Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. május 21., szombat AZ MSZMP ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉRŐL «JELENTJÜK 5.

(Folytatás a 4. oldalról) rendszer, az, hogy a két ciklusnak nem mostantól fogva kell kezdődnie, hanem már az egykori megválasztástól.

Ezután az információ és az informálás fontosságáról beszélt. Utalt arra: sokan elgondolkodtatónak tartják, hogy a párttagság, a hazai közvélemény egészét foglalkoztató egyik-másik kérdésről, újszerű megfogalmazásokról és érvekről egy londoni sajtóértekezletről vagy a minap egy amerikai tévétársaság riporterének rámenős kérdései nyomán értesülhetett. Kérdezni a hazai újságírók is tudnának. Azonkívül ezekhez a dolgokhoz nekünk, az MSZMP tagságának kissé több közünk van, mint nekik, odakint.

A bizalom helyreállítására, az ijfuság visszaszerzésére csak egy olyan párt képes, amely megőrzi tartását, komolyan veszi saját követelményrendszerét és nem adja fel az eszményeit. Egy olyan párt, amely nem bonyolódik bele kicsinyes, párhuzamos igazgatásba, formális helybenjárásba, egy szürke, unalmas pártélet ad- minisztrálgatásába. A párt csak akkor fogja történelmi küldetésébe vetett hitét, önbizalmát visz- szanyemi, ha megújítja önmagát — mondotta végezetül.

Keresztury Dezső akadémikus, író kötelességének tartotta,hogy pártonkívüliként néhány fontos kérdésben kifejtse véleményét. Mint mondta: — Emlékszem rá, amit embertelen századunkban átéltem. Ismerem a világerők hatalmasodását, a hazai indulatok örvényeit, a nemzedékváltások földrengéseit. Ezért is nézem aggódva, hogy mostanában minden rossz lett az önök pártjában, hogy 45 ezren adták vissza tagkönyvüket. Elfelejtették talán azt is, aminek sikere a maga idejében közörömet, megkönnyebbülést váltott ki és a jobb idők reményével töltötte be a szíveket? Hiszen egy jól vezetett szövetségi politika jegyében a nép visszanyerte életkedvét; bár még mindig kevés a lakás, de mégis a házak serege épült, megszűnt a folyamatos osztályharc embertelen mániája, s századok óta először történt meg, hogy hírünket a világban nem levert szabadságharcaink, hanem kellő arányérzékkel megkezdett reformkísérleteink tették érdekessé.

A továbbiakban az állásfoglalás-tervezettel foglalkozva kiemelte: azt a féligazságok fél árnyéka teszi bizonytalanná. A valóságnak a felét sem jellemzi, ha csak a bajt állapítja meg — s a jobbnak vélt utat aligha jelöli meg jól, ha a bajokhoz vezető rosszat nem jellemzi.

— Amennyire nagyra értékelem tehát az MSZMP határozott szándékát a válsághelyzet feltárására, a szükséges változtatások végrehajtására, annyi aggodalommal is töltenek el a tervezet hiányosságai, aránytalanságai.

— A legveszélyesebbnek tartom a művelődés értékelésének aránytalanságát. Művelődés nélkül sohasem volt műveltség, értelmes változás, jóravaló fejlődés. De ha tudott ez, akkor miért jut a művelődés kérdéseinek — az iskolaüggyel együtt — oly aránytalanul kevés hely? (11 lapból alig több egy félnél) Talán mert a költségvetésben is ilyenek az arányok? Tudom: szegények és határozatlanok vagyunk, de az közirodalmi közhely ma már, hogy a látványosan előretörő kis országok sikerének egyik fő oka az ottani oktatásról, nevelésről, az értelem képzéséről történő gondoskodás rohamos fejlesztése.

— Nem nyugtat meg, amit az ifjúságról olvasok. Miért kell minden erővel megnyerni azt az ifjúságot, amely a létező szocializmus iskoláiban nevelődött, s miért kell veszélyt sejteni, ha egyszer szövetségét — ugyancsak a szöveg szerint — a párt irányítja?

Felhívta a figyelmet a tervezetnek a nemzeti műveltséggel szorosan összefüggő két területének csaknem teljes hiányára: a népesedési és a nemzetiségi kérdésekére. Kinek tervezünk bármilyen okos és hatékony műveltséget, ha fogy, öregszik, rosszkedvű, romlott munkaerkölcsű, neveletlen s közönyös a nép? — tette fel a kérdést.

— Önök kijelentették, hogy a nemzet pártja kívánnak lenni. Ez igen nagy dolog és megfelel alapvető eszményeinknek. A nemzet közösségteremtő formáját Európa szülte, egyszerre lehetünk csak jó magyarok és jó európaiak. Vagy rosszak. Mert a nemzet eszméjével vissza is lehet élni: nem kell a közelmúlt és a jelen nemzetinek nevezett szörnyűségeire emlékeztetnem. Magyarnak lenni legalább annyira vállalkozás, mint sors. Ezt a nemzetet helyesen vezetni tehát teljes erkölcsi felelősségvállalást kíván. Egyformán fontos feladat a nemzeti azonosság megőrzése és folytonos megújítása: a hűség és a hit

— mondotta végezetül.

Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT elnöke kifejtette: helyes és természetes, hogy pártértekezletünk vitájának középpontjában a párt munkájának, vezető szerepének tökéletesítése áll. — Ha ebben előre lépünk, az a politikai intézményrendszer egészének korszerűsítésével jár, és érdemi hatással lesz az ország gazdasági, politikai és ideológiai arculatára.

Mindenekelőtt a párt belső demokratizmusát kell továbbfejlesztenünk. Fontos, hogy a párt

— tagjainak közreműködésével a legszélesebb demokratizmussal

— elvi, stratégiai értékű politikát folytasson, fejlessze munkájának, munkastílusának mozgalmi jellegét. Az operativ feladatokat bízza az intézményrendszer más szervezeteire és szerveire, az arra hivatottakra. Ezzel a politika irányításához erőt szabadíthat fel önmaga számára.

A gazdasági-társadalmi megújulás puszta illúzió a politikai intézményrendszer korszerűsítése nélkül — hangsúlyozta. A gazdaság, valamint az intézmény rendszer összhangjára, együttmozgására van szükség. Szabadabbá kell tenni az utat a tisztább, világosabb munkamegosztással, a döntési és felelősségi viszonyok egyértelműbb és ellenőrizhető elhatárolásával a szocialista társadalmi fejlődés és a gazdasági kibontakozás előtt.

Felszólalása további részében Gáspár Sándor a szakszervezetek feladatairól szólott, hangsúlyozva, hogy a társadalmi-gazdasági megújulás elválaszthatatlan a dolgozók életének javításától, a dolgozó emberek nagyobb megbecsülésétől, a róluk történő fokozottabb gondoskodástól. Majd így folytatta:

— A gazdasági társadalmi kibontakozási program megvalósításának közvetlen hatásai egy ideig megterhelik, áldozatvállalásra kényszerítik a lakosságot. A kedvező hatásokat később érzékelni fogja mindenki. A társadalom tűrőképességének azonban vannak határai. Ezért számolnunk kell a megkezdődő folyamatok anyagi, ideológiai és politikai hatásaival. Az adórendszer, a foglalkoztatási gondok, a magán- és külföldi tőke megjelenése, a nagyarányú infláció az emberek gondolkodását, politikai hitét is megpróbáltatások elé állítja. A kibontakozási stratégia körvonalazása mellett már a közvetlenül előttünk álló évekre is olyan gazdasági célokat kell meghatározni, amelyek mérséklik azt a gazdasági magatartást, amely szűkíti a fogyasztást, és visszafogja a növekedést. A gazdaság élénkítésére fordítsunk nagy energiát, ne csak a visszafogásra — tette hozzá.

A SZOT elnöke a továbbiakban hangsúlyozta: a dolgozók többsége kész vállalni az átmenet nehézségeit, ám százezrekre tehető azoknak a száma, akik a

megnövekedett terheket nehezen tudják elviselni. Nem halasztható tovább az alacsony nyugdíjból élők helyzetének javítása, akár a nyugdíjrendszeren, akár a szociálpolitika keretein belül.

A szakszervezetek egyik kezdeményezői voltak a bérreform kidolgozásának. Ennek azt kell eredményeznie - mondotta -, hogy a törvényes munkaidőben elérhető keresetekből a dolgozók rendesen megéljenek.

Felhívta a figyelmet rá, hogy e tekintetben is óvakodni kell az illúziókeltéstől. Már ma is érzékelhetően javítani kell a bérszabályozást, a munka igazságosabb, ösztönzőbb elismerését, majd rámutatott, hogy a szak- szervezetek a tartós és nagyarányú munkanélkülséget, mint célt, nem tartják elfogadhatónak. Aktív foglalkoztatáspolitikát kell folytatni, amely a munkahelyek megőrzésére, újak teremtésére, a dolgozók átképzésére összpontosít. A szakszervezetek a kormánnyal egyetértésben egy ilyen programot ki is dolgoztak. Az árak alakukásáról szólva kiemelte, hogy a szakszervezetek a kompenzálás igényével lépnek fel, ha az idei árnövekedés, a tervekben megszabott, a kormány- programban elhatározott mértéket túllépi.

A SZOT elnöke ezután a szakszervezetek helyéről és szerepéről szólott:

— 1957 óta a magyar szak- szervezetek nem díszítő elemei, nem kellékei a rendszernek, hanem a hatalom részesei - szögezte le, majd így folytatta: - A mozgalom ma ismét útkeresésben van, mert változó körülmények között, nem egynemű közegben végzi majd munkáját. A szak- szervezeteknek meg kell erősíteniük a párttal az elvi alapokon nyugvó partneri viszonyukat; egyrészt elismerve a párt vezető szerepét és növelve annak politikai hatását, másrészt növelve a szakszervezetek eddigi mozgásterét, biztosítva teljes önállóságát és felelősségét. A kormánynyal, az állami szervekkel elvi alaptokon kell továbbfejleszteni a viszonyt, mert az egyenragúsá- gon és az egymásrautaltságon alapuló partneri kapcsolat felel meg a társadalmi fejlődés érdekeinek. A tagság határozott, önálló fellépést vár a szakszervezetektől. A mozgalom tehát csak erőteljesebbé váló, érzékelhető érdekvédelemmel és érdekképviselettel lesz képes jól ellátni feladatát. A fejlődés iránya: az önállóság, a társadalmasítás, a réteg- és szakmai érdekek jobb képviselete.

Beszéde befejező részében Gáspár Sándor emlékeztetett rá: történelmi tapasztalat, hogy a tagolt és szétaprózott szakszervezeti mozgalom soha nem tudja hatékonyan ellátni feladatát. A szakszervezeti munka hatását ez nem növeli, hanem csökkenti. A mozgalom ereje mindig a szolidaritásban és az egységben volt.

Bleier Katalin, a Kontakta Alkatrészgyár Szentesi Gyárának szakmunkása: - Az a vita, amely az országban folyik, nagyon sokszínű, nagyon változatos. Jót is, rosszat is mondanak. Túlságosan sokat beszélünk a gazdaságban fellelhető problémákról, és néha elhallgatjuk politikai természetű gondjainkat, pedig a gazdasági problémáknak egy része politikai tévedéseinknek egyenes következménye. Felmerült a kérdés, hogy miért nem tárta fel a KB élesebben, időben az ország gazdasági nehézségeit. A párttagságot és pártonkívülieket 1986 végétől jónéhány sokkhatás érte. Ennek következményeként mind a pártonkívüliek, mind a párttagok között sok esetben tapasztalható, hogy megrendült a bizalom a párt és a kormány vezetőivel szemben.- Az állásfoglalás-tervezet alaphangvétele, beállítottsága, önkritikus okfejtése találkozott a párttagság rokonszenvével, ugyanakkor mindez többek véleménye szerint sem elegendő a lényegi változáshoz - mondotta a felszólaló, hozzátéve, hogy a végrehajtás garanciáit várják a párttagok.- A párt politikája mellett nehéz úgy érvelni, hogy az ideológiai megalapozottság hiányos, az alapelvek tisztázásra, finomításra szorulnak.

Bleier Katalin a továbbiakban javasolta, hogy az állásfoglalás sokkal határozottabban fogalmazza meg a bürokrácia, a megvesztegetés, a korrupció elleni fellépést, majd javasolta, hogy a megválasztandó Központi Bizottságban több munkás kapjon helyet.- Valósuljon meg a gyors, őszinte tájékoztatás a párton belül - mondotta.. Ha alsóbb szinten a döntéshozatal előtt nem kérjük ki a párttagság véleményét, akkor hogyan akarjuk elvárni, hogy álljon ki mellette, harcoljon annak következetes megvalósításáért.

Kifejtette, hogy bár évek óta hangoztatjuk a műszaki fejlesztés, tudományos kutatás fontosságát, mind a költségvetésből, mind a vállalati alapokból egyre kevesebb forrás áll rendelkezésre erre a célra. A vállalatok mozgástere minden óhaj ellenére gyakorlatilag beszűkült, az egyre nagyobb terhek a gazdasági tűrőképesség határát súrolják.- Általános az a vélemény - mondta -, hogy a kivezető út vélt módszereinek és eszközeinek hangoztatása helyett gyakorlati lépésekre, megfontolt, hosszú távú célokat szolgáló intézkedésekre van szükség.

Menyhárt Lajos, az MSZMP Debrecen Városi Bizottságának első titkára annak a véleményének adott hangot, hogy ha a Magyar Szocialista Munkáspárt az ország társadalmi, politikai életében betöltött vezető szerepének megfelelően vezényelni akarja a jelenlegi helyzet megoldását, akkor számba kell vennie a hangulati tényezőket, meg kell tanulnia a társadalmi atmoszféra kezelését, mert az emberek megnyerése nélkül nem lehet megoldást találni.

A mostani pártértekezlettől sokféle feladat megoldását váija a közvélemény, a párttagság. A várakozás kielégítésének az egyik eszköze az lehet, ha az országos pártértekezlet visszhangozni fogja a párttagság véleményét, azokat a véleményeket, amelyeket a múlt politikai „tanévben,, a párttagság a legkülönbözőbb viták kapcsán megfogalmazott.- A döntésre érett kérdések között az egyik leglényegesebbet, a politikai intézményrendszer korszerűsítését nem lehet tovább halogatni - mondotta ezután. - Ennek a korszerűsítésnek az iránya csak a demokratizálás lehet, mind a párton belül, mind az intézményrendszer egészében. Ennek rendkívül fontos eszköze lehet a felelős nyilvánosság. Történész vagyok, tanulmányaim és közéleti-politikai tapasztalataim alapján úgy tudom, hogy a létező szocializmus eddig centralizált politikai intézményrendszereket hozott létre. Ezek az intézményrendszerek egy adott fejlődési szakaszban alkalmasak voltak a szocializmusépítés beindítására, de a fejlődésnek ebben a stádiumában már működési zavarokkal küszködnek. Ahhoz, hogy az intézményrendszer parancsnoki hídján álló politikai szervezet - az adott esetben Magyarországon a Magyar Szocialista Munkáspárt- továbbra is vezényelni tudja a szocializmusépítés társadalmi programját, elkerülhetetlen ennek az intézményrendszernek a demokratizálása, hogy összhangban legyenek társadalmi céljaink és a politikai intézmény- rendszer jellege, habitusa.

A politikai és munkastílusváltásnál arra kell törekednünk, hogy ez a párt ne csak a munkás- osztályért politizáljon, hanem a munkásosztállyal együtt. Be kell vonni ezt az alapvető osztályt, és a társadalom minden dolgozó rétegét a politika alakításába, és akkor ez a kérdés, ami egy negyedszázaddal ezelőtti osztálykategória alapján fogalmazódik meg, más akusztikát nyer politit- kai szövegeinkben