Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-05 / 159. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 5., kedd 3 A gazdasági társulásban rejlő lehetőségek Sokan latolgatják ma azt. hogy vajon milyen változásokat hoz majd a gazdasági és a társadalmi életben az új társasági törvény. A készülő jogszabály tulajdonképpen csak az úgynevezett gazdasági társaságok — ilyen a közkereseti társaság, a betéti társaság, a részvénytársaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés — alapításának és működésének módját szabályozza újra, ám ennek hatására sok egyéb is módosulhat. Mindenekelőtt megindulhat a tőkeáramlás. Míg a hagyományos állami vállalatok csak két külső forrásból — költségvetési támogatásból és bankhitelből — bővíthetik fejlesztési. beruházási, innovációs lehetőségeiket, addig a valamilyen társasági formában működő gazdálkodóegységek további forrásokat is bevonhatnak: társak bekapcsolásával vagy részvények kibocsátásával növelhetik tőkéjüket. Vagyis a pénztulajdonosok — akár más vállalatok, akár költségvetési intézmények, akár magánszemélyek, akár külföldi cégek — szabadon dönthetnek majd arról, hogy hová és milyen tevékenységbe fektetik pénzüket. Ez a döntési szabadság várhatóan megélénkíti a tőkemozgást, a pénz szabad áramlása, az új források bekapcsolódása pedig meggyorsítja a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaság modernizálódását. Hiszen, ha a befektetők válogathatnak a célok között, akkor bizonyára a leghatékonyabbakat választják: oda teszik a pénzüket. ahol az a legjövedelmezőbben működhet. Mindez természetesen csupán lehetőség, amely csak akkor válik valósággá, ha a készülő javaslat törvényerőre emelkedik, és ha a pénz- tulajdonosok valóban betársulnak más vállalkozásokba. Azt szinte biztosra vehetjük, hogy az Országgyűlés megalkotja majd a társasági törvényt — meglehet, a tervezetet módosításokkal fogadja el — az azonban már kérdéses, hogy ez feltámasztja-e és ha igen. milyen mértékben. mekkora időtávon, a befektetési kedvet. Mindenekelőtt pedig az a kérdés, hogy egyáltalán van-e szabad tőke az országban. Honnan várható új források megjelenése? A vállalati szférából kevéssé. Vannak ugyan tekintélyes nyereséggel működő vállalatok, ám jövedelmük túlnyomó részét az állam elvonja, újraosztás céljából központosítja. így a legsikeresebbeknek is kevés szabadon befektethető pénzük marad, ám ebből a kevésből is megmozdulhat valamicske, ha új, még jobban jövedelmező célokra lehet majd fordítani. Nagy pénzek vannak viszont a költségvetési szervek egy részénél, például a társadalombiztosítási alapoknál, nyugdíjalapoknál, a biztosítóknál. Ár»-ezek a szervek ma, egyelőre, a szó valóságos értelmében nem gazdálkodhatnak a pénzzel: meg van kötve a kezük. Ha ezeket a megkötöttségeket legalábbis részben, az ésszerűség lés a biztonság .követelményeit szem előtt tartva — feloldják, akkor tekintélyes tőkék bevonása is elképzelhető. Ehhez azonban egy további reformlépés is szükségeltetik: a költségvetés reformja. E lépés megtételéhez szintén folynak előkészületek. Ha pontosan tudni nem is, de becsülni lehet, hogy mennyi szabad pénz van a lakosságnál. Ebből a pénzből néhány milliárd már megmozdult azóta, hogy magán- személyek is vásárolhatnak kötvényeket. Ám a kötvény a magánszemélyek számára még nem befektetés, hanem inkább csak takarékbetét. A kötvényvásárló nem vállal kockázatot a kibocsátó tevékenységben, hanem csupán kölcsönadja pénzét a kibocsátónak, amely azt kamatostul visszafizeti. További pénzeket kapcsolhat be a gazdaság vérkeringésébe a befektetés szabadsága, ami már kockázatos ugyan, de nagyobb hasznot ígér, mint a kötvény. A külföldi cégek, amelyek ma. ha jónak látják, befektethetnek ugyan a magyar gazdaságba, de csak oly módon, hogy vegyes vállalatot alapítanak magyar gazdálkodókkal. Ez meglehetősen nehézkes, körülményes és kö. itött formája a befektetésnek. Kötött, mert befektetett pénzüket — mivel nincs igazi értékpapírpiac — nem tudják kivonni. A társasági törvény életbe lépésével ennél •vonzóbb befektetési formák kínálkoznak majd számukra. Olyanok, amelyek bármikor, gyors műveletekkel megnyílnak, hiszen a már nélkülözhetetlen tőkepiacon bármikor vehetnek részvényeket. És ugyanitt részvényeiket bármikor el is adhatják, azaz pénzüket bármikor ki is vonhatják. Kedvező gazdasági környezetre van szükség. Többletforrások tehát ígérkeznek. De vajon valóban megmozdulnak-e majd ezek? Aktivitásuk attól függ, mennyire vonzóak, s még inkább attól, mennyire biztonságosak a befektetési lehetőségek. Vonzó célok vannak, és feltehetően továbbiak is támadnak; megjelennek gazdasági gondolatok, találmányok. know-how-k. szabadalmak, szellemi termékek realizálásának formájában is. A befektetés biztonságát azonban csak egy annak kedvező és stabilan kedvező gazdasági környezet teremtheti meg. A kedvező gazdasági környezet számos tényezőből tevődik össze és csak lassan, fokozatosan teremtődhet meg. Feltétele egyebek között a verseny, és szektorsemleges szabályozás a gazdaság minden terén, elsősorban az adózásban, ami magyarán egységes vállalkozási adótörvényt jelent. (Ez is előkészületben van, és az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerül.) További feltétele a tőkepiac, amely nélkül a tőke szabad áramlása megoldhatatlan. S hogy a praktikus teendőnél maradjunk: feltétele a cégbíróság megerősítése is, hiszen a gazdasági társaságok felett nem valamelyik minisztérium, hanem a cégbíróság gyakorolja a törvényességi felügyeletet, ám ez az intézmény még egyáltalán nem készült fel feladatának ellátására. A kedvező gazdasági környezeten azonban ennél sokkal többet kell érteni. Olyan légkört, amely ösztönzi a befektetést. Olyan gazdaságpolitikát, amely a befektetőkben bizalmat ébreszt, sőt nemcsak ébreszt, hanem folyamatosan ápol is. Miből van a Coca-Cola? Közismert, hogy az ital nevét arról a növényről kapta, amelyből a kokain készül, s a növényt felhasználta az ital gyártásához. A cég vezetése most a The New York Times kérdésére elismerte, hogy valóban használ coca-növényt az alapanyag elkészítéséhez, de közölte: az italban természetesen nincs kokain, csupán a coca levelének olyan kivonata, amely nem tartalmaz kábítószert. Az is kiderült egyébként, hogy az első időszakban az italban még volt kokain. A többi összetevő továbbra is titok maradt, ezeket a gyártó cég csak „természetes ízesítő anyagokként” sorolja fel az ital üvegen. Újító ötletek — Sírokban Egyre többet hallunk arról. milyen fontos a tudomány és a műszaki élet területén a korszerűsítés, az újítás. Azzal is tisztában vagyunk, hogy hazánk bővelkedik olyan szakembe rekben, akiknek munkájukon kívül marad idejük a tervezésre, friss ötleteik kipróbálására. A Mátravidé- ki Fémművek siroki gyárában emelkedett az újítók aránya az előző évekhez viszonyítva. Közülük is több mint ötször többen akadtak tettrekész fiatalok, mint régebben. Leginkább a takarékos ötleteket díjazták a bírálók. Az eredményes újítások megvalósításából közel 18 millió forintos megtakarítást ért el a fémművek. Jól járt tehát a vállalat, de nem maradt adós a jutalmazásokkal sem — egymillió forintot utalt át az ötletek gazdáinak. REFLEX Tanulságos riportot láthattunk a minap a televízió Új Reflektor Magazin című (méltán népszerű) műsorában. Egy magyar községben történt, hogy az ottani KISZ-esek egy-egy szem szaloncukorral ajándékozták meg az utcán séta lókat. Ez a figyelmesség és kedvesség — amely napjainkban; valljuk meg ritkaság — mindenkinek jólesett. A fiatalok a falu plébánosának is átadtak egy cukrot, aki (akár a többiek) szintén megköszönte azt. Sőt: a tisztelendő úr gondolt egyet s úgy 'döntött, viszonozza ezt a szép gesztust. Elhatározta, háromezer forintot ad a helyi KISZ-eseknek; használják föl ezt az összeget az ifjúsági klubban — kulturális célokra. A fiatalok örültek a támogatásnak. Nem is csoda, hiszen a klub évi kerete is csak háromezer forint volt. Lett volna tehát hová tenni a pénzt. De ekkor elkezdődtek a bonyodalmak. A községi párttitkár magához hívatta a K1SZ- titkárt, s közölte az ifjúsági szövetség emberével, hogy a pénzt vissza kell adniuk a plébánosnak. A srácok ezen kissé meglepődtek, de végül is teljesítették a kérést. A riporter érdeklődésére egyébként (Miért kellett visszaadni az adományt?), a párttitkár nemigen tudott épkézláb, logikus magyarázatot adni. Azért a nézők, ha nagyon megerőltették a fantáziájukat, rájöhettek arra: a dolognak valamiféle „ál-ideológiai" oka lehet. Mert hát, hogy néz ez már ki: a KISZ egy paptól... ? Egy pillanatra se gondoljuk azonban azt, hogy ez a riport valamiféle kirívó példa. Sajnos nagyon is élő szemléletről van szó Természetesen, ha úgy általában beszélünk a toleranciáról, az együttműködésről, a lojalitásról vagy éppen a szövetségi politikáról, akkor azzal nagyjából mindenki egyetért. Ám, ha szembekerülünk egy-egy ilyen helyzettel, rögtön jelentkeznek a régi reflexek, a sablonos, leegyszerűsített válaszok. S vélt (vagy valós) fékek kezdenek el működni bennünk. Persze, valójában — józan pillanatainkban — remélhetőleg tudjuk, hogy például egy ilyen adomány miatt nem szenved csorbát az eszme, s nincs mit félteni azon, hogy a fiatalok éppen a plébánostól kapott pénzt használják fel művelődési célokra. Mégsem csak az egyént terheli a felelősség ezért az avult beidegződésért. Bizonyos időre azonban szükség van ahhoz, hogy feszültségeink oldódjanak. Nagy adag türelem és tolerancia szükségeltetik az élet legkülönbözőbb szituációban, mindnyájunktól. Szerencsére ezek a (mai) fiatalok abszolút nem értették, miért nem fogadhatják el a pénzt Hiszen nem jutott eszükbe semmi gyanús Ez pedig nagyon jó jel... Havas András FELKÉSZÜLÉS, NEM CSAK A VIZSGÁRA Emberség vagy jótékonyság? Ha az embert fölkérik, hogy szabadidejét feláldozva vállaljon a köz javára, vagy valamilyen egyéb célra fizetség nélküli, azaz társadalmi munkát, mindenekelőtt azt a kérdést teszi fel: van-e értelme? A Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat tanuló brigádjának tagjai azonban egy pillanatig sem töprengtek, amikur „meghallották” egy volt kollégájuk hívó szavát. Burai Zénó 1975-ben került táppénzre, s attól kezdve szinte megszakítás nélkül járt kórházról kórházra, egyik kezelésről a másikra. Az érszűkület következtében először a karját, majd lábait is amputálni kellett. A tragédia folytatódott azzal, hogy felesége, aki mindvégig támasza és kitartó társa maradt, a nem szűnő terhektől, s az egyre nyomasztóbbá váló anyagi gondoktól idegösszeroppanást kapott, majd nem sokkal később hasfalsérvvel műtötték. így hat éve ő is munkaképtelen, leszázalékolták. A dolgos évek alatt össze- kuporgatott tartalékpénzt felemésztették a kórházi költségek, a férj számára szükséges művégtagot pedig már csak kölcsönből tudták fedezni. A szomorú, zaklatott évek alatt a kétkezi munkával felépített házuk karbantartására alig jutott idő, a pénzről nem is beszélve. Pedig lassanként minden felújításra szorult. A férfinak nagy könnyebbség lett volna a bejárati lépcső mellett egy lejtő szakasz kialakítása is. hogy tolókocsijával közlekedhessen. s egy emelőszerkezet, hogy a párja beemelhesse a fürdőkádba. Sokáig nem fordultak senkihez, halogatták a kérést, mert szégyell- ték, hogy mások segítségére kell szorulniuk. Végül a fiuk. aki szintén a vállalatnál dolgozik gépkocsivezetőként. megemlítette néhány kollégának szülei helyzetét. A segítség nem maradt el, annál is inkább, mert még sokan emlékeztek a keménykötésű, dolgos emberre, aki míg egészséges volt, megállás nélkül hajtott ... — A munkától én sohase féltem — mondja. — Tizenhárom éves koromban már a zsebemben volt a munkakönyv, és mindent megcsináltam, hogy keressek, hogy el tudjam magam tartani. Cigány családból származom, hat testvérem van. Akkoriban a munka volt az egyetlen lehetőség a „kiugrásra", a becsületes életre. 1957-ben kerültem a vállalathoz. Eleinte kubikol- tam. később a szállításhoz kerültem rakodónak. Megmondhatja bárki, a hattonnás Zilt 90 perc alatt kipakoltam. Nem néztem én akkor se naptárt, se órát Később amikor megnősültem, még rútettem egy lapáttal, hiszen nem volt semmink. — Mind a ketten rengeteget dolgoztunk — veszi át a szót a felesége. — Meg akartuk mutatni a világnak, hogy a cigányok nem rosz- szabbak a magyaroknál. Felépítettük ezt a házat, berendeztük, s közben neveltük a fiunkat. Amit itt lát, az mind a két kezünk munkája. És amikor végre egy kis nyugalmunk lett volna, jött ez a betegség. Volt egy kis megtakarított pénzünk, az szépen, lassan mind elment orvosokra, gyógyszerre. — llatvanhétszer hajtottak végre rajtam kisebb-na- gyobb műtétet — folytatja a férj. — Szinte percenként szedtek le rólam egy-egy tagot. A hatvanezer forintos művégtagot pedig már csak OTP-kölcsönből tudtuk megvenni. Volt olyan idő, hogy ősszel, amikor végre hazaengedtek a kórházból, hideg lakás várt, mert a szénutalványt is el kellett adni, hogy a részleteket pontosan tudjuk fizetni. — Miért nem fordultak valakihez segítségért? — Sokáig szégyelltük. hogy ilyen tehetetlenek vagyunk, hiszen mindenki úgy ismeri bennünket, hogy soha nem szorultunk támogatásra. Aztán nem bírtuk tovább, szóltunk, és szinte azonnal segítségünkre siettek. A ház felújítási tervét ingyen megcsinálták, aztán hozták az anyagot, és megérkeztek a fiúk is. A mozgássérültek szövetségétől is kaptunk támogatást, és így sikerült bekötni a gázt, a fürdőszobát is felújíthattuk. Nagy segítség ez nekünk, mert lassanként ki sem látszunk a kölcsönökből. A nyugdíj elmegy a törlesztésekre, a gyógyszerre, meg a tisztító- szerekre. Ruhát csak nagyon ritkán veszünk, és ételből is az olcsóbbat vásároljuk. Köszönettel tartozunk a Tanépnek. Ezt mindenképpen Írja meg! Nemsoká elkészül a lépcső melletti lejtő is, és így a nyáron már könnyebben ki tudok menni az udvarra egy kis levegőt szívni. A nyolc fiú, Urbán József irányításával teszi a dolgát. Betonnal teli teherautó gurul a ház elé. Pillanatok alatt lelapátolják. Vizsga előtt állnak a leendő kőműves. és ácsmesterek, de erre a munkára senki nem sajnálja az időt. Hiszen ez is egyfajta felkészülés, — nemcsak a szakmára, hanem egy önzetlen, emberséges életre is. Barta Katalin Új üzletház a Balaton- parton A Balaton déli partjának jobb ellátását biztosítja a Szántódon átadott új szupermarket. A hét végén is nyitva tartó üzletházat a Balaton Füszért üzemelteti (Fotó: Szántó Györgyi
