Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. június 28., kedd ADOMÁNYBÓL, VÁSÁRLÁSBÓL Ij grafikai szerzemények Százezres rajz és metszet anyagával Szépművészeti Múzeumunk a világ jelen­tős grafikai gyűjteményei közé tartozik. Alapjait csak­úgy, mint a festészeti anya­gét az Esterházy-kollekció vetette meg. (Az Esterházy család művészet iránt érdek­lődő főurai a XVII. század óta gyűjtötték a műalkotá­sokat, a vásárlás útján köz­tulajdonba került anyag 1870-től Országos Képtár néven „az ország elidegenít­hetetlen javai közé sorolta- tik”). Közgyűjteményeink ma- .gángyűjtők hagyatékából, gyakran ajándékként mú­zeumoknak juttatott gyűjte­ményeiből alakultak, gaz­dagodtak. Hazafias érzésű főurak, egyházi személyisé­gek, jómódú polgárok ma­gángyűjteményei vetették meg számos múzeumunk alapjait. Szerencsére ez a művészet- pártoló igyekezet napjaink­ban is juttat értékes műve­ket múzeumainknak. Számos hazai, külföldi és külföldön élő magyar ajándékozó ne­vét tünteti fel az a kiállítás is, amelyet a Szépművésze- li Múzeumunkban rendez­tek A grafikai gyűjtemény uj szerzeményei (1978—1988) címmel. Az utóbbi tíz évben 603 rajz, 658 metszet és 42 metszeteket tartalmazó al­bum került a múzeumba, nagyobbrészt ajándékozás útján. Amennyire örvende­tes ez a tény, azt is jelzi, hogy az említett években sem válhatott valóra egy nagyszabású, céltudatos, a hiányok pótlására koncent­ráló gyűjtési koncepció. Calvaert: Mária a gyermekkel (XVI. szazad; ★ Az új szerzemények so­kaságából száznyolcvanat láthatunk a Szépművészeti Múzeum grafikai tárlóiban szeptember 11-éig. Köztük néhány szép korai német- alföldi és itáliai rézmetsze­tet, több XVIII. századi víz­festményt, ceruzarajzot. XIX. századi litográfiát. De ezek a korszakok meglehe­tősen gazdag anyaggal van­nak jelen a múzeum grafi­kai gyűjteményében. Annál hiányosabb, esetlegesebb a XX. századi kollekció. Ezért is örvendetes, hogy az új szerzemények sok kor­társ alkotást is felsorakoz­tatnak. Mégpedig éppen ajándékok révén. Szám sze­Emil Nolde: Falusi táj, (1908) rim a legnagyobb ajándé­kozó a Svájcban élő Kemény Zoltánná, aki férje 335 raj­zát adta a múzeumnak. Többször és igen jelentős alkotásokat adományozott Schlégl István zürichi ma­gyar műtörténész. Sok ma­gyar származású és külföldi művész ajándékával is bő­vült a kortárs gyűjtemény. (Etienne Hajdú, Kepes György, Konok Tamás, Sza­lag Lajos, Viera da Silva). És ez alkalommal látha­tunk néhány remekművet a Véghelyi-hagyatékból (Mail­lol, Miro, Chagall, Henry Moor. Hartung grafikáit), meg a dr. Véghelyi Péter és felesége, Brettfeld Adrienne által létrehozott XX. száza­di alapítvány vásárlásaiból. A Véghelyi-házaspár 1985- ben a Szépművészeti Múze­um modern gyűjteménye ja­vára tett alapítványt, jelen­tős pénzösszeggel. A két éve elhunyt házaspár az ala­pítvánnyal azt remélte, hogy mások is követik példáju­kat, és a Szépművészeti Mú­zeum körül támogató kör alakul ki. Az alapítvány vásárlásai, cseréi, minden­esetre képzőművészeti gyűj­teményük legszebb darabjai és a múzeum komoly értékei. K. M. Fernand Léger; Az olvasmány (1924 53) Aristide Maillol: Női akt. Kippl-Kónai Józsefnek dedikálva (1910) (A Véghelyi-gyüjteményből) AX ALKALMAZKODÁS JEGYÉBEN A műsorszerkesztésben kü­lönösképp az tetszik, hogy az egyes teamek tagjai gyor- san. rugalmasan alkalmaz­kodnak a folyvást változó igényekhez. A gyerekek örömére be­köszöntött a szünidő, a szá­mukra káprázatos vakáció. Az előrelátó kollégák erre is gondollak, s rajtoltatták — a Petőfi adón reggelenként jelentkező — Napraforgót. Nemcsak az ötlet talpraesett, hanem a kivitelezés is sok­oldalúságról. nem mindenna­pi színvonalról tanúskodik. Az 55 perces blokkok aján­latlistája változatos. Alap­elv a szórakoztatás, ám az érintettek nem elégszenek meg ennyivel, hanem di­cséretes módon és elfogad­ható mértékkel adagolják a szellemgazdagító ismerete­ket. Csütörtökön — többek között — egy kétségkívül ügyesen verselő, jó ritmus­érzékű tizenegy éves kis­lányt mutattak be. aki attól sem húzódozott, hogy ízelí­tőt adjon képességeiből. EM BE RSÉGRIOG ATŐ Szombaton a most is tar­talmas Családi kör legizgal­masabb. legfigyeiemre mél­tóbb vállalkozása egv paró­ka körüli bonyodalom meg­döbbentő hatást keltő tagla­lása volt. Szembesültünk az egymásra mutogatással, a lélektelen, a bántóan bürok­ratikus ügyintézéssel a min­denkire kötelező emberség úgyszólván teljes hiányával. A ráktól gyötrődő, a kezelé­sektől szenvedő, a haját vesz­tett asszonyt megalázta majdhogy mindenki: senki­nek nem jutott eszébe, hogy magyarázkodás, mentegetőzés helyett rögvest cselekedni kellett volna, mert ezt dik­tálja az a humánum, amely nélkül szürkébbek, sivárab- bak lennének napjaink, amely nélkül csak vegetál nánk. Épp ezért szükséges, nélkülözhetetlen ez a rioga­tás. Valamennyiünk érdeké­ben . .. LÉPÉST A UTAS A hétfő esti Nyíltszín leg­magvasabb erénye az, hogy „gazdái" azonnal reagálnak a közérdekű kérdésekre. A legutóbb a gyülekezési és egyesülési jog újraszabályo­zásáról esett szó, méghozzá úgy, hogy kendőzés nélkül érzékeltették a jelenlegi csep­pet sem rózsás helyzet meg­oldatlan ellentmondásait. Akaratlanul is körvonalazó­dott az a jövő, az a nem is túl távoli időszak, amely mindenképpen többet ígér. Annak a demokratizmusnak ütemére, amely nem frázi­sokban fogalmazódik meg, hanem — s ez megnyugtató — tettekben testesül meg. Elismerés a töprengésre késztetésért, hiszen holnap­jaink arculatát közös fele­lősségérzettől vezérelve mun­káljuk ki. Szerencsére egyre töb­ben . .. KÖLTŐI ÜZENET Országszerte köszöntjük a 75 esztendős Weöres Sán­dort. A sorból nem marad­hatott ki a Gyermekrádió sem. Ez érthető, hiszen ez a poéta játékos rímeivel a leg­kisebbeket is felvidította, hozzájárulva esztétikai ér­zékük csiszolódásához. Szer­da délután persze a felnőt­tek sem csalódtak, mert a Játszani is engedd . . .-ben filozofikus mélységű verseit is tolmácsolták az avatott művészek. Elmaradtak a sablonok, helyettük a költe­mények beszéltek. Minden közhelynél érzék­letesebben . . . A KBAJCSOVICS FERENCEK IGAZSÁGA Hallgatom a Vasárnapi Új­ságot. Az egyik jegyzet el­feledett személyiség portré­ját rajzolta meg. Azét a Krajcsovics Ferencét. aki a legnehezebb időkben sem nyo­morította meg karakterét, aki a megpróbáltatások kö­zepette is hű maradt önma­gához. Azt hirdette, hogy a véleményalkotás legősibb óhajunk. Ennek érvényesü­léséért kardoskodott, s nem húzódozott attól sem, hogy kritikus szituációkban — 1948-ban — ellenezze a két munkáspárt egyesülését. Ké­sőbb kiállt ártatlanul letar­tóztatott barátjáért, mond­ván, ha bűnös, akkor ő is osztozni kíván kálváriájában. Kizárták az MDP-ből, ám mégsem alkudott meg. ha­nem járta a maga útját a névtelenek táborában. A zsur­naliszta a főhajtás vágyával kereste volna, de nem talál­ta. mert már eltávozott kö­zülünk. Örökségére emlékeztetett bennünket, a hozzá hasonló­ak hagyatékára, amelyet nemcsak ápolni illik, hanem okulhatunk is belőle. Erőt merítve ahhoz a helyt­álláshoz. amelyet a tisztessé­gesek nem kis serege soha nem tagadhat meg. Sehol sem. Pécsi István CSONTRITKULÁS ELLEN Üj magyar gyógyszer Várhatóan ebben az év­ben megkezdik a csontrit­kulás kezeléséhez szükséges magyar gyógyszer forgalma­zását. Egyelőre a kijelölt klinikákon és kórházakban használják az új készít­ményt, majd — előrelátha­tóan egy-két éven belül — a gyógyszertárakba is el­juttatják. Az Osteochin ne­vű gyógyszert a Chinoin gyógyszergyárban fejlesz­tették ki eredeti Chinoin- molekulából. Hatékonysá­gát és ártalmatlanságát a japán Takeda, az olasz Chiesi és más külföldi cé­gekkel együttműködve vizs­gálták — állatkísérletekben és klinikákon. Országunk­ban és Japánban folyamat- bar van az Osteochin törzs­kor yvezése. é Semmelweis. Orvostudo- má íyi Egyetem I. számú bel clinikáján, a budapesti Ortopédiai Klinikán, az Or­szágos Reuma és Fizioterá- piás Intézetben csakúgy, mint külföldi gyógyintéze­tekben jó eredményeket ér­tek el az Osteochin alkal­mazásával. A tapasztalatok szerint ez a medicina gá­tolja a csontritkulást, ked­vezőtlen mellékhatása gya­korlatilag nem észlelhető, előnyösebb a külföldön gyár­tott ilyen készítményeknél, mivel nem injekció, hanem tabletta formájában készül. Az orvostudományi kuta­tások újabb eredményei megerősítették — adott tájé­koztatást dr. Holló István professzor —, hogy az em­ber csontszöveteinek meny- nyisége a csontok növeke­désének befejezése után fo­kozatosan csökken. Nőknél 40—50 éves korban, a kli­max időszakában — a pete­fészek működésének kiesése miatt — gyorsul a csontszö­vetvesztés. A különösen sú­lyos esetekben o nő szerve­zetében elégtelen a férfiti- pusú nemi hormonok elvá­lasztása is. Ennek alacsony szintje miatt pedig csökken a kalcitonin hormon csont­védő hatása, következéskép­pen a csontok törékennyé válnak. Ezért gyakori a változás korában levő nők­nél a csonttörés, főleg a gerincoszlop csigolyáinak és később a combnyaknak a törése. A férfiaknál általá­ban 65—70 éves korban fo­gyatkozik meg jelentősen a csontok állománya. BODZSÁR ERZSÉBET Örökség (ll'2.) O lyan illatot életében nem érzett, mint ami­kor a szoba, a kony­ha földjét frissen mázolták. És még a verést is megkoc­káztatta azért, hogy a fé­lig száradt, csúszós sáron vé­gigkorcsolyázhasson. Az aj­tó mögött tízliteres kék kan­nákban őrizték az ivóvizet. Egy cseppet se lehetett ki- és melléönteni, mint ahogy a leesett morzsákért is kény­telen volt az asztal alá mászni. Nagyapa csizmahú­zó szerkezetét is kipróbálta, sikerült is össze-vissza nyúz­ni több cipőjét. Az az iste­ni forgószék, amin szédülé­sig pöröghetett az ember! A petróleumlámpa kibelezé- se sem volt kutya, nem is úszta meg verés nélkül. Nagyapa a dagasztóteknő babaházzá alakítását se fo­gadta kitörő örömmel. — Rossz ízű lesz a zsem­léd. a kenyered, ha bepiszkí­tod a teknyőt — fenyegető­zött. Esték a tanyán? A jó lan­gyos kemencéhez odadöntöt- ték a hátukat, és nagyapa mesélt. Mindig ugyanaz) Dédapa elment a háborúba. Nem jött vissza. Bukoviná­ban halt meg. Bukovina? Micsoda gyilkos hely! Miért esett el? Ki lőtte le? Mi az, hogy első világháború? Kik az áldozatok, a hősök? Dédapa katonaládája vi­szont hazajött. Egy bajtársa hozta a tanyára. Nagyapa óriási becsben tartotta, sen­ki nem nyúlhatott hozzá. Az ágya mellett állt, időnként megsimogatta: — Ügy vigyázzatok, ez a mi családi ereklyénk. En­gem megmentett a fronttól. Nektek is szerencsét hozott. Igaz, békében mi érhetett volna benneteket! Dédapa faragta diófából, szép mint egy csataló. Ez az ő üzene­te, a mi örökségünk. Tekint­sétek ezt a ládát a fejfájá­nak, maga készítette pár- nás, hatalmas kezével. Aztán következett volna az alvás, ha nem támadnak a bolhák. Ecet a bőrre, így védekeztek. Meg DDT-vel beszórták az ágy alját. Az­tán félálomban folytatódott a mese. Bukovinai táj. Déd­apa kezében puska, a ruhá­ja rongyos, a haja csapzott. Nyög, nehezen veszi a leve­gőt. összerogy, lelőtték. Vér­zik az arca, a ládájára mu­togat. Abban van a kincs. Köd borítja be. Nagyapa észrevétlenül el­aludt. örökre. Körülötte nagy volt a ribillió, az asszonyok rikoltoztak, jajveszékeltek. Aztán elvitte egy nagy fe­kete kocsi. Nincs több nyár, nincs tanya, nincs sem­mi ... A temetésen azt mondták a rossz nyelvek, hogy már szaga volt. Uíál- kozás fogta el. Hamarosan a rokonok el­adták a t&nyát, a holmikat felosztották egymás között. Az apja csak a ládát kér te. Kiröhögték, de megkap­ta. Az ütött-kopott fatákol­mány most a hetedik eme­leti másfél szobás lakás egyik sarkában áll. Nem szabad senkinek hozzányúl ni. Egyszer azért belekugs- csantott. Levelek, nagyap utolsó buszjegye, gyászjelen tés, amit a tanya faláról szedtek le. Elindult a dűlőúton befe­lé. A feketeföld sáros, a lá­bán több kiló nehezék kép­ződött. Körös-körül szántás. Eltűnt a tanya, a gyümöl­csös, a méhes, a málnás, nincs dédapa, nagyapa ... Már csak a varjak hiányoz­tak! Feketék, húsosak. Ká- rogásuk kíséretében kitá- molygott az útra. Nekidőlt a Mávaut-csőváznak. Vala­ki fékezett mellette: — Rosszul van? Cserben­hagyták? Kifosztották? Rándított egyet a vállán. Még egy ideig bámulta a szántást, majd beült a ko­csiba és továbbindult. Azt a ládát valahogy meg kellene szereznie az apjától... (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom