Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

4. KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 4., csütörtök Önálló hír- és műsorközlő rendszer 29 településen Helyi televíziók Magyarországon A helyi televízióstúdió iránti igény a hetvenes évek közepén jelentkezett először. Elsősorban a vidéki városok vezetői szorgal­mazták, hogy legyen egy önálló hír-és műsorközlő rendszer a te­lepülésen, amely megkönnyíti a lakossággal való véleménycserét. Politikai állásfoglalás hiányában 1983-ig meddőek maradtak a próbálkozások, ám ekkor zöld utat kapott a kábeltelevíziózás. A helyi stúdiók jogi helyzetét a sajtótörvény szabályozza, a Ma­gyar Televízió a technikai és sze­mélyi feltételek ismeretében, a Magyar Posta pedig a nagykö­zösségi antennarendszer főállo­mása és a stúdió közötti kábel­összeköttetés vizsgálata után tesz javaslatot a Minisztertanács Hi­vatalának az engedély megadá­sára. Az első olyan tanácskozás, amely a helyi tévéstúdiókkal fog­lalkozott, 1984 tavaszán volt Pé­csett. Ezen az értekezleten a technikai lehetőségeket és a szer­kesztés főbb szempontjait vitat­ták meg a résztvevők. Közülük akkor jó néhányan csak tájéko­zódni akartak, ám azóta már si­keresen működő stúdiójuk van. A helyi tévéstúdiók sikerén nincs mit csodálkozni, hiszen az állampolgárnak először nyílt le­hetősége arra, hogy az adást néz­ve fölpattanjon és akár bekopog­jon a stúdióba, hogy az ott zajló vitafórumon azonnal véleményt mondhasson a hallottakról. Ezek a ’’papucsos” viták eleinte szokatlanok voltak a helyi veze­tőknek, de előbb-utóbb meg kel­lett barátkozniuk a demokrácia újabb térnyerésével. Arról, hogy az adást mindenki, akit a nagyközösségi vevőrend­szeren keresztül bekapcsoltak a hálózatba, jó minőségben élvez­hesse, a posta gondoskodik. Ugyancsak ennek a szervezetnek a feladata, hogy megakadályoz­za az országos főműsorok vételé­nek zavarását. A Magyar Televí­zió felelőssége sem kicsi. Nekik kell ugyanis véleményt mondani arról, hogy a stúdiók felszereltsé­ge eléri-e azt a szintet, amivel már meg lehet kezdeni az adást. A helyi stúdiók általában a kül­földi utasforgalomban kapható, nem professzionális VHS rend­szereket alkalmazzák, ám van ahol már UMATIC berendezé­seket használnak. Ez utóbbi ko­moly lépés a fejlett stúdiók irá­nyában, s ennek igazolásául csak annyit, hogy ez a rendszer a „nagy televízió” kelléktárából sem hiányzik. A technikai kérdéseket tovább boncolgatva meglehetősen ve­gyes kép bontakozik ki, a stúdiók felszerelése másfél és ötmillió fo­rint közötti értékeket képvisel. A határ persze a csillagos ég, hiszen aki professzionális stúdiót akar, az soha nem hagyhatja abba a fejlesztést. A gondok között említeni kell a felszerelések cseréjét, a javítóhá­lózat hiányosságait, az alkatrész­utánpótlás buktatóit. A nehézsé­geket az okozza, hogy a sok hely­ről beszerzett, külföldi készülé­kek működtetése, szervizelése, utánpótlása nem megoldott. A gyors tempóban fejlődő nyugati ipar újabb és újabb készülékcsa­ládokat dob piacra, a kevésbé korszerűt nem gyártja tovább és így a rosszul választó stúdiók csak az ezermestereikre számít­hatnak. Akad magyar stúdiófel­szerelés is, amely megfelel a helyi televíziózás követelményeinek, a Híradástechnikai Szövetkezet gyártja, az ára másfél millió fo­rint. Az érdeklődés azonban vál­tozatlanul a külföldről behozott rendszerek iránt a nagyobb. Hazánkban ma huszonkilenc olyan helyi stúdió dolgozik, amely minden engedély birtoká­ban van, és jelenleg is számos kérvény járja a maga útját, má­sutt pedig most tartanak az elő­készítésnél. Az elsők között kezdte meg adását a pécsi, szé­kesfehérvári, debreceni kábelte­levízió, Baranya megye székhe­lyén tizenhatezer, Székesfehér­várott huszonötezer, Hajdú-Bi- har fővárosában pedig hétezer lakásba jut el a helyi műsor. De folytathatjuk a sort: Dunaújvá­rosban tizenkilencezer, Győrben tizenháromezer-ötszáz, Szege­den tízezer-ötszáz, Szolnokon húszezer, Miskolcon kilencezer otthonba vezették el a rendszere­sen jelentkező stúdiók adásait. Olyan települések is vannak, ahol csak néhány száz család él­vezheti a műsort, ezek közé tar­tozik például Siófok és Dunake­szi. Kuriózumnak számít Kapos­vár, ahol egyelőre egyetlen ház­ban látható a helyi televízió, ha csak azóta tovább nem fejlesztet­ték a rendszert. S ennek nagy esélye van, hi­szen az érdeklődés nem csökken. A szakemberek kezdetben arra számítottak, hogy a kábelteleví­ziózásnak lesz egy felfutó ága, majd mérséklődik a figyelem. Gazdasági nehézségeink, az inf­láció ellenére sem így alakult az érdeklődés, egyre újabb közös­ségek, szervezetek jeletkeznek engedélyért. Ebben része van annak is, hogy a műholdas mű­sorok vétele központi antenna- rendszerrel és kábelre kapcsolva a leggazdaságosabb. S ha már ez a lehetőség megvan, már csak egy lépés, hogy az adott települé­sen a közösséget leginkább ér­deklő helyi műsorokat, informá­ciókat is látni lehessen. A gazdaságosság nagy kényszer még akkor is, ha az eredeti meg­állapodások úgy szóltak, hogy a helyi műsorok csak kábelen jut­hatnak el a nézőkhöz. Ám van ahol ez túlságosan sokba kerül, és műszaki-technikai akadályai is lehetnek. Ózdon például elő­zetes engedélyt adtak a helyi mű­sor sugárzással történő terjeszté­séhez, amit a városi szervek költ­ségére ,a posta saját adójával a magyar műsorok adásszüneté­ben fog sugározni. A sugárzásos terjesztés azonban csak ideigle­nes megoldás, és nem helyette­sítheti a sok műsort szétosztani képes kábeltelevíziós rendszere­ket. A sugárzásos terjesztés en­gedélyezésére csak ott van lehe­tőség, ahol a kábeltelevízió nem építhető ki, ám ezeken a telepü­léseken érdemes ezzel a megol­dással próbálkozni. (MTI) UTCAI ZENÉSZEK Budapesten a Belvárosban (MTl-fotó: Krista Gábor) Véletlen kutatási eredmény ÚJ GYÓGYSZERJELÖLT KI DALBAN ÉLT. . . A szív- és érrendszeri betegsé­gek kezelésének újabb lehetősé­gét kínálják az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintéze­tének szakemberei: nemrég felis­merték, hogy a kevés aminosavat tartalmazó, úgynevezett oligo- peptidek gátolják a kálcium be­áramlását az agyalapi mirigy sejtjeibe. Ezzel a vegyülettel va­lószínűleg meg lehet akadályoz­ni az érfal simaizomzatának ösz- szehúzódását, amelyet a nagy mennyiségű kálcium okoz. Kö­vetkezésképpen elősegíthetik a magas vérnyomás, a szív- és ér­rendszeri betegségek gyógyítá­sát. E betegségeknél ugyanis az érfal izomzatának összehúzódá­sát kell meggátolni. Véletlenül jutottak erre a felis­merésre a szakemberek, akik hormontermelés mechanizmu­sát kutatták az utóbbi három év­ben a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Alapjából kapott másfél millió forint támo­gatással — mondotta dr. Rappay György, a KOKI osztályvezető­je. Három aminosavból álló oli- , gopeptideket vizsgálva azt