Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 20., hétfő GENSCHER-VÁLASZ „Akinek több van, annak többet is kell leszerelnie” Afgán kormány beiktatása Nadzsibullah afgán államfő szombaton hivatalosan beik­tatta hivatalába Muhammad Haszan Sark miniszterelnö­köt és kormányát. Az új ka- buli / kormány már koráb­ban mgalakult, de az állam­fő akkor New York-ban tar­tózkodott, az ENSZ-közgyű- jés rendkívüli leszerelési ülésszakán. A kabuli rádió egyébként szombaton jelentette, hogy afgán határőrök az iráni határ / közelében összecsap­tak, ellenállókkal, és zsák­mányoltak egy amerikai gyártmányú. Stinger légvé­delmi rakétát, valamint több más fegyvert. Két ellenállót elfogtak, egyet megöltek. Szovjet— amerikai békemenet Szovjet—amerikai béke­menet indult el Washington­ból az Egyesült Államok csendes-óceáni partjai felé magyar idő szerint szom­batra virradóan. A menet­ben körülbelül 1220 szovjet állampolgár és mintegy száz amerikai vesz részt. Ez a békemegmozdulás mintegy a folytatása a tavalyi Lenin- grád—Moszkva békemenet­nek, amelynek 230 amerikai résztvevője volt. Az amerikai békemenet résztvevői Washingtonból előbb a 200 kilométernyire lévő Philadelphiába men­nek. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter a Deutsche Welle rádió­nak adott szombati nyilatko­zatában üdvözölte azokat a legújabb szovjet leszerelési javaslatokat, amelyek az aránytalanság felszámolásá­ra irányulnak az Európában felhalmozott hagyományos fegyverzet tekintetében. Az NSZK politikusa szerint mindkét félnek — Keletnek és Nyugatnak egyaránt — le kell mondania a megle­petésszerű támadás indításá­nak képességéről. Genscher lényegében Edu­ard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszternek az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszere­lési ülésszakán, június 8-án mondott beszédére reagált. A bonni külügyek irányítója szerint a szovjet álláspont közelebb került a nyugati el­várásokhoz, amikor Sevard­nadze elfogadta azt az elvet, hogy „akinek több van, an­nak többet is kell leszerel­Ismét tárgyalóasztalhoz ülnek — ezúttal Egyiptom­ban — Angola, a Dél-afrikai Köztársaság, Kuba és az Egyesült Államok képvise­lői, hogy megvitassák: mi­ként lehetne véget vetni a 13 éve folyó angolai polgár- háborúnak. Ezt jelentette be nie". A Genscher által mél­tatott európai aszimmetrikus leszerelés lényege az volna, hogy az erőfölényben lévő fél előbb leszereli saját „többletét", majd mindkét fél egyenlő arányban foly­tatja a fegyverzet felszámo­lását. A nyugati érvelések­ben évek óta kiemelt súly- lyal szerepel a harckocsik számában megmutatkozó szovjet erőfölény. Mostani nyilatkozatában azonban Genscher egyértelműen utalt arra, hogy a NATO-nak szintén engedményeket kell tennie. — A hagyományos erők egyensúlyára kell kon­centrálnunk, és arra, hogy egyik fél se legyen képes meglepetésszerű támadás in­dítására — mondotta. „Érdekes, üdvözlendő" lé­pésnek minősítette Genscher azt a bejelentést is, hogy a Szovjetunió hajlandó a ka­tonáinak, harckocsijainak és lövegeinek számáról saját maga által közölt adatokat szombaton Pik Botha dél­afrikai külügyminiszter. Az újabb, immár harmadik négyoldalú tanácskozás pon­tos dátumát nem közölte, csak annyit mondott, hogy azt néhány napon belül Kairóban tartják meg. nyugati felügyelők ellenőrzé­se alá vetni. Az NSZK kül­ügyminisztere azért bízik abban, hogy a bécsi utóérte­kezlet után is folytatódnak majd az építő szellemű ke­let-nyugati tárgyalások a ha­gyományos fegyverekről. Hans-Dietrich Genscher szólt a rádióinterjúban arról is, hogy a közelmúltban az Izvesztyija szovjet kormány­lap kommentátora, Alek- szandr Bovin, egyfajta ön­kritikát gyakorolt a nukleá­ris robbanófejekkel ellátott SS—20-as rakéták annak ide­jén történt rendszerbe állí­tása miatt. (Mint ismeretes, ezeket a közepes hatótávol­ságú rakétákat és a válasz­lépésként telepített nyugati eszközöket a tavaly decem­berben létrejött szovjet- amerikai megállapodás ér­telmében leszerelik.) Gen­scher az Izvesztyija írását „a bizalom növeléséhez va­ló fontos hozzájárulásnak" minősítette. A négy ország először májusban Londonban, majd pedig még ugyanebben a hónapban Brazzaville-ben tárgyalt a harci cselekmé­nyek beszüntetéséről, az Angolában lévő kubai és dél-afrikai katonák kivoná­sáról és — az ENSZ 435-ös számú határozata alapján — Namíbia függetlenségéről. Négyoldalú tárgyalás KISZORÍTOTT AMERIKAIAK IRÁNBAN Újabb japán „legek” Brit képviselők felderítő látogatása A világ ötszáz vezető vál­lalata között ma már több a japán cég, mint az ame­rikai. s ezzel a távol-keleti ország ezen a téren is meg­előzte az Egyesült Államo­kat. A Walyj kutatóintézet kimutatása szerint összesí­tett piaci forgalmuk értéke alapján a legfelső félezer cég közül 192 japán, 174 ameri­kai. Harmadik helyen Ang­lia áll 50 vállalattal, amelyet az NSZK 18 és Kanada 10 világcéggel követ. Csupán egy év leforgása alatt az ötszázak klubjába betört japán cégek száma 47-tel nőtt, míg onnan ki­esett 41 amerikai konszern. Még szembeötlőbb a tá­vol-keleti ország térhódítása, ha a csúcsok csúcsát vizs­gáljuk. A világ legnagyobb forgalmú 10 cége közül ugyanis kilenc japán. A pál­mát a Nippon Telegraph and Telephone, a két éve ma­gánkézbe került távközlési társaság viszi el, 301,5 milli­árd dolláros forgalommal. Hat japán bank, egy érték­papír-forgalmi társaság és a tokiói elektromos művek ta­lálható az első tíz cég között. Egyedül az IBM-nek sikerült megmaradnia a külföldi kon­szernek közül az élmezőny­ben, azonban 64,2 milliárd dolláros forgalma csak a ha­todik helyhez elég. A kilenc japán gazdasági óriás együt­tes forgalma 829 milliárd dol­lár volt 1987-ben. Négy brit parlamenti kép­viselő utazott vasárnap Te­heránba nemhivatalos „tény­megállapító” látogatásra. A két kormánypárti és két el­lenzéki képviselőből álló küldöttség puhatolózó láto­gatását Londonban a két ország legfontosabb kapcso­latfelvételi kísérletének te­kintik az iráni sah bukása, illetve a brit—iráni diplo­máciai kapcsolatok befa­gyasztása óta. A brit parlamenti csoport látogatására dr. Robert Runcie canterbury érsek és Ali Akbar Hasemi Raf- szandzsani, az iráni parla­ment elnöke között lezajlott üzenetváltások nyomán ke­rült sor. Mértéktartó brit megfi­gyelők a látogatás különle­ges fontosságát hangsúlyoz­zák. Rámutatnak, hogy az anglikán egyházfő közvetí­tését közvetlenül megelőzte a hivatalos brit—iráni köl­csönös kártalanítási meg­állapodás. Ennek értelmé­ben a brit kormány 1,8 mil­lió fontot fizet Irán 1980- ban megrongált lgndoni nagykövetségi épületének helyreállítására, az iráni kormány pedig 900 000 fon­tot az ugyancsak megron­gált teheráni brit nagykö­vetség rendbehozására. REAGAN BÚCSÚFELLÉPÉSE Hetes csúcs Felhőtlen és derűs „világ- gazdasági időjárás” mellett ültek össze vasárnap a hét vezető ipari ország kormány­fői és szakértői a kanadai Torontóban. A múlt év ok­tóberi tőzsdevihar után, amely végigsöpört a világ minden jelentős pénz- és ér­tékpiacán, most csendes, nyugodt a széljárás, jól fo­rognak a gazdaság gépezetei. Márpedig ez a hét ország a világ össztermelésének 60 százalékát állítja elő. A békét és összhangot leg­feljebb két kényes vita bont­ja meg: az Egyesült Álla­mok és Nyugat-Európa éle­ződő ellentéte a mezőgazda- sági támogatások leépítése körül, és az a francia javas­lat, hogy