Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 112. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. május 12., csütörtök RENDKÍVÜLI FELHATALMAZÁS A KORMÁNYNAK A Szejm ülésén Lengyelországban ben levő, ályen lehetőségre, Zbigniew Messner lengyel kormányfő, az ország parla­mentje, a Szejm ülésén, a képviselők, a dolgozók, az e^ész társadalom támogatá­sát kérte a gazdasági re­form következetes megvaló­sítása és az ezt szolgáló tör­vény bevezetése érdekében. Messner, amikor a kor­mány rendkívüli jogkörök - és hatáskörökkel való felru­házását javasolta, arra hi­vatkozott, hagy a miniszter- tanács azt kizárólag a re­form előtt álló akadályok le­küzdésére, a lakosság élet- körülményeinek javítására, a lengyel gazdaság működésé­nek jobbítására kívánja fel­használni. Óvott azonban at­tól, hogy az újabb reform­intézkedésektől bárki is az árukínálat gyors növekedé­sét. az árak csökkenését, a bérek növekedését, a munka­idő rövidülését, az életkörül­mények gyors javulását várja. Mindez csak hosszú folya­mat. a reform tényleges mű­ködésbe lépésének, a meg­feszített munkának lehet az eredménye — hangoztatta. Kijelentette ugyanakkor, hogy a minisztertanács a jo­gi lehetőségekkel semmi esetre sem a központi uta- sításos rendszert akarja visz- szacsempészni, nem a szak- szervezetek és más érdek- védelmi szervezetek jogait kívánja csorbítani. Ezért törölték a törvénytervezet­ből a sztrájkok és egyéb til­takozóakciók teljes betiltá­sát, viszont bennehagyták azt a korlátozást, amely a rendkívüli jogkörben hozott döntések elleni tiltakozó fel­lépést, közte a sztrájkot is, korlátozza. Utalva a törvénytervezet­Messner úgy vélekedett, hogy az ország jelenlegi gaz­dasági helyzete, a gazdasá­gi folyamatok egyelőre nem indokolják az általános ár- és bérstop bevezetését, amit a kormány csak végső esz­köznek tart, és kételkedik valódi hatásosságában. A kormány a belpiaci egyensúly javítása érdeké­ben — mondta a kormány­fő — a rendelkezésre álló, minden eszközzel fel fog lép­ni az indokolatlan bérki­áramlás ellen, kizárólag a gyorsan megtérülő és kis tő­keigényű fejlesztéseket fog­ja támogatni. Elkerülhetet­lennek tartja a belső fo­gyasztás átmeneti csökken­tését, a Nemzetközi Valuta­alap javaslatainak megfele­lően, folytatni fogja a reá­lis árrendszer kialakítását, az állami támogatás csök­kentését. a veszteséges vál­lalatok bezárását, a nagy anyag- és energiaigényű ter­melés visszaszorítását, az export fejlesztését. Messner emlékeztetett ar­ra. hogy a gazdasági reform 2. szakaszának végrehajtási programját alig 3 hónappal ezelőtt fogadta el a'Szejm széles körű társadalmi vita és egyeztetés után. E prog­ram nemcsak Lengyelország­ban nyert széles támogatást, de kedvezően fogadták a szocialista országok. Len­gyelország tőkés partnerei és a nemzetközi pénzügyi szer­vezetek is. E programban nem szélsőséges, hanem mér­sékelt célokat tűztek ki, ame­lyek megvalósítása során eddig nem sikerült minősé­gi változást előidézni a len­gyel gazdaságban. Különö­sen nem a belső egyen­súly javítása terén, amely a februári jelentős, a koráb­bi éveknél kétszer nagyobb áremelés ellenére sem lett kedvezőbb, sőt az áremelé­sek kompenzálására adott, általános, 6000 zlotys és egyéb béremelések miatt, lényegesen romlott. Tartós hiány keletkezett a tartós fogyasztási cikkekből, ruhá­ból, cipőből, a múlt év vé­gi felvásárlási hullám nyo­mán felerősödött a spekulá­ció és az infláció, ami az életszínvonal romlását, a la­kosság elégedetlenségét, til­takozóakciókat és sztrájko­kat eredményezett. A kor­mány tisztában van ezek jo­gos. objektív alapjával, de megelégedéssel/ vette tudo­másul, hogy a sztrájkok csak korlátozott mértékűek és helyi jellegűek maradtak. mert a társadalom, a dolgo­zók döntő hányada érettség­ről és felelősségérzetről tett tanúbizonyságot. Mégis — hangsúlyozta — a vadsztráj­kok komoly gazdasági vesz­teségeket, kedvezőtlen társa­dalmi feszültséget, gyűlöl­ködést eredményeztek, nagy károkat okoztak Lengyelor­szág nemzetközi tekintélyé­ben. károsan befolyásolták a külvilággal fenntartott gaz­dasági kapcsolatai fejleszté­sének esélyeit. •ér Két tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül fogad­ta el szerdán a- lengyel Szejm azt a törvényt, amely rendkívüli jogkörök­kel és hatáskörökkel ruház­za fel a minisztertanácsot a reform meggyorsítása érde­kében. Immár megállíthatatlan­nak tűnik Michael Dukakis hosszú menetelése a Demok­rata Párt elnökjelöltsége fe lé. Dukakis kedden két to­vábbi előválasztáson diadal­maskodott, és jelenleg már a jelöltség elnyeréséhez szük­séges küldöttszavazatok több mint kétharmadának birto­kosa. Egyetlen megmaradt ellenfele. Jesse Jackson pol­gárjogi vezető azonban egé­szen a júniusban esedékes kaliforniai előválasztásig folytatni kívánja a politikai csatát, mindenekelőtt azért, hogy befolyásolni tudja a Demokrata Párt politikai programjának összeállítását Jackson egyébként most már nyíltan hangoztatja, hogy jelöltségét elsősorban a Demokrata Párt konzerva­tív szárnya és a párt veze­tésének egy része akadályoz­za meg. ök ugyanis attól tartanak, hogy a fekete bőrű jelölt elfordíthatná a válasz­tókat a párttól november­ben. az elnökválasztás ide­jén. A polgárjogi vezető munkatársai, támogatói első­sorban arra igyekeznek össz­pontosítani, hogy valóban biztosítani tudják befolyásu­kat a párton belül. Walter Fauntroy, az amerikai fővá­ros kongresszusi képviselője kijelentette: Jackson hívei el akarják érni, hogy szociá­lis követeléseiket foglalják a Demokrata Párt programjá­ba. Ezek közé tartozik egye­bek között a legmagasabb keresetű rétegek adóinak emelése, és a katonai kiadá­sok csökkentése is. Gdansk: indul a munka A gdanski Lenin Hajó­gyár igazgatója szerdán köz­leményben jelentette be, hogy az eddigi akadályok elháru­lása, vagyis a 8 napig tar­tó. okkupációs sztrájk kedd esti befejeződése nyomán, csütörtöktől újra indul az üzem, egyben felszólította a munkásokat: csütörtökön je­lenjenek meg munkahelyü­kön. A közlemény nem utal ar­ra. hogy a törvénysértő ak­cióiért valakit is felelősség­re vontak volna vagy ilyen­re készülnének. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára május Il-én. a moszkvai Kremlben fogadta Hans-Jochen Vogelt, a Német Szociáldemokrata Párt elnökét (Népújság-telefotó — MTI — KSj Támadás Kabul ellen Legalább 23 halálos áldo­zata és 28 sebesültje van annak a rakétatámadásnak, amelyet az afgán ellenforra­dalmárok hétfőn délután haj­tottak végre az afgán fővá­ros ellen. A tizenhét • rakéta •közül több a szovjet nagy- követség, illetve szovjet tisztségviselők lakóhelyének közelében robbant — jelen­tette ! szerdán a kabuli rádió híradására hivatkozva ä UPl hírügynökség. A Szovjetunió a genfi meg­állapodások értelmében a tervek szerint május115-én kezdi meg csapatainak kivo­nását Afganisztából. Dániában a helyzet alig változik Sok izgalmat nem hozott Dániában a parlamenti vá­lasztás, amelynek leginkább zavarba ejtő mozzanata az volt, hogy egyáltalán kiírták. Közel hatvan év óta most először fordult ugyanis elő, hogy biztonságpolitikai kér­dés miatt szólították urnák­hoz a szavazókat. Ráadásul alig nyolc hónappal az előző választást követően. Poul Schlüter