Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-30 / 128. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1988. május 30., hétfő Megkezdődött a moszkvai csúcstalálkozó Az első találkozás a Kreml Szent György-tcrmében (MTI-fotó: Manek Attila — Népújság-telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) Az amerikai elnök a re­pülőtérről a Kremlbe, az ünnepélyes fogadtatás szín­helyére indult. Az érkezésről élőadásban számolt be a szovjet televí­zió, amelynek kommentáto­ra emlékeztetett rá, hogy nemcsak földrajzilag, hanem politikailag is messziről ér­kezett Moszkvába az ameri­kai elnök. Hivatalba lépé­sekor Ronald Reagant ha­zája legújabbkori történel­mének egyik legkonzervatí­vabb államfőjeként tartot­ták nyilván. Azóta nagy vál­tozások mentek végbe mind a szovjet, mind az amerikai politikai gondolkodásban, s ezek eredményeként mára rendszeressé válhattak a leg­felsőbb szintű szovjet—ame­rikai találkozók. A repülőtéri fogadtatás után Ronald Reagan és fe­lesége a Kremlbe hajtatott, ahol a Nagy Kreml Palota György-termében Mihail Gorbacsov és felesége kö­szöntötte az amerikai vendé­geket. Gorbacsov külön üdvözöl­te az amerikai elnököt és fe­leségét abból az alkalomból is, hogy először látogattak el a Szovjetunióba. Azt kíván­ta a Reagan-házaspárnak, hogy ismerje meg minél job­ban a Szovjetuniót, találkoz­zék minél több szovjet em­berrel. A szovjet emberek igazi hazafiként nyitottak a minden néppel való barát­ságra, így jó viszonyt akar­nak az Egyesült Államok­kal is. Gorbacsov határozottan leszögezte, hogy a Szovjet­unió kész a találkozó sikere érdekében a lehetséges maxi­mumot nyújtani. A főtitkár szavaira Ro­nald Reagan válaszolt. Meg­köszönve Gorbacsov szavait emlékeztetett rá, milyen hosszú utat kellett megten­niük első, genfi találkozó­juk óta. Mint mondta, nem­csak az idő, hanem a poli­tikai kapcsolatok légköre is hideg volt 1985 őszén. Nagy akadályokkal kerültek szem­be. amelyeknek leküzdéséért közösen tették erőfeszítése­ket. A folyamatok eredmé­nyeként tavaly decemberben Washingtonban már nagyha­ladást sikerült elérniük min­den napirenden lévő kérdés­ben. A közös mftnka gyümöl­cseként aláírhatták az első olyan szerződést, amely a nukleáris rakétafegyverek két teljes osztályának meg­semmisítéséről rendelkezik. Komoly, tárgyszerű szel­lemben, a jó szándék légkö­rében zajlott le Mihail Gor­bacsov és Ronald Reagan ta­lálkozója, amely a tervezett 45 perc helyett 71 percig tar­tott — hangsúlyozta Genna- gyij Geraszimov szovjet szó­vivő a moszkvai csúcstalál­kozó első napját lezáró, Mariin Fitzwater elnöki szó­vivővel közösen tartott saj­tóértekezletén. Geraszimov elmondta, hogy az első találkozón a két or­szág vezetőjén kívül csak a tolmácsok, illetve a jegyző- könyvvezetők vettek részt. A kérdéseket megelőzve Ge­raszimov „szakmai titoknak' mondta, hogy a szóvivők mégis hogyan tudnak tájé­koztatni a megbeszélésről. Magáról a találkozóról szólva elmondta, hogy a két politikus rögtön a lényegi kérdésekre tért. Áttekintet­ték a két ország kapcsolatai­ban elért eredményeket, s Mihail Gorbacsov reményét fejezte ki, hogy a moszkvai találkozó is fontos szakasz lesz azok fejlődésében. A két ország viszonyának fejlődését méltatva Geraszi­mov emlékeztetett a KHR— HHR-szerződés ratifikálásá­ra. a hadászati támadófegy­verzet 50 százalékos csök­kentése terén elért haladás­ra. s más biztonsági kérdé­sekben született eredmé­nyekre. Bejelentette, hogy munkacsoportok alakultak a további teendők megvitatá­sa érdekében, s Eduard Se- vardnadze és George Shultz is tárgyal egymással az este folyamán. Az első találkozón Gorbacsov javaslatot tett az amerikai félnek a Mars boly­gó közös kutatására, s egy jövőbeni közös szovjet—ame­rikai űrrepülés előkészítésé­re. Az amerikai elnök meg­ígérte. hogy alaposan, nagy figyelemmel tanulmányoz­zák majd a kezdeményezést. A vasárnapi találkozón el- mélyülten elemezték a hu­manitárius és emberi jogi kérdéseket — mondta Ge­raszimov és hozzáfűzte: a szovjet félben az a benyo­más alakult ki, hogy Reagan elnöknek nincs pontos ké­pe a szovjetunióbeli helyzet­ről. Értékítélete a múltban gyökerezik, s nem veszi fi­gyelembe a jelenlegi hely­zetet. A szovjet külügymi­nisztérium képviselője meg­jegyezte, hogy nem csak az amerikaiaknak van monda­nivalójuk e kérdéskörben. Moszkvába amerikai indiá­nok képviselői érkeztek. s hétfőn sajtóértekezletet tar­tanak. Mariin Fitzwater elnöki szóvivő nyilatkozatát azzal kezdte, hogy csak keveset tehet hozzá a szovjet kül­ügyminisztérium sajtófő­osztálya vezetőjének szavai­hoz. Hangsúlyozta, hogy Reagan elnök is osztja Mi­hail Gorbacsov vélemé­nyét, miszerint a moszkvai találkozó jelentős szakasza a kapcsolatoknak, s jó szán­dékúnak minősítette a meg­beszélés légkörét. Amerikai részről is úgy vélik — kö­zölte —, hogy az utóbbi években jelentős haladás történt a kétoldalú kapcsola­tokban, s most nem merül­tek fel új problémák. Fitzwater is szólt arról, hogy munkacsoportok ala­kulnak a kétoldalú, a regio­nális, az emberi jogi kérdé­sek megvitatására, s Reagan elnök rezidenciáján *■ már megbeszélést folytatott mun­katársaival erről. Az . újságírók elsőként az emberi jogok témakörére kérdeztek rá a szóvivőknél. Mariin Fitzwater kifejtette, hogy Reagan elnök nagy je­lentőséget tulajdonít ennek az amerikai szempontból fontos kérdésnek, annak, hogy miként működik a két társadalom. Geraszimov azt emelte ki, hogy az emberi jogok kér­dése kétirányú utca, mind­két félnek van mit monda­nia egymásnak, s utalt az amerikai társadalom általá­nos problémáira. Kitért ar­ra is, hogy nem a 30-as évek törvénysértései alap­ján kell megítélni a jelenle­gi társadalmat. Szovjet rész­ről készek a. tárgyszerű vi­tára, de nem fogadják el a szenzációhajhász, propagan­dacélú törekvéseket. ★ A moszkvai szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó napiren­di pontjaival összefüggő kér­désekről tárgyalt vasárnap Eduard Sevardnadze és George Shultz. A szovjet és az amerikai külügyminisz­ter közös szakértői csoporto­kat alakított katonapolitikai és regionális kérdések, a két­oldalú kapcsolatok, illetve a humanitárius és emberi jo­gi problémák tanulmányozá­sára. A szakértői csoportok még a nap folyamán mun­kához láttak. A megbeszélésen szovjet részről részt vett: Szergej Ahromejev marsall, a hon­védelmi miniszter első he­lyettese, vezérkari főnök; Alekszandr Besszmertnih külügyminiszter-helyettes; Jurij Dubinyin, washingtoni szovjet nagykövet. Az ame­rikai tárgyalóküldöttségben Howard Baker, a Fehér Ház apparátusának főnöke; Co­lin Powell nemzetbiztonsági tanácsadó; Charles Nick, a USIA elnöke; Rozanne Ridg- way külügyminiszter-he­lyettes és Jack Matlock, moszkvai amerikai nagykö­vet foglalt helyet. A szóvivőknek számos, regionális problémával kapcsolatos kérdést tettek fel, de a sajtóértekezletet ve­zető Geraszimov ezt azzal hárította el, hogy nem érde­mes előreszaladni, hiszen ez a problémakör a mai napon kerül terítékre. Fitzwater hozzáfűzte, hogy ma vitat­ják meg a kereskedelmi-gaz­dasági kapcsolatok fejlesz­tését is. Mindketten a fegy­verzetcsökkentési kérdése­ket minősítették a legfonto­sabbnak. A Szent Jobb köszöntése Egerben (Folytatás az 1. oldalról) turális program volt: 8-kor énekkarok, szavalókórusok léptek fel, illetve tudósok szóltak Szent Istvánról. Köz­ben az érdeklődők megte­kinthették az ereklyét, s azt a kiállítást, amelyet erre az alkalomra állítottak össze. Vasárnap délelőtt 10 óra­kor érseki misére került sor, majd újra a- bazilika elé hozták a Szent Jobbot. A hívek nevében dr. Somogyi István búcsúzott el tőle, hangsúlyozva, hogy ez alka­lom volt arra, hogy felidéz­zük Szent István emlékét és személyes példaadását, amely ezer év múltán is hat. Mol­nár István, a Hazafias Nép­front Eger Városi Bizottsá­gának titkára felidézte a te­lepülés és a püspökség ala­pítását: a hagyomány sze­rint az államalapító a Ki­rálydombról figyelte az épít­kezést. Ez a jobb kéz ma is tettekre sarkall: az ő szelle­mében maradt talpon annyi éven át nemzetünk. Rom­bolt és épített, hogy fenn­maradhasson népünk, s európaivá válhasson. Ehhez a célkitűzéséhez keresett és talált szövetségeseket. Ha­zánk vezető ereje a fordu­latot, a megújulást és a re­formot tűzte zászlajára: kö­zösen kell tennünk azért, hogy jobb legyen életünk, megerősödjön a család, az erkölcs, az egészség. Ennek érdekében gazdaságunkat javítani szükséges. Végül dr. Seregély István egri érsek köszönte meg azt a lehetőséget, hogy a Szent Jobbot itt fogadhattuk. Ügy fogalmazott, hogy mostantól jobban örül, hogy ezen, a földön él, hiszen ez az erek­lye a hit erősödését, a szü­lőföld szeretetét, az anya­nyelv jobb megbecsülését jelképezi. Ezt követően Szabó Géza, a Szent Jobb őre a kápol­na alakú kettős ereklyetar­tóból kiemelte a csiszolt üvegbetétben fekvő Szent Jobbot, s felmutatta a sok ezer jelenlévőnek. Majd el­helyezte az ereklyetartó óvó talpazatában, s az a zászló­díszes páncélautóba került. A Himnusz hangjaival bú­csúztak az egriek és a ven­dégek államalapító királyunk jobb kezétől. Bevonulás a bazilikába A búcsú pillanatai Közlemény Alois Mock magyarországi látogatásáról Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására május 26. és 28. között hivatalos látogatást tett hazánkban Alois Mock alkancellár, az Osztrák Köztársaság külügyminisztere. Az osztrák diplomácia vezetőjét fogadta Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke, az Elnöki Tanács tagja. Megbeszéléseket folytatott Szűrös Mátyással, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kárával, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével. Találkozott Marjai József miniszterelnök-helyettessel, ke­reskedelmi miniszterrel, Medgyessy Péter miniszterelnök­helyettessel és Köpeczi Béla művelődési miniszterrel. Alois Mock felkereste Esztergomban Paskai László prímásérseket, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökét. A látogatás ide­jén Villányi Miklós pénzügyminiszter és Alois Mock kor­mányközi megállapodást írt alá a beruházások elősegítésé­ről és védelméről. A külügyminiszteri tárgyalásokon Várkonyi Péter és Alois Mock áttekintette Magyarország és Ausztria kapcsolatait. Megállapították, hogy ezek — a kölcsönös törekvések ered­ményeként — minden területen örvendetesen fejlődnek. Fo­lyamatos a két ország vezetői között a politikai párbeszéd, rendszeresek az egyes tárcák vezetőinek munkatalálkozói, bővülnek a műszaki-tudományos és a kulturális kapcsola­tok, s ebben az évben különösen megélénkült a turistafor­galom. A megbeszéléseken mindkét részről hangsúlyozták a gazdasági együttműködés bővítésének fontosságát, s különös figyelmet fordítottak az olyan nagyszabású közös vállalko­zásokra, mint amilyen az 1995-re tervezett Budapest—Bécs világkiállítás előkészítése, és az osztrák részvétel a Bős— Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésében. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről véleményt cse­rélve Várkonyi Péter és Alois Mock üdvözölte a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti párbeszéd megélénkülését, az ennek eredményeként létrejött megállapodásokat. Kife­jezték reményüket, hogy Reagan elnök küszöbön álló, moszk­vai látogatása további előrelépést hoz, mindenekelőtt a fegyverzetkorlátozás terén, elősegíti a béke, a nemzetközi biztonság megszilárdulását. A két külügyminiszter hangsúlyozta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozójának fon­tosságát. Egyetértettek abban, hogy e találkozó mielőbbi, tartalmas záróokmánnyal való befejezése újabb lendületet adhat a Jielsinki folyamatnak. Alois Mock hivatalos ausztriai látogatásra hívta meg Vár­konyi Pétert, aki a meghívást elfogadta. ★ Az osztrák külügyminiszter és kísérete szombaton, a dél­előtti órákban elutazott Budapestről. Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja pártmunkások körében (Folytatás az 1. oldalról) mány, s mit a tömegszerve­zetek. Végezetül szólt arról, hogy a politikai-történelmi hagyományok jegyében munkabizottságot hoztak létre a mai széles körű ha­tások elemzésére, a párt­munka további feladatai­nak az eddiginél még rész­letesebb meghatározására. Az elméleti konferencia további részében Nyers Re­zső a résztvevők kérdéseire, illetve hozzászólásaikra vá­laszolt. Felvetődött például — valamennyit nem tudjuk idézni —, hogy mit várha­tunk a társasági törvénytől: „várhatóan jellegzetes gaz­dasági pezsgést. Fontos té­nyezője lehet a tőkeáram­lásnak, a munkaerő-áram­lásnak, s a külső és belső piac értékének megítélésé­ben.” Szó esett egy másik kérdés kapcsán arról, hogy a szakszervezeteknek lehető­ségük van az érdekvédelem megújítására — gondoljunk itt például a bérreform elő­készítésére —, mert a dol­gozók igénylik ezt. A bér­reformmal kapcsolatban Nyers Rezső így fogalma­zott: „A bérreform kidolgo­zásában a szakszervezetek­nek rendkívül fontos fel­adatuk van. Az viszont el­várás, hogy a döntés olyan legyen: megfelelő bért csak az kapjon, aki annak meg­felelően dolgozik is.” A bér­reform egyébként - a terme­lékenységhez, a konkrét gazdasági területhez kötő­dik majd az előzetes elkép­zelések szerint. Természetesen nem marad­hatott ki a véleménycsere során a fiatalok helyzete. A kérdésre így hangzott a válasz: a KISZ felgyorsítot­ta a politikai és érdekvédel­mi munkáját, példa erre a lakásépítési program. Erre külön koncepciót dolgoztak ki. Kérdés, hogy végig tud­ják-e vinni. Ugyanis, mi tá­mogatjuk az elképzeléseiket, a kormányzat viszont szá­mos ellentmondást vélt fel­„A világos koncepció kidol­gozásáért dolgozom ...” fedezni benne, így ebben az ügyben még tart a vita. Üjabb kérdés következett: mint a Politikai Bizottság tagja, milyen célt tűzött maga elé? — Világos koncepció ki­dolgozásáért vetem latba a politikusi befolyásomat. A gazdaság megújulásáért, ez­zel kapcsolatban az export­tal való „kitörés" híve va­gyok, de úgy, hogy a külső fizetési mérlegünk he ro­moljon ... — Ez nem kérdés lesz. Nyers elvtárs, hanem kifeje­zetten kérés — mondta az utolsó hozzászóló. — Azt kérjük a párt- és az ország vezetőitől, hogy mind gyak­rabban találkozhassunk önökkel, mert így közvetlen és személyes emberi kapcso­lat alakulhat ki a párttag­ság, a lakosság és a felső szintű-vezetés között. Nyers Rezső: — Ígérem, mindenkihez eljuttatom a kérést... A Politikai Bizottság tag­jának a „szinte” magánjel­legű látogatása Visontán, a Gagarin Hőerőmű Vállalat megtekintésével fejeződött be. Szilvás István

Next

/
Oldalképek
Tartalom