Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

XXXIX. évfolyam, 135. szám ' ARA: 1988. június kedd 1,80 FORINT | VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Urbanisztikai konferencia Hevesen Tanácsadók Milyen új hajtóerők lép­hetnek működésbe rövid és hosszabb távon a ma­gyar gazdaságban? Melyek azok a területek, ahol kü­lönösen szükség van a gyors változtatásokra? Ezek a kérdések nem csupán a nemrég volt országos párt­értekezlet homlokterében álltak, hanem a kormány által a közelmúltban létre­hozott tanácsadó testületet is élénken foglalkoztatják. Sokan felvethetik, hogy ismét egy tanácsadókból álló csoport alakult, és va­jon mit tehet ez? Nos, a válasz egyértelmű, valami egészen mást, mint az ed­digiek. Mert hogy a Mi­nisztertanács munkáját korábban is segítették szakemberek. A mostani testület viszont a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működik, 13 tagú, és volt miniszterek­től a bank illetékes elnök- helyettesén át, a szocioló­gusig a különböző tudo­mányágak és -területek reprezentáns képviselőiből áll. Elhatározták, hogy olyan munkaprogramot ké­szítenek, amely a társa­dalmi-gazdasági élet valós szükségleteiből indul ki. Sőt, arról is döntöttek, hogy munkamódszerüket megújítva, a hosszabb táv­ra szóló témák kidolgozá­sánál előbb tudományos szervezeteket bíznak meg azok vizsgálatával. A tes­tület pedig csak ezután az előzetes ismeretek birto­kában kezd el véleményt formálni. Rövid és közép­távú ügyek esetén viszont maguk alakítanak ki ál­lásfoglalásokat. Céljuk, hogy a kormány döntései­hez hivatott tudományos igényű, a napi aktualitá­sok hatásaitól mentes, hosszabb távra szóló meg­oldási javaslatokat tegye­nek. A fejlett országokban nem új dolog ez. Ott a kormányok általában kü­lönböző' tanácsadó testüle­tekkel dolgoznak. Hazánk­ban viszont több mint négy évtizede nincs olyan intéz­mény, amely a különböző ágazatok közötti összefüg­géseket figyelembe véve a népgazdaság egészéről gon­dolkodik, segítve vele a kormányzati munkát. Nap­jaink követelménye, hogy olyan politikát alakítsunk ki. amely hosszabb távon is biztosítja a kibontako­zást. Ezért pedig a tudo­mány képviselőit tömörítő említett testület tagjai na­gyon sokat tehetnek. Figyelemre méltó a már említett tanácsadó testület vezetőjének, dr. Bognár József akadémikusnak a nyilatkozata, miszerint egy új világgazdasági helyzet­ben, új elgondolásokra van szükség. Ezért az alap­anyag-termelés jelentősé­gétől kezdve mindent új­ra kell gondolni a magyar gazdaságban ... Ez pedig azzal jár, hogy korábbi döntéseket felül­bíráljanak, érvénytelenít­senek. Sőt. megalapozot­tabb újakat hozzanak. Ter­mészetesen olyanokat, ame­lyek valójában segítik a kibontakozás céljait. Mentusz Károly Tegnap Hevesen — a vá­rosi tanács épületében — megkezdte munkáját a XIII. észak-magyarországi urba­nisztikai konferencia, amely ma fejeződik be. A tanács­kozáson három megye — He­ves, Borsod és Nógrád — szakemberei cserélik ki ta­pasztalataikat. A megnyitót követően, el­sőként dr. Horváth Béla, az Építésügyi Tájékoztatási Központ Miskolci Informá­ciós Irodájának vezetője kö- szöntötte a megjelenteket, majd áttekintette az előző tizenkét konferencia anya­gát. Az első előadó Krizsán Mária, az ÉVM településfej­lesztési és kommunális ellá­tási főosztályának főmunka­társa volt. aki a várossá nyilvánítás elméletéről és gyakorlatáról számolt be. Áttekintette a magyarorszá­gi városok kialakulásának történetét, majd külön ki­tért a felszabadulás utáni várossá válási folyamatra. Elmondta: az urbanizáció (amelyet alapvetően az ipa­rosítás indukált) erős köz­ponti kényszerrel valósult meg. A hibákat tetézte az a mulasztás is, -hogy (a triano­ni határ kialakulása miatt) a határmenti településeket nem fejlesztették várossá, így pó­tolván a szomszédos orszá­gokba került nagyvárosain­kat. A hatvanas évek má­sodik felében már árnyal­tabb lett a fejlesztés, s az úgynevezett városhiányos térség is figyelmet kapott. Kedvezőbb fordulat követ­kezett be 1983-tól. mikor is a várossá válás új feltétel- rendszerét szerkesztették meg: a mennyiségi szempon­tokat a minőségiek váltották fel, s nem ragaszkodtak töb­bé annyira a merev feltéte­lekhez, határokhoz. Ennek is köszönhető, hogy öt év alatt 29 nagyközségből lett város, s nagy figyelmet fordítottak e települések sajátosságaira. Megmutatkoztak azonban a negatív vonások is: így pél­dául a kívánatos infrastruk­turális szint hiánya. Krizsán Mária szólt a nemrég város­sá vált településekkel kap­csolatos tapasztalatokról is. Arról, hogy azok nem min­dig képesek feladataikat el­látni. ám ez nem róható fel számukra, hiszen a forrás­hiány eleve behatárolja le­hetőségeiket. Maróti Sándor, a Heves megyei tanács általános el­nökhelyettese megyénk vá­roshálózatáról és annak mű­ködéséről szólt. Bevezetőjé- l>en áttekintette a térség tör­ténetét. városaink kialakulá­sát. Hangsúlyozta, hogy a közelmúltban városaink ki­bontakozása dinamikus volt. ám ez nem egyformán érin­tette településeinket. Részle­tesen is elmondta — Eger, Gyöngyös, Hatvan és Heves — fejlesztésének ütemét és szakaszait. Szükséges, hogy kiegyenlítsék a fejlesztések mértékét; hiszen Eger és Gyöngyös mellett Hatvan, valamint Heves ebben a te­kintetben némileg lemaradt, s ezeket a különbségeket korrigálni kell. A mostani, átmeneti szakaszban, amely­ben negatív hatások is bő­ven találhatók, tovább kell folytatni a munkát: támo­gatni a városiasodási folya­matot (például Füzesabony­ban) és tovább kell mérsé­kelni a hátrányokat (példá­ul Hatvanban és Hevesen). Mindezt pedig a megromlott feltételek közepette kell vál­lalni. Kontra Gyula, Heves Vá­ros Tanácsának elnöke. He­ves várossá válásának kö­rülményeiről, s a városi élet megindulásáról adott tájékoz­tatót. A hevesi térség törté­netének felvillantása után, a várossá válás közvetlen előz­ményeit taglalta. Elmondta, hogy az a hatvanas évek végétől az ipartelepítéssel Indult meg. Tudatos prog­ram alapján folyt a városi arculat kialakítása. Ennek egyik alapfeltétele volt új munkahelyek létesítése és bő­vítése. Részletesen szólt az oktatásról, a művelődés­ről, az egészségügyi és ke­reskedelmi ellátásról is. A tervek között említette a gázhálózat kiépítését, s be­szélt a lakásépítés gondjai­ról is. Juhász Lajos, a hevesi vá­rosi pártbizottság első titká­ra, Heves várossá válásának politikai, intézményi és tu­dati alapja címmel tartott előadást. Elmondta: a kis­városi jelleg nemcsak az épí­tészetben mutatkozik meg. hanem az emberi kapcsola­tok és viszonyok tekinteté­ben is. A lakosok ismerik egymást, felelősséget érez­nek környezetükért. A veze­tés célul tűzte ki a városi szintű ellátás megteremté­sét, és azt, hogy Heves va­lós centrumává váljon kör­nyezetének. Az új feladatok úi módszereket és gyakran új kádereket is követelnek. A tennivalók pedig közös gondolkodást kell, hogy ki­alakítsanak, így elengedhe­tetlenné vált a lakosság ak­tív és cselekvő bevonása. Se­gítséget nyújtanak a mun­kában a gazdasági egységek, a testületek is, és ha az em­berek értelmes célokat lát­nak maguk előtt, mindenkor mozgósíthatók a közös ügy érdekében. A lakossági fóru­mok igen nagy támogatást jelentettek — és jelentenek ma is — a célok megvalósí­tása terén. A délután folyamán elő­adás hangzott el többek kö­zött a környezetvédelemről, a várossá válás Borsod megyei tapasztalatairól, valamint a hevesi gimnázium tervezésé­ről és megnyitásáról. Ezt kö­vetően pedig konzultációkra került sor. A mai napon is folytató­dik az eszmecsere. A témák: új városok és azok tapasz­talatai. a pásztói városköz­pont, Heves megye városai­nak közműellátása, urbanisz­tikai információk. A tanácskozás zárszóval ér véget, amelyen meghatároz­zák a XIV. észak-magyaror­szági urbanisztikai konferen­cia helyét és tárgyát A konferencia résztvevői (Fotó: Perl Márton) Grósz Károly fogadta Mihail Gorbacsov személyes képviselőjét Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Minisztertanács el­nöke hétfőn a Központi Bi­zottság székházában fogad­ta Albert Vlaszovot, a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága pro­pagandaosztálya vezetőjének első helyettesét, aki az SZKP Központi Bizottsága főtit­kárának személyes képvise­lőjeként érkezett rövid lá­togatásra hazánkba. A ven­dég az SZKP KB Politikai Bizottsága és a szovjet kor­mány megbízásából tájékoz­tatást adott Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan má­jus 29-e—június 2-a közötti moszkvai találkozójáról. A megbeszélésen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe. (MTI) Hazánk vendége Mauno Koívisto Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke — a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának meghívá­sára — hétfőn hivatalos, ba­ráti látogatásra Budapest­re érkezett. Útjára elkísér­te felesége, Tellervo Koivisto. A délelőtti órákban, kü- löngéppel érkező vendége­ket a Ferihegyi repülőtéren Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára és felesége, Horn Gyula külügyi államtitkár fogadta. Jelen volt Hargi­ta Árpád hazánk helsinki, il­letve Arto Mansala, Finn­ország budapesti nagyköve­te. A szívélyes üdvözléseket követően vendégek és ven­déglátóik gépkocsiba száll­tak, s együtt indultak az ün­nepélyes fogadtatás helyszí­nére, a Kossuth Lajos térre. A díszmotorosok kísére­tében érkező finn államfőt Sarlós István, az Országgyű­lés elnöke, Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyet­tes, kereskedelmi miniszter, Horváth István belügymi­niszter, valamint politikai, gazdasági és kulturális éle­tünk több más vezető sze­mélyisége fogadta a Parla­ment előtti fellobogózott té­ren, ahol felsorakozott a Magyar Néphadsereg dísz­egysége. A fogadtatáson megjelentek a budapesti dip­lomáciai képviseletek veze­tői és tagjai. Ott voltak a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének diploma­tái és a finn kolónia kép­viselői is. Mauno Koivisto Traut- mann Rezső társaságában fo­gadta a díszegység parancs­nokának jelentését, majd a finn és a magyar Himnusz elhangzása után elléptek a tisztelgő katonák sorfala előtt. A vendégek és vendég­látók ezután kölcsönösen be­mutatták a fogadtatáson meg­jelent magyar és finn sze­mélyiségeket, a kíséret tag­jait, illetve a diplomáciai testület jelenlévő vezetőit. Az ünnepség a tisztelgő ka­tonai egység díszmenetével zárult. A finn államfő és fe­lesége, valamint a kíséretük­ben lévő személyiségek ez­után szállásukra indultak. A délutáni órákban. ke- gyeletes megemlékezéssel kezdődött a finn államfő hi­vatalos programja: Mauno Koivisto koszorút helyezett el a magyar hősök emlék­művén, a Hősök terén. Ezt követően, a Parlament Delegációs termében meg­kezdődtek a hivatalos ma­gyar—finn tárgyalások. A magyar tárgyalócsoportot Trautmann Rezső vezeti, tagjai: Katona Imre, Villá­nyi Miklós pénzügyminiszter, Horn Gyula, Kovács László külügyminiszter-helyettes, valamint Hargita Árpád. A finn delegáció vezetője Mau­no Koivtisto, tagjai: Kalevi Sorsa külügyminiszter, Jaak- ko Kalela, a köztársasági el­nöki hivatal főtitkára. Ossr (Folytatás a 2. oldalon) • • • Ünnepélyes avatás a Gagarin Hőerőműben Már helyén van a lengyel munkások által beépített kazándob (Fotó: Szántó György) Az ország egyik legnagyobb beruházása folyik a vison- tai Gagarin Hőerőműben: a három, egyenként kétszáz megawattos blokk rekonst­rukciója. A III-as blokk mun­kálatainak fontos állomásá­hoz érkeztek tegnap, be­emelték 60 méter magasság­ban, a 62 tonnás kazándobot, mely a blokk legfontosabb része. Az ünnepélyes avatáson részt vett többek között Jerzy Piotkowski, a Lengyel Nép- köztársaság magyarországi nagykövetségének követta­nácsosa, Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának első titkára. Schmidt Rezső, a megyei ta­nács elnöke, Kónya Lajos. a Gyöngyösi Városi Párt- bizottság első titkára ésdr. Tir Dezső, Gyöngyös város Tanácsának elnöke. A ven­dégeket Bódi Béla, a Gaga­rin Hőerőmű Vállalat ve­zérigazgatója fogadta. Az avatásra eljött a szerelést végző lengyel Energomontaz- Polnoc vezérigazgatója, Ka- zimierz Zukowski és Ke­lemen Géza, a GANZ Danu­bius Kazángyár igazgatója is. A lengyel és a magyar munkások együtt ünnepelték a munkasikereket: az avatás egyben a két nép barátságá­nak is méltó kifejezése volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom