Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-30 / 128. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 30., hétfő 1 Optimális foglalkoztatást A hivatalosnak minősíthető legújabb adatok szerint hazánkban jelenleg 11 e/.er körül van az elhelyezkedésre várók száma, ám a tévedés különösebb kockázata nélkül még legalább 10 ezer emberrel számolhatunk, azokkal, akik valami okból elkerülik a nyilvántartást is elvégző munkaközvetítőket. További 10—15 ezer azok száma, akik soha, vagy hosszabb ideje nem voltak munkaviszonyban, ám most — a családi költségvetés diktálta kényszerűség miatt — mégis elhelyezkednének. Ök többnyire szakképzetlenek, háztartásbeliek, akiknek azért sem lehet sok reményük az elhelyezkedésre, mert a lakóhelyükön, vagy ahhoz viszonylag közel nem találhatnak semmiféle munkahelyet, óvatos becslések szerint tehát mintegy :tll—35 ezerre tehető a munkanélküliek száma. EGY KITÜNTETETT ELNÖK PORTRÉJA ,Jlz a jó, ha önként követik az embert...” Április 4-e alkalmából vehette át a Munka Érdemrend arany fokozatát Bodócs János, a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet elnöke. Ez adta az apropót ahhoz, hogy találkozásunkkor életének alakulásáról, pályafutásáról faggassam. (Fotó: Szántó György) Ez még mindig nem túl nagy szám, hiszen jelenleg több mint 50 ezer szabad munkahely van az országban. De például a szabolcsi, vagy a borsodi munkanélkülit aligha nyugtatja meg, ha tudja, hogy a fővárosban gond nélkül elhelyezkedhetne. A szakképzetlen segédmunkás sem vigasztalódhat azzal, hogy az átképzési rendszer révén majd keresett szakmunkássá válhat. Az utóbbi megjegyzés már csak azért is idekívánkozik, hogy jelezzük: létezik és működik ugyan valamiféle foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer, ám félő, hogy ennek kiépítése megkésett. Igaz: legutóbb ez ügyben lényeges változások történtek. A felmondási idő meghosszabbításához már nem feltétéi, hogy legalább tíz embert bocsássanak el egyszerre. Már az év elején formálódtak az újrakezdési támogatással kapcsolatos elképzelések, akkor még személyenként 150 ezer forinttal számolva. Később 300 ezer forint kamatmentes hitelben állapították meg azt az összeget, amely — bizonyos feltételek esetén — vállalkozási kölcsönként folyósítható a munkanélkülieknek. A szakértők prognózisai szerint már az év végéig is jelentősen emelkedik a munkanélküliek száma. Egyes számítások szerint elérheti a 40—50 ezret, a borúlátóbbak ennél is többre számítanak■ Es ez már nem jelentéktelen gond. Ráadásul a munkanélküliek várható szaporodása, fájdalom, nem az olyannyira kívánatos szerkezetátalakítás felgyorsulásának a következménye. A létszám- csökkentési akciók szinte kizárólagos célja, hogy„ mindazoknak, akik a munkahelyükön maradhatnak, valamicskével több bért fizessenek a munkáltatók. Ez is szempont, csak hát — jelenlegi körülményeink ismeretében —'a gazdasági racionalitást bizony nélkülöző szempont... Most az a nagy kérdés, hogy megbarátkozunk-e végre a munkanélküliség gondolatával egy racionálisabban, hatékonyabban működő gazdaság érdekében, vagy — főleg ideológiai, politikai megfontolásokból — arra az álláspontra jutunk, hogy ez a mi társadalmunkban még átmenetileg sem fogadható el. Töprenghet az állampolgár, hogy voltaképpen miről is van itt szó? Elfogadhatatlan az, ami végül is létező és gondokat okozó társadalmi jelenség? Van itt valamiféle ellentmondás, egy régi ideológiai beidegződés. Ezt jelzi az egyre sürgetőbb munkanélküli segéllyel kapcsolatos bizonytalanság. Mert ugye, ha egyszer van munkanélküli segély, akkor bevallottan létezik a munkanélküliség is. Másodszor, ha intézményesítik és persze állampolgári jogon garantálják — mert másképpen mi lehet a megoldás — a munkanélküli segélyt, akkor mi a garancia arra. hogy sokan nem ezt a jövedelemforrást tekintik majd megélhetési lehetőségnek? És általában: a munkanélküli segély bevezetésével vajon nem a közveszélyes munkakerülők járnak-e jól? Meglehet. hogy lesznek, akik kihasználják a munka- nélküli segély adta — és nyilván nagyon szerény — megélhetési lehetőségeket, ám ezt csak ideig-óráig tehetik. (Sehol a világon nincs élethossziglan járó munka- nélküli segély!) Másrészt gondoljunk csak az 1956 utáni időkre: akkor is létezett munkanélküli segély, sőt az ezzel kapcsolatos rendelkezés több mint másfél évtizedig volt érvényes. Es mégsem volt jellemző a segélyezettek megengedhetetlenül nagy száma! S nem csak azért, mert az akkori segély összege már a hatvanas évtized elején sem garantálta a legelemibb lét- fenntartást sem. Volt alkalmunk megkérdezni az illetékes államigazgatási szakembert: szerinte itt és most szükség van-e a munkanélküli segélyre? A válasz: feltétlenül, már csak azért is, mert az 1986-ban bevezetett elhelyezkedési támogatás is a munkanélküli segély egyik — igaz: csak korlátozott — formája. Az igenlő válasz persze korántsem jelenti azt, hogy ne lenne továbbra is cél a teljes foglalkoztatás fenntartása. De tudni kell — és erre fel kell készülni! —, ha a gazdasági szerkezetváltás, vagy a szándékoltnál lassúbb gazdasági növekedés, esetleg a társadalmi beilleszkedési zavarok miatt emberek tízezrei maradnak munka nélkül, akkor elemi megélhetésükről. egyáltalán: a létbiztonságról igenis gondoskodni kell. A teljes foglalkoztatás látszatának fenntartása miatt nem szabad sorsukra hagyni az embereket, vagy éppen — végső megoldásként — életkörülményeiknek és egészségi állapotuknak nem megfelelő munka végzésére kényszeríteni őket. Az elmondottakból az következik. hogy az előbb- utóbb megjelenő munkanélküli segély összege nem lehet olyan alacsony, mint volt például 1956 után. Az érvelést erősítendő figyelmeztetésként csak annyit, hogy már manapság is jóval több a munkanélküliek száma, mint amennyiről hivatalosan tudomásunk lehet. A méltányos munkanélküli segély sem anyagilag, sem erkölcsileg nem teheti tönkre az országot. Már csak azért sem, mert az emberek nagy többsége munkát vállalóként és nem ingyenélőként gondolkodik. V. Cs. — Nos — mondja —, a szülőfalum Pálosvörösmart, ami ma Abasárhoz tartozik, s ahol jelenleg is élünk. Édesapán kőműves volt, édesanyám háztartásbeli. Egy testvérem van, ő is a cégünknél keresi a kenyerét, mégpedig az abasári asztalosüzemünkben tevékenykedik, mint művezető. A hat. elemi után elmentem kőmü- vestanulónak. Kemény időszak volt, hiszen három évig naponta gyalog jártam be Gyöngyösre, arról nem is beszélve, hogy hetente hatvan órát dolgoztunk. Ennek ellenére azonban' tanultam is, s így elvégeztem a négy polgárit, méghozzá magánúton. Ezt követően két esztendeig különféle mestereknél álltam alkalmazásban, majd a budapesti felsőépitöipari iskola volt az újabb állomáshely. Amikor ezt is befejeztem, a gyöngyösi Magasépítő Vállalathoz kerültem építésvezetőnek. Itt munkálkodtam egészen 1963-ig, időközben viszont a katonaidőmet is letöltöttem. — Ha jól tuö.om. a vállalatnál hét évig ön volt a pártbizottság titkára ... — Igen, 1965-től 1972-ig. Jómagam 1959-ben lettem párttag, de bizonyos mozgalmi múltam már annak előtte is volt, ugyanis ténykedtem a MADISZ-ban és a DISZ-ben is. Ma is vannak különféle elfoglaltságaim, hiszen a Mezőgép helyi gyárának instruktora vagyok, ezen túlmenően pedig a Termékskála-bővítés és gyártmányfejlesztés . eredményeként speciális varrócérnákkal jelentkezik a piacon az Albertfalvai Cérnázó- gyár. A nagy szakítószilárd- ságú cérnákat elsősorban a bőr- és a cipőipar igényli. Magyarország jelenleg mintegy 5—6 millió NSZK márka Gyöngyösi Sportegyesület vezetőségében is ténykedek. Abasáron több mint egy évtizedig tanácstag voltam. Visszatérve a múlthoz: a szövetkezet elnöki tisztét 1976- tól látom el. .. — Család, szabadidő? — A feleségem a háztartást vezeti. Három gyermekünk van: a fiam építőmérnök, az egyik lányom a bútorüzletünkben dolgozik, a másik tanít. Az igazi kikapcsolódást a hobbikért jelenti, de a két unokával is szívesen foglalkozom. Emellett olvasgatok, rádiót hallgatok, vagy kirándulunk. Ma már többet kell a pihenésre is fordítani, mint valamikor, hiszen a szervezetnek is regenerálódni kell. , — Mit szóltak az otthoniak ehhez az elismeréshez? — örültek, akárcsak a kollégáim. Higgye el, nagyon jó érzés volt felfedezni az arcokon az őszinte örömöt. Én is boldog voltam, mert ez újabb megerősítését jelentette az általam elvégzetteknek. Eleddig négy miniszteri szintű kitüntetésben volt részem: ezek azért fontosak, mert igazolják, hogy jó úton járunk. Azért használok többes számot, mert mindebben a gárdának is nagy nagy szerepe van. Az itt töltött éveim során nyolcszor nyer- ' tűk el a Kiváló Szövetkezet címet. Meggyőződésem, hogy az a jó, ha a társaság önként követi az embert, nem pedig valamiféle parancsuralmi rendszernek engedelértékben importál ilyen ipari fonalakat. A vállalatnál történt fejlesztés egyik célja, hogy ennek az összegnek mintegy 60 százalékát az itthon gyártott (termékekkel váltsák ki, a későbbiekben pedig, a termelés teljes beindulása után exportra is lehetőség lesz. meskedve. A jó szóért mindenki mindenkor hálás . . . — Ezek szerint* ez vezetői hitvallása is ... — Pontosan. Emellett azonban arra is törekszem, hogy a döntések előtt kérjem a többiek véleményét is, amiket aztán beépítek az intézkedésekbe. Ez célszerű dolog, mert utóbb a végrehajtás számonkérése is egyszerűbb. Mindez nem jelenti a személyes felelőssség el- mismásolását, de tény, hogy kisebb a tévedés lehetősége. Persze, még így is mellé lehet fogni, ezt azonban később el kell ismerni. Lényegesnek tartom továbbá a bátorságot, a kezdeményezőkészséget, az ésszerű kockázatvállalást. Nem mellékes a jó hangulat: jó eredmények csakis így születhetnek, ezek meg forrásai a kielégítő közérzetnek. — A szavaiból végig azt éreztem, hogy elégedett a sorsával ... — Ez így igaz, akár a munkámra, akár a magánéletemre gondolok. Száz százalék, hogy újra csak ugyanezen a „nyomvonalon” haladnék, ha elölről kellene kezdenem. Nyugdíjig még A szovjet belpolitikai változásokról, a peresztrojkáról, a glasznosztyról adott tájékoztatót nemrégiben egy szovjet politikus. Mint hangsúlyozta, már eddig is értek el szép eredményeket, de ahhoz, hogy tartósan magas színvonalra emelkedhessen gazdaságuk, meg kell oldani egy súlyos problémát. Nevezetesen: a' nagyüzemek, a vállalatok éléről le kell váltani azokat a vezetőket, akik nem értenek a szakmához, nem ismerik a gazdaság törvényeit; hogy a politikus szavaival éljek, azokat, akik nem tudnak számolni. A számolás — vajon manapság vitatje-e bárki — egy rendkívül lényeges tudomány. Hiszen aligha képzelhető el, hogy valaki eredményesen irányíthat egy céget, ha nincs tisztában azzal, hogy miként tevékenykedik az általa vezetett kollektíva, egyáltalán hajt-e valamilyen hasznot? Az említett tájékoztatóból kiderült, hogy a váltás nem megy zökkenők nélkül. A magas beosztásban levő jő keresetűek nem adják át felemelt kezekkel a helyüket. «. E példa aligha igyekszik többre rávilágítani: a gazdaság, a társadalom csak akkor funkcionálhat zavartalanul, ha minden vezetőposztra a legrátermettebb ember kerül. Olyan, aki művelt, tájékozott, felkészült. Mindez jó alap ahhoz, hogy ezek a személyiségek a környezetükből származó van egy kis időm, addig azonban teljes lendülettel dolgozok. A majdani pihenést természetesnek vélem, mert vallom, hogy aki több mint négy évtizedet tisztességgel „végigrobotolt”, az bizony el is fáradt. A felszabaduló órákat akkor a családra fordítom, illetőleg a kertre. Az is lehet, hogy egyéb tennivalót is keresek — mondjuk szakértősködöm valahol, vagy éppen tervezek —, de csakis annyit szorgoskodom, amennyi jólesik, amennyi futja az erőmből. Nálam ez már nem kenyér- kereseti kérdés lesz ... Egy év van még hátra: nem siettetem az időt, de nem is akarom visszaforgatni az óra mutatóját. Jöjjenek az újak, a fiatalok . . . — Tehát nyugodt, de kicsit fájó szívvel távozik a cégtől? — Igen, de ez természetes. Hiszem, hogy a folyamatosság biztosított lesz. Olyan közösséget hagyok itt, amelyik már jó néhányszor jelesre vizsgázott emberségből, szorgalomból, tisztességből . . . információkat megfelelően dolgozzák fel, cégük, intézményük, szervezetük helyét minden esetben reálisan értékeljék, s ne állítsák azt, hogy nincs zavar a működésükben, amikor a tények másról beszélnek. A műveltség, a tájékozottság, a szakmai felkészültség, a rátermettség és nem utolsósorban az emberség nélkülözhetetlen az önálló gondolkodáshoz, a bölcs döntésekhez is. Akikből hiányoznak ezek a tulajdonságok, aligha képesek megfelelni a velük szemben támasztott követelményeknek. Hamarosan kiderülnek gyenge pontjaik, s azonnal kikezdi őket a közösség. Csorbul tekintélyük, s nem tudják irányítani a hozzájuk tartozó apparátust. A mostani magyar reform- törekvések személyi feltételeit nagyban megteremtette a pártértekezlet, s az új Központi Bizottság. Azaz, a legmagasabb szinten adott az előrelépés lehetősége. De jelentős elmozdulás a mostani helyzetből akkor történhet, ha a legkülönbözőbb posztokra igyekeznek megkeresni a legalkalmasabbakat. Olyanokat, akik még nem veszítették el tekintélyüket. A tálentumokat meg kell becsülni, a kontraszelekciót pedig végérvényesen fel kell számolni. Nincs más lehetőségünk, ha következetesek akarunk lenni önmagunkhoz, ha végig akarjuk járni a reformok valós útját. Homa János Szabós Zsuzsa egy modern cérnázógéppel dolgozik (MTl-fotó: Pataki Gábor) Sárhegyi István Személyi feltételek Import helyett export az Albertfalvai Cérnázóból