és négy kon­zervatív pártból álló koalí­ciója tarthatatlannak ítélte, hogy belpolitikai és gazda­sági kérdésekben 70 parla­menti képviselője számíthat ugyan a Radikális Liberális Párt, a Haladó Párt és a kis Faröer-szigetek és Grönland Párt összesen 24 mandátumot jelentő támogatására, ám ha kül- és biztonságpolitikáról van szó, a radikálisok a szo­ciáldemokraták vezette el­lenzékhez pártolnak. A kor­mány legutóbbi — mellesleg 1982 óta a 23. — parlamenti veresége nyomán a kormány­fő úgy vélte, hogy az meg­kérdőjelezi Dánia és a NATO viszonyát, s nincs más kiút, mint megkérdezni a válasz­tókat, akarják-e a teljes NATO-tagságot. Schlüter, aki jól tudta, hogy a választókat inkább gazdasági és belpolitikai kér­dések foglalkoztatják, kény- szerültségében szánta el ma­gát e lépésre: NATO-szövet- ségesei már régen elégedet­lenkednek, s nemegyszer ki­fejezték rosszallásukat, ami­ért Dánia — gazdasági telje­sítőképességéhez mérten — igen alacsony hozzájárulást nyújt a szövetségnek. Brüsz- szelből egyenesen úgy látták, hogy Dánia inkább csak a NATO-tagság előnyeiből kí­ván részesülni, miközben igyekszik a minimumra csök­kenteni a kötelezettségeket. Az április közepén hozott parlamenti döntéssel, amely­nek értelmében az Észak­atlanti Szövetség hadihajói kötelesek bejelenteni, van-e atomfegyver a fedélzetükön, betelt a pohár, s végső soron a partnerek felhördülése ve­zetett a választások kiírásá­hoz. Csakhogy kérdéses, a vá­lasztási eredmény alapján eldönthető-e, hogy Dánia la­kossága hogyan vélekedik a NATO-tagságról. Semmi ga­rancia sincs ezután sem ar­ra, hogy Schlüterék az új Folketingben kényelmeseb­ben tudnák keresztülvinni, mint” eddig, a NATO szem­pontjából kedvezőbb elkép­zeléseiket. A konzervatív négypárti koalíció mandátumainak szá­ma nem változott: a 179 ta­gú Folketingben ezután is 70 képviselője ül. Megmaradt .tehát a kormány kisebbségi helyzete, s a jövőben éppen- úgy rászorul minden dönté­sében koalíción kívüli pártok támogatására, mint eddig. Ugyanakkor a NATO-ügyek- ben kezdeményező ellenzék, a szociáldemokrata és a szo­cialista néppárt veszített két helyet. A mérleg nyelve ez­tán is a pacifista beállított­ságú Radikális Liberális Párt, amely ugyan egy he­lyet veszített, de még min­dig 10 mandátuma van. A választások utáni szo­kásos nyilatkozatokból sem vonható le sok következtetés. Schlüter a kormánykoalíció változatlan helyzetéből, az ellenzék csekély visszaesésé­ből arra következtet: Dánia népe nem kíván a teljes NATO-tagságon változtatni — s ez logikus. De ugyan­így van logika a szociálde­mokraták vezetőjének, Svend Aukennek örömében is: pártja 55 hellyel a legerő­sebb parlamenti párt, ami kétségkívül siker, és azt is jelzi: a lakosságnak nem el­lenszenves az atomfegyverek ellenőrzésének ügyében álta­luk benyújtott indítvány. A választásokkal tehát nem dőlt el semmi. Maradt a nagy dilemma, sikerül-e a ■ NATO-partnerek szája íze szerint módosítani az Észak­atlanti Szövetséggel szem­ben enyhén szólva bizalmat­lanságot tükröző parlamenti határozatot. S a megoldás most már csakis az új Fol- keting pártjai közti alkudo­zásoktól várható. Szászi Júlia —( Külpolitikai kommentárunk )— Véletlen veszteségek se... NEM GYŐZNI, vagy vereséget szenvedni jöttünk I Afganisztánba, ahogy azt a nyugati tömegtájékozta­tás tálalja, az afgán nép kérésének tettünk eleget,se­gítséget nyújtottunk függetlenségének megőrzéséhez — hangsúlyozta a Moszikovszkije Novosztyiban a szovjet csapatkivonás kezdete előtt Vlagyimir Lobov vezérezredes, a szovjet fegyveres erők vezérkari fő­nökének első helyettese. A szovjet tábornak értékelése szerint a katonai se­gítségnyújtásról 1979-ben hozott döntés — noha ab­ban ő személyesen nem vett részt — abban az idő­szakban elkerülhetetlen lépés volt, Afganisztán füg­getlenségét reális veszélyek fenyegették. Afgán rész­ről 16 ízben kértek segítséget. A SZOVJET CSAPATOK KIVONÁSÁNAK meg­kezdése nem a Szovjetunión belül megindult válto­zások következménye elsősorban, ezt mindenekelőtt az Afganisztán körüli helyzetben bekövetkezett vál­tozások indokolják. Kijelentette: hibás a párhuzam az amerikaiak dél- vietnami távozása, s a szovjet csapatok kivonása kö­zött, hiszen nyilvánvaló a különbség a hívatlan ven­dég és a jó szomszéd között, akit segítségül hívtak. Lobov megítélése szerint a szovjet csapatok felké­szültek a kivonulásra, ugyanakkor említést tett ar- ról is, hogy a csapatmozgás nagy szervezettséget, a parancsnokoktól fokozott felelősséget követel. Afga­nisztánban e nehézségekhez járulnak még a földraj­zi és időjárási körülményék. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fegyveres csoportok tevékenységét sem: a reakció már most erőltetett ütemben készül a háborúra az utakon. Támadások várhatók a hágó­kon, ,a kommunikációk ellen, a menetoszlopok rend­kívül sebezhetőek. A szovjet és az afgán hadsereg azonban minden intézkedést megtesz a támadások visszaverésére, s amennyiben mégis összecsapásokat provokálnak, nem fognak kitérni a harc elől. SAJNOS NEM CSAK A SZOVJET FÉLTŐL függ, hogy a még Afganisztánban maradó egységeket nem kell-e friss erőkkel felváltani. A kivonás kilenc hó­napja alatt a szovjet katonai vezetés döntéseit első­sorban az befolyásolja, hogy miként teljesülnek majd a genfi megállapodásók, nem papíron, hanem a gya­korlatban. a való életben. Azon lesznek, hogy a csa­patkivonás alatt, még véletlen veszteségek se fordul­hassanak elő. Több mint nyolcvanon a vádlottak padján Szumgajti per Az azerbajdzsáni Szum- gajtban szerdán megkezdő­dött azoknak a pere, akiket a februári rendbontásokban, gyilkpsságokban1 való részvé­tellel' vádolnak. Mint isme­retes, az örmény nemzetisé­gű lakosok ellen irányuló, bűnöző elemek által szított zavargások következtében több mint' harmincon vesz­tették életüket. A kiterjedt nyomozás alapján több mint 80 ember ellen indítanak bűnvádi el­járást. Az első ügyekben már befejezték a vizsgálatot, s vádemelési javaslatokat tet­tek. Az azerbajdzsáni leg­felsőbb bíróság kollégiuma tagjának, Albert Klokovnak elnökletével' a bíróság elő­ször a 21 éves T. Iszmajlov lakatos perét tárgyalja. A vádlottak többsége büntetett előéletű, s ők voltak azok, akik a 1 zavargásokba bele­sodortak éretlen, nyugtalan fiatalokat. A február végén kirobbant zavargások idején sokan el­hagyták Szumgajtot, s még mindig nem tértek 'vissza otthonaikba. A város üze­meiben, intézményeiben több mint 1200 munkahely mind e mai napig nincs betöltve. Szicíliai vérbosszú Belgiumban Különös bűnügy foglalkoz­tatja a belga igazságügyi hatóságokat és a közvéle­ményt: egy Belgiumban dol­gozó szicíliai 'vendégmunkás meggyilkolt egy autóbusz- vezetőt, hogy megbosszulja fia halálát. A tragédia előzménye az volt, hogy — egy évvel ez­előtt'— egy autóbusz és egy motorkerékpár összeütközött Belgiumban. A motorkerék­páros, egy 16 éves fiú, éle­tét vesztette. A bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a - buszvezetőt. Az áldozat apja, az 55 éves szicíliai vendégmunkás azon­ban nem nyugodott bele a szerinte igazságtalan ítélet­be, s miután többször is ha­lállal fenyegette a sofőrt, agyonlőtte. Amerikai előválasztások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom