Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-05 / 186. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 5., péntek GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 Toliból aranyat Egy jól prosperáló vegyesvállalat Az utóbbi időben sok szó esik az új, előkészítés alatt álló társasági törvényről. A megalkotandó jogszabály célja, hogy elősegítse a tőkemozgást a vállalatok között, hozzájáruljon a külföldi tőke és a lakossági pénzmegtakarítások bevonásához a gazdasági élet vérkeringésébe. Kevesen tudják, hogy sikeresen működik egy vegyesvállalat a Dél-Alföl- dön, amely részben külföldi tőkével kezdte meg tevékenységét. Ez a vegyesvállalat a Hungarofe- der Tollfeldolgozó Kft. A kft, amely 1984-ben kezdte meg a termelést, az elmúlt néhány év alatt hatalmas fejlődést ért el. A nettó árbevétel 1984- ben 252 millió, 1987-ben 874 millió forint volt, ez évi terve pedig már 1 milliárd 100 millió forint. Termékei többségét tőkés országokba exportálja. Az export értéke 1984-ben 4 millió 780 ezer, 1987-ben 14 millió 670 ezer dollár volt, ez évi terve pedig 18 millió 780 ezer dollár tőkés export! Az üzemben 1984-ben 36-an dolgoztak, jelenlegi létszámuk mintegy 160 fő, tehát mindössze másféiszázan állítanak elő több mint 1 milliárd forint értékű terméket, és közel 20 millió dollár az exportjuk. 1984-ben nyereségük 10 millió forint, tavaly pedig már 52 millió forint volt. A kft létszámarányos nyeresége egyedülálló. Vagyona 95 millió forint, tehát vagyonarányos nyeresége mintegy hatvan százalékos, a törzstőkéhez viszonyított nyeresége pedig meghaladja a 100 százalékot. Az emberben óhatatlanul felmerül: hogyan sikerült ezt a szédületes fejlődést elérni, amit — terveikből ítélve — folytatni akarnak és tudnak is. Minden bizonnyal szerepet játszik ebben, hogy olyan árukat — feldolgozott tolltermékeket, paplant, párnát — állítanak elő és exportálnak, amelynek kivételesen jó piaca van a fejlett tőkés országokban. Az általuk exportált pehelypaplan ára Japánban például meghaladja az 1500 dollárt! A felszabadulás előtt és utána is, egy ideig Magyarországon elismert exporttermék volt a barom- fitoll. Akkor azonban jórészt feldolgozatlan állapotban szállítottuk ezt a terméket külföldre.- A Hungarotex közreműködésével kapcsolatba kerültünk az osztrák Viktor Bauerrel, egy tollfeldolgozó üzem tulajdonosával- mondja Gellért Ákos ügyvezető igazgató. - A Hungarofeder Kft-t 1983 októberében a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat, a Makói Lenin Tsz és az osztrák Viktor Bauer Bettfedernfabrik alapította meg. Az osztrák fél adta a gépeket és a termelési eljárást, a know-how-t. A vegyesvállalat induló tőkéje 36 millió forintot tett ki. A kft-be 1985-ben belépett a Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat is, így a tőkeállomány 45 millió 800 ezer forintra növekedett. Az osztrák fél részesedése 33,4 százalék, a többi a magyar partnereké.- A cégnél az átlagéletkor 31,5 év, az ügyvezető igazgató elmondja, hogy olyan csapatot sikerült összetoborozni, amelynek életeleme, vágya és szenvedélye a kreatív, az újító munka, a vállalkozás. Nem egyetlen szakmához kötődő, hanem sokoldalúan képzett, fiatal szakemberek dolgoznak itt, akik meg akaiják mutatni, hogy mit tudnak, és a vegyesvállalat ehhez ideális lehetőséget nyújt. — A munkaszervezetet a technológiai követelményeknek megfelelően alakítottuk ki — mondja Gellért Ákos -, nálunk nincs egyetlen felesleges ’’vattaember” sem. Három üzemrészünk van egy-egy vezetővel, továbbá művezetők, akik pontosan ismerik részlegük, a hozzájuk beosztott munkások feladatait, s teljes felelősséggel tartoznak az ott folyó munkáért. Azt tartjuk, amiről a tv legutóbbi Fórumán is szó esett, hogy a termelési folyamatban nincs demokrácia, csak utasítások végrehajtása. Minden új dolgozót három hónapos próbaidőre vesznek fel, és akinek a munkájával elégedetlenek, azokat elbocsátják. Irányító és adminisztratív munkakörbe pályázattal vesznek fel jelentkezőket. Legutóbb egy anyagkönyvelői állásra 22-en, titkárnőnek pedig 14-en jelentkeztek. Ennek alapján nem lehet csodálkozni azon, hogy az egy főre eső átlagjövedelem eléri a 170 ezer forintot, ami havonta több, mint 13 ezer forintot jelent. Ez év elején a bruttósított béreket 20 százalékkal emelték. Gellért Ákostól azt is megtudtam, hogy dolgozóik közül senkinek nincs másodállása vagy mellékfoglalkozása, gmk sem működik náluk. Sokszor van szükség túlórára, és majdnem minden szombaton, vasárnap is dolgoznak, de az azért járó pénzt már a következő kedden megkapják a dolgozók. Kíváncsi voltam, hogy maguk a munkások hogyan nyilatkoznak munkájukról, keresetükről, az üzemen belüli viszonyokról. Csillag Józsefné 17 évigaHÓDI- KÖT makói üzemében dolgozott. Három évvel ezelőtt kérte felvételét a céghez. Szakvégzettsége szerint kötszövőipari kon- fekciós munkát végez. A HÓDIKÖT-ben is elég jól keresett, hat-hétezer forintot vitt haza, itt keresete eléri tisztán a 13-14 ezer forintot. — Többet kell itt dolgozni, mint a másik üzemben? — kérdem tőle. — Nem többet, hanem jobban, lelkiismeretesebben, nagyobb gondossággal, mint másutt — mondja. — Vigyáznunk kell arra, hogy a paplan ne legyen súlyhiányos, de súlytöbblete se legyen, esztétikus terméket állítsunk elő. A jó minőség minden dolgozó érdeke, mert ettől függ a keresetünk. Kocsis Judit 1984-ben végezte el a szakmunkásképzőt, azóta itt dolgozik a varrodában. Egytűs gépen ’’stégeli” a paplanhuzatot. Szereti és érti a munkát, teljesítménye 130 százalék felett van, így fiatal kora ellenére bére tisztán meghaladja a hétezer forintot. Ebbe nem számítja bele a szombati, vasárnapi munkáért járó bért, ami egy-egy alkalommal két napra eléri a kétezer forintot. Szabó Tibor művezető a munkások véleményét így foglalja össze: — Mindnyájunknak az az érdeke, hogy folyamatosan legyen munkánk, a munkaidőt valóban munkával töltsük el, és ennek megfelelően jól keressünk. A munka szervezettségére nem lehet panaszunk, és jól is keresünk. Az én bruttó keresetem havonta eléri a 23-24 ezer forintot. Tamási Mihály ÁGKER Kft Eredményes ösztönzés Az ÁGKER-nél újszerű, ösztönző premizálást valósítottak meg, ebben elsősorban az egyes kereskedelmi ügyletek eredményességét, és a konvertibilis elszámolású kivitel növelését ismerik el. Az anyagi ösztönzés érdekében a kollektív szerződést is ennek megfelelően módosították, aminek lényege, hogy a kitűzött prémiumösszeg negyven százalékát akkor fizetik ki áz áruforgalmi osztályok dolgozóinak, ha a konvertibilis piaci árbevételt az adott hónapban teljesítik. A prémium további ötven százaléka akkor jár, ha a kereskedelmi tevékenység általában is eredményes. A prémium tíz százalékát veszik föl a dolgozók akkor, amikor a forgalom eléri a tervezettet. A prémium alapösszegét egyébként annyi százalékkal toldják meg, ahány százalékkal a kivitel növekszik. Ha viszont ez nem teljesül, akkor a forgalom egy százalékos csökkenése a kifizethető pénzt egy százalékkal „apasztja”. ”Ha előttünk a cél, legyen is erőnk elérni” Asszonysors munkára, örömre komponálva.. Amikor először átlépte a gyár küszöbét, a két fia még kisgyerek volt. Huszonhárom évvel később nagymamaként búcsúzott a munkatársaktól. Alig három hónapja ment nyugdíjba. Aztán egy szép májusi napon a postás meghívót kézbesített a vállalati ünnepségre. Örült, hogyne örült volna, hogy nyugdíjasként sem feledkeztek meg róla... De az igazán váratlan meglepetésként érte, mikor a volt kollégák között ülve a nevét hallotta. Kuderna Ferencnémegkapta az Egri Dohánygyárért emlékérmet. A szépen berendezett otthon kisszobájában beszélgetünk: — A közel két és fél évtized nagyon sokat adott nekem... - mondja elgondolkodva az őszülő, de még most is fiatalos asz- szony. — Gépkezelőiként dolgoztam a cigarettacsomagolóban. Sokáig betanított munkásként, aztán 1976-ban szereztem meg a dohányfeldolgozó szakmunkás képesítést. Kérdezték, mennyivel tudok többet. Mondtam, ha eddig gyakorlatban nem sajátítottam volna el mindent, régen rossz lenne. Ám mégis hasznos volt, mert általános ismereteim gyarapodtak...-Nehéz volt az elválás? — Nem viselt meg annyira, mint vártam. De hiszen nem is szakadtam el a gyártól. Mint nyugdíjas párttag megmaradtam ugyanabban az alapszervezetben... No és a brigádtagokkal is Szinte az egri Agroker Vállalat megalakulásával egyidős hagyomány már, hogy az aratás megkezdésétől alkatrész-ellátási ügyeletet tartanak a cég munkatársai. így volt ez az idén is: július 3-tól augusztus 1-ig, hétköznapokon reggel 7-től este 7-ig, szombaton 7-től délután ötig, vasárnap pedig 13 óráig. Menynyire volt zökkenőmentes a tartom a kapcsolatot, épp a napokban jönnek hozzám vendégségbe. Nem is lehet elszakítani egy ilyen szoros köteléket. Gondolja meg, a második brigádként alakultunk meg 1969-ben a gyárban. Hasonló korúak voltak a gyerekeink, azonosak a gondjaink, örömeink. Engem választottak brigádvezetőnek. Ötször lettünk kiválóak a vállalatnál, mikor eljöttem, akkor kapták meg az aranykoszorút. Ha már a kitüntetéseknél tartunk, Kuderna Ferencnénél az egyénieket is sokáig lehetne sorolni. Ötször kapta meg a vállalati kiváló dolgozói címet, két ízben az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója lett, tavaly SZOT oklevélben részesült... — Ügy érzem, amit ember megkaphat, én elértem. A teljesítmény volt a döntő, ezt biztosan tudom. Mert jó, hogy mindig munkájuk? — ezt kérdeztük meg Köles Mihálytól, az alkatrész osztály vezetőjétől. —Csak azokból az árufajtákból nem tudtuk teljesíteni a vásárlók igényeit, amelyek egyébként országosan is hiánycikknek számítanak. Ilyen volt például az IFA szállítójárműhöz tartozó 16x20-as, valamint a 12,5x20-as gumiabroncs. Egyéb alkatréhárom műszakban dolgoztam — az éjszakázást nem lehet megszokni, azt csinálni kell — ,de a jelenlét a munkahelyen önmagában nem érdem. Az a fontos, ki mennyit tesz le az asztalra. Ezért is örültem, hogy ez megfogalmazódott az országos pártértekezleten. Azt vallottam mindig, nem siránkozni kell, tenni és dolgozni. Pedig én tudom, sokáig nehéz éveim voltak. A fiúk még cseperedtek akkoriban, víz sem volt a lakásunkban, minden nap főztem, kikérdeztem a leckéjüket... De az is igaz, mire hazaértem, ők már bekészítették a tüzelőt, a szenet, a vizet. Egy asszonynak a munka mellett a család melegét is meg kell teremteni.- Hogyan gondol vissza a munkatársakkal eltöltött évekre?- Talán nem tűnik szerénytelenségnek, de úgy érzem, szerettek. Én az a típus vagyok, aki kerek perec megmondja a véleményét, ha nem úgy ment a munka, a sarkamra álltam. Aztán öt perc alatt tisztázódott minden, újra rend volt, egyetértés... Most egy fiatalember a brigádvezető, rátermettnek tartom. Neki is elmondtam, mit hogyan csináltam, és köszönettel vette.- És milyen tanácsot adna egy most belépő fiatal szakmunkáslánynak, ha a véleményét kérné? széknél nem jelentkezett probléma, vagy ha mégis, igyekeztünk pontosan tájékoztatni a vásárlókat, hol tudnak ezekhez hozzájutni, vagy mi magunk szereztük be társcégektől.-Az elmúlt hónapban hányán keresték fel az ügyeletet?-Száztíz vevő fordult meg nálunk a meghosszabbított munka— Nem panaszra, munkára van szükség. Elgondolkodni, hogyan lehetne jobban, eredményesen csinálni. No és meg kell fogni a pénzt is, de ez még nem minden: a teljesítmény örömét nem pótolja semmi. És elmondanám neki, hogy segítse az öregebbeket, jó szóval forduljon minden kollégájához. — Üresebbek lettek mostanában a napok...? — Dehogyis, van tennivalóm elég. A féljem, szegény, beteg volt, szerencsére már lábadozik. Aztán a menyeimnek, unokáimnak varrók, kötök. Abból pedig nem engedek, hogy minden vasárnap nálam ebédeljen az egész család. Én főzök, kilencen üljük körül az asztalt. — Ne haragudjon, nem túl drága mulatság ez egy nyugdíjas munkásnőnek? — Csak azt mondhatom, a siránkozásból nem élünk meg. Okosan, beosztóan kell élni, megragadni, hol lehet takarékoskodni... Én hiszem, jogom van nekem is véleményt formálni az ország "nagy asztaláról”. Ne azon rágódjunk most már, mi volt, mit rontottunk el. Én bizakodó vagyok: ha előttünk a cél, legyen is erőnk elérni!. Mikes Márta idő alatt. 183 tétel alkatrészt. 58 tétel műszaki árut (ékszíjat, gumiabroncsot) adtunk el — 1 millió 50 ezer forint értékben. Ez tulajdonképpen elenyésző hányada a havi forgalmunknak, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a sikeres, folyamatos aratáshoz mi is hozzájárultunk. (doros) Folyamatos volt az alkatrészellátás Ügyelet — az aratásért Az olimpikonoknak... Jászapátiból A Senior Váci Kötöttáru- gyár jászapáti gyáregységében készülnek a szöuli nyári olimpiai játékokon résztvevő magyar sportolók szabadidő ruhái. a Magy ar Olimpiai Bizottság tíz mintakollekcióból választotta, ki a kötött-hurkolt, pamutplieszter anyagból készült — 402 darab — kétrészes nadrág és pulóver együttest, melyet a Senior művészeti csoportja tervezett. A legjobb 30 varrónő készíti a pink és szürke betéttel ellátott sportruházatot, melyből egy-egy darab elkészülte 13- 14 órát igényel. Varrják a felsőrészt A gyáregység fiatal varrónői tesztelik az olimpiai sport szabadidős ruháit. Az olimpiai embléma felvarrása.. (Szabó Sándor felvétele, MTI)
