba segítést,, szabályozó törvényt. Kínai jeti A reneszánszát élő kínai jeti­kutatás a napokban újabb tárgyi bizonyítékokkal állt elő. Egy sanghaji lap beszámolója szerint kínai kutatók a közelmúltban szerzett nyolcezer szálnyi szőr­mintát vizsgálva megállapítot­ták: a kezükbe került szőrök tu­lajdonosa nem lehet ma élő em­ber, medve vagy majom. Á szőrmintában fellelhető nyomelemek, és a szőrszálak szerkezete arra utal, hogy a titok­zatos lény egy mindeddig isme­retlen főemlős lehet, a homo sa­piens és a himalájai jeti közeli ro­kona — állítja Liu Minc-huang, a sanghaji Huadong egyetem ku­tatója. Kínában mintegy 3 ezer éve jegyezték fel az első beszámoló­kat a titokzatos hegyi vadember­ről. Az elmúlt évtizedekben hosz- szú ideig követték egy jetinek el­keresztelt titokzatos vadember nyomait a Himalája lejtőin. A kutatás a legutóbbi években Hu- pej tartományba tevődött át. 1985-ben a kutatók kiállítást is rendeztek a „bizonyítékokból,,. A kutatók többszáz állítólagos szemtanú beszámolóját gyűjtöt­ték össze, nem sikerült azonban egyszer sem lencsevégre kapni a jetit. A mostani szőrlelet uj hitet ad a jeti-hívőknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom