Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-23 / 201. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 23., kedd George Bush Vihar egy pohár vízben „Vihar egy pohár vízben” — jelentette ki George Bush, a Republikánus Párt elnökjelöltje az általa választott alelnökjelölt, Dán Quayle szenátor körül támadt vitákról. Mint jelentettük, az amerikai sajtó nagy teret szentelt annak, hogy Quayle a vietnami háború idején nem a hadsereg reguláris egységeiben teljesített szolgálatot, hanem a Nemzetőrségben, amelynek egységeit nem vetették be Vietnamban. Állítólag családi és politikai összeköttetéseket használta fel arra, hogy bekerüljön a gárda egyik alakulatába. Bush pénteken már Quayle otthonában, az indiai Hunting- tonban is kijelentette, hogy kitart alelnökjelöltje mellett, s ezt azóta több ízben is megismételte. Bush ellenfele, Michael Dukakis is kijelentette, hogy nem óhajt „ügyet” csinálni Quayle katonai szolgálatából,és nagyra becsüli a Nemzetőrségben teljesített szolgálatot is. Bush mindenesetre — a Quay- le-ügy ellenére — jól zárta a párttanácskozás hetét: nyilvános szereplései sikeresnek bizonyultak. A Newsweek című hetilap legújabb számában hétfőn megjelenő közvéleménykutatási adatok már az ő előnyét mutatják Michael Dukakissal szemben — mégpedig meglepően nagy, kilenc pontos fölényt. George Bush már hivatalosan is a Republikánus Párt elnökjelöltje. Mögötte pedig a konzervatív nézeteket valló Don Queyle, a republikánusok alelnökjelöltje A Dnevnik A jugoszláviai tömeggyulésekről Nincs Jugoszlávia Koszovo nélkül, és nincs Koszovo Jugoszlávia nélkül. A szocialista, önigazgatási és föderatív Jugoszlávia sorsát szívükön viselő emberek számára egy pillanatig sem kétséges, hogy a koszovói válságot gyorsan meg kell oldani — állapította meg hétfői kommentárjában a Dnevnik. Az újvidéki napilap emlékeztetett arra, hogy a „koszovói seb hét év óta nem gyógyul be”, majd feltette a kérdést: vajon ebben az esetben a szerb népi mondás hirdette gyógymódot kell-e alkalmazni, vagyis az égő sebre égető füvet kell tenni? Hová vezethet ez a gyógymód? Az újvidéki, pancsovai és Nova Pazova-i nagygyűlés után a múlt szombaton Titogradban lezajlott tömegmegmozdulás megerősítette a koszovói szerbek és crnagoracok óriási bajaival, Burma Általános sztrájk Kormányellenes tüntetés és általános sztrájk kezdődött hétfőn Burmában. Helyi diplomáciai források szerint több ezren vonultak az utcákra, tiltakozásul az új elnök személye ellen, akit a kományzó párt pénteken nevezett ki az ország élére. A véres tüntetések nyomán a múlt héten lemondott Sein Lwin államfő helyére a kormány eddigi igazságügyminiszterét és a rendszer egyik feltétlen hívét, Maung Maungot választották. A burmai diákok a hét végén tüntetésekre és általános sztrájkra szólították fel a lakosságot. Jelentések szerint az üzletek többsége a nagyvárosokban nem nyitott ki. Távozik az ausztrál külügyminiszter William Hayden ausztrál külügyminiszter a közeljövőben megválik tisztétől. Helyére Ge- rath E vans szállítási és távközlési miniszter kerül — jelentette be hétfőn Canberrában Robert Hawke ausztrál kormányfő. Hayden azért távozik a kormányból, mert a közelmúltban kinevezték a brit uralkodót képviselő főkormányzónak. gondjaival vállalt, ismert szolidaritását, s szorgalmazta azoknak az évtizedeken át felhalmozódott problémáknak a sürgős megoldását, amelyek miatt a szerbek és crnagoracok tömegesen kivándorolnak Koszovóról — folytatta a Dnevnik. — Bebizonyosodott azonban az is, hogy a koszovói szerbek és crhagora- cok a dráma megoldását kizárólag a szerb tagköztársaság alkotmányának megváltoztatásában, valamint nagyszámú jugoszláv, és főként Vajdaság tartományi vezető leváltásában látják, úgy, ahogy azt Belgrádban gondolják. Ezeket a vezetőket tartják hibásnak azért, hogy a koszovói dráma nem rendeződik gyorsabban, bennük keresik a bajok forrását. — E gyúlékony és eufóriás összejöveteleken egyre nagyobb A lengyel bányabiztonsági szolgálat tájékoztatása szerint a sztrájkoló sziléziai bányák közül néhányban a törvénytelen akció vezetői blokád alá vették a földalatti műszaki berendezéseket, azaz, nem engedték leszállni a bányaműszaki és bányamentő alakulatokat, így lehetetlenné tették a művelésből kivont aknák folyamatos karbantartását, ami máris számos helyen kisebb bányaomláshoz, bányatűzhöz vezetett. A PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint a „Krupinski” bányában a sztrájkolok egyetlen bányabiztonsági szakértőt sem engedtek leszállni, míg a „Bory- nia” illetve a „Morcinek” bányákban 45-50 embert engedtek fenntartó munkákat végezni, ami lényegesen kevesebb, mint amennyi szükséges a növekvő veszély elhárítására. Az „Andaluzja” bányánál 300, a „30-lecia PRL” bányánál 500 bányászt akadályoztak meg a sztrájkőrök abban, hogy a bányák megmentésére hozzákezdjenek a szükséges munkákhoz. Az országos bányabiztonsági szolgálat egyenesen botrányosnak minősítette a sztrájkolok felelőtlen viselkedését. A lengyel rádió déli híradója beszámolt arról, hogy a szczecini kikötő bejáratait a sztrájkolok szállítójárművekkel és nehézgépekkel torlaszolták el, továbbra is támogatásra találnak a koszovói helyzet normalizálásának elfogadhatatlan módszerei. Villámgyorsan átlépik vagy elmossák azt a határt, amely a nemzeti és hazafias érzések, s a nép szenvedéseivel vállalt szolidaritás, valamint a nacionalizmus között húzódik. Mind gyakrabban hallhatók olyan követelések, hogy Ko- szovón vezessék be a katonai igazgatást, hogy osszanak szét fegyvereket. Vajon ez a koszovói helyzet megoldásának helyes módja, vagy pedig olyan polgár- háborúhoz vezet, amelyben senki sem nyerhet, csak veszíthet? A titográdi manifesztáció azt mutatja, hogy az ilyen jellegű tömegmegmozdulásokat egyre nehezebb ellenőrizni, s minden újabb nagygyűléssel növekszik a súlyos kilengések és a vérontás veszélye — mutatott rá végül a Dnevnik. megszállva tartva a kikötő területét. Annak ellenére, hogy vasárnap a szczecini ügyész büntető eljárást kezdeményezett 16 erőszakoskodó, és a kikötő vagyonát veszélyeztető sztrájkoló ellen, és hasonló eljárást helyezett kilátásba azok esetében, akik a kikötői hatóságok felszólítására nem hagyják el a kikötő területét, amit ugyancsak vasárnap be- zártnak nyilvánítottak. Ugyancsak a lengyel rádió számolt be arról, hogy Szczecinben sztrájkba lépett egy helyi vasúti építővállalat néhány részlege. Sikerült azonban reggel — kisebb zökkenőkkel — beindítani a tömegközlekedést a 200 ezres városban, miután vasárnap az ország más részeiből járműveket és vezetőket irányítottak ide. Varsói információk szerint a lengyel fővárosban a reggeli órákban kísérlet történt a helyi közlekedés megbénítására, de a sztrájkakció nem hozott eredményt. Más üzemekből is érkeznek hírek sztrájkagitációról, de eddig csak Gdanskban, a Lenin hajógyárban kezdődött munka- beszüntetés. Gdanski források szerint a hajógyár kapuját megszállták a sztrájkolok. A lengyel rádió szerint Karzy- mierz Majdanski szczecini püspök felhívással fordult a sztráj- kolókhoz. Mérsékletre, józan belátásra szólította fel az akciók résztvevőit. Lengyelország Növekvő feszültség Magyar vezetők távirata Románia felszabadulásának 44. évfordulójára Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Straub F. Brúnó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Románia nemzeti ünnepe alkalmából táviratot küldöttAö'co/űe Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének, illetve Constant;« Das- calescunak, a Román Szocialista Köztársaság kormánya elnökének. Stadinger István, az Országy- gyűlés elnöke ugyancsak táviratot küldöttMco/ae Giosannak, a Nagy Nemzetgyűlés elnökének. Csehszlovákia Tüntetések Prágában A csehszlovák távirati iroda hétfőn az alábbi közleményt hozta nyilvánosságra a vasárnap este Prágában történtekről: Ä biztonsági erők rendelkezésére álló információk szerint több mint négyezer ember különböző időkben kísérletet tett a közrend megbontására. Köztük provokátorok is voltak, akiknek késő éjszakai magatartása a huliganizmusba csapott át. így például üvegeket dobáltak a biztonsági szolgálat tagjaira, akik közül kettőt könnyen megsebesítettek. A biztonsági erők előállították a vasárnapi események 77 résztvevőjét, főleg az akció szervezőit. Többségüket a kihallgatás után szabadon engedték. Huszonnyolc személyt még őrizetben tartanak huligánakciók elköve- tésésének gyanúja miatt. Előállítottak hét külföldit is. Közülük hatot Csehszlovákia területének elhagyására szólítottak fel. rC Külpolitikai kommentárunk )— Vérfürdő Burundiban AZ ÉVTIZEDEK ÓTA egymással rivalizáló tuszi és hutu törzs tagjai közötti véres összetűzések színhelye, a Burundi Köztársaság, Afrika közepén megbúvó, a kontinens méreteihez képest kis ország: területe valamivel több mint 28 ezer km2, fővárosa Bujumbura. A korábban belga, majd német gyarmat 1959-ben nyerte el függetlenségét, amikor a korábbi Ruanda-Burundi területileg különvált a mai Zairétől, és egyúttal két külön országra is szakadt. Michel Micombero ezredes vezetésével 1966-ban kiáltották ki a köztársaságot. Lakói, a tuszi és hutu törzsek immár évszázadok óta szoros földrajzi és társadalmi egységet alkotnak, ugyanazt a nyelvet, a kirundit beszélik, azonosak dalaik, táncaik. Még megjelenésükben sincs különbség. Ami mégis elválasztja őket, az az, hogy a társadalom életében betöltött szerepük nem azonos. A KATON4I VEZETÉST a kisebbségben lévő tuszi törzs tartja kezében, s a hutuk a mellőzöttség érzésétől hajtva, ezen mindenáron változtatni akarnak. Az első „komolyabb” vérfürdőre 1965 októberében került sor, amikor a hutuk államcsínyt kíséreltek meg. Számtalan tuszi törzsbeli család lett ekkor a fékevesztett fegyverek áldozata. A két törzs vezetői ekkor ásták ki a csatabárdot, és azóta az ország történetében rendre visszatérnek a véresebbnél véresebb jelenetek. Pár évvel később, 1972-ben, amikor a hutuk megint megpróbálták a tuszi- kat kiszorítani a hatalomból, közel 300 ezren estek áldozatul. Az ellenségeskedések tíz napja lángoltak fel újra Burundi északi határainál, Narangara városban, de úgy hírlik, hogy pár nappal később Ntegában még ádázabb harcok folytak. Ismét előkerültek a lándzsák, furkósbo- tok és az őserdőben használatos görbe kések. A gyilkolni vágyók ezekkel támadtak a tuszik házaira, nemre és korra való tekintet nélkül végeztek a lakókkal, a házakat pedig felgyújtották. Az öldöklés elől megindult a menekülők hatalmas áradata az északi szomszéd, Ruanda irányába. A hivatalos adatok szerint legalább 24 ezer a halottak száma. Többségük a kisebbséget alkotó tuszi törzshöz tartozott. Igaz, az ellenségeskedések jelenleg csillapodni látszanak, Burundiban az előzményeket is ismerve joggal vélik, hogy „a veszély még nem múlt el”. A BURUNDI KORMÁNY szerint a mostani események hátterében külföldön élő hutu provokátorok állnak, akik nem válogatnak az eszközökben, hogy meg- döntsék a tuszi befolyás alatt álló vezetést. Bessenyei Mária Két tűz között a palesztinok Jordánia nem palesztin állam — ez volt Husszein király augusztus eleji „üzenetének” lényege, és ezt egyformán intézte mind Izraelhez, mind a PFSZ- hez. Az uralkodó azt mondta, hogy lemond az Izrael által 1967-ben megszállt, országától elfoglalt területekről, és azok egyedüli, törvényes képviselőjének a PFSZ-t ismeri el — minden fenntartás nélkül. Husszein kiábrándult mind az Arab Ligából, minda PFSZ-ből, amellyel legújabban 1985 óta egyezkedett az Izrael által 1967- ben megszállt arab területek, Ciszjordánia és a gázai övezet közös képviseletéről, és kiábrándult az izraeli Munkapártból is, amely- lyel tavaly áprilisban jutott Londonban félig-meddig titkos megállapodásra arról, hogy a területek nagy részét Jordánia kapná vissza. Az egyezség megvalósulását a másik izraeli kormánypárt, a LIKUD „megfúrta”. E helyzetben Husszein tarthatott attól, hogy mind Izraelben, mind a PFSZ-ben felerősödnek azok az elképzelések, amelyek szerint a palesztinok hazája tulajdonképpen Jordánia — állampolgárai mintegy felerészben valóban palesztinok, a többi főleg beduin. Emlékezhetett arra, hogy a PFSZ 1970-ben, a „fekete szeptember” idején tett már kísérletet a hatalom megragadására Jordániában és az izraeli jobboldalon többen — például .Sáron tábornok — akkor legalábbis szóban támogatták ezt a törekvést, hiszen ha a palesztinoknak lenne önálló államuk — Jordánia helyén -, akkor Izrael „joggal” tarthatná meg a most megszállt területeket. A Husszein-féle „lemondás” körülményei azonban arra utalnak, hogy a király még nem játszotta ki utolsó kártyáját. Milyen állampolgárok lesznek a megszállt területek lakosai? Eddig kaphattak jordániai útlevelet, és ennek alapján külföldön továbbra is jordániai állampolgárnak számítottak, rí z uralkodó bejelentése szerint marad az útlevél, de ezentúl nem igazol semmiféle állampolgárságot. Kérdés, be tudja-e tölteni a PFSZ a keletkezett jogi űrt? A szervezet azt ígéri, hogy a palesztin Nemzeti Tanács Algírban hamarosan összeülő tanácskozásán emigráns kormányt alakítanak. Más elképzelések szerint a helyszínen „de jure” független államot alakítanak ideiglenes kormánnyal. Ez persze tényleges államalapítást semmiképp sem jelent, hiszen a területek továbbra is izraeli kézben vannak. De ettől függetlenül is, ha a nemzetközi közösség egy része talán el is ismerné a felszaba- dítási szervezet „kormányát”, vajon állampolgárok lehetnek-e nemzetközi jogi szempontból a nem létező állam lakosai? Kiszolgáltatottságukat fokozza, hogy a napokban az izraeli kormány törvényen kívül helyezte a területeken eddig is csak titokban működő népi bizottságokat. Ezek a bizottságok szervezik a passzív ellenállást, az adófizetés megtagadását, a kereskedősztrájkot, az izraeli áruk bojkottját és helyébe a kezdetleges helyi ipar fellendítését, a kijárási tilalommal akadályozott mezőgazdasági termelés helyett a ház körüli gazdaságok közös művelését, a bezárt iskolák helyett a gyerekek házi oktatását -más szóval az esetleges államalapítás infrastruktúráját. Mostantól e bizottságok tagjait és a velük együttműködőket tízévi börtönbüntetés fenyegeti illegális szervezethez való tartozás miatt. Eddig, ha nem sikerült közvetlenül „terrorcselekményt” rájuk bizonyítani, pusztán szervezkedés miatt legföljebb hathónapos adminisztratív elzárást szabhattak ki a hatóságok, igaz, ezt akár- hányszor.ríz új intézkedés megnehezíti a PFSZ-nek, hogy átvegye a területeken Jordánia szerepét. A jordániai költségvetés eddig évi 30-40 millió dollárral egészítette ki a területeken izraeli irányítással működő palesztin közigazgatás alkalmazottainak fizetését, fejenként havi 200-250 dollárral, 20-40 százalékkal toldva meg mintegy 20 ezer köz- alkalmazott — tanár, orvos, elöljárósági hivatalnok — Izraeltől kapott havi fizetését. Ezt most az uralkodó — elismerve a területek Jordániától való „függetlenségét” — megszüntette. Az érvágás Ciszjordánia 850 ezer lakosából a családtagokkal együtt vagy 100 ezer embert közvetlenül sújt, és tovább rontja a gyengülő köz- szolgálatokat. Az adóbevételek csökkenésére hivatkozva ugyanis az utóbbi hónapokban az izraeli hatóságok már vagy 1200 palesztin közalkalmazottat „leépítettek”./! király felmondta a területek számára 1986-ban meghirdetett ötéves, 1,4 milliárd dolláros fejlesztési tervét is. Igaz, hogy már tavaly is csak 20 milliót tudott átutalni az esedékes 250 millió helyett, de amikor a december óta tartó lázongás már eddig becslések szerint 330 millió dollár kiesést okozott, ez sem csekély összeg. A PFSZ aligha küldhet többet, hiába ígért az Arab Liga júniusban havi 40-50 millió dollárt: az izraeli hatóságok szigorítják a vám- és pénzügyi ellenőrzést, a határon százezerszámra kobozzák el a pénzt, mióta egy új rendelkezés szerint arabok fejenként és alkalmanként legföljebb 1200 dollárt hozhatnak be az országba külföldről. A jelek szerint Husszein célja olyan jogi, politikaúés gazdasági űrt képezni, amelybe a palesztinok idő előtt belefáradnak. Szigorával ebben segítségére van az izraeli kormány is. Ha majd a lakosság belátja, hogy a PFSZ-től semmi jóra nem számíthat, ismét a király segítségét fogja kérni? Az biztos, hogy a jordániai feltételek akkor sokkal keményebbek lesznek. Mészáros György
