Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. június 28., kedd 3 . Hatékonyabb szociálpolitikára van szükség KENYÉRTÖRÉS NÉLKÜL - VILÁGOSSÁGOT Mégis, kinek az érdeke? A menuiiaa kérdez “ Válaszol dr. Csehók Judit Ijmgmmfgwmg szociális és egészségügyi miniszter Magyarországon a la kossá« egészségén :!U ezer orvos és 2 50 ezer egészségügyi dolgozó őrködik, ami Kuropá- l»aii jó ellátottságot jelent. Ennek ellenére az utóbbi években a korábban növekvő életkor tendenciája meg- lordult, az életszínvonal csökkenésével egyiittjáró élet- módátalakulás kedvezőtlenül hatott a középkorú és az idős lakossá« egészségi állapotára. Emelkedett a halálozás, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok, valamint a balesetek következtében. A magyar kormány e kedvezőtlen helyzet megváltoztatása érdekében egészség- megőrző programot dolgozott ki. Létrehozták a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot, amelynek élén dr. Csehák Judit, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja áll. Neki tettünk föl több időszerű kérdést: — Mi tette szükségessé, hogy Magyarországon a korábbi egészségügyi tárca utódaként Szociális és Egészségügyi Minisztérium létesüljön? — 1945—1949 között már működött egy. a maihoz hasonló feladatkörű előd. Népjóléti Minisztérium néven. 1950-ben azonban, amikor az erőltetett gazdaságfejlesztés érdekei mögött háttérbe szorultak a szociális szempontok, a szociálpolitikai felelősség szétdarabo- lódolt a különböző minisztériumok között. Napjaink szociális feszültségei nyil- vúnvalóvá tették, hogy markánsabb szociálpolitikára ran szükség. Megvalósításának egyik feltétele az, hogy lehetőleg egy kormányzati szerv legyen a tennivalók fő felelőse, ezért önálló szociális minisztérium létrehozását javasolták. Megalapításának azonban nem voltak meg a személyi és a társadalmi feltételei. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy már meglévő szervezetre bízzuk a szociálpolitika kormányzati jellegű központi irányítását. — Két csaknem egyenértékű megoldás kínálkozott, más típusú előnyökkel és hátrányokkal, össze lehetett volna kapcsolni a szociálpolitikát a munkaüggyel, ezzel azonban óhatatlanul a foglalkoztatáspolitika felé fordult volna több figyelem. Így azután az egészség- ügyi tárcára építettük a szociálpolitikai irányítást — bár ennek a változatnak is van kockázata. Jóllehet, a tradíció azt kívánta volna, hogy a minisztérium elnevezésében az egészségügy szerepeljen első helyen, mi mégis azt kívántuk hangsúlyozni, hogy az egészségügy, az egészségpolitika része a szociálpolitikának, s nem fordítva van. Bizonyítani szeretnénk, hogy ha előre tudunk lépni a szociális munkában, csökkenhet a kórházainkra, orvosainkra nehezedő nyomás, hatékonyabban használjuk fel a soha nem elegendő forrásokat. — Milyen szociális kérdések foglalkoztatják jelenleg a kormányzatot? — A kibontakozás, a társadalmi-gazdasági struktúraváltás szociális feltétel- rendszerét kell nagyon gyorsan kiépítenünk. Számos felmérés és kutatás nagyon tárgyilagosan és korrekt módon leírta a jelenlegi helyzetet. A kutatómunka eredményeit a kormány megrendelésére 3 évvel ezelőtt, a Magyar Tudományos Akadémia egy hosszú távú koncepció rendszerébe illesztette. Ennek az aktualizálását kell most elvégeznünk. Rendelkezünk történeti áttekintéssel, differenciált helyzetképpel, tudjuk azt, hogy mire lehetünk büszkék, és hol kell nagyon gyorsan változtatnunk. — Ma mór biztos, hogy téves volt az a feltevésünk, hogy a munkához való jog a szocialista társadalomban egyszer és mindenkorra felszámolja a szegénységet. Tudjuk, és nyilvánosan szólunk arról, hogy változatlanul megvannak, sőt, nőttek a hátrányos helyzetek újratermelődésének az esélyei. — Sokféle reformintézkedésre készülünk. A mereven elosztó rendszerből banki jellegű gazdálkodó szervezetté formáljuk a társadalom- biztosítást, módszereket dolgozunk ki a nyugdíjrendszer módosítására, nyugdíjak reálértékének a megőrzésére. Mivel nem elég személyre szóló a szociális gondoskodás, nem tájékozódunk naprakészen a tényleg bajba jutottakról, bürokratikus az ügymenetünk, nem kerülünk igazán közel az ellátásra szorulókhoz. — Ezért azt gondolom, a szociálpolitika rendelkezésére álló eszközöket nem arra kell fordítani, hogy még több emberre valami átlagosat találjunk ki, hanem decentralizált demokratikus és nyilvános döntési rendszer segítségével a speciális emberi problémákra, a sokféle gonddal küzdő családokra kell, hogy jusson több erőnk. — Magyarország lakosságának egészségi állapota milyen képet mutat napjainkban nemzetközi öszszehasonlításban? — Népességünk egészségi állapota annak ellenére romlott, hogy jelentős — ha nem is elégséges — anyagi eszközt fordítottunk az egészségügyi ellátás fejlesztésére. A leginkább jellemző halandósági adatokban, sajnos, az európai ranglista végén kullogunk, és alig hihető, de mégis igaz, hogy nálunk a középkorú férfiak várható élettartama ma alacsonyabb, számos fejlődő ország értékeinél is. A halandóság azonban társadalmi csoportok, iskolai végzettség. a települések lélekszámú szerint is nagyon különböző. — Ma már tudjuk, hogy a lakosság egészségi állapotának romlásáért nem csupán az egészségügyi ágazat a felelős, hanem azok a társadalmi, gazdasági, életmódbeli deformációk, amelyek az elmúlt 10 évben felerősödtek, és károsan hatottak. Mégis, egészen a közelmúltig csaknem kizárólag a kórháznak, az orvosnak kellett közvetlenül szembenéznie az így keletkezett gyógyítási-ellátási feszültségekkel és megbirkóznia a ránehezedő feladatokkal. — Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát felismerve hirdette meg a kormány az egészségmegőrzés nemzeti programját, amelyben szövetséget kínálunk mindenkinek. akinek érdekében áll az emberi egészség védelme. A program végrehajtása megkezdődött, de nincsenek illúzióink: diófát ültetünk, melynek gyümölcsét gyermekeink, unokáink élvezhetik majd, ha már most figyelünk azokra az életmóddal összefüggő kockázati tényezőkre, társadalmi feltételekre, amelyek korunk népbetegségei kialakításában meghatározó szerepet játszanak. Mindez persze nem teszi feleslegessé a gyógyítómunka feltételeinek javítását, sőt, megköveteli lemaradásaink pótlását, az egyenlőtlenségek megszüntetését az ellátásban, elsősorban a műszerezettségben. — Hogyan vesz részt Magyarország az ENSZ szakosított egészségügyi szervezetének a WHO-nak a munkájában? — A 40. születésnapját köszöntő Egészségügyi Világ- szervezet egészségkoncepciója, az egészségmegőrzés filozófiájának kialakítása jelentős hatást gyakorolt a magyar egészségpolitika alapelveinek megújításában. Nem titok, hogy az egészségmegőrzés magyar társadalmi programját még a kidolgozás szakaszában többször és részleteiben egyeztettük a WHO szakértőivel. — Az Egészségügyi Világ- szervezettel széles körű tudományos együttműködést, szakértők cseréjét egyaránt magában foglaló megállapodásunk van. Részt veszünk például a nemzetközi gyógyszervizsgálatokban, vakcinák standardizálásában stb. Kapcsolatunk minőségét jelzi, hogy a WHO felkérésére számos egészségügyi rendezvényt látunk vendégül hazánkban. Ezek közül a közeljövő két legjelentősebb eseményét emelem ki: 1989-ben Pécsett rendezzük meg az Egészséges Városok Európai Találkozóját. 1990-ben regionális konferencia lesz Budapesten, az egészségügyi célokat magában foglaló élelmiszer-ellátási politika kidolgozásáról. Megszűnik a kénsavgyártás a Budapesti Vegyiművekben Csökkentették a kénsav- termelést a Budapesti Vegyiművekben; a nyár eleji nagyjavítást követően már csak fele kapacitással üzemel a kénsavgyártó részleg. A vállalatnál környezetvédelmi okokból a jövő év első felében megszüntetik a kénsavgyártást, s e tevékenységet a Tiszamenti Vegyiművek veszi át. Gazdaságossági megfontolásból döntöttek • úgy, hogy addig is mérséklik a termelést. A kénsavüzem háromévenkénti nagyjavítása az idén vált esedékessé, viszont a hátralévő idő rövidsége miatt az egész gyártórendszer felújítása már nem lenne kifizetődő. Ezért döntött úgy a vállalat vezetősége, hogy a kénsavgyártáshoz használatos kél kemence közül csak az egyiket újítják fel, s fele kapacitással üzemelnek tovább. Ez egyben azt is jelenti, hogy csökken a környék levegőjének szennyezettsége, kevesebb kéndioxid jut az üzemből a szabadba. A kén-dioxid-kibocsátás mérséklésére már eddig is több intézkedést tettek, ám a levegő szennyezésének mértéke így is jóval meghaladta a megengedettel. Ezért eddig évente általában 1 millió forint körüli környezetvédelmi bírságot fizettek. a szigorodó előírások miatt azonban ez most mar mintegy 8—10 millió forintjába kerülne a vállalatnak. Voltak-e már Önök, kedves olvasók olyan kisebbfajta „perpatvar” szem- és (ültanúi, amikor nem tudták eldönteni, melyik félnek is van igaza? Amikor mindkét vitázó felet meghallgatván, Justitia mérlegének egyik serpenyője sem billent alább a másiknál? Nos, az újságíró is kerülhet ilyen szituációba: ezúttal nevezetesen a Bélapátfalvi Bükkalja Termelőszövetkezet és az ÉMÁSZ Egri üzemigazgatóságának vitájáról van szó. De ne vágjunk a dolgok elébe, halljuk előbb a tsz történetét. Elöljáróban csak annyit: soha ilyen szép búzatermés nem ígérkezett a bélapátfalviak területén, mint az idén . . . — ... Csakhogy nagy kárunk is lesz —, szögezi le Erdélyi Dénes, a termelőszövetkezet elnökei — öt évvel ezelőtt megkeresett minket az ÉMÁSZ több képviselője, hogy megkezdik egy távvezeték építését, amely a mi termőföldjeinken is áthalad majd. Nos, 1986-ban jutottak el hozzánk, elvégezték a bemérést, a nyomvonal kitűzését. Már akkor is pontosan az aratás előtti időszakban folyt a munka, így érthető volt az elkeseredésünk: nem kis területen taposták sárba az álló búzakalászt. Zsíros Tamás növénytermesztési ágazatvezető folytatja: — Tavaly kezdték meg a kivitelezési munkál: a vas támoszlopoknak betonalapokat építettek. Mikor? Aratás előtt. Most az idén ezekben a hetekben állítják fel az oszlopokat, s utána húzzák ki a vezetéket. Mondanom sem kell, nagyon sok terményünk tönkrement ... — Mekkora a kár? — Ötvenöt-hatvan mázsa hektáronkénti átlagtermést számítva, két hektáron lehet, hogy a százezer forintot is eléri majd. A végleges zöldkárt még nem tudjuk megmondani, hiszen a vezetékeket csak ezután húzzák majd. — Tudja, nagyon furcsálljuk, hogy ebben az évben nem kerestek meg minket, bejelentés nélkül láttak a munkálatokhoz, — veszi át a szót az elnök. — Míg 1986-ban, mikor szóvá tettük az ÉMÁSZ-nál panaszunkat, elnézést kértek, most hiába invitáltuk az illetékeseket, azóta sem tudtunk leülni, hogy megbeszéljük a dolgot. — Persze, bocsánatkéréssel nem sokra mennek önök.. . — No, nem pusztán erről van szó, az okozott kárt természetesen megfizetik. S itt álljunk meg egy pillanatra. Az EMASZ a beruházásaiba annak rendje és módja szerint költségvetésként bekalkulálja a terménykár megfizetését. Ám kié ez a pénz? Az államé, a népgazdaságé ... Ez az érem egyik oldala. De mielőtt továbblépnénk, nézzük meg a búzatáblát. A Dobóna, amely a tsz legjobban termő területe, most valóban siralmas. A szárba szökkent zöld kalászokban széliében, hosszában letarolt csapások. A vetésben nemcsak az erőgépek, még a munkásokat szállító busz is. A tsz vezetői szerint húsz éve nem volt ilyen szép a termés, ez a terület most eléri a 18— 20 aranykoronát is. Érthető, hogy fáj a szivük érte. Mint ahogyan az is kézenfekvő: maguk a tagok is felháborodtak. Nincs olyan tanácskozás, párttaggyűlés, közgyűlés, hogy ne tennék szóvá, miért engedi a pusztítást a vezetőség. S valóban: az ő munkájuk fekszik benne, hogyne féltenék a közös vagyont, az értéket?! — Nézze, a világért sem akarunk mi háborúskodást az ÉMÁSZ-szal, — mondja Erdélyi Dénes — tudjuk, az ö munkájuk is fontos. De miért pontosán aratás előtt kell felállítani az oszlopokat? Miért nem akkor, amikor két, ! két és fél hónapig szabad a termőterület, s nem vész kárba a tagság fáradozása? Ezt a kérdést továbbítottam Képes Szilárdnak, az ÉMÁSZ Egri Üzemigazgatósága hálózatszerelési osztályvezetőjének. Amikor leülünk beszélgetni, hatalmas tervrajzot terít elém az asztalra, úgy magyaráz: — Már évekkel előbb lehetett tudni, hogy Eger és környékének villamosener- gia-ellátására egy 120 kilovoltos távvezeték megépítésére van szükség. Az üzemeknek és a lakosságnak kell az áram. E nyomvonal építéséhez tavaly áprilisban kezdtünk hozzá, s folyamatosan végezzük a munkát. A 18 kilométer fele erdőn át vezet, s akkor kezdődött a baj, amikor elértük a művelt területet. — Az elmúlt évben is nagy kárt okoztak? — Nem, mert akkor helikopterrel végeztük a munkát. Az idén viszont már kellenek az erőgépek, mert a hat-hét tonnás oszlopokat csak ezekkel tudjuk behelyezni : a bélapátfalvi tsz területén pontosan ötöt. Bizony, oda kellett mennünk lánctalpassal, daruskocsival ... és higgye el, mi is sajnáljuk, hogy miközben építünk, rombolunk is. De az ország villamosenergia-el- látását csak légvezetékkel lehet biztosítani, így van ez bármely civilizált államban. — A munkát feltétlenül aratás előtt kell végezniük? — Szeptember 30-ra 120 kilovoltos feszültség alá kell helyeznünk a vonalat. Ahhoz, hogy készen legyünk, a második negyedévben el kellett kezdenünk az építést. Ha két hónapot kihagyunk, csúszunk a határidővel, másrészt az őszi esős időszakban nem lehet beállni a gépekkel a sáros földre. Megértjük a bélapátíalviakat: ha nem akkor dolgozunk, amikor már ilyen szép a búza, akkor lelkileg nem okoz ekkora gondot az embereknek. Most a gabona a probléma, később a kukorica, a napraforgó lenne . . . S ne felejtsük el, ha ez a nyomvonal nem készülne el időben, a régi nem bírná a terhelést; erre égető szükség van. S most az érem másik oldaláról. Igaz, a kártérítés maga a népgazdaság pénze, de egy távvezeték húsz évig biztonsággal szolgáltatja a villamos áramot, s ha innen nézzük, megéri a „befektetés". Vigaszul Képes Szilárd még elmondja: — Komoly erőfeszítéseket leszünk a helikopteres távvezeték hálózatépítéséért. Egy NDK szabadalmat vásároltunk, amely nagyobb mértékben lehetővé teszi ezt, így kevesebb kárt okozunk majd a jövőben . . . Íme, a mérleg két serpenyője. Ügy vélem, badarság volna szembeállítani az érdekeket. Ám tanulsága mindenképpen van az ügynek, nem szabad sajnálni az időt arra, hogy szót értsünk egymással, hogy érveinket felsorakoztatva együttműködjünk. Békésebben haladna előbbre a világ ... Mikes Márta Prága új büszkesége Ahol az Agria is vállalkozott Amint arról egy korábbi lapszámunkban már részletesen beszámoltunk, megtisztelő megbízatást kapott az Agria Bútorgyár 1986- ban. A Fórum Hotel-hálózatban megépülő új prágai szálloda teljes belső berendezésének elkészítésére és felszerelésére kérték fel a vállalatot. Az előkészítéstől kezdve a befejezésig több mint másfél év telt el, a szakemberek nemrégiben érkeztek meg a csehszlovák fővárosból. A gyár az osztrák Wa- rimpex cég alvállalkozójaként végezte el a munkát, A prágai Fórum Hotel (jobbra) A hangulatos szobabelső Egerben készült amely 110 millió forint árbevételt jelentett. A Hotel Fórum napokban megtörtént protokoll átadásán a megbízók igen elégedetten nyilatkoztak az egri szakemberek eredményeiről. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a megrendelők újabb szállodabe«V rendezés elkészíttetését ^helyezték kilátásba az elkövetkezendő évekre. Előreláthatólag még az idén folytatja az Agria Bútorgyár ilyen tevékenységét Pozsonyban. Majd 1989—90-ben pe dig újabb két prágai szállodát újítanak fel. rendeznek be.
