Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-31 / 129. szám

« 2. NÉPÚJSÁG, 1988. május 31., kedd Folytatódott a moszkvai csúcsértekezlet Ronald Reagan és felesége ellátogatott a Danyilov-kolostorba, ahol Filaret, a minszki metropolita kalauzolta a vendégeket (Folytatás az 1. oldalról) elnök síkraszállt a kapcso­latok kiszélesítéséért — így a két ország ifjúsága között is. Mihail Gorbacsov egyetér­t­tett az emberi kapcsolatok bővítésének szükségességé­vel. Fitzwater kitért arra, hogy megkezdték munkájukat a munkacsoportok. Az emberi jogok kérdését az Egyesült Államok a Szov­jetunióhoz és más államok­hoz fűződő kapcsolatában ab­szolút meghatározónak tart­ja — jelentette ki Ronald Reagan. Az amerikai elnök moszkvai szálláshelyéül szol­gáló nagyköveti rezidencián hétfőn magánjellegű találko­zót tartott mintegy száz meg­hívott szovjet ellenzéki sze­mélyiséggel. A találkozón elsősorban olyan szovjet állampolgáro­kat láttak vendégül, akik vagy szcvjetfcllenes tevékeny­ségük miatt voltak hosszabb- rövidebb időre elítélve, vagy pedig nem kaptak kivándor­lási engedélyt. Ez a találko­zó nem a csúcstalálkozó hi­vatalos programjának része, de a szovjet tömegtájékoz­tatás — ha nem is részle­tekbe menően — beszámol erről is. A csúcs előtt egy sajtóértekezleten Vlagyimir Petrovszkij külügyminiszter­helyettes kijelentette, hogy senki sem kívánta megaka­dályozni az elnököt ennek a találkozónak a megszerve­zésében. Moszkvában emlékeztet­nek arra. hogy a kapcsola­tok fejlesztését csak megne­hezíti, ha az amerikai fél ki akarja oktatni a Szovjet­uniót az emberi jogok kér­désében. Rámutatnak, hogy volna mit felróniuk az ame­rikai félnek is. A szovjet álláspont azonban az. hogy az emberi jogok problemati­káját nem a konfrontáció, hanem oz együttműködés te­repévé kell változtatni. E cél elérését segítheti az a most létrejött megállapo­dás. amelynek értelmében az emberi jogokkal összefüggő kérdések megvitatására ál­landó szervet hoznak létre, s ebben mind a szovjet, mind az amerikai törvény- hozás képviselői részt vesz­nek. — Az amerikai elnök fe­lesége hétfőn — az előre rög­zített programon kívül — peregyelkinói nyaralójában felkereste Andrej Voznye- szenszkij szovjet költőt. Ezt megelőzően Nancy Rea­gan a peregyelkinói temető­ben felkereste Borisz Pasz­ternák sírját, és virágokat helyezett el azon. ★ Az alig több mint két hó­nappal ezelőtt Bernben meg­kezdett munkát kell most Moszkvában folytatnunk — mondta a szovjet honvé­delmi miniszter, amerikai kollégáját a tárgyalóasztal­nál üdvözölve. A szovjet— amerikai csúcstalálkozó ke­retében hétfőn — immár má­sodik alkalommal — talál­kozott Dmitrij Jazov had­seregtábornok, szovjet hon­védelmi miniszter Frank Carluccival. Az amerikai vé­delmi miniszter egyetértett azzal, hogy Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan tár­gyalásain kialakultak szel­lemében kell megbeszélésü­ket lefolytatni. A miniszterek találkozó­járól a csúcs előtt Szergej Ahromejev marsall, a hon­védelmi miniszter első he­lyettese külföldi újságírók egy csoportjának, köztük az MTI moszkvai tudósítójának elmondta, hogy Jazov és Car- lucci történelmi találkozó­ján, Bernben több alapvető kérdésben eltérés mutatko­zott a miniszterek álláspont­jában. A szovjet katonai ve­zetés a mostani miniszteri tárgyalásoktól azt várja, hogy e kérdésekben — a szovjet katonai doktrína vé­delmi jellege, s általában a szavak és tettek egysége — sikerül meggyőző érvekkel eloszlatni az amerikai kéte­lyeket. Ma folytatódik Dmitrij Ja­zov és Frank Carlucci meg­beszélése. A védelmi kérdé­sekért felelős szovjet és ame­rikai miniszter hétfőn kezd­te meg tárgyalását, amely napirendjét tekintve a már­ciusi, berni találkozó folyta­tása. Frank Carlucci a hiva­talos szovjetunióbeli látoga­táson tartózkodó Ronald Reagan kíséretében érkezett Moszkvába. A hétfőn lezajlott tárgya­lások légkörét nyíltnak, tárgyszerűnek értékelték. A miniszterek a hétfői eszme­cserén, amelyen részt vett Szergej Ahromejev marsall, vezérkari főnök ás, a Gor­bacsov—Reagan csúcstalál­kozó napirendjével összefüg gő kérdéseket tekintették át Szó volt a katonai doktrí­nákról. a fegyverzetellenőr­zésről. valamint a két nagy­hatalom közötti katonai kap­csolatokról. A hétfői megbeszélés után Dmitrij Jazov ebédet adott vendége tiszteletére. Tanácskozik a JKSZ konferenciája Az új-belgrádi „Száva" pa­lotában, hétfőn délelőtt munkabizottságokban foly­tatta munkáját a JKSZ or­szágos értekezlete. A gazdasági reformról, a politikai intézményrendszer megváltoztatásáról, valamint a kommunista szövetség megújításáról tárgyaló, va­sárnap a késő esti órákig tartó üléseken több mint 50 hozzászólás hangzott el. A küldöttek élesen bírálták az elmúlt két év gazdaságpoli­tikai és egyéb hibáit, hiá­nyosságait, és egyöntetűen állást foglaltak a politikai, társadalmi, gazdasági és párt­életben várt gyökeres for­dulat végrehajtása mellett. Rámutattak, hogy a válság mielőbbi leküzdésének és a szocialista önigazgatás fej­lesztésének alapvető feltéte­le a radikális gazdasági re­form, a politikai intézmény- rendszer átalakítása, a szo­cialista demokrácia széles kibontakoztatása és a JKSZ kádermegú j ítása. Figyelmet keltett: a JKSZ- ben a felszabadulás óta ez­úttal először történt meg, hogy a kongresszusi vagy országos értekezleti válasz­tott küldöttek között egyet­len második világháború előtti párttag sincs. Drago Szubotics szarajevói küldött nyomatékosan hang­súlyozta : a következő ren­des, vagy rendkívüli kong­resszusnak ki kell hagynia a szervezeti szabályzatból mindazt, ami a JKSZ-t nyolc párt koalíciójává teszi. Az 1974-es Alkotrrfénv módosí­tásával a JKSZ-nek arra kell törekednie, hogy az or­szágban ne a tagköztársasá­gok és autonóm tartományok csúcsvezetőségeinek akarata érvényesüljön, hanem a népé Hétfőn, a bizottsági viták kezdetekor összesen 300-an jelentették be, hogy fei akarnak szólalni. A munkacsoportokban hét­főn délelőtt felszólalók a ju­goszláv belpolitikai életnek szinte minden lényeges kér­dését érintették. Kritikusan és részben önkritikusan mu­tattak rá az elkövetett hi­bákra: a határozatok végre­hajtásában tapasztalt ingá- dozásra és késedelmeskedés­re, a korrupt vezetőkkel szembeni elnézésre, az egy­ség hiányára stb. Sokan bí­rálták a vezető testületek te­vékenységét. ! i B B Folytatta munkáját a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek országos értekezlete az új-belgrádi Száva-palotában Az el nem köte­lezett országok külügy­minisztereinek felhívása Az atomfegyverek miha­marabbi megsemmisítését sürgették az el nem kötele­zett országok külügyminisz­terei abban a felhívásban, amelyet a mozgalom koordi­nációs irodájának a leszere­lés témájával foglalkozó ha­vannai értekezletén fogadtak el. A kubai találkozón részt vevő közel száz küldöttség — mintegy negyven élén kül­ügyminiszter áll — vasárnap üzenetet intézett Mihail Gor- hacsoi'hoz és Ronald Rea■ ganhez is, s abban állást fog­lalt újabb leszerelési megál­lapodások szükségessége mel­lett. A nyolcpontos havannai felhívás az ENSZ-közgvűlés ma New Yorkban kezdődő, ugyancsak a leszerelés téma­körében tartandó, 3. rendkí­vüli ülésszaka előtt foglalta össze az el nem kötelezettek álláspontját. A havannai do­kumentum először is leszö­gezi azt. hogy a mozgalom tagországainak az elmúlt 26 év alatt egyik alapvető cél­kitűzésük volt az általános és teljes leszerelés előmozdí­tása. A tagállamok ennek szellemében üdvözlik a kö­zepes hatótávolságú fegyve­rekről kötött washingtoni szovjet—amerikai megálla­podás ratifikálását. A havannai felhívás sze­rint az elmúlt időszak be­bizonyította azt, hogy a köl­csönös elrettentés koncep­ciója hibás feltevésen ala­pult, s napjainkban a nem­zetközi biztonság megszilár­dításához új megközelítésre, így a kölcsönös bizalmon és függőségen, valamint az együttműködésen alapuló ál­lamközi kapcsolatokra van szükség. A havannai tanács­kozás résztvevői szerint a New York-i ülésszaknak olyan döntéseket kellene hoz­nia. amelyek elősegítik a fegyverkezési hajsza vissza­fogását. Az ENSZ-nek — hangsúlyozta a felhívás — az eddigieknél aktívabb sze­repet kellene vállalnia a le­szerelés előmozdításában A találkozó közép-európai idő szerint hétfő éjszaka fe­jeződött be. A külügyminisz­terek többsége ezt követően indult New Yorkba, hogy részt vegyen az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli ülésszakán. Mérlegkészítés és prog­ramadás —- ez a két fő fel­adata az ENSZ-közgyűlés ma összeülő III. rendkívüli leszerelési ülésszakának, amely a biztonság, a biza­lom, a leszerelés és a fejlő­dés roppant összefüggés- rendszerét vizsgálja meg. Amikor ma fegyverzetkor­látozásról és leszerelésről be­szélünk, az államoknak a külső és a belső biztonsághoz való vitathatatlan jogából indulunk ki. Feltételezzük, hogy a maximális bizton­ságról az elégséges bizton­ságra való áttérés katonai erőket és eszközöket tesz fe­leslegessé, s hogy a fegyver­zetkorlátozás biztonságnö­velő tényező, amely egyszer­re előfeltételezi és növeli az államok, a katonai-politikai csoportosulások közötti bi­zalmat. A politikai és katonai bi­zalomerősítő intézkedések ma elsősorban informatív és ellenőrző jellegűek, és azt a célt követik, hogy az ál­lamok meggyőzzék egymást: nagyobb katonai tevékeny­ségeik nem szolgálnak hábo­rús célokat, csupán az egyé­ni és kollektív önvédelem­hez való jog érvényesítését, a fegyveres konfliktushoz vezető gyanakvás leépítését, megelőzését célozzák. Előbb bizalom, vagy előbb leszerelés, inkább biztonság, vagy inkább leszerelés — ezek ma már szónoki kérdé­sek: a leszerelési tárgyalá­sok és intézkedések együttes és egyidejű, egymást kata­lizáló biztonság- és biza­lomnövelő rendszabályokra épülnek, és az emberiség túlélésén túlmenően a sűrű­södő világproblémákkal való megbirkózást is segíte­ni hivatottak. A leszerelés a biztonsággal és az együttmű­ködéssel karöltve feltétele és összetevője a fejlődésnek, amely csökkentheti és eny­hítheti a sokszor háború­hoz vezető és fegyverkezést indukáló konfliktusokat. Ma mindezt tekintetbe véve, a leszerelési diplomá­cia óriási kérdéskomple­xummal foglalkozik, ame­lyet érthető módon befo­lyásol a fegyverkezés jelen­legi és várható állapota, a katonai doktrínák társadal­mi-politikai és katonai­technikai oldalának alakulá­sa, a hatalmi, különösen az erőviszonyok módosulása. Évszázadunk második fele mozgalmasabb képet mutat az atomleszerelés, általá­ban a tömegpusztító fegyve­rek korlátozása, mint a hagyományos leszerelés vo­nalán. Viszonylag korán kezdtek foglalkozni a nagy­hatalmak az atomkísérletek korlátozásával: sokoldalú megállapodás született a kí­sérleti robbantások három közegben (víz, levegő, vi­lágűr) való betiltásáról, szovjet—amerikai szerző­déskettős a föld alatti atom­robbantások hatóerejének korlátozásáról. Egy időben egyezkedési téma volt an­nak megakadályozása, hogy hasadóanyagokat atomfegy­verek előállítására használ­janak fel. Ezzel rokon törekvés testesült meg az atomso- rompó-szerződésben, amely tiltotta nukleáris harcesz­közök és ezekkel kapcsola­tos ipari eljárások tovább­adását. Az atomfegyverek földraj­zi értelemben vett korláto­zását célozta ezek egyezmé­nyes kitiltása a tengerek és óceánok fenéktérségéből, va­lamint a világűrből és az égitestekről. Horizontális korlátozás irányában hatott az atomfegyvermentes öve­zetek és folyosók létrehozá­sának gondolata, amely min­dig feltételezte, hogy az atomhatalmak lemondanak nukleáris fegyvereik alkal­mazásáról e térségek álla­maival szemben. Minden tömegpusztító fegyver vonatkozásában tár­gyalási téma a kifejlesztés, a kikísérletezés, az előállí­tás, a felhalmozás, a rend­szerbe állítás, a háborús al­kalmazás tilalma, nemkülön­ben a felhalmozott készle­tek ellenőrzött megsemmi­sítése. Az atomfegyverek­kel kapcsolatban külön je­lentőséget kapott egy olyan erkölcsi kötelezettségválla­lás, mint az elsőként való alkalmazás elutasítása. A SALT-folyamat a cél­ba juttató eszközök oldaláról közelítette meg az atomle­szerelést és egyrészt elveze­tett a hadászati rakéták és hadászati bombázók kétol­dalú, szovjet—amerikai kor­látozásához, másrészt a ha­dászati védelmi fegyverrend­szerek kétlépcsős redukálá­sát eredményezte. Ma gya­korlati síkban van a szov­jet és az amerikai közepes hatótávolságú és hadmű­veleti-harcászati rakétaesz­közök (rakéták és földi in­dítású manőverező robotre­pülőgépek) világméretű fel­számolása. Amennyire eredményes volt a biológiai és toxin- fegyverek általános betil­tása érdekében végzett munka, annyira nehéznek bizonyult a vegyi fegyve­rek betiltása. Sikereket könyvelhetett el a leszerelési diplomácia a meteorológiai és geofizikai fegyverek ki­iktatásában, míg más „új tí­pusú” tömegpusztító fegy­verek, például á radiológiai fegyver betiltásáért még ez­után kell megküzdeni. A fegyveres erők és a ha­gyományos fegyverzet csök­kentése a 70-es években és elsősorban Európa vonatko­zásában került terítékre. Regionális és kontinentális megközelítés párhuzamosan tapasztalható, összekap­csolva a katonai szembenál­lás olyan átalakításával, amely elvezetne a nem-pro- vokatív védelem kizáróla­gosságához, a „strukturális támadásképtelenség” fel­tételeinek kialakításához. Érthetően elsősorban a drá­ga hagyományos erőket és eszközöket érintik a katonai költségvetések befagyasztá­sára, illetve csökkentésére irányuló javaslatok, vala­mint az a szándék, hogy a leszerelés eredményeként jelentkező megtakarítások meghatározott hányada a fejlődést, illetve a környe­zeti biztonságot szolgálja. Tágabb értelemben lesze­relési vonzata van az olyan lehetséges megegyezéseknek, amelyek a váratlan támadás megelőzésére, a véletlenből kirobbanó háború megaka­dályozására irányulnak. A gondolkodás itt a „forró vo­nalakon” és „kockázatcsök­kentő központokon” keresz­tül ugyanúgy célba veszi a katonai erő utasítás nélküli alkalmazását, mint a szá­razföldi, tengeri és légiin­cidenseket. A nemzetközi fegyverzet- korlátozási erőfeszítések­nek számottevő tömbközi tartománya van. Kiindulva a VSZ és a NATO egyidejű feloszlatásának, vagy első lépcsőben katonai szerveze­teik megszüntetésének szor­galmazásából, átmeneti in­tézkedésként szóba jön, hogy a két csoportosulás kössön meg nem támadási szerző­dést, mondjon le tagságának és „érdekszférájának” bőví­téséről, létesítsen közvetlen kapcsolatokat egymással, egyebek között a katonai doktrínák összevetése cél­jából Ha mindehhez hozzávesz- szük a nemzetközi erőszak­tétel elvetésének szerteága­zó kérdéskörét, vagy olyan most „feltörő” leszerelési té­mákat, mint a világűr mili- tarizálásának megakadályo­zása, vagy a haditengerésze­ti tevékenység és fegyverke­zés korlátozása, nyilvánvaló, hogy a leszerelés itt ko­rántsem a teljesség igényé­vel vázolt tematikája nem csekély feladata elé állítja a New Yorkban ma összeülő monumentális tanácskozást. Pirityi Sándor Ma kezdődik az ENSZ-közgyíílés rendkívüli leszerelési ülésszaka

Next

/
Oldalképek
Tartalom