Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. július 15., péntek

GAZDASÁG — TÁRSADALOM

3.

Szóvivői tájékoztató

(Folytatás a 2. oldalról)

dolgozott, ezt követően a Központi Bizottság apparátusában tevékenykedett, majd nagykövetként képviselte hazánkat. Kifejezte meggyőződését, hogy személyében alkalmas embert találtak a pártszóvivői funkcióra is.

Berecz János a továbbiakban beszámolt arról, hogy az első napirendi ponthoz, a gazdasági kérdésekhez csütörtökön öten szóltak hozzá: elsősorban az „A” variációt támogatták, de szükségesnek tartották a „B” változat további kimunkálását is. A szavazásnál a Központi Bizottság — korábbi állásfoglalásától eltérően — ügy döntött, hogy az új nyugdíjrendszer bevezetésére csak később kerüljön sor. A szóvivő utalt arra, hogy a szavazás során hárman voksoltak a gazdaságfejlesztési tervezetek ellen. Véleményük szerint a szavazásnál hangsúlyozni kellett volna azt is, hogy esetleg egy harmadik variáció is szóba jöhet-e. Vagyis nem a változatokat kifogásolták, hanem azt, hogy nem volt további alternatíva. Szóba került az is, hogy a Központi Bizottságnak el kell készítenie működési rendjét, ügyrendjét is, mert előfordulhat, hogy — egy felszólalás után — egy-egy konkrét kérdésben vita bontakozhat ki. Lehetőséget kell tehát teremteni arra, hogy ha valaki információs indokkal szót kér, tudakozódhassék.

A szóvivő nagy jelentőségűnek nevezte a második napirendi pontként tárgyalt gyülekezési és egyesülési jog törvénybe foglalásáról szóló javaslatot. Kiemelte,

hogy az elvi állásfoglalás vitájában lényegre törő és fontos észrevételek hangzottak el. Ezek közé sorolta, hogy az állampolgári elégedetlenséget akár felvonulással is ki lehetne fejezni. A lényeg: az állampolgárok necsak a szavazásnál, a választásoknál, hanem egyéb módon is véleményt nyilváníthassanak, s ennek legyenek meg a törvényes keretei. A káderhatáskör vitáról szólva a szóvivő elmondta, hogy a Központi Bizottság egyharma- dára csökkentette azoknak a funkcióknak a számát, amelyek a jövőben is hatáskörébe tartoznak. Berecz János végezetül elmondta, hogy Grósz Károly közelmúltbeli moszkvai látogatását, tárgyalásait nagy jelentőségűnek értékeli a Központi Bizottság. A látogatás során ismételten bebizonyosodott: a nemzetközi kérdésekről a szocializmusról hasonló módon gondolkodunk. A találkozón a magyar és a szovjet vezetők a kapcsolatok nehézségeit és előnyeit is számbavéve foglalkoztak a továbbfejlődés kérdéseivlel.

Az újságírók kérdéseire válaszolva Berecz János elmondta: a Központi Bizottság támogatta azt az elképzelést, hogy az egyesülési törvényjavaslat az egy- pártrendszer keretei között biztosítsa az egyesülési és a gyülekezési jogot. Úgy vélte, hogy az egyesülési és a gyülekezési törvényjavaslatot nem lenne szerencsés társadalmi vitára bocsátani, mert nem helyes a lakosságot túlterhelni vitákkal. A választójogi törvény továbbfejlesztése, annak kiegészítése amúgy is szélesebb érdeklődésre tart számot, s annak vitájára hamarosan sor kerül. A közelmúltban megalakult szervezetekkel kapcsolatban Berecz János leszögezte: amíg az Országgyűlés az egyesülési és gyülekezési törvényt nem alkotja meg, eddigi szokásaink szerint járunk el. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szak- szervezetének tevékenységével kapcsolatban rámutatott: nincs okunk arra, hogy ne tűijük, sőt, esetleg ne támogassuk. Az ilyen kérdéseket azonban ma még konkrétan kell mérlegelni. A Parlament ügyrendjét érintő kérdésre válaszolva elmondta: a világon mindenütt politikai szervek, párt-, népfront- vagy ilyen jellegű társadalmi szervek tesznek javaslatot az Országgyűlés tisztségviselőire.

Berecz János végezetül elmondta, hogy a két gazdaságfejlesztési koncepció tárgyalása során elhangzott felszólalásokat külön-külön is fel kell dolgozni, mert nemcsak javaslatok hangzottak el, hanem olyan felelősségteljes gondolatok is, amelyek főként a lakosság terheivel, a lakosságot érintő szociális problémákkal foglalkoztak. A SZOT főtitkára sem arra gondolt — amikor a tervezetek ellen szavazott —, hogy feltétlenül szükség van egy harmadik variációra. O azt mondta: nem kapott elég biztosítékot a szociális gondoskodás kérdéseit illetően. E véleményeket tehát tanulmányozni kell, mert csak a valóság teljes ismeretében vállalható a döntés. Ennek tudatában októberben ismét napirendjére tűzi e témát a Központi Bizottság — mondta végezetül Berecz János.

Vélemény az ülésteremből

Alkotmányunk tartalmazza a gyülekezési és az egyesülési jogot, és mint az állampolgárok szabadságjogát említi. Az Elnöki Tanács 1976-ban törvényerejű rendeletben hazánkra adoptálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amely kimondja, hogy a gyülekezés és az egyesülés jogának gyakorlását csak bizonyos, meglehetősen szűk körű és törvényben megállapított esetekben lehet korlátozni. Mi teszi szükségessé, hogy most külön törvényt is alkosson a magyar országgyűlés ezekről a jogokról, s vajon milyen gyakorlati haszna, eredménye lesz,ha a most megvitatott elvekből a parlamentben törvény születik? Ormos Mária akadémikust, a Pécsi Janus Pannonius Egyetem rektorát, a Központi Bizottság tagját kérdeztük az ülés egyik szünetében.

— A magyar alkotmány, mint minden modem alkotmány, amely a francia forradalom óta keletkezett Európában, elvileg leszögezi és kodifikálja ezeket a jogokat. De ennek a két jognak, amely az alapvető állampolgári jogok körébe tartozik, számos konkrét, de igen fontos részkérdése, azaz megvalósulási kerete van, és ezekről külön kell rendelkezni. S minthogy alapvető állampolgári jogról van szó, méltó módon kell a részletkérdéseket is tisztázni.

Magyarországon azonban számos okból a felszabadulás után ennek az alapvető jognak a törvény általi rendezésére nem került sor. Gondolom,ennek a döntő oka a sajátos magyar politikai elrendeződés volt. Azaz létezett a gyülekezés és az egyesülés alkotmányilag biztosított joga, ezzel szemben a tényleges politikai helyzet következtében e jogok gyakorlati megjelenésére, alkalmazására nem kerülhetett sor. Nem volt tehát sürgető a részletek, a gyakorlati működés törvényi kimunkálása sem.

Az össztársadalmi, politikai helyzet azonban határozottan megváltozott a legutóbbi időben. Az állampolgári mozgások felerősödtek, az egyesülési, gyülekezési jogokra az emberek fokozottan tartanak igényt, és ezt a jelenlegi politikai, állami vezetés egyetértéssel fogadja. Ez a kétirányú folyamat eredményezi, hogy végre — ezt kell mondani — megérlelődött a gondolat: a politika kezdeményezze, hogy ezt a kérdést az országgyűlés törvényszintre emelje. Azt hiszem, hogy e két jogról szóló tervezetben a garanciális oldal a döntő. Azaz minden állampolgárnak minden körülmények között biztosítja ezeket a jogokat, természetesen a más országokban is létező, törvényileg meghatározott keretek betartása esetén.

— Ön az egyetemi ifjúság körében bizonyára eddig is sokszor tapasztalta, hogy mekkora bizonytalanság, félelem és kölcsönös bizalmatlanság él a hallgatók és a különféle társadalmi,politikai intézmények, szervek kapcsolatában, épp e két szabadság- jog gyakorlati szabályozatlansága miatt. Véleménye szerint milyen változásokat hozhat ezen a téren a gyülekezési és egyesülési jog törvényi garanciája?

— Várhatóan felerősödnek az autonómia-törekvések, például az egyetemi önkormányzat lehetőségei jelentősen megnőnek. Hasonlóképpen a szakmai, kulturális és egyéb szerveződéseké is, és bizonyára egy sor olyan kezdeményezés is születik, amelyet ma még nem lehet prognosztizálni. Úgy gondolom tehát, hogy az ifjúság messzemenően élni fog ezekkel a jogokkal. A legfontosabbnak azonban azt tartom, épp a jövő értelmisége szempontjából, hogy az ifjúságnak alkalma lesz immár teljesen legálisan művelni, tanulni a demokráciát. És ez a valóságban korántsem egyszerű lecke. Amikor világossá és egyértelművé lesznek a játékszabályok, akkor indulhat be igazán az a hosszú társadalmi tanulási folyamat, amelyben a képviseleti elv, a kisebbség jogainak tiszteletben tartása, azaz a demokratikus civil társadalom játékszabályainak elsajátítása megtörténik.

Sajtóvisszhang

Az MSZMP KB ülésének példa nélkül álló sajtónyilvánossága és a gazdasági gondok szókimondó taglalása felkeltette a nyugati hírközlő szervek figyelmét. Az összes nyugati világhírügynökség nagy terjedelmet szentelt a KB-ülés első napjának,és kivétel nélkül mindegyik aláhúzta, hogy ez az első eset, amikor a sajtó közvetlenül tudósíthat a tanácskozásról.

Az amerikai AP megállapította, hogy ez a KB-ülés szakított azzal a titkossággal, amely a keleti-európai országokban a pártdöntéseket övezi. A hírügynökség kiemelte, hogy a sajtó tudósítói bent ültek az ülésteremben, és a rádió tudósítója óránként ösz- szefoglalóval jelentkezett közvetlenül a KB-ülés színhelyéről.

Az, hogy a KB közvetlenül a nyilvánosság előtt folytatja a vitát a gazdasági reformról, segítséget nyújt Grósz Károlynak abban, hogy mérsékelje a reformmal szembeni esetleges párton belüli ellenállást — vélekedett az amerikai hírügynökség.

A sajtónyilvánosságot több hírügynökség is Grósz Károly főtitkár nevével kapcsolta össze.

Valamennyi budapesti tudósítás kiemelte azt az őszinteséget, amellyel Németh Miklós PB-tag és KB-titkár a súlyos gazdasági gondokról szólt, és szó szerint idézte a felszólalásnak azt a részét, amelyben Németh Miklós azt taglalta, hogy gazdasági forrásaink kimerültek, gond a gazdaság túlzott centralizáltsága, elavult a termékszerkezet, és ily

módon nem vagyunk képesek csatlakozni a világgazdasági fejlődés fő irányzataihoz.

A világ egyik legjobb gazdasági hírszolgálatával rendelkező Reuter iroda megállapította, hogy bár Magyarország nagyobb teret engedett a piaci mechanizmusoknak, mint bármely más kelet-európai ország, az utóbbi években nagyon gyorsan nőtt az infláció, a külkereskedelmi adósság és a költségvetési deficit. A hírügynökség méltatja, hogy a fontolóra vett gazdasági reformterv értelmében olyan egységes pénzpiac jönne létre Magyarországon, amilyen sehol sincs a szocialista országokban. Ami a gazdasági reformot illeti, az AFP francia hírügynökség sorsdöntőnek minősítette a KB-ülést.

Közlemény

a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988. július 13-14-ei üléséről

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. július 13-14-én Grósz Károly elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, valamint a budapesti pártbizottság titkárai.

A Központi Bizottság tájékoztatót hallgatott meg Grósz Károly július 4-5-ei moszkvai tárgyalásairól.

A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta:

— Németh Miklós előterjesztésében a népgazdaság év elejei fejlődésének tapasztalatairól készített jelentést és a jövő évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveire vonatkozó javaslatot;

— Fejti György előterjesztésében a gyülekezési és az egyesülési jog törvényi szabályozásának fő elveiről szóló javaslatot;

— Lukács János előterjesztésében a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság káderhatásköri listájának módosítására tett javaslatot.

I.

1. / A Központi Bizottság jóváhagyólag tudomásul vette Grósz Károly tájékoztatóját július 4-5-ei moszkvai tárgyalásairól. Megállapította, hogy pártunk főtitkárának a Szovjetunióban tett munkalátogatása a magyar-szovjet kapcsolatok fontos eseménye volt. Az SZKP KB főtitkárával, Mihail Gorba- csovval folytatott szívélyes, baráti légkörű megbeszélés megerősítette, hogy az MSZMP és az SZKP azonosan ítéli meg a nemzetközi helyzet alakulását, a szocializmus jövőjét. Mindkét párt a sajátos nemzeti feltételek között a szocialista társadalom megújításán, a demokrácia fejlesztésén, a korszerű, hatékony gazdálkodás kialakításán munkálkodik.

A kölcsönös bizalom és megértés szilárd alapul szolgál a magyar-szovjet kapcsolatok sokrétű fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez, a két ország érdekeinek összehangolásához. A moszkvai megbeszélések megmutatták: kölcsönös a törekvés arra, hogy az együttműködés fejlesztésével elősegítsük időszerű gazdasági és politikai feladataink megoldását.

A megbeszéléseken elvi egyetértés alakult ki az országaink közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésének fő irányairól. A magyar népgazdaság számára igen jelentős, hogy a Szovjetunió kész 1991-95 között a jelenlegi ötéves tervben rögzített mennyiségben energiahordozókat és alapvető nyersanyagokat szállítani; továbbá az, hogy kifejezte készségét korszerű gépipari termékek vásárlására. Egyetértés volt abban is, hogy a magyar-szovjet pénzügyi kapcsolatok kiegyensúlyozása érdekében új kezdeményezésekre van szükség.

2. / A Központi Bizottság támogatásáról biztosította az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentésére irányuló elképzeléseket, a Mihail Gorbacsov által Varsóban megfogalmazott szovjet javaslatokat. Támogatta az F-16-os amerikai bombázók — megfelelő ellentételezés fejében — földrészünkről történő kivonásának gondolatát is. Mindez egybevág azokkal a törekvéseinkkel, hogy Magyarország azon államok között legyen, amelyek területén elsőként kerül sor a haderők és a fegyverzetek csökkentésére. Nemzeti érdekeinkkel egybeesik az a szovjet indítvány is, hogy a két katonai rendszer alakítsa ki a véletlen konfliktusok megelőzését szolgáló mechanizmusokat. Külpolitikánk e javaslatok felvetésében kezdeményező szerepet játszott és a jövőben is tevékeny részt vállal azok kimunkálásából, megvalósításából.

II.

A Központi Bizottság az év elejei gazdálkodási tapasztalatok alapján megállapította: helyes volt a stabilizációs gazdaságpolitikai irányvonal kijelölése. A gazdasági folyamatok azonban továbbra is ellentmondásosak. Társadalmunk az év során, áldozatokat is vállalva, jelentős erőfeszítéseket tett az ország előtt álló feladatok megoldására. A gazdaság több lényeges pontján — így elsősorban a nem rubelelszámolású exportban és a külkereskedelmi egyenlegben — az eredmények kedvezőek. A költségvetés tervezettet meghaladó hiánya gondokat okoz. A feszültségek oldására a kormányzat az év elejétől több döntést hozott, de a folyamatok kívánt irányba tereléséhez további lépések szükségesek.

Az 1988. évi főbb gazdaságpolitikai célok teljesítése a stabilizációs és a kibontakozási program megvalósításának szempontjából kulcsfontosságú. Az idei fő gazdaságpolitikai célok elérése következetes gazdaságirányítást és határozott kormányzati magatartást igényel.

A Központi Bizottság megítélése szerint az 1988-ra kialakult gazdasági helyzet mindenekelőtt a korábbi évek gazdasági folyamataiban és gazdaságpolitikai gyakorlatában gyökerezik. Az 1987. júliusi kibontakozási programban egyértelműen megfogalmazódott a fordulat szükségessége, kirajzolódtak annak fő keretei, gazdaságpolitikai jellemzői, s az azóta szerzett tapasztalatok, valamint az országos pártértekezlet felismerései és elhatározásai megteremtették a fordulat politikai lehetőségeit.

Elodázhatatlanná vált a gazdaságpolitikában olyan feladatok meghatározása és következetes végrehajtása, amelyek egyidejűleg szolgálják a gazdasági stabilizációt, létrehozzák a gazdaságban és a társadalomban a megújulás feltételeit. A stabilizáció megvalósítása és a kibontakozás megalapozása nem egy-két évre szóló feladat, hanem hosszabb fejlődési szakaszt igényel.

A távlatokat is megalapozó fordulat eléréséhez egyaránt szükség van a társadalom és a gazdaság nyitottabbá tételére, a szocialista piacgazdaság kiépítésére, a fejlődőképes vállalkozások gazdálkodási feltételeinek javítására, a műszaki haladást is segítő külföldi működő tőke részvételi lehetőségeinek bővítésére, a termelési erőforrásokhoz való hozzájutás kötöttségeinek oldására.

A Központi Bizottság támogatja, hogy a jövő évi gazdaságpolitikai elgondolásokat a kormányzati szervek az előterjesztett két változatnak megfelelően dolgozzák ki, előtérbe állítva azt a változatot, amelynek fő jellemzője a gyorsabb szerkezeti változás és műszaki fejlődés, a határozottabb külpiaci nyitás, a piaci eszközök szélesebb körű kiterjesztése és az ezekhez kapcsolódó elkerülhetetlen feszültségek vállalása. A kidolgozandó változatok - a szelektivitás fokozását szolgáló szigorú szabályozás mellett - körültekintő elemzést és felkészülést igényelnek a várható társadalmi hatások feltárása és az azok kezeléséhez szükséges eszközök megteremtése érdekében.

A munka eredményéről szóló jelentést a Központi Bizottság őszi ülése elé kell terjeszteni.

III.

A Központi Bizottság áttekintve a gyülekezés és az egyesülés szabályozásának fő elveit megállapította: a demokrácia kiszélesítése, valamint az alkotmányos rend védelme érdekében indokolt, hogy az Országgyűlés a gyülekezési és az egyesülési jogról törvényeket alkosson.

A testület ajánlja, hogy a törvény nyilvánítsa ki a gyülekezési és az egyesülési jog alkotmányos szabadságát, és határozza meg e jogok gyakorlásának törvényes kereteit. Mondja ki, hogy azok gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a közbiztonságot, a közrendet, a közegészséget és a közerkölcsöt, valamint mások jogait és szabadságát.

A törvény rögzítse, hogy a gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, gyűlések, felvonulások szervezhetők, azokon a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A gyülekezési jog gyakorlásában résztvevők különböző megnyilvánulásai nem sérthetik a törvény előírásait.

A törvény írjon elő bejelentési kötelezettséget a közterületen vagy középületben tartandó összejövetelekre, gyűlésekre, felvonulásokra; ugyanakkor jelölje meg azokat a rendezvényeket, amelyek nem tartoznak előzetes bejelentési kötelezettség alá. Fontos annak rögzítése, hogy a gyülekezés esetleges megtiltása ellen bírósághoz lehessen fordulni.

Az egyesülési jogot szabályozó törvény határozza meg a társadalami szervezet, az egyesület fogalmát, szabályozza megalakulásuk, állami elismerésük, működésük kereteit, valamint megszűnésük rendjét. Mondja ki, hogy társadalmi szervezet, egyesület minden olyan tevékenységre alakítható, amelyet a törvény nem tilt.

A társadalmi szervezet vagy az egyesület kritériumait ki nem merítő társaságok létrejöttét és működését a törvény ne kösse megalakulási szabályokhoz és állami nyilvántartásba vételhez. Tegye azonban lehetővé, hogy ha valamely társaság tevékenysége egyesületre, társadalmi szervezetre utaló ismérveket mutat, az illetékes állami szervnek legyen joga a körülmények tisztázására és a szükséges intézkedések megtételére.

A Központi Bizottság felkérte a Minisztertanácsot, hogy a gyülekezési, valamint az egyesülési jogról szóló törvényjavaslatok tervezetét a Hazafias Népfront szervezésében bocsássa társadalmi vitára. E vita tapasztalatainak figyelembevételével átdolgozott törvényjavaslatokat lehetőleg még ebben az évben nyújtsa be az Országgyűlésnek.

IV.

A Központi Bizottság az országos pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően döntött a központi pártszervek hatáskörébe tartozó párt-, állami, társadalmi és gazdasági tisztségek köréről. Ezek számát 1241-ről 435-re csökkentette.

A Központi Bizottság abból indult ki, hogy a pártszervek hatáskörébe — így a központi testületek hatáskörébe is — csak a politikailag különösen fontos, többségében elsőszámú vezetői tisztségek tartozzanak, érvényt szerezve annak az elvnek, hogy a funkciók betöltéséről lehetőleg ott és azok döntsenek, ahol és akik leginkább ismerik a kádereket, illetve akik jogosultak erre.

A pártszervek döntenek a saját választási vagy kinevezési jogkörükbe tartozó személyi ügyekben, és előzetesen állást foglalnak azokban, amelyekben a választás, illetve a kinevezés más szervek feladata.

* * *

A Központi Bizottság döntött hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben:

— Óvári Miklóst, a Központi Bizottság Irodájának vezetőjét — nyugállományba vonulása miatt—érdemei elismerése mellett felmentette beosztásából;

— Major Lászlót, a Magyar Népköztársaság montevi- deói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság Irodájának vezetőjévé;

— Huszár Istvánt, a KB Párttörténeti Intézetének igazgatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárává történt megválasztása miatt — felmentette beosztásából;

— Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB Párttörténeti Intézete igazgatójának.