Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-26 / 125. szám

4 KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG 1988. május 26. csütörtök Megkezdte működését a modern laboratórium Izotópok a gyógyítás szolgálatában Az épület akár panziónak is megfelelne Az izotóplabor legmodernebb berendezése, az amerikai licenc alapján ■ gyártott gammakamera A megyei kórház piac felőli kapuján belépve sokáig kerül­getni kellett egy kétszintes, le­romlott állagú épületet, amely élsesen elütött a modem, új töm­böktől. Néhány hónapja azon­ban csodálatosan megifjodott, és nemrég tábla is került az ajtajára: Izotóplabor. Alatta: Sugárve­szély! Idegeneknek belépni tilos! Ezek a felíratok is jelzik, hogy az új részleg nagyobb hírverés nél­kül csendben megkezde munká­ját. De miből is áll ez? És milyen „titok” található a gyors átadás hátterében? Ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszolni a szakem­berek segítségével. Az előzményekbe dr. Frisnyák Károly, a kórház főmérnöke avat be, aki már a korábbi izototópla- bor építését és felszerelését is fi­gyelemmel kisérte. — Ezt az épületet raktárnak használtuk. Szanálásra Ítélték, ám végül sikerült megmenteni, hiszen az új műszert, a gamma­kamerát közel kéttonnás súlya miatt nem szerelhették be a vér­adóállomás emeletén kialakított előző vizsgálóegységbe, csakis földszintre. Olyan vállalkozót kerestünk, aki minél rövidebb határidővel vállalja e bonyolult munka elvégzését. A versenytárgyaláson Trom­bitás Istvántól kapták a legelő­nyösebb ajánlatot, így ő lett a ge­nerálkivitelező. Tőle elsősorban arra vártunk választ: milyen sa­játos szempontokra kellett ügyelnie, és hogyan sikerült a 12 millió forintos beruházás során tartani a héthónapos terminust. — A sugárvédelmi szempon­tok miatt ez az építkezés koránt­sem volt szabványosnak nevez­hető — válaszolja. — A falakat bronzhálóval, ólommal kellett árnyékolni, az ablakok is lég­mentesen zárnak, és a belső fal- síkra vannak szerelve, hogy ne ülepedjen le a párkány sarkaiban a por. A szellőzést, a levegő szűré­sét, a kényes berendezések szá­mára szükséges állandó hőmér­sékletet speicális épületgépészeti hálózat biztosítja. A stabil ára­mellátás érdekében önálló tápve­zetéket húztunk ide a kórház főt­ranszformátorától, és még a csö­veket is nulláztuk. Elhatároztam, hogy mindenképpen tartom a ha­táridőt, erre szorítottak a szerző­désben foglaltak is. Jó néhány al­vállalkozó munkáját kellett ösz- szehangolni, mintegy ötvenen dolgoztak itt, ahol naponta ve­tődtek fel újabb problémák a ma­gas követelmények miatt, és szá­mos előre nem látható dologban kellett gyorsan dönteni. Végül a kemény hajtás meg­hozta az eredményt, az eredeti elképzeléseknek megfelelően készült el a felújítás. A Gamma Művek országot-világot járó szakemberei szerint mindenkép­pen az egrieké itthon a legjobb épület, de Európában is megáll­ná a helyét. Jól érzik magukat az új honfoglalók, a labor munka­társai is, akik gyorsan berendez­kedtek birodalmukban, ahol arra kértük dr. Tasi Istvánné megbí­zott osztályvezetőt, hogy avas­son be az itt folyó munka mű­helytitkaiba. — Az izotópos diagnosztika a radiológia szaktudományának részét képezi — tájékoztat. — Akárcsak a röntgenesek, mi is sugárzás segítségével figyeljük az emberi testet, hogy megtaláljuk az esetleges elváltozásokat. Míg azonban ők röntgennyalábot használnak erre a célra, mi rádió­aktív izotópokkal dolgozunnk. Ezeket bejuttatjuk a vizsgálni kí­vánt szervbe, majd sugárzásukat műszereinkkel felfogjuk és érté­keljük. Mi a jód 131-es és a tech- nécium 99-es metastabil izotóp­ját használjuk. Ez utóbbi ma a „sláger”: hat óra a felezési ideje, ezért gyorsan lebomlik. Ezek a vizsgálatok tehát nagyon kis su­gárterhelést jelentenek az emberi szervezetre. A vizsgálat gyakor­latilag nem ártalmas. Mi saját ér- dekünkbenn is rendkívül gondo­san betartjuk a szigorú előíráso­kat, nem kell tehát félni ezektől a gépektől, hiszen sokféle betegsé­get deríthetünk ki már korai sza­kaszban. Milyen eseteket vizsgálnak el­sősorban? Ezt dr. Tombácz Ad­rienn osztályos orvos foglalta ösz- sze: — Egy röntgenfelvételen jól látszanak a csontok, a lágy szer­vek viszont alig figyelhetők meg. Mi éppen az ezekben zajló kóros folyamatok, rendellenes alaki el­változások felderítését végezzük, például az agyét, a májét, hogy csak a leggyakoribbakat említ­sem. Magyarországon köztudot­tan magas az alkoholfogyasztás. Én legszívesebben megmutat­nám mindenkinek aZ alkoholis­ták májáról készült felvételein­ket. Ezeken világosan látszik, hogyan pusztít a szesz. De men­jünk tovább: a megyében a speci­ális geológiai adottságok miatt sok embernek van problémája a pajzsmirigyével. Nos, mi végez­zük ezen esetek nagy részében is a vizsgálatokat. Az izotópdiagnosztika folya­matosan fejlődik, az érzékelőbe­rendezéseket, a feldolgozó kom­putereket tökéletesítik, így szó szerint is egyre látványosabb eredmények születnek. Legújab­ban már a szív állapotáról is pon­tosabb adatokat kaphatnak az izotópok segítségével. Az egri la­borban a csúcsot most a már em­lített gammakamera]e\enú, ezt a Gamma Művek gyártja amerikai /í'cencalapján. Előnye a korábbi­akhoz képest, hogy ezzel már az egész testet vizsgálhatják, azon­nali képmegjelenítéssel. Speciá­lis számítógép segítségével dina­mikus vizsgálatokat is végezhet­nek majd vele, amely az izotópok tér- és időbeli eloszlását egyaránt mutatja. Jelenleg harminc beteg fordul meg itt naponta, később, ha a la­bor szolgáltatásait „felfedezik” az orvosok, ez a szám még nő majd, de a kapacitás ki fogja elé­gíteni a megye igényeit. Rendsze­res szűrővizsgálatokhoz két gammakamera kellene, ez azon­ban az egészségügy anyagi hely­zetét ismerve, alighanem még hosszú ideig ábránd marad. Vigasztalódhatunk addig is a realitással: ezzel az új, korszerű­en felszerelt, gondosan kivitele­zett izotóplaborral, amely ko­moly előrelépést jelent, és gyor­sabb, pontosabb vizsgálataival jelentős segítséget ad az orvosok gyógyító munkájához. Koncz János MIAMII VARA U UHIVIIVIM AMIVl.íl. Nem árt az óvatosság, de azért félni sem kell... Vaszilij Treszkov A hosszú élet bajnoka Diamidot, a barátomat a hosszú élet mániákusának tartják. Háromszázötven évet akart élni, pánikszerűen fél a huzattól és mindenféle vírus­tól. Reggelente, amikor min­den tisztességes ember még az igazak álmát alussza, ő gyáván az infarktus elől me­nekült, jeges lékbe vetette magát, abban reménykedve, hogy ott megfulladnak a bak­tériumok, mikrobák. Ez erősíti az idegrendszert, gyorsítja a vérkeringést — így tartotta ő. Én a jeges lék puszta látványától is azonnal náthás lettem, szvettert kel­lett húznom a kabátom fölé. Pontosan egy órán keresztül verte fejét a falba, hogy a ka­rate szisztémája szerint erő­sítse koponyacsontját, a jóga szisztémája szerint pedig kí­gyópózba tekeredve tökéle­tesítette gerincoszlopát. Va­sárnaponként halálra izzaszt- va magát hajtotta a kerék­párt, így menekülve az ülő életmód elől. Én könnyelműen égettem életem a tévé előtt a díványon fekve. Gondatlanságomért — az Egészség című folyóirat szerint — szörnyű büntetés várt rám. Mindenre fittyet hányva krimiket olvastam, nem tö­rődtem testem megőrzésével, irhabundában is fáztam, ami­kor Diamidot néztem fürdő­nadrágban gimnasztikázni az Elbrusz gleccserein. Szé­gyenletesen, vitaminokra nem gondolva mindent meg­ettem, ami elém került. Dia­mid pedig férfiasán kizárólag füvekkel táplálkozott, a kop­lalás tibeti módszere szerint tisztítva a gyomrát. Ahelyett, hogy spárgán nyújtóztam volna, könnyelműen Veroni­kának udvaroltam, Diamid volt menyasszonyának. Ve­ronika, miután megértette, hogy nem fog megérni 300 évet, rám, egyszerű földi ha­landóra fordította figyelmét. Amikor Diamid betonfalakat összetörő ütéseket dolgozott ki, a csillár helyére szerelt nyújtón húzódzkodott, a bú­tort helyettesítő bordásfalon' hasizomfejlesztő gyakorlato­kat végzet, én az ő Veroniká­jával diszkóba jártam, haza- kísérgettem, meggondolatla­nul, szabályt szegve csóko- lóztam. Kárhozatra voltam ítélve. Nem fogom 85 éves korom­ban elkápráztatni a közönsé­get azzal, hogy jeges lékből interjút adok, 95 éves korom­ban azzal, hogy súlyt emelek, 150 éves koromban pedig az­zal, hogy egészségmegőrző tömegfutáson veszek részt. Az orvosi folyóiratok és tájé­koztatók előrejelezése szerint minden betegséget ifj ókor­ban kell elkapni. Ezért sietve feleségül vettem Veronikát. Fiúnk született... Teljesen megfeledkeztem az egészség­ről — pelenkát mostam, alta­tót dúdoltam, nem aludtam ki magam, nem ettem eleget, keveset voltam a levegőn, nem lélegeztem az orromon keresztül. A gyerekeimet természe­tesen Diamid módszere sze­rint fogom nevelni. Hadd nö­vekedjenek egészségesen, és éljenek 350 éve mindenféle vírus nélkül. És egyszercsak megtudtam, hogy Diamid kórházba került. Eltévesztet­te a diétáját, gyógybalzsam helyett valami gazt evett, és elrontotta a gyomrát. Állapo­ta súlyos volt. Felpakoltam néhány Vero­nika sütötte étvágygerjesztő pirogot, sózott gombát, ubor­kát, és elindultam feltámasz­tani a szuperment. Örömmel elfogyasztotta a pirogot, a gombát, az ubor­kát, és hirtelen jelentőségtel­jesen rám nézve kérdezte:- Te, öregem, mégis mi az élet értelme? Horváth Lilla fordítása Richard Wagner születésének 175. évfordulójára ’’Nemcsak hazánkban, de alig van talán a világon művelt olvasó, ki előtt ma már Wagner neve, mint a drámai zene refor­mátoráé, ismeretlen volna.” A Zénészeti Lapokban jelentek meg e sorok, Richard Wagner 1863. július 23-iki, és 28-iki, maga vezényelte pesti szerzői estje után. Pedig a zeneszerző magyarországi látogatását megelőző években, évtizedek­ben a pest-budai közönség leg­feljebb ha egy-egy nyitányt, ze­nedrámai részletet hallhatott a múlt század zenéjét oly forra­dalmian átalakító lángelmétől. Első teljes műve, a Loheng­rin 1866-ban került színre a Nemzeti Színházban. Wagner művészete felkavarta a hazai zenei közvéleményt. Jelzi ezt az is, hogy 1863 tavaszán Kolozs­várott Tannhauser-paródiát mutattak be. Alcíme: ”A jövő bohózata a múltak zenéjével és a jelen csoportosításával.” Ze­néjét a teljesen elfeledett Carl Bruder írta. Richard Wagner 1813. május 22-ikén, Lipcsében született. Gyermek- és ifjúkora, pálya­kezdése csupa nyomasztó gond és nehézség. Színházi karmes­terként vándorolt — olykor ép­pen menekült — városról vá­rosra, míg 1843-ban a Drezdai Operaház karnagyává nevez­ték ki. Részt vett 1848-49 for­radalmaiban, a drezdai felke­lésben vállalt tevékeny szerepe következtében emigrálni kény­szerült. 1862-ben térhetett visz- sza német földre. Liszt Ferenc segítette menekülésében, emigrációjában, s mutatta be Weimarban, 1850-ben a Lo- hengrint. Liszt zenéje, megany- nyi újítása, jelentős hatással volt Wágnerre. Valóban forradalmi újítása volt, hogy az operát összművé- szetként fogta fel. Szövegköny­veit maga írta, első bemutatóit maga is vezényelte, színházi el­képzelései betejesülését ünnepi játékainak 1876-ban felépült bayreuthi ’’házától” várta, ahol teljes egységben hatott művei­nek zenei és színházi megvaló­sítása. 112 éves múltjával a Bayreuthi Ünnepi Játékok a legnagyobb múltú, leggazda­gabb hagyományú zenei feszti­vál a világon. Már alkotásainak műfaji meghatározásával is jelezte, mást akar létrehozni, mint amit a konvencionális opera nyújt. Wagner zenedrámákat írt, ze­nére és drámára egyforma hangsúlyt tett. A színpadon tel­jesen új zenei jelzőrendszert ta­lált fel, alighanem Liszt hang­szeres zenéjéből is merítve ösz­tönzést: szereplőinek és drámai szituációknak a jellem­zésére vezető —, más néven ve­zér — motívumokkal dolgo­zott. Négy estét betöltő monu­mentális ciklusa. A nibelung gyűrűje teljes zenéjét átszövik ezek a jellegzetes, személyhez, helyhez kötött, mégis olyannyi­ra képlékeny és rugalmas, jel­lemzésre roppantul alkalmas dallamok. A költői szó és a zene magas­rendű egységét teremtette meg. Olyan emelkedett deklamáci- ót, amelyet korábban nem is­mert a német operaszínpad. Akárcsak Liszt, Wagner zeneí­rói életműve is roppant jelenté­keny. Cikkeiben, tanulmányai­ban elszánt harcot vívott az új zenéért, a konzervativizmus el­len. Roppant fontosak a Művé­szet és forradalom, A jövő mű­alkotása, A jövő zenéje című tanulmányai. A vezérlésről szóló könyve hosszú évtizede­kig bibliája volt a karmesterek­nek. Akire emlékezünk, elsősor­ban mégis a korszakteremtő ze­neszerző, aki a Trisztán és Izol­dában a mindent legyőző szere­lem varázslatát komponálta meg, A nürnbergi mesterdal­nokok polgárokkal benépesí­tett színpadán a népről vall, egyszersmind nép és művésze kapcsolatáról. Nemcsak kortársaira volt roppant hatással — amit jelez­tek a még életében Európa- szerte, így Magyarországon is megalakult Wagner-társaságok —, hanem utókorára is kisugár­zott az életműve. Richard Wagner hetvenéve­sen, 1883. február 13-ikán, Ve­lencében halt meg — Liszt meg­döbbentő erejű zongoradarab­bal siratta el —, szelleme, zené­je azonban élő maradt továbbra is. Sem Richard Strauss, sem Mahler nem képzelhető el Wagner nélkül (mindketten je­les karmesterei is voltak a mű­veinek, akárcsak a magyar Richter János). De századunk zenéjének klasszikusa, Arnold Schoenberg is a Tristan és Izol­da sűrű harmóniáiból indult ki korai kompozícióiban, s az ö későbbi művészi fejlődésébe is belehallik Wagner megannyi nyelvújító vívmánya. Budapestre kerülvén, a fiatal Bartók Béla szorgalmasan láto­gatja az Operaház Wagner-elő- adásait. A századelőn elzarán­dokol Bayreuthba, az ünnepi játékokra, s követi ezen az úton csakhamar Kodály Zoltán is. Wagner zenéjének mindmá­ig vannak hívei és ellenzői egyaránt. Miként korát is meg­osztotta, szenvedélyes indula­tokat váltva ki alkotásaival, azonképpen reagál művészeté­re megosztottan az utókor is. Szeretjük vagy sem, reánk ha­gyott életművétől a zsenialitás rangja nem tagadható meg semmiképp! Breuer János A zene­szerző arcképe

Next

/
Oldalképek
Tartalom