Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 2», szómba! 9. 'i. kép; Kísér. Hibuy- tömbbelsőben épülő „Céhmesterek utcája" (tervező; Thoma Emőke, munkatársak: lYIácsaiJu- dit és Fehér László. a HTTV építészei és belsőépítésze). 4. kép: Eger. Kossuth Lajos u. 5., Jókai utca 1 a Tömbrehabilitáciu. (Dely György építész, belsőépítész: Fehér László, HTTV). 5. kép: Eger. Kossuth Lajos utca—llibay Károly utca sarkára tervezett lakóépület (Thoma Emőke és Dely György építészek). szarvú elnevezés a város cimerállatára utal — vendéglők. Nem messze tőlük a folyékony kenyér iránt vonzódókat csábította a „császári serház’’. Ezzel még koránt sincs vége a felsorolásnak ! A mai térnek nevet adó Szarvas-vendéglő ebben az épületben működött. Vele szemben rivalizált a Kék szőlő, s a közelben, a Makiári út elején csábított a Zolája káptalani kocsma. No ami azt illeti ebből a szempontból az utókornak sem kell szégyenkeznie, mert az emlékezet átörökítette az effajta tudnivalókat. Ezen a fertályon ugyanis napjainkban még több ilyen rendeltetésű hely áhítozik a vendégek pénztárcájára. A Szarvasról az időben mindenki elismeréssel szólt, dicsérték küllemét, gondosan kialakított helyiségeit, nem lebecsülendő szolgáltatásait. Nem is alaptalanul, ugyanis az építmény első változatát Francz József emelte 1785- ben. Ez a hajlék azonban később minden bizonnyal szűkös volt, ezért a XIX. század elején megnagyobbították, emeletessé bővítették. A mester nevét nem ismerjük, tehetségéről azonban meggyőzően vall sikeres, klasszicista alaphangú munkája. A látogatók tetszését! leginkább az emeleti nagyterem váltotta ki, itt ugyanis színpadot is képeztek ki. lehetőséget adva először a német, majd a magyar színészeknek arra. hogy megmutassák mire képesek. Ehelyütt is énekelt Déryné, bemutatkozott Lendvay Márton társulata. Mindaddig, amíg a közönség jobban meg nem kedvelte a város- központban lévő Spetz-házat. Ez azonban aligha keserítette el az ak kori tulajdonosokat, mert egy jó vendéglős soha nem fogy ki az ötletekből, hanem egy- re-másra ajánlja a magvas programokat. Ekként cselekedtek az itteniek is. Bálokat hirdettek, s ezek mindenekelőtt a fiatalokat mozgósították. A szerelemre szomjú- hozó lányok és lovagjaik olykor hajnalig ropták a csárdást, a palotást, örvendeztek a francipnégyesnek, az andalító keringő- nek. Aztán ha tisztes polgárrá* korosodtak. követték őket gyermekeik. A sok dáridózó közül egynek különösképp hangzatos híre volt, olyannyira, hogy ránk testálódott. Józsa Gyuri, a dúsgazdag, de könnyelmű és csélcsap tiszafüredi földesúr szívesen vi- gadozott itt népes baráti körével. Azt mondják. ha lármás kompániája bevette magát ide, akkor három-négy napra gyökeret vert. A pincérek hordhatták az ízes falatokat, a zamatos borokat, s nem pihent az í„ördög bibliája” sem. A cigányok meg húzták kivilágos-kivir- radtig. A krónika többi része nem éppen izgalmas. A ház 1860-ban a Magyar Királyi Kincstáré lett, ekkortól az 1950-es esztendőkig laktanyaként hasznosították. Később lakók költöztek ide, végül — s ez már érdekes — a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal — aknázta ki a hajlék adottságait. Mesterien felújították, nem feledve azt, hogy az elődök is átlagon felüli színvonalú szolgáltatásokkal csalogatták ide a szórakozni vágyókat. Most pihenést kínálnak, de ugyanilyen magas nívón. Ez is tradícióápolás, de jó értelemben véve .. . Pécsi István 1. és 8. kép: Belvárosi rehabilitációk. Eger, Kis Dobó tér, Dobó utca. Dózsa György tér. (Kiss Csaba. Rátkai Attila. Nagy József András, Komáromi Péter, Kiss Csa- báné, Fehér László, Thoma Emőke, a HTTV építészeinek munkái) A város az értő ember számára van Eger építészete vitatémája, olykor mindennapi gondja a lokálpatriótáknak. S hu ez az ünnepi alkalom adódik — az Építészeti Világnap — magától értetődik, hogy a témát pihenni nem hagyván megkerestük a városi főépítészt, Rosivall Ágnest, adna ízelítőt nekünk szakmai örömeiből, gondjaiból, netán nyisson ablakot nekünk arra, amit majd a változások, az újabb gondolatok, tervek után Eger, a város jelentenek majd az ittlakóknak és az idegeneknek egyaránt. Rosivall Ágnes tavaly decemberben töltötte be ezt a fontos műszaki szerepet, és mindössze egy fél éve ismerkedik közelebbről e bükkalji város szerkezetével, örökségével és tennivalóival. Bizalommal hívták ide, mert a VÁTI-nál eltöltött tízesztendei településtervezési gyakorlat közben ő kapta az egri Sáncrész gondját, baját. El kellett döntenie, hogyan is alakuljon, változhat ennek a vár közelében levő területnek a sorsa. Ma is úgy gondolja, hogy itt kétszáz éve „összeállt” egy utcákból álló sajátos egység, és ezt kell élni hagyni, míg a megkutatandó és kiderített alsóbb rétegek érdekességeit — ahol érdemes — feltárva bele kell illeszteni a környezetbe. Főépítészi szeme tehát a Sáncból tekint le a völgyben elterülő városra. Ahol forog az élet, ahol kérdések vetődnek fel, indulatok törnek elő, érdekek csatáznak, ügyeskedők forgatják a paragrafusokat, a házak a telkek sorsát, miközben a hatóság a társadalmi igények, a tervezői elgondolások, a szabályok és kényszerhelyzetek által teremtett körben eleget kíván tenni felvállalt szerepkörének. A mérges kifakadásra mindig is ok a hiány, mert nincs elegendő építési telek itt, nincs infrastruktúra ott, ahol a szakember álmai még elképzelhetővé rajzolják a házakat, az emberi, az európai kulturált életet.. (És itt nem csak értelmiségiekre gondol, ahol a korszerű körülményeket sürgeti!) Nem nehéz belátnia a türelmetlenséget, bár először igencsak megcsapta az a hangnem, ahogyan az építési tilalommal érintett utcákban a tanács szót akart érteni azokkal, akik nehezen viselik el a tilalmat; amit évtizedes távlatban elviselni nem tartozik a legnagyobb állampolgári örömök közé. Vázlatos kronológiát felhúzva beszélgetésünk mederben tartására, végül is négy fontos kérdéscsoportot említ meg a fiatal, hittel, lelkesedéssel — és nem csak szakmáival! — Egerbe települő szakember, annak bizonyítására, hogy ennek az időben és térben igen ösz- szetetten létrejött és létrejövő városnak, mik okozzák a fejfájást. A dinamikusan fejlődő városban is megváltoztak a gazdasági feltételek, a korábbi évekhez viszonyítottan a tanács az elképzelések szerinti ütemet már nem tudja tartani rég megfogalmazott beruházási terveinek a végrehajtásában. Szemléletbeli változások is jelentkeztek (nemcsak azért, mert a hatósági döntési helyeken a fluktuáció igen gyors, hanem azért is. mert a hatvanas évektől kezdve az egész magyar építészetben is jócskán elmozdult az óramutató, s ezt követték itt is a szükségszerűen bekövetkező hatások. Hangsúlyt eltolódások mutatkoznak a témakezelésben is, mert míg korábban a településtervezés is hajlott arra, hogy épületekben, létesítményekben gondolkodjék, mára már inkább a település szerkezetére, az ezzel kapcsolatban jelentkező igényekre tesznek nagyobb nyomatékot. És ha már idáig eljutottunk, arra is kellő figyelmet szentelnek, hogy a sokszor és sok szempontból átdolgozott részletes rendezési tervet, annak végrehajtásában következetesen érvényesítsék. És itt ugrik rögtön elénk a gond és a gondolat ördöge: a végrehajtás. Ahhoz, hogy minél kevesebb hibát követhessenek el az építkezés szereplői (a megbízók, a tervezők, az engedélyező hatóság), jó lenne, ha a mindenki számára eligazító kottarendszer, az a bizonyos részletes rendezési terv (RRT) naprakész állapotban lenne. Azért is, hogy ne maradna rés, ahol az indokok áttörhetnek a nem egészen jól, vagy nem pontosan szabályozott, felrajzolt térképek vonalain, mert bizonytalan- sági tényezők mellett azok hatására hibás döntések születhetnek. E beszélgetés kapcsán is emlegettünk olyan szakmai lépéseket, amelyek a szemléletváltásból indultak el, amiket ma már semmiképpen nem tennének meg a hatóság emberei, sem a megbízóknak, a megbízók rosz- szul fogalmazott igényeinek megfelelni kényszerülő tervezők. Téma az ünnep kapcsán kezdeményezett beszélgeté. sünkben az a gyakorlat, hogy hosszú időn át a nagy pesti tervező vállalat szakemberei dolgoztak ki programokat Eger számára, a szaktudás, a lelkiismeret és a he- lyi érdekeltekkel történő konzultáció birtokában. Dohát az a jól képzett, mégoly lelkiismeretes pesti építészmérnök, gyakorlott tele- püléstervezö sem láthat az egriek homloka mögé, hogyan is látják, fogalmaznák meg igényeiket, milyen réteg. milyen belső indítékkal kezd neki a lakásépítésnek, egyáltalán hová és miéri akarja magát beágyazni, miért éppen azt a környezetet választotta? Hány kényszer szorította erre vagy arra. miközben ez a város, az egész, a történelmileg, építészetileg is egységes belváros formálódik, átalakul, esztétikailag, érzelmileg is. hangulatilag is új elemekkel gazdagodva igyekszik megfelelni hivatásának: otthont adni a társadalmilag is harmonikusan fejlődő lakosságnak. Évek óta többször is visz- szatértünk e város építészeti gondjaira. Ez a beszélgetés, néhány adata jelzi, mekkora nyomás nehezedik a hatóságra, amikor az egyre gyakrabban emlegetett piaci igényeknek nem tud megfelelni: telkeket kell előteremteni, a városban úgy kell felmérni az építési lehetőségeket. hogy a régi és új keletkezésű csomópontok ne kerüljék el egymást. S ha már ebben az adott völgyben és a körülölelő dombok lankáin már nem lehet tovább osztani, az infrastruktúra valós és előre látott korlátái miatt sem a házhelyeket. töprengeni kellene azon is. hogy az Egerhez közel fekvő falvakat lássák el infrastruktúrával, hogy a pár kilométeres mindennapi beutazás a megyeszékhelyre, a munkahelyre elfogadható legyen a társadalmat, a közösséget koordináló rétegek számára is. Azt minden körülmények között, el kerülni a jövőben, hogy erőltetett és kényszeredett telepítés ala- « kuljon ki, csak azért, mert időben és okszerűen nem elemezték végig a lehetőségeket és a szükségleteket. A város új főépítésze hittel, bizakodással érkezett ide, mert bizalmat ígértek neki. ö, a „gyökeres pesti" azért választotta ezt a várost, mert „ezt a méretet" ezt a százezer lakos alatti települést még át tudja fogni. eddigi gyakorlata és belekóstolása folytán, másrészt hiszi, hogy ezt a történelmet, esztétikumot és egészséges szellemiséget árasztó várost maga számára is jól belakhatja, megtalálja itt szellemi partnereit is. Mert a város az értő ember számára van és marad fenn, ha értő lélekkel gondozzák. A beszélgetés vázlatát lejegyezte: Farkas András