ta­pasztalták, hogy ezek gátolják a tejelválasztó és növekedési hor­mon felszabadulását az agyalapi mirigy sejtjeiből. Kezdetben úgy vélték: a hormon felszabadulását elősegítő enzimnek a működését akadályozzák. Kiderítették azonban, hogy közülük néhány nem az enzimműködést, hanem a kálciumbeáramlást gátló tulaj­donsága révén akadályozza a hormonfelszabadulást. A magyar kutatók a világon elsőként ismerték fel az oligopep- tideknek ezt a tulajdonságát. Ko­rábban más országokbeli kollé­gáik ezektől eltérő kémiai szer­kezetű vegyületekről már megál­lapították ugyanezt. Az új felis­merés azért jelentős, mert minél több ilyen vegyülettel rendelke­zik a gyógyszergyártás, annál na­gyobb az esély arra, hogy a jelen­legieknél hatékonyabb gyógy­szer készülhet azoknak a beteg­ségeknek a kezelésére, amelyek­ben meg kell akadályozni a kálci­um beáramlását a sejtekbe. A kutatási eredményről a napok­ban beszámoltak a Kiotóban rendezett rtemzetközi endokri­nológiai kongresszushoz kap­csolódó szimpóziumon, s más nemzetközi orvostudományi ta­nácskozásokon. (MTI) Sokak által ismert és kedvelt, örök vidám, a derűs hangulatot szere­tő, azt szívesen teremtő, a közösségért minden áldozatra képes, egész életvitelében dinamikus egyéniségtől vesznek ma végső búcsút Eger­ben családja mellett egykori munkatársai, barátai, tisztelői. Nyíri Jó­zsef nevelőtanár, a 212. számú szakmunkásképző intézet kollégiumá­nak nemrég visszavonult igazgatója, a kóruséneklés megszállotja, so­káig kar vezető, a dal szerelmese, a megyeszékhely zenei életének évti­zedek óta közismert alakja ad most okot szomorú emlékezésre. Tanítványok ezrei tanúsíthatják, hogy nála énekvizsga követte az intézeti felvételit. Nagy ügybuzgósággal szervezte az ifjúsági kórust, abból merített utánpótlást az Egri Dalkör hagyományait folytató KI­SZ ÖV énekkar. Fáradhatatlanul munkálkodott a kórusmozgalomért úgy is, mintáz Építők Heves megyei kórusának elnöke és aktív dalosa. Példaképül a felejthetetlen Huszthy Zoltán karnagyot választotta, akit igaz barátként segített, talán mások helyett is. Nincs még két esz­tendeje sem, amikor éppen a neves előd síremlékének avatásán, jelleg­zetes dinamizmusával a jelenlévők érzéseit megindítóan szólt a dalos múlt tiszteletére. Mindenki felé azért számyalón, mert a dalt tekintette az emberi kapcsolatok alapjának. Rá emlékezve nagyon sokan találnak egymásra gondolatban, s alighanem ez a harmónia a legszebb és legdrágább, anyagiakban fel­becsülhetetlen értékű, ami hagyatékul utána maradt. Becsületet, tisz­teletet, önzetlenséget, az emberbaráti szeretet fontosságát, az éneklés embert formáló nagyszerűségét hagyta örökül. Nemcsak pusztán szé­pet, de egyben követésre méltót is mutatott, nemes feladatot jelölt. Oly nehéz tudomásul venni, hogy Nyíri József, ki dalban élt, örökre elnémult, és visszahívhatatlanul elköltözött a csend világába ... (fesztbaum) A Kritika augusztusi számáról ISKOLA­KÖPENYEK A most következő, 1988— 89-es tanévre a kereskedelem mintegy egymillió iskolaköpenyt kínál az általános és középisko­lás diákoknak, bőséges fazon- és színválasztékban, a legkülönfé­lébb anyagokból; pamutból, ke­vert szálú textíliákból és tiszta műszálból egyaránt. Az iskolaköpeny viselése ugyan nagyon sok helyütt már nem kötelező — a Művelődési Minisztérium a köpenyviselés kérdését az iskolavezetés és a szülői munkaközösségek közös döntésére bízta —hagyományo­san mégis a legtöbb iskolában el­engedhetetlen ruhadarab. így van ez már évek óta, a tapaszta­latok szerint a köpenyek iránti igények nem csökkentek, s vár­ható, hogy most, amikor a ruha­neműk jócskán megdrágultak, még fontosabbá válik az iskola­köpeny, amely védi az alatta lévő öltözéket. „... mert az önök számára éppen az a szocializmus kedves, amelyet Sztálin és Zsdánov meg­rágalmazott és vérrel mocskolt be, és félelmetes az a szocializ­mus, amely megtisztult, amelyet a szemünk láttára tisztítanak meg” — állapítja meg ellenfelei­ről *Jurij Kaijakin „A zsdánovi folyadék, vagy a rágalmazás el­len” című vitairatában. (Gellért György fordítása.) A cikk kiin­dulópontja az a tény, hogy a Le- ningrádi Állami Egyetem még mindig Zsdánov nevét viseli, aki a becsületes, tehetséges írók, művészek ezreit üldözte, meg­semmisítette és akinek a neve egybeforrt a hírhedt sztálini kul­túrpolitikával. A szerző szenve­délyes érvelése, meggyőződése a változások szükségességében és helyességében, igazságának biz­tos tudata jellemzi ezt a rendkí­vül időszerű írást, amely azt is jól érzékelteti, hogy még mindig mi­lyen erős a belső ellenzék és hogy a harc még nem fejeződött be. További, régi dokumentum a nagy perekről: Szirtes Andor a két világháború közötti magyar baloldali értelmiség egyik jelen­tős alakja. 1936-ban a Száza­dunk című folyóiratban Termi- dor után címmel publikált cikke a moszkvai perek hátterét és le­folyását vázolja fel. Tizenhat ha­lálos ítélettel kezdődik a per, olyan emberek életét oltották ki, akiknek az 1917-es októberi for­radalomban komoly szerepük volt. Szirtes keresi az okokat és elemzései mai szemmel is időt ál­lónak bizonyulnak. Az érdekes dokumentumot Köves Rózsa te­szi közzé és Ölvedi Ignác egészíti ki egy rövid hozzászólással. A már-már elfelejtett „ Tisza- táj ügy ’’utórezgései jelentkeznek Márkus Béla, Kappanyos And­rás és Szerdahelyi István vitájá­ban Nagy Gáspár költészetéről és helyzetéről az irodalmi élet­ben, valamint a Nagy Imre-ügy megítéléséről. Irodalomtörténeti és sajtótör­téneti érdekesség Rónay László írása: Márai Sándor a nácizmus ellen. 1933-ban, a Berlinbe akk­reditált tudósítók között Márai is jelen volt Hitlernek a Sportpa- lastban elmondott beszédén, és benyomásairól hatalmas, lelep­lező cikkekben számolt be, ame­lyek a magyar antifasiszta újságí­rás igazi remekei. Rónay sokol­dalúan mutatja be Márai írói harcát a fasizmus ellen, politikai okfejtéseit, tisztánlátását és írá­sainak művészi hitelét. Végül egy érdekes művésszel készült érdekes interjú: Alfonzó beszélget élményekben, esemé­nyekben gazdag, fordulatos éle­téről Mester Ákossal. SZIVÁRVÁNYHID ... ii/1. Az öreg kapu díszesen fara­gott bordáinak rései között ku­kucskált ki az utcára a fiú. Feltar­tóztathatatlanul esett, a szenny vízcsatorna vasrácsos levezetői­nél valósággal hömpölygött a víz. Odébb, a meg-megsüppedt út tócsáiban, fél diónyi buboré­kok igyekeztek felkapaszkodni a komor felhőkhöz. Hirtelen fel­pattantak, hófehéren nyújtóz­kodtak egyet, hogy aztán a nagy igyekezetben szétpukkanva be­fejezzék tiszavirág-életüket. — Zuhog — fordult vissza a lányhoz, aki sápadtan toporgott mellette, szinte lerítt róla, hogy a pokolba kívánja ezt a zuhét. Távolból enyhén megdörrent az ég, s azt is hallani lehetett, amint a szélfútta eső nekicsapó­dik a boltíves előtér kapujának. Benn az udvarban kétfelé osztot­ta a lépcsősort a kovácsoltvas korlát, a macskaköves terecske közepén egy apró szökőkút su­garai küszködtek az alázúduló csapadékkal. — Olyan romantikus ez az egész, nem ? — kérdezte a fiú, s a lány keze után nyúlt, hogy báto­rítsa egy kicsit. — Félek a dörgéstől,a villám­lástól — hangzott a halk válasz, miközben szorított egy picit az egymásba kulcsolt ujjaikon. — Nem kell megijedni — kez­dett mesélni a fiú. — Gyermek­koromban mindig azt mondtuk ilyenkor, amikor beszorított ben­nünket a zárt verendára a hirtelen jött vihar, hogy „ haragszanak az istenek. S másként nem tudják kidühöngeni magukat, mint­hogy mérgükben gurigatják a vízzel teli hordókat. Amikor azok összeütköznek, akkor mo­rajlik fel az ég. Ha meg a dongá­kat szorító vaspántok dörzsölőd- nek össze, olyanokká válnak, mint két száraz kovakő, szikrát csiholnak, amely villámként sújt le valahová.” A nyári hőséget lehűtötte kis­sé a tomboló égi zuhany. — Ha ez az utcán kap el ben­nünket . . . — . . . nekem rossz emlékeim vannak egy ilyen utcai záporról — vágott közbe a lány, s lehelet- finoman végigsimította a haját, amelyre azért a kapualj felé futás közben esett néhány csepp. — Képzeld — folytatta —, egyszer kémiából bezúgtam a zápor miatt. — Hogyhogy . . . ? — Nagy vihogva mentünk a lányokkal a suliba, tudod, nem ígérkezett rossz napnak. Egy­szerre derült égből villámcsapás, s már zuhogott is. A fejünkre tet­tük a táskánkat és futás, ameny- nyire csak lehetett, mert már nem jártunk messze az épülettől. Az osztályterembeérve, úgy néztünk ki, mint tájkép csata után. Mint az ázott verebek, álltunk fel, ami­kor az első órára belépett a kémi­atanár. Lakmusz — ez volt a be­ceneve —felütötte az osztálynap­lót, s na, mit gondolsz, kinél nyílt ki. . . ? — Fogadni mernék, hogy ná­lad, ahogy az ilyenkor lenni szo­kott — bólintott a fiú. Pillanatra elhallgattak, mert az fülelték, hogy egyre közelebb hallatszik a légköri csatazaj. — Hadd lássam a házi felada­tát, hívott ki Lakmusz — törte meg a szótlanságot a lány. — Odaadtam neki a feladatlapokat, s majd megdermedtem, mert át­ázott az egész. A megfejtett pél­dák összemosódtak, ő meg csak bámulta és bizonyára azt hitte, hogy ezzel sumákotok, vagy szó­rakozom vele. Mire a két ujja kö­zéfogta a füzet sarkát és undorral csak annyit mondott: kislányom, ez elégtelen . . . A lány jót kuncogott, ahogy a végére ért a történetnek. — Esik még . . . / — kérdezte az órájára pillantva, mert sietett volna valahová. A fiú felajánlot­ta, hogy elkíséri, mire a lány fel­csillanó szemmel intett, hogy: jó, gyere, örülök neki... Alighogy kimondta az utolsó szót, óriási csattanás rázta meg a levegőt. A kiskapu hatalmas erő­vel nyílt ki, a szél ide-oda csap­kodta, míg sikerült ismét becsuk­niuk, hogy ne verjen be a búvó­helyükre az eső. A lány ijedtében szorosan odabújt a fiúhoz, aki érezte, hogy minden ízében re­meg. Hagyta, hogy a kellemes il­latú hajával, arcával befurakod­jon a nyakába. Arra gondolt, hogy olyan ez, mintha a vihar az örökkévalóságra így teremtette volna őket. — Nyugodj meg... ! Van itt a közelben egy trafóállomás, an­nak a villámhárítója vonzotta ide az „ isteni hordók szikráját ”—jó- pofáskodott a fiú, de be kellett látnia, hogy nem sok eredmény­nyel járt. Ekkor végigsimította a lány haját, szép volt, szőke és hosszú. (Folytatjuk) Szilvás István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom