Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 2., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Gyes-mérleg A hatvanas évek elején nagy sajtóvita bontakozott ki az alacsony szüle- tésszám, s a nyomában fellépő népcsségcsökkenés okairól. Ennek a szen­vedélyes vitának is szerepe volt abban, hogy 1967-ben megszületett a gyermekgondozási segély intézménye, amely a gyermek hároméves korá­ig lehetővé tette a nőknek a főhivatású anyaságot, s ezzel összehasonh'tha- tatlanul jobb feltételeket teremtett a gyermekvállaláshoz. Az elmúlt két évtizedben évente 220—290 ezer nő veszi igénybe a gyest. A nyolcvanas évek közepétől, a gyed bevezetésétől csaknem 90 szá­zalékra emelkedett a kisgyermeküket otthon nevelő anyák aránya. A gyes, illetve az őt fokozatosan felváltó gyed 1970-ben 1,2 milliárd, 1986- ban pedig 4,4 milliárd forint közkiadást jelentett. Két évtized során számos tapasz­talat gyűlt össze erről a fontos társa­dalompolitikai intézményről, s ma már jó néhány tudományos igényű vizsgálat eredményei is rendelke­zésre állnak ahhoz, hogy megvon­juk a gyes mérlegét. Miért születik kevés gyerek? A hatvanas évekbeli „kicsi vagy kocsi?” vita már nevében is jelezte: az alacsony születésszá­mot sokan azzal magyarázták, hogy az anyagiak kerültek szem­be a társadalom értékítéletében a gyermekvállalással. A gyestől — amelynek vásárlóértéke beveze­tésekor jóval közelebb állt az át­lagfizetésekhez, mint a későbbi időszakokban — sokan azt vár­ták, hogy a főhivatású anyaság pénzbeli elismerése több gyer­mek vállalására serkenti a csalá­dokat. Nos, ez a remény csak részben valósult meg. Átmenetileg jelen­tősen nőtt ugyan a születések száma, és hasonlóképpen meg­ugrott a népesedési görbe a het­venes évek közepén, az újabb je­lentős népesedéspolitikai intéz­kedések nyomán, de a hosszú tá­vú tendenciát nem sikerült meg­változtatni. Akárcsak a többi európai or­szágban, az iparosítás, a nők tö­meges munkába állása, a városi­asodás, az életszínvonal általá­nos emelkedése a születésszám lassú, de folyamatos csökkenését váltja ki. A „kicsi vagy kocsi?” alternatívájának hamisságát jól példázza, hogy aZ NSZK-ban, a miénknél lényegesen magasabb életszínvonalon sem sikerült a csökkenő gyermekvállalási haj­landóságot érdemben befolyá­solni. A demográfiai folyamatok mélyreható elemzése során bebi­zonyosodott, hogy a megszüle­tendő gyermekek számát nem önmagában a család anyagi hely­zete, sőt még csak nem is a lakás- helyzete dönti el. Ha ugyanis ez igaz lenne, akkor a nagy jövedel­mű, tágas lakásokban élő ma­gyar családokban tipikus lenne a 3—4 gyerek. Márpedig ennek manapság épp a fordítottja az igaz, a rossz anyagi körülmények között élők körében van a leg­több sokgyerekes család. Sokkal nagyobb hatással van a népesedési helyzet alakulására a fiatalok jövőképe, hogy mennyi­re látják biztonságosnak, előre tervezhetőnek maguk és gyer­mekeik sorsát. Jelentős hatásuk van továbbá a hagyományoknak — többgyermekes családban fel­növők maguk is több utódot vál­lalnak —, sőt a vallási tradíciók­nak is. Lengyelországban példá­ul mindenekelőtt az erős katoli­kus hagyományokkal magyaráz­ható, hogy a legválságosabb idő­szakokban sem csökkent jelen­tősen a megszületett gyermekek száma. A gyes-neurózis háttere A gyes két évtizede alatt jelen­tős tapasztalat gyűlt össze arról is, hogy a főhivatású anyaság évei miként hatnak az otthon cseperedő gyerekekre, a csalá­dokra, és magukra az anyákra. Egyértelműen bebizonyoso­dott, hogy az otthon nevelt kis­gyermekek kevesebbet betegek, mint bölcsődés kortársaik, testi fejlődésük gyorsabb, harmoni­kusabb. Nem ilyen egyértelműek a kisgyermekek szellemi-pszi­chés fejlődésének tapasztalatai. Kétségtelen tény, hogy az anya a legjobb és végeredményben pó­tolhatatlan gondozó a kisgyer­mek számára, azaz általában ki­egyensúlyozottabbak, magabiz­tosabbak, lelkileg egészségeseb­bek a gyesen lévő anyák kicsi­nyei, mint bölcsődés kortársaik. Csakhogy az otthon levő anyák nem elhanyagolható része szen­ved a gyes-neurózisnak elkeresz­telt „betegségben”, amely talán nem is elsősorban testi-lelki, mint inkább társadalmi eredetű. Olyan nemzedékek leányairól, asszonyairól van itt szó, akiket magukat is a bölcsőde, óvoda, napközi nevelt, akik igencsak so­ványka családvezetési ismere­tekkel lépnek az első gyermek születésekor a háziasszonyi, anyai „pályára”. Ráadásul a gyes évei alatt a féljek zöme túlmunkával kény­telen pótolni a feleség kieső ke­resetét, így a fiatal anya a nap legnagyobb részében egyedül marad a számára vadonatúj „tananyagot” jelentő háztartási, gyermeknevelési-gondozási lec­kével. Megszakad a kapcsolat a ko­rábbi munkahellyel, általában a baráti körrel is, elmaradnak az addig természetesnek tartott szórakozási alkalmak. A hu­szonnégy órás anyai szolgálat sok, erre teljesen felkészületlen fiatal nő számára túl nagy teher­tétel, amelynek következményei megmutatkoznak a kisgyermek­hez való viszonyban, türelmet­lenséget szülnek. Mindez persze nem csökkenti a gyes, illetve a gyed jelentőségét csupán azt jelzi, hogy a nők ket­tős kötéséből, az anyai és a mun­kavállalói mivoltukból fakadó konfliktusok a leggondosabb társadalompolitikával is csak enyhíthetők, meg nem szüntet­hetők. Anya vagy munkavállaló? A gyes bevezetése sajátos, bo­nyolult helyzetet alakított ki a női munkavállalók „piacán”. Egyes elnőiesedett és amúgy is munkaerőgondokkal küzdő szakmákban, például a kereske­delemben, a textiliparban, a pe­dagógusoknál, szinte megoldha­tatlan problémákat okozott az elmúlt két évtizedben, hogy az ott foglalkoztatottak 8—10 szá­zaléka volt egy időben távol munkahelyétől. A gyes tapasztalatai erősítet­ték meg azt a felismerést, hogy a nők számára a mainál sokkal na­gyobb körben lenne szükség a bedolgozás, a részmunkaidő, a rugalmas munkaidőbeosztás széles körű elterjesztésére. Vagy­is a munkavállalói és anyai sze­repkör mai szigorú elválasztott formáinak lazítására, közelítésé­re. Sajnos azonban a munkaerő- piacon még ma sem működnek igazán piaci viszonyok. Koránt­sem általános az a felismerés, hogy a nőket hatékonyabban le­het foglalkoztatni, ha áthárítha- tatlan anyai feladataikat nem ál­lítjuk minduntalan szembe mun­kavállalói tennivalóikkal. Sokkal több gyesen, gyeden lévő nő vál­lalna gyermeke gondozása mel­lett részmunkát, mint amennyien ezt ma megtehetik. A legutóbbi egy-másfél év sú­lyosbodó anyagi terhei a kisgyer­mekükkel otthon levőket két irányból különösen súlyosan érinthetik. Egyre többen fognak minden bizonnyal rákényszerül­ni, hogy az anyagiak miatt ko­rábban visszatérjenek munká­jukhoz mint tervezték, szeret­nék. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy a kisgyermekes anyák, a gyesről éppen visszatér­tek lesznek a vállalati létszám- csökkentések első „áldozatai”, mondván, ők gyakran beteges­kedő kicsinyeik miatt amúgy is „megbízhatatlanok”. P. É. Á megyei NEB vizsgálta Az ipari termékszerkezet és a korszerűsítés A fejlődésben eddig megtett út mára kikényszerítette, hogy sok egyéb terület mellett a gazdaság is jelentős mértékben megújuljon. Ehhez nyújt jelentős segítséget az ipari termék­szerkezet-váltás és a korszerűsítés. Ezek meglétét, illetve hiá­nyát vizsgálta legutóbb megyénk Népi Ellenőrzési Bizottsága. Azzal a céllal, hogy megállapítsák, milyen intézkedéseket tet­tek a vállalatok a javítás érdekében, melyek voltak azok a külső és belső feltételek, amelyek elősegítették, illetve hátráltatták a törekvéseket. Összesen huszonnégy gazdálkodó egységet vet­tek nagyító alá. Mennyire korszerűek az új termékek? A termékváltás lendületének megítélése a technológia és a vá­laszték műszaki igényű elemzése nélkül csak hozzávetőlegesen le­het lehetséges. Éppen ezért a szakértői testület erre jelentős hangsúlyt fektetett. Megállapí­totta, hogy a vizsgált időszakban az átlagosnál nagyobb dinamika jellemezte az elektronikai ágazat vállalatait. Az öt év alatt végbe­menő termékcserélődést minősí­ti az, hogy a vállalat termelésé­nek legnagyobb része régebben bevezetett árukból tevődött ösz- sze. Az egyes termékek megszű­nésének okai abban rejlenek, hogy a gazdaságosság nem mi­nősül meghatározónak. A piaci igény csökkenése, megszűnése, az alapanyagellátá­si gondok, kooperációs problé­mák mind-mind ezt hátráltatják. A felszámolással kapacitás sza­badul fel, s az előállított termé­keknek viszonylag nagyobb a gazdaságosságuk. A választék még mindig nem korszerűsödik folyamatosan. Például 1985-ben a vizsgált égységeknél országo­san új termék csak 4,8 százalék­ban honosodott meg. Ezek az adatok az országos jellemzőkkel is egybevethetők, amelyek közel hasonló képet mutatnak. Az új termékek bevezetésé­nek, de a továbbfejlesztésnek is nyilvánvaló ösztönzője az ex­port. Hiszen az újonnan beveze­tettek nagy része külföldi piacra jut. Több vállalatnál fokozottan érdeklődnek nemzetközi műsza­ki teljesítmények iránt. A szak­mai sajtóból és prospektusokból szerezhető információkat a veze­tés és a műszaki fejlesztők több helyen nyomon követik. Az is bi­zonyítja a külföldi példa fontos­ságát, hogy a vállalatok többsé­génél egy-két termékre lehet csak használni a jó minősítést. Ezek döntő része licenc alapján készült. A helyenként másképpen al­kalmazott technológia a korsze­rűtől a túlhaladottig széles skálát mutat. Az automatizálást csak a nagy vállalatok engedhetik meg maguknak. A nagy termelékeny­ségű gépsorok egy része azonban náluk sem tekinthető élvonalbe- linék. Értékesítés és beszerzés Lassú átrendeződés ment vég­be a rubelelszámolású piac ré­szesedésének növekedésével. Az egyes vállalatok szerepe ebben természetesen eltérő súlyú. A meglévő jól bevált termékek fej­lesztése nélkül azonban feltehe­tően nem lett volna esélye sok vállalatnak a bevételnövekedés­re. A beszerzés szerkezetében összességében alapvető változás nincs. Az újonnan bevezetett termékek egyre inkább kerülhet­nek exportra. Az ezek előállítá­sához felhasznált anyagok túl­nyomó részét a vállalatok bel­földről szerzik be és szembetűnő a tőkés import csökkenése. A megszüntetettek közül számotte­vően nőtt a szocialista világban értékesített termékek aránya és csökkent a másik piacon eladha­tó termékek részesedése. Zsebbevágó kérdés A vizsgálat az árszínvonal és az általános költségek, valamint a pénzügyi hidak változásának hatását nem kutatta. A közvet­len cél az árbevétel és a közvetlen önköltség kölünbözeteként szá­mított fedezet és a termékváltás közötti kapcsolatok feltárása volt. Ez az arány sem változott lényegesen. Kitűnik, hogy az új termékek jövedelmezősége jobb az átlagosnál, a megszüntetette­ké pedig ennél rosszabb. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a veszteséges gyártás, illetve érté­kesítés nem szükségszerűen kö­veteli a felszámolást, a döntést azonban sürgeti. A nem önálló egységek fej­lesztési feladatait a vállalati köz­pontban létrehozott szervezetek látják el. Az elmúlt évi adatok jól mutatják, hogy a fejlesztők nagy része három gyárban dolgozik. Ugyanezeken a helyeken foglal­koztatják a felsőfokú végzettsé­gű, ilyen témával foglalkozó sza­kemberek 78 százalékát. A többi gazdálkodónál jórészt egy-két fő látja el ezeket a feladatokat. Nélkülözhetetlen ösztönző erő a külföldi utazás. A szakem­berek közel egyforma arányban mennek keletre, nyugatra. An­nál is inkább fontos ez, hiszen a technikai háttér a nagy önálló vállalatok kivételével lényegében hiányzik. Az információk gyűj­tésére csak a Finomszerelvény - gyárban működik műszaki tájé­koztatási iroda. így hát valame­nnyi gazdálkodó saját maga gon­doskodik folyóiratok, prospek­tusok beszerzéséről. Az anyagi elismerés a holt­pontról nem mozdul. A fejlesz­tők átlagkeresete az összes dol­gozóéval azonos mértékben emelkedett. A személyes érde­keltség ott sem jött létre, ahol önálló nagy létszámú szerveze­tek dolgoznak. Általános gya­korlat, hogy célprémiumot kap­nak. Á kutató-fejlesztő intéze­tekkel a kapcsolatok kiterjedtek, a tapasztalatok azonban vegye­sek. Általánosítható, hogy csak a jó ipari háttérrel rendelkező fej­lesztő vállalatok közreműködé­sét tartják eredményesnek. Egy­re többen kiállításokon is részt vesznek és ez a kereskedelmi ak­tivizálódást jelzi. Az ott szerzett információknak nagy szerepük van az értékesítési lehetőségek­ben. A jövő útja A^szándék szerint az érintett gyárak a 86-os évhez képest 18,3 százalékkal kívánják növelni ter­melésüket. Az új termékek eseté­ben a korábbinál nagyobb mér­tékben számítanak anyagvásár­lásra belföldi szállítóktól. Ter­mékek megszüntetését tervezik, amelyek egy része belföldi igé­nyeket elégített ki. A beruházá­sokra tervezett összeg az idén sem csökkent. Hasonlóan a ko­rábbi időszakhoz, leginkább most is a gépvásárlások viszik el a pénzt. Kevesebb embert tudnak majd foglalkoztatni. Egységes véleménye a vállalatoknak, hogy az alkalmazottak számát az átla­gosnál nagyobb mértékben négy-öt százalékkal kívánják csökkenteni. Egyes cégek pedig a szocialista export szinten tartá­sát, illetve növelését termékcse­rére alapozva kívánják megolda­ni. (kovács) Kiskörei nyár Kisköre alapítását 1337-től jegyzik az írásos emlékek. Dolgos „vízi em­berek" lakják a 3400 lako­sú nagyközséget a Tisza partján. Igazi horgász- és vízi paradicsom a folyónak ez a része, melyet évente százezrek keresnek fel. A település vezetői és lakói mindent megtesznek azért, hogy az egyre növekvő ide­genforgalom kapcsán a ki­kapcsolódni vágyó hazai, lengyel, belga, NSZK-beli és holland turisták a festői szépségű Tiszatájról kelle­mes élményekkel gazda­godva térjenek haza. (Fotó: Szabó Sándor) Fizetés gyümölccsel Márkás mezőgazdasági gépek Mezőgazdasági és élelmiszer- ipari gépek behozataláról álla­podott meg a TSZKER Agrár- szövetkezetek Kereskedő Háza az NSZK-beli Repco gépkeres­kedelmi vállalattal. Ennek alap­ján még az idén 2 millió márkáért szállít az NSZK-beli cég Ma­gyarországra gépeket, berende­zéseket, amelyekért a magyar fél a termelőszövetkezetek termé­keivel — friss zöldséggel, gyü­mölccsel és takarmánynövények vetőmagjával — fizet. Az üzletet az Unicbank RT közreműködésével hozták létre. Már a közeli hetekben hazánkba érkezik a csemege- és hibridku­korica betakarítására egyaránt alkalmas francia gyártású öt cső­törő-fosztó kombájn. Ezeket a TSZKER olyan taggazdaságai vásárolják meg, amelyek a nád­udvari KITE és a bábolnai IKR termelési rendszerekben export­ra szánt értékes kukoricafajtákat termelik. A Repco-val és az ugyancsak NSZK-beli Clemens céggel ta­lajművelő gépek közös gyártásá­ról szintén megállapodást kötött a termelőszövetkezetek kereske­delmi szervezete. Olyan, úgyne­vezett bakhátbontóberendezés magyarországi összeszereléséről van szó, amely alkalmas a nagy­üzemi gyümölcs- és szőlőültet­vények sorainak ápolására. A gép azt a kiemelkedő földsávot távolítja el a fák vonalából, sorá­ból, amely a sorközök művelése­kor kerül oda viszonylag nagy mennyiségben. A gép a földsáv­val együtt a gyomokat is kiirtja, anélkül, hogy a fatörzseket káro­sítaná, megsértené. Az új berendezésből, amely a hasonló rendeltetésű francia gép korszerűsített változata, már el­készült az első példány a Szabad­szentkirályi Fémipari Kisszövet­kezetben, ahol az előzetes piac- felmérés eredményeként nemso­kára hozzálátnak egy 200 dara­bos széria legyártásához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom