Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-31 / 129. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 31., kedd 3 Ki van zavarban...?! Eger is „útba esett Figyelmet érdemlő törekvések a füzesabonyi takarékszövetkezetnél A füzesabonyiak felnémeti kirendeltsége (Fotó: Szántó György) Április elseje táján mindenfelől nyugtattak bennünket. Hogy nem lesz több áremelkedés az idén! Igaz, hogy a szabadáras termékek áremelésének bejelentési kötelezettsége megszűnt, de azért mégsem kell félnünk. És záporoztak a nyugtató szavak rezgő dobhártyánkra a rádióból, a televízióból, s nyugtató szavakat olvashattunk erről az újságokban is. Ahogy mondani szoktuk: még a vízcsapból is ez csöpögött. Ez a sok nyugtatás, magyarázkodás engem zavarba hozott. És megmagyarázták a zavaromat is. „Zavarba jött a társadalom” — olvastam. És „ennek a zavarnak az alapvető oka nem arra vezethető vissza, hogy jó ideje olyan gazdasági nehézségek vesznek körül bennünket, amelyektől korábban megóvott a sorsunk." Hát persze, a gazdasági nehézségek legfeljebb a pénzzel kapcsolatosan hozhatnak zavarba bennünket. Pénzzavarba! De hát nem erről van itt szó. Idézem tovább a magyarázatot: „Egész nemzedékek nőttek fel abban a megnyugtató tudatban, hogy jól vagy rosszul, de a társadalmi cselekvések irányát számukra gyakorlatilag észrevehetetlenül jelölik ki, s nincs más teendőjük, mint jó vagy kevésbé jászívvel elfogadni az útmutatásokat, többé-kevésbé végzetszerűnek tekinteni kész politikai elemzéseket, döntéseket." Márpedig tudomásul, kell venni, hogy ennek az állapotnak vége. mert „itt most egy úi politikai munkastílus érdeklődésének folyamatában" találhatjuk magunkat. Ebben az új helyzetben „a meaoldások nem elrendelte- tettek, hanem egyfajta »marxista szabadgondolkodás“ révén formálódnak. Ilyesmi nálunk korábban nem volt szokásban ..." Hát ettől a szokatlanságtól jött zavarba a társadalom! Ugye világos és logikus, mindenki számára érthető ez a magyarázat? Hallhattunk és olvashattunk aztán alapvető felismerések szükségességéről, nagy és közös elhatározások eredményéről. Divatszóvá lépett elő a jól hangzó közmegegyezés szavunk. Ám a köz- megegyezés így szimplán nem elegendő, eléje bigy- gyesztve a jelzőt, már rangosabb és elegánsabb, sőt vonzóbb írni és olvasni is ekként: társadalmi közmegegyezés. Erre nágyon sokan törekszünk. Annak idején, amikor a kormány tagjai közös párbeszédre ültek tanácskozóasztalhoz a KISZ vezetőivel, azt olvashattuk az eseményről szóló híradásban, hogy a KISZ vitasorozatot indít többek között „Milyen szocializmust építsünk?" címmel. Nyilván a közmegegyezést, a társadalmi közmegegyezést elősegítendő. Akkoriban egy KISZ- vezetőnek azt mondtam dühösen kifakadva: elég lehetne már a sok szövegelésből, az üres szalmacséplésekből. Ez itt nem kívánsághangverseny.' Tettek kellenek! Amíg csellengő, magukkal mit kezdeni nem tudó ifjoncokat, meg idősebbeket látok a gyárakban, üzemekben, akik szanaszét dobált szemét, kupacokba hagyott fémhulladék, sorsára váró, rozsdásodó alkatrészek között fémdobozt rugdalva várják a nyolc óra elteltét, senki ne vitatkozzon nekem újfajta jövőkép megformálásáról. Dolgozzanak! Dolgozzon kiki a maga területén, a munkahelyén a legjobb képessége szerint, következetesen és becsületesen, teljesítse a mindennapi feladatát. Csakis ettől várhatjuk a körülmények alapvető javulását. Egy öreg szaki azt mondta nekem: „Az én időmben nem volt se harc. sem pedig demokratikus vita a munka frontján, hanem fegyelmezetten és becsülettel dolgoztak az emberek a munkahelyeken ...” Zavarban volt az az erélyes, energikus, céltudatos vezető ő is, akinek felettesei a minősítésekor felrótták, hogy rossz a kapcsolata a dolgozókkal. még fogadónapja nincs. Azzal védekezett: „Elvtársak, azért nincs fogadónapom, mert a mai nehéz helyzetben, a mindennapi politikai és gazdasági gyakorlat erőltetett ütemében nekem nincs időm panaszosokkal bíbelődni." Azon meditálok, vajon miből gondolja, hogy csak panaszosok kopogtatnának be hozzá? Ha engem fogadna, én csak kérdeznék ! Megkérdezném tőle — és másoktól is —: Miért sziszegjek) dogmásan és hatalomféltéssel, hogy jaj, hová vezet ez a nagy nyíltság, ez a nagy demokratizmus?! És válaszolnék is neki: Jobb önismerethez, helyzetismerethez. mindennel szembenéző önismerethez vezet. Veszélyhez soha! Arról vitatkozhatnánk, hogy valóban nagy-e ez a nyíltság, ez a demokratizmus. Mert szerintem még több kellene, mindenből. Nyíltságból, demokratizmusból, vitából is. És cselekedetekből — főként. Legfőbbként! Sokat és sokan mondogatják (persze, mondogatja a fogadónapot nem tartó vezető is. szólamszerűen): „szélesíteni kell a demokratizmust!” Ha a korlátok megszüntetését, ledöntését értik ezen, egyetértek. És várnám a korlátok, a demokráciát beszűkítő korlátok megnevezését. Erről azonban nem beszélnek. A gondolatokat, véleményeket gúzsba köti valamiféle bizonytalanság. Bizonytalanság attól, hogy: vajon holnap igaz lesz-e. ami ma igaz? Ezért van az is. hogy több szó esik a gondok és bajok, a „mai nehéz gazdasági helyzet” elemzéséről, de csak hallgatás van arról, hogyan és miképpen lábalhatnánk ki a bajok gödreiből. Egyesek ideológiai veszélyt látnak abban, hogy egyre inkább elszaporodnak a bajainkra medicinát kereső utalások között a „bezzeg Nyugaton" kezdetű példázatok. Kérem, ne essenek zavarba, én itt a kelet-ázsiai, távolkeleti térségből említek példát. Bizonyára sokan látták a magyar tévések filmjét a messzi kis szigetországról. Tajvanról, aminek főbb részleteit ismétlésként is lepergették a Tükörképek p. műsorban. Riportereink a filmben arról faggatóztak: mi a titka csodás, dinamikus fej- lődésű gazdasági életüknek? A válasz az volt: tisztelik és megbecsülik a tudást, az emberek becsülik és tisztelik egymást, munkájukat és munkahelyüket, s náluk rangja csakis a becsülettel, fegyelmezetten, jó minőségben végzett munkának van. Itt rögtön az a január elsejei tv-interjú jutott eszembe, amit Grósz Károly miniszterelnökünkkel készítettek. A kormányfő azt mondta: „Ha ez az ország ki akar ebből az állapotból jutni, akkor mindenekelőtt a szellemi alkotó munkát kell rangján kezelnie.” ... És hadd kanyarodjak itt vissza a kezdő gondolatokhoz. Addig-addig nyugtattak bennünket szép szókkal az áremelkedések visz- szafogásáról, hogy az erre az esztendőre beígért 15 százalékból már 13 százalékot „teljesítettek", erről tájékoztattak a Fogyasztók Országos Tanácsának legutóbbi fórumáról tudósítva. De minden tájékoztatás nélkül is tudhatjuk, érezhetjük a zsebünkön, mi mennyit ér. És ugye. hol van még az esztendő vége? Lakbéremeléssel is mindenképpen számolhatunk, ezt nagyon emlegetik. „Nem tartom reálisnak a lakbérek radikális, többszörös megemelését, a jövedelmek ugyanis ezt nem teszik lehetővé. Azt elfogadom, hogy a valós értéket jobban tükrözze a lakbér. De nézzük meg azt is, hogy az ingatlankezelő szervezetek hová teszik, mire fordítják a pénzt. Mert meglehet, nem a lakbérek túl alacsonyak, hanem ezek a vállalatok a drágák. Csillapíthatatlan étvággyal emésztik a költségeket, a gondjaikra bízott lakások, épületek pedig pusztulnak.” — Dr. Müller Lajos, a SZOT közgazdasági és életszínvonal-politikai osztályvezető-helyettese nyilatkozta ezt nemrég. Gondolom, ha kicsit zavarban vagyunk is. egyetérthetünk vele ... Pataky Dezső Jóllehet, az országban, sőt Heves megyében is volt már példa hasonlóra, nem egészen három esztendeje mégis meglepetést keltett Egerben, amikor a takarékszövetkezet megjelent a városban. A szokatlan terjeszkedésre — mint ismeretes — a füzesabonyi szervezet vállalkozott. A pénzügyi szolgáltatások bővítésére ugyanis a környéken akkordján csak nála voltak meg a szükséges lehetőségek. Ez a „falusi bank" rendelkezett olyan anyagi erővel, amelyből a szűkebb hazánk legnagyobb településén elsősorban igényelt kölcsönökre is futotta. A hálózat ilyenféle fejlesztéséhez, mi tagadás — vallja most Bocsi Imre, a füzesabonyi takarékszövetkezet elnöke — kezdetben nem tápláltak magukban vérmesebb reményeket, hiszen, ha a hitelezés összességében valamivel talán több hasznot is jelent, mint a betétgyűjtés, a kölcsönöket végső soron keretek szabályozzák. A kétféle tevékenység között meghatározott arány szükséges, korántsem íehet a végtelenségig növelni az adósok táborát. Ám a tapasztalatok utóbb csak megnyugvásul szolgáltak. Olyannyira, hogy a felnémeti fiók után, néhány hónap múlva, újabb kirendeltséget is nyithattak, immár a Csebokszári városrészben. Aztán pedig a felnémeti ideiglenes megoldást állandóra változtatták. Takaros, új üzletházra cserélték, nehogy a lakótelepi mögött sokkal elmaradjon. — Ma már elmondhatom — magyarázza beszélgetésünk alkalmával az elnök —, hogy a félmilliárdosnál is nagyobb szövetkezeti betétállományon belül az egri sem jelentéktelen. Mi több. a lakosságnak egyébként a környéken is mutatkozó elbizonytalanodása ellenére a városban a hálózati átlagot meghaladó a takarékosság. Mindkét városrészben ütemesebben nőtt az elhelyezett pénzösszeg. Igaz, a kölcsönforgalom változatlanul élénkebb volt még az idei április végéig is mindkét helyen, de szerencsére nem okoz különösebb gondot. Szolgáltatásaink között a Csebokszáriban szépen fejlődik a valutaüzlet is, amely egyébként feltétlenül összefügg a fiókunkhoz közeli kemping iránti nemzetközi érdeklődéssel. Egyszóval — ahogyan kitűnik — jó irányban léptek. S, hogy mennyire így találják, a további törekvések is bizonyítják. Mert a füzesabonyiak ismét folytatást terveznek. Legközelebb a Lajosvárosban kívánnak kirendeltséget létrehozni, miközben az Egri Belvárosi Lakásépítő és -Fenntartó Szövetkezettel is egyezséget kötöttek egy másik próbálkozásukhoz. Két helyiséget vásároltak a Vörösmarty utca és a Bacsó Béla utca sarkán készülő házban betétgyűjtő üzlet vagy ingatlanforgalmazási iroda céljaira. Rendeltetéséről véglegesen még nem döntöttek, mert az az igazság, hogy mindegyiknek szinte egyformán a szükségességét látják. Van érv az egyik és a másik mellett is. így a döntést a világért sem akarják elkapkodni. S míg a válasz megszületik. foglalkoznak olyan gondolattal is. hogy a „makiári hóstyán" szintén nyitnak majd takarékszövetkezeti fiókot. — Elképzelésekben nincs hiány. Ám van-e hozzájuk elegendő pénz is? — kérdem az elnököt. — Vállalatszerű gazdálkodást folytatunk. így nyilvánvalóan arra is törekszünk, hogy a mindennapi munkánk kellő haszonnal járjon. Legutóbb, tavaly, 11 millió forintos volt a nyereségünk. s bár az idén legjobb akaratunk mellett is lényegesen kevesebbre számíthatunk. reméljük, a továbbiakban sem lesz túlságosan nehéz a fejlesztés. Különösen, ha — mint az elmondottaknál — mások. a Mészöv támogatását is élvezzük. Másrészt, éppen Egerben — jelentős nyeremények, fődíjként egy személygépkocsi kilátásba helyezésével — külön betét- gyűjtési akciót folytatunk, s a fejlesztéseinket könnyít- hető célrészjegyek vásárlását is szorgalmazzuk. Ugyanakkor — hitelezéseink biztosításához, legfőképpen pedig a lakásokkal kapcsolatos, bizony nálunk is ráfizetéses kölcsöneink miatt — a még 15 községre kiterjedő körzetünkben egész sor úgynevezett „egyéb" szolgáltatással iparkodunk gyarapítani bevételeinket, eredményeinket. Legújabban — a megyében egyedül — már a Kincstárjegyek forgalmazásával is foglalkozunk. Röviden: itt is, ott is „megfogjuk” a pénzt, hogy lendíthessünk magunkon mindig legalább egy-egy keveset. S természetesen nemcsak Egerben, hanem faluhelyen is. így lényegében nincs már nagyobb gond a hálózat többi egységében sem. Megjelenéseikben is fejlődnek fiókjaink, mindinkább megfelelnek az ügyfeleinknek és dolgozóinknak egyaránt. Egri törekvéseinkkel egyidejűleg — még az idén — megpróbáljuk önálló, új otthonba költöztetni demjéni betétgyűjtő pénztárunkat is, Füzesabony társközségében. Dormándon pedig —, hogy itthon sem érje szó a „ház elejét” — valószínűleg jövőre kerül sor hasonló lépésre. A takarékszövetkezet dolgozói a megmondhatói annak, hogy munkakörülményeik korszerűsítése is mennyit jelent. S milyen érzés számukra, hogy a „falusi bank” jó ideje már egyéb feltételeivel sem „vidékies". Megbecsült emberek a munkatársak, fizetéseik mellett a rászorulók szociális juttatásokat, lakás- építési támogatást élveznek. Többi között — ha igénylik — akár a szövetkezet saját balatoni nyaralójában is pihenhetnek, vagy történetesen a megyei vendégszobák „kicserélésével” tölthetik szabadságos idejüket az ország távolabbi vidékein. Ami feltétlenül visszahat a közös eredményekre. Gyóni Gyula Megkezdődött a strandszezon a Zsűri fürdőn... A bejárai Fél évszázada, olajkutatás közben a „folyékony fekete arany" helyett termálvízre bukkantak Mezőkövesd határában. Ma már Európa-szerte ismertté vált a mozgásszervi, és gyomorbántalmak kezelésére egyaránt alkalmas víz. A 40 hektáros területen működő strandot évente közel 300 ezren keresik fel, a hazaiak mellett csehszlovák, lengyel, NDK- és NSZK-beli turisták is. A» egyik Kulturált vendéglátás medence (Fotó: Szabó Sándor)
