Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-05 / 159. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1988. július 5., kedd Az SZKP értekezletének határozatai Közlemény a magyar és a csehszlovák külügyminiszter tárgyalásairól Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, hétfőn, baráti munkalátogatást tett a szlovákiai Komáromban, és ott megbeszéléseket folytatott Bohuslav Chnou- pek csehszlovák külügyminiszterrel. A rendszeres határmenti találkozók sorába illeszkedő megbeszélésen a két külügyminiszter a magyar—csehszlovák kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről folytatott véleménycserét. Várkonyi Péter helyi vezetőkkel is találkozott, és tájékozódott a jelentős részben magyarok lakta járás életéről és eredményeiről. A külügyminiszterek megelégedéssel állapították meg. hogy a két ország kapcsolatai minden téren, érdekeikkel összhangban, kedvezően fejlődnek, hozzájárulnak feladataik megoldásához és népeik barátságának elmélyítéséhez. Gazdasági téren a korszerű együttműködési formák további elterjesztésének szükségességét, a kulturális és tudományos kapcsolatokban pedig az 1986-ban aláírt, államközi egyezmény végrehajtásának fontosságát hangsúlyozták. Rámutatva a csehszlovákiai magyarságnak és Magyarországon élő szlovák nemzetiségnek a két szocialista ország kapcsolataiban és jószomszédi viszonyában játszott, fontos szerepére, állást foglaltak a lenini nemzetiségi politika, a nemzetiségi jogok következetes alkalmazása, valamint a két ország szervei között fennálló, a nemzetiségek kulturális, szellemi igényeinek kielégítését segítő együttműködés elmélyítése mellett. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozóján valamennyi résztvevő közös erőfeszítésével, mielőbb eredményesen lezáruljon. A két külügyminiszter az értekezlet záróaktusán való, személyes részvételével is hangsúlyt kíván adni országa készségének a kibontakozó európai folyamatok előmozdítására. Kiemelték érdekeltségüket az európai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentésével foglalkozó tárgyalások mielőbbi megkezdésében, országaik aktív részvételében az európai bizalom- és biztonságerősítő folyamatban. Üdvözölték a KGST és az EGK közötti kapcsolatfelvételt, és állást foglaltak a két integrációs szervezet tagállamai közötti kapcsolatfelvételt, és állást foglaltak a két integrációs szervezet tagállamai közötti együttműködés sokoldalú fejlesztése mellett. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének közelgő ülésszaka újabb, fontos impulzusokkal járul hozzá az európai biztonság és együttműködés erősítéséhez, a leszerelés megkezdett folyamatának újabb lépésekkel történő kiegészítéséhez. A nézetazonosság jegyében folytatott, jó légkörű tárgyalá- í sok hozzájárultak a két szomszédos ország népei közötti kapcsolatok erősödéséhez. Várkonyi Péter magyarországi látogatásra hívta meg Bohuslav Chnoupeket. Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa (Folytatás a 1. oldalról) A nyilvánosság az átalakítási folyamatok elmélyítésének, visszafordíthatatlanná tételének egyik legfontosabb feltétele. Nemzetközi szinten az államok és népek álláspontját tükröző nyilvánosság segíti a béke és az együttműködés ügyét, az atomfegyverektől és az erőszaktól mentes világ megteremtése, a korszerű, civilizált nemzetközi kapcsolatok kialakítása eszméinek megszilárdítását. A nyilvánosság, a . bírálat és az önbírálat a nép érdekeit szolgálja, a társadalom politikai rendszerének nyitottságát tükrözi, erejét, politikai életrevalóságát, erkölcsi egészségét tanúsítja. Az országos pártértekezlet határozatában ugyanakkor rámutatott, hogy maga a nyilvánosság is elmélyítést és támogatást igényel. Még mindig számottevő információ- mennyiség nem hozzáférhető a társadalom számára, még mindig jelentős információkat nem használnak fel a társadalmi-gazdasági és a szellemi fejlődés meggyorsítására, a tömegek politikai kultúrájának és az irányítást végzők politikai kultúrájának emelésére. Az is előfordul, hogy a nyíltságot egyéni és csoportambíciók érdekében használják fel. A pártértekezlet nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság következetes kiszélesítése elengedhetetlen feltétele a társadalmi élet valamennyi szférájára kiterjedő demokratizálási folyamatok kibontakozásának, a szocializmus megújhodásának. Amikor a párt fejleszti a nyilvánosságot, abból a lenini útmutatásból indul ki, hogy a tömegeknek mindent tudniok kell, mindenről ítéletet kell formálniok és tudatosan kell cselekedniük. A kommunista pártnak, a szovjet népnek szüksége van az igazságra, szüksége van teljes és tárgyilagos információra mindenről, ami a társadalomban zajlik. A nyilvánosság kibontakoztatásában legyen kezdeményező példakép a párt — mutat rá a határozat. A pártértekezleti határozat valamennyi szinten a pártvezetők, valamint a választott pártszervek tagjai kötelességévé teszi, hogy rendszeresen számoljanak be munkájukról mind a pártszervezetek, mind pedig a dolgozókollektívák és a lakosság előtt. A pártértekezlet különösen fontosnak tartja a nyilvánosságot a káderpolitikában, a vezető káderek kiemelése olyan demokratikus mechanizmusának megteremtésében, amely a közvéleményre támaszkodik. A nyilvánosság, a tömegek részéről gyakorolt ellenőrzés és bírálat iránti nyíltság az államhatalmi szervek hatékony működésének nélkülözhetetlen feltétele. A nyilvánosság kötelező oldala a népi ellenőrzés, a jogvédelmi szervek tevékenységének. A nyilvánosságról szóló határozat hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni az indokolatlan korlátozásokat a társadalom életére, a környezeti helyzetre vonatkozó statisztikai információ felhasználásában, ki kell alakítani a korszerű információs technológiára épülő adatgyűjtési, adatfeldolgozási és -terjesztési rendszert, biztosítani kell az összes könyvtár hozzáférhetőségét, törvényben kell szabályozni a levéltári anyagok felhasználását. A határozat külön kiemelte a tömegtájékoztatási eszközök szerepének fontosságát a nyilvánosság kiszélesítésében. Megengedhetetlennek nevezte a sajtó bíráló megnyilatkozásainak elfojtását ugyanúgy, mint a nem hiteles információk nyilvánosságra hozatalát. Hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság feltételezi a tömegtájékoztatási eszközök társadalmi, jogi és erkölcsi felelősségét. Senkinek nincs monopóliuma az igazságra, senkinek nem lehet monopóliuma a nyilvánosságra sem — mondja a határozat, amely a továbbiakban állást foglal a nyilvánosság jogi biztosítékainak megteremtése mellett. ami magába foglalja a szovjet állampolgárok tájékozódási jogának alkotmányos rögzítését is. A határozat kitér arra, hogy szabatosan körül kell írni a szükséges titkosság, a szolgálati titok határait, meg kell jelölni a felelősséget állami és katonai titkot képező értesülések. valamint olyan, egyéb értesülések terjesztéséért, amelyek sértik az állampolgárok törvényes jogait, kárt okoznak a közrendnek, a biztonságnak, a lakosság egészségének és erkölcsiségének. Nem érvényesíthető a nyilvánosság a szovjet állam, a társadalom érdekei, a személyiség jogai rovására, háború és erőszak, fajgyűlölet, nemzeti és vallási türelmetlenség hirdetésére. a kíméletlenség propagandájára és pornográfia terjesztésére. A szovjet pártértekezlet határozatot hozott a nemzetek. nemzetiségek közötti viszonyról. A határozat megállapítja, hogy a soknemzetiségű szovjet állam kialakulásának kezdeti szakaszára jellemző dinamizmust megtörte a nemzetiségi politika lenini elveitől való eltávolodás, a törvényesség megsértése a személyi kultusz idő-* szakában, a pangás ideológiája és pszichológiája. Abszolutizálták a nemzetiségi kérdés megoldásában elért eredményeket, olykor problémamentesnek tüntették fel a nemzeti viszonyokat, nem vették kellően tekintetbe az egyes köztársaságok, autonóm közigazgatási egységek és nemzetiségi csoportok társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésének szükségleteit. Nem oldottak meg idejében sok olyan súlyos kérdést, amelyet a nemzetek és népcsoportok fejlődése vetett fel. Társadalmi elégedetlenség jelentkezett, s ez olykor konfliktusjelleget öltött. A szovjet pártértekezlet ebben a határozatában történelmi fontosságú feladatnak nevezte a nemzetiségi politika lenini normáinak megerősítését, a torzulások kiigazítását. A határozat szorgalmazza a szövetséges köztársaságok és az autonóm közigazgatási egységek jogainak bővítését, mégpedig oly módon, hogy határolják el a Szovjetunió és a szovjet köztársaságok illetékességét, decentralizálják az irányító funkciók jelentős hányadát, fokozzák a köztársaságok önállóságát és felelősségét a gazdasági, a társadalmi és a kulturális fejlesztés, valamint a környezet- védelem terén. Legyen minden köztársaság érdekelt saját gazdasági tevékenységének végeredményében, amely alapja lesz saját jólétének a szovjet állam közös gazdagsága és hatalma gyarapításának — mutat rá a határozat. A pártértekezleti okmány kiemeli, hogy a gazdaság és az egész társadalmi élet in- ternacionalizálódása törvény- szerű folyamat, s hogy a nemzeti korlátoltságra irányuló, bármilyen törekvés csak gazdasági és szellemi elsatnyuláshoz vezethet. Törvényben kell meghatározni a köztársasági és helyi költségvetések kialakításának minőségileg új mechanizmusát, s lényegesen fokozni kell ezek szerepét a területi egységek társadalmi és gazdasági fejlesztését érin. tő kérdések megoldásában — hangsúlyozza a határozat, amely további, közvetlen kapcsolatokat sürget a szövetségi köztársaságok között. Szorgalmazza a politikai rendszer azon intézményeinek aktivizálását, amelyek révén felszínre hozhatók és egyeztethetők a nemzeti, nemzetiségi érdekek. Fontos, hogy minden nemzeti területegységben szellemi haladás kísérje a gazdasági és a társadalmi haladást, támaszkodva a nemzetek és népcsoportok kulturális sajátszerűségére. Legyen a soknemzetiségű szocialista kultúra egész társadalmunk eszmei-erkölcsi konszolidációjának hatalmas tényezője — mondja az okmány. Gondoskodni kell arról, hogy a saját állami-területi egységeik határain túl élő vagy ilyennel nem rendelkező nemzetiségek több lehetőséget kapjanak kulturális igényeik kielégítésére. kulturális központok létrehozására, a tömegtájékoztatási eszközök használatában és vallási téren. A pártértekezleti határozat szerint a soknemzetiségű szovjet állam egyik legfontosabb elve az, hogy minden állampolgár szabadon fejleszthesse és egyenjogúan használhassa anyanyelvét, el- sajíthassa egyszersmind az orosz nyelvet, amelyet a szovjet nép, a nemzetek, nemzetiségek közötti érintkezés eszközéül, önként választott. A határozat állást foglal mind a nemzeti nihilizmussal, mind pedig a nemzeti elkülönültséggel szemben. Meg- különböztetendőnek tartja a valóságos nemzeti érdekeket azok nacionalista eltorzításától. A nemzeti kizárólagosságra való, bármiféle igény megengedhetetlen és sértő, egyebek között arra a népre nézve is. amelynek nevében megfogalmazzák. A szovjet pártértekezlet a nemzetek, nemzetiségek közötti viszonyról elfogadott határozatában végezetül hangsúlyozta, hogy minden nemzeti, nemzetiségi probléma körültekintő megközelítést igényel az adott konkrét helyzet mélyreható elemzése és elfogulatlan értékelése alapján. E problémákat nyugodtan, rendkívüli felelősségérzettel, a szocialista demokrácia és törvényesség keretei között kell megoldani, elsősorban egymás irányába tett lépésekkel. A pártértekezlet határozata támogatja az SZKP KB Politikai Bizottságának azt az indítványát, hogy a Központi Bizottság szentelje egyik ülését a nemzeti, nemzetiségi viszonyok kérdéseinek. Külön határozatot hozott az SZKP országos konferenciája a jogi reformról. A következő években az országban átfogó jogi reformot kell bevezetni, amely biztosítani hivatott a törvények uralmát a társadalom életének minden szférájában, erősíteni kell a szocialista jogrend fenntartásának mechanizmusait a néphatalom fejlesztésével. Javítani kell a Szovjetunió, a szövetséges és az autonóm köztársaságok legfelsőbb hatalmi szerveinek törvényalkotó tevékenységét. Következetesen érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy mindaz megengedett, amit nem tilt a törvény. Különösen fontos demokratizálni a törvényhozó folyamatot, s itt a nyilvánosságra, a törvényjavaslatok szakszerű, tudományos értékelésére és széles körű társadalmi megvitatására kell támaszkodni. A jogi reform elidegeníthetetlen része a törvényalkotás alapos felülvizsgálata, rendszerességének biztosítása. Itt a gazdálkodásnak, a társadalmi élet humanizálásának és demokratizálásának új feltételeit kell tekintetbe venni. Elsőrendű figyelmet érdemel a személyiség jogi védelme, a szovjet emberek politikai, gazdasági, szociális jogainak és szabadságjogainak szavatolt érvényesítése. Ugyanakkor természetesen fokozni kell minden egyes állampolgár felelősségét munkahelyi kollektívájával, az állammal és a társadalom egészével szemben. A határozat felveti egy alkotmányfelügyeleti bizottság létrehozásának gondolatát. a bírósági ügyvitelben szorgalmazza a nyilvánosság érvényesítését, az ártatlansági vélelem feltétlen betartását, a feltétlen bírói függetlenség biztosítását. A gazdasági reform kapcsán sürgeti az állami döntőbíráskodás hatáskörének bővítését a szerződéses fegyelem erősítésében, a vállalatok és szövetkezetek jogainak védelmében. Síkraszáll az ügyészség felelősségének fokozásáért, az ügyészek függetlenségének további erősítéséért, azért, hogy semmiféle nyomás ne nehezedjék rájuk, és senki ne avatkozzék be tevékenységükbe. A jogi reformról szóló határozat állandó figyelmet követel a rendőrség munkájának javítása, a belügyi szervek munkatársai kulturáltságának és szakmai hozzáértésének fokozása, a szocialista törvényesség legszigorúbb betartása, a visszaélések kiküszöbölése iránt. A pártértekezlet fontosnak minősítette az ügyvédi intézmény mint önigazgatáson alapuló jogsegélyszervezet szerepének fokozását, halaszthatatlannak nevezte a jogi reform személyi feltételeinek biztosítását. Az országos pártkonferencia külön határozatban üzent hadat a bürokráciának. A radikális gazdasági reform, a politikai rendszer reformja, a pártban és a társadalomban végbemenő demokratizálási folyamat, a nyilvánosság, a bírálat és az önbírálat fejlesztése szükségképpen aláássa a bürokrácia pozícióit, de a harc nagyobbik része még ezután következik — mutat rá a határozat, amely sorra kifejti, hogyan kell következetesen, kompromisszumok nélkül felszámolni a bürokratizmust a gazdaságban, a szociális szférában, a társadalmi és politikai életben, valamint a szellemi-erkölcsi területen. A pártértekezlet határozott leszámolást sürgetett azzal a helyzettel, amelyben az irányító szervek nem tartoznak anyagi felelősséggel tevékenységük negatív következményeiért, a döntések végrehajtói, a dolgozókollektívák pedig nincsenek abban a helyzetben, hogy hassanak rájuk. A pártértekezleti határozat a kád/srkiválasztásnál is szorgalmazza a nyíltságot, a pályázati módszer alkalmazását. Megköveteli a vezetők elvhűségét, elvtársi magatartását, ugyanakkor felelősségét az őket megválasztó kollektívákkal szemben. A pártszerveknek — mutat rá —. meg kell vonniuk' bizalmukat azoktól a párttagoktól, akik felelős tisztségekben formalizmust mutatnak, közömbösek az emberek szükségletei iránt. Az ilyen személyektől minden tétovázás nélkül meg kell szabadulni, megakadályozva, hogy más vezető posztokba kerüljenek. Meg kell teremteni a bürokratizmus elleni harc fokozásának jogi feltételeit. Egységes társadalmi és állami ellenőrzési rendszerre van szükség. Rendszeresen meg kell vitatni és értékelni kell az apparátusok munkáját . a különböző lakóterületi és munkahelyi gyűléseken, a társadalmi szervezetekben. A tömegtájékoztatási eszközök kötelesek konkrétan megvilágítani a bürokratizmus forrásait és megnyilvánulásait, példákkal illusztrálni az ellene folyó eredményes harcot. Biztosítani kell a párttag vezetők beszámoltatását a pártalapszervezetek előtt, el kell érni, hogy minden vezető szoros kapcsolatot tartson a tömegekkel, példát mutasson szakmai felkészültségből, szorgalomból, szerénységből, embertársai megbecsüléséből. (Folytatás az 1. oldalról) összefüggései. Hiszen előre látható — tette hozzá —, hogy az erkölcs fellazulásának milyen hátrányos következményei vannak az ország egész teljesítményére, az emberi együttélés értelmességé- re nézve. Végezetül rámutatott: a politikai fordulat és a politikai intézmények átalakítása szükségképpen együtt jár azzal a következménnyel, hogy a döntéseknek is lesz felelőse. Megszűnik az a fajta munkamegosztás, hogy egyik oldalon áll a döntéshozók szűk csoportja, a másik oldalon pedig a végrehajtásra kötelezett állampolgárok milliói. A változás azért is kívánatos, mert ez a helytelen munkamegosztás vezetett el ahhoz az állapothoz, amikor az állampolgár nem érzi felelősnek magát. Pozsgay Imre beszámolója, illetve a Hazafias Népfront Országos Tanácsának állásfoglalás-tervezete feletti vitájában elsőként Szabó Kálmán kért szót. A gazdasági megújulás és a politikai intézményrendszer reformja közötti szoros összefüggést hangsúlyozva számos olyan szövegmódosító indítványt tett, amelyek markánsabban fogalmazzák meg a népfrontmozgalom törekvéseit a politikai élet demokratizálódásában. így például állást foglalt amellett, hogy a dokumentum kereken fogalmazza meg: a Hazafias Népfront küzd a reformfolyamatot akadályozó konzervatív tényezők, erők ellen. A konzervativizmus mibenlétét kutatva Szabó Kálmán rámutatott: az elmúlt 20 év alatt a vezetőknek egy olyan generációja nőtt fel, amely mintegy magától értetődőnek veszi, hogy a gazdasági, társadalmi életet az újraelosztás vezérli. Ideje szakítani ezzel a mindent felülről irányítani kívánó szemlélettel: a cél egy olyan rendszer kialakítása lenne, amely egységes egészbe képes integrálni a nagy nemzeti, országos törekvéseket a helyi kezdeményezésekkel. Javasolta azt is, hogy a népfrontmozgalom — a dokumentumtervezetben megfogalmazott gyengécske felajánlkozással szemben — határozottabban, öntudatosabban jelentse ki: hozzá akar járulni az elmúlt évtizedek tapasztalatainak feltárásához, hasznosításához. Ezután Deme László nyelvész egyetemi tanár, Szatmári Nagy Imre nyug tudományos tanácsadó, Albert Belőné, a HNF Hajdú- Bihar Megyei Bizottságának titkára kért szót. Utolsó napirendi pontként a HNF OT egy 13 tagú bizottságot választott, amely kidolgozza az Országos Tanács feladattervét a következő kongresszusig terjedő időszakra. A bizottság Huszár István vezetésével végzi munkáját. Végezetül az Országos Tanács egyetértett a magyar Országgyűlés július 1-jei állásfoglalásával, amely tiltakozik a romániai falupusztító tervek ellen, és jó szándékú tárgyalásokat javasol a két nemzetet és Európát terhelő feszültségek feloldására.