engedjék el a leg­szegényebb fejlődő országok adósságának egyharmadát. „A torontói csúcs az adós­ságok elengedésére ül ösz- sze" — közölte Francois Mitterrand francia elnök, a terv szerzője, aki nagyon bí­zik annak elfogadásában, mi­után az eddig leginkább hú­zódozó Japán engedéke­nyebbnek mutakozott a leg­utolsó előkészítő egyezteté­seken. A franciák azért ve­tik fel ezt az elgondolást, mert egyre világosabb, hogy a legszegényebb (elsősorban fekete-afrikai) országok nem bírják el adósságaik jelen­legi terhét, egyre mélyebbre süppednek, s semmi remény, hogy valaha is megszabadul­hatnak attól. A francia terv alternatívákat is javasol:az adósságok egyh armadának elengedése, a törlesztés át­ütemezése igen hosszú táv­ra. esetleg a kamatterhek számottevő csökkentése. Akármelyik változatot fo­gadnák el a Hetek, minden­képpen gyökeres változást hozna a nemzetközi adósság- probléma kezelésében. Űj megközelítést: szanálni a csődbe jutottakat. Washington viszont mást tart fontosnak: „A legtöb­bet a mezőgazdaságban te­hetjük; tarthatatlan, hogy a fogyasztókat és adófizetőket évi 200 milliárd dollár ter­heli *a támogatások miatt. Le kell ezeket haladéktalanul építeni” — mondta Reagan a csúcs előtt. A nyugat-euró­pai közösségnek azonban esze ágában sincs lemondani az ár- és exporttámogatásokra épülő, alapjában sikeres me­zőgazdasági rendszeréről, amikor az amerikai támo­gatások sem kisebbek. „Mi évi 20 milliárdot költünk 12 millió termelő támogatására, az Egyesült Államok 30 mil­liárdot a maga 2 millió ter­melő gazdájára” — vágnak vissza az EGK szakértői azoknak az amerikaiaknak, akik Torontóban pontos me­netrendet szeretnének felál­lítani a mezőgazdasági tá­mogatások teljes megszünte­tésére, 2000-ig, a GATT ke­retében. Ebben a vitában a hetes csúcsértekezletek egész fi­lozófiája felmerült: „Nem vi­selkedhetünk gazdasági vi­lágkormányként” — mond­ja Párizs, szemben azokkal, akik gyakorlati egyeztetést és elhatározásokat tartanak szükségesnek, a hét vezető ország világgazdaságban be­töltött túlsúlyára hivatkoz­va. Egyik vita sem fenyeget azonban éles szóváltással. Ronald Reagan utolsó csúcs- értekezlete ez a torontói, s az amerikai elnök a „búcsú­fellépésen” nyilván gondosan ügyel majd arra. hogy ne élezzen ki egyetlen vitát sem az amerikai elnökvá­lasztási harc kellős közepén, megnehezítve utódja dolgát. Óvakodnia kell attól is, hogy esetleges, kihegyezett állás- foglalása nyomán, a pénz­piacokon bizonytalanság uralkodjék el, a múlt év ok­tóberihez hasonló folyamato­kat gerjesztve. Ellenkezőleg, Reagan azt szeretné, ha partnerei elismeréssel adóz­nának 1981-től keltezett, „újliberális gazdasági forra­dalmának”, amelyet a fegy­verzetcsökkentés mellett, el­nöki időszaka legnagyobb eredményének és vívmányá­nak tekint: Talpra állította az amerikai gazdaságot, és ezzel jótékony folyamatok indultak el az egész világ- gazdaságban. S elismerést remél moszk­vai utazásáért is, a szovjet —amerikai kapcsolatok új alapokra helyezéséért, amely — ezt viszont mi remélhet­jük — esetleg új megköze­lítést és lehetőségeket juttat érvényre Torontóban a kelet —nyugati gazdasági kapcso­latok és együttműködés ke­zelésében is. Magyar Péter —( Külpolitikai kommentárunk A merénylet Törökországban, Ankarában, a Haza Pártja (PMP) kong­resszusán merényletet követtek el, Turgut özal minissz- terelnök ellen, melynek következtében könnyebben meg­sebesült. A lövöldözésben húsz ember megsérült. A me­rénylőt, a jobboldali Kartal Demireget elfogták. Az in­cidens után nem sokkal a miniszterelnök folytatta beszé­dét, s a párt újra elnökének választotta (Népújság-telefotó — MTI) MINTEGY ÖTVEN EMBERT vettek őrizetbe szom­baton, Törökországban, miután egy szélsőjobboldali terrorista sikertelen merényletet követett el Turgut özal miniszterelnök ellen, özal csak a jobb hüvelyk­ujján sérült meg. Az elfogott merénylő azt állítja, hogy egyedül cselekedett, de máris jelentkezett „fe­lelősségvállalóként” egy illegális csoport, amely az Athén felé való közeledést vetette Özal szemére. A TETTES, a 32 éves Kartal Demirag, ismert szél­sőjobboldali egyén. A betiltott Nemzeti Mozgalom Pártjának híve. E párt katonai szárnya, a Szürke Farkasok nevű terrorszervezet. Demirag idén január­ban szökött meg egy nyugat-törökországi börtönből, ahol gyilkosság miatt, tízéves büntetését töltötte. Özal a merényletkísérlet után azt mondta híveinek: 'az eset elgondolkodásra késztette, hogy vajon való­ban sikerült-e Törökországnak maga mögött hagynia a gyászos emlékű hetvenes éveket, amikor a terroriz­mus sorra szedte áldozatait, és a politikai vitákat rendre véres harcokban döntötték el. Megfigyelők szerint a merényletkísérlet erősen növelheti a hatvan­esztendős Özal politikai népszerűségét. Sokak szerint rajta kívül nincs török politikus, aki eséllyel indul­hatna a jövő novemberi elnökválasztáson. Az ő ne­véhez fűződött az elmúlt években a török gazdaság versenyképességének növelése, a piaci szemlélet érvé­nyesítése. Ezzel — valamint azzal is, hogy a politi­kai rend Kenan Evren tábornok által megkezdett helyreállítását mindeddig sikeresen folytatta — nagy­mértékben javította az Ankaráról Nyugat-Európában kialakult képet. Legutóbb a külpolitikában igyekezett új útra lép­ni. Nyilatkozatában határozottan elutasította ugyan a török csapatok Észak-Ciprusról való kivonását, de — éppen a múlt héten — jó légkörű tárgyalásokat folytatott Athénban Andreasz Papandreu görög kor­mányfővel. Athén és Ankara a jövőben minden jel szerint politikai párbeszéd révén kívánja rendezni nézeteltéréseit. Papandreu az özal elleni merénylet hírére azonnal üzenetet küldött Ankarába, s ebben reményének adott hangot: török partnere újult erő­vel és egészséggel folytathatja alkotómunkáját. (A feszített munkatempóban élő Turgut Özalon nemré­giben szívműtétet hajtottak végre.) A Sabah című isztambuli lap vasárnap közölte, hogy szerkesztősége névtelen telefonhívást kapott. Az ismeretlen személy az eddig ugyancsak ismeretlen. „Nacionalista Harcosok” nevű szervezet nevében azt mondta: „A merényletet azért hajtottuk végre, hogy tiltakozzunk özal Görögországhoz való közeledése el­len... Harcosunk megölhette volna özalt, de csak a kezén sebesítette meg.” A RENDŐRSÉG tovább vizsgálja az ügy politikai hátterét. Ankarában újra ugyanazzal a tüzetességgel ellenőrzik a gépkocsikat, mint évekkel ezelőtt, a ter­rorizmus tetőpontján. öten, öt hónapig, egy bárkában Halászkaland i öt hónapig sodródott te­hetetlenül öt Costa Rica-i halász egy bárkában a Csen­des-óceánon. A héten men­tette meg őket egy japán halászhajó: valamennyien viszonylag egészségesek., Január 19-én, -indultak el kilencméteres, motoros ha­lászbárkájukkal Costa Rica Puntarenas kikötőjéből, nyolcnaposra tervezett zsák­mányszerző útra, A tengeren azonban heves viharba ke- j irültek. Két hétig tombolt a i .szélvész, a hajókormány el­törött, az üzemanyag kifo­gyott. Fogalmuk sem volt arról, hogy merre sodorja őket az áramlat. Hálóikat azonban minden reggel j, ki­vetették, így nyers hallal táplálkoztak. Egy tartályba felfogták az esővizet, s a szomjhalált is elkerülték, bár volt úgy, hogy egy álló hétig nem esett. Elég nagy utat tettek meg; a Hawaii-szigetektől 1100 kilométerre délkeletre vette" őket fedélzetére egy japán halászhajő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom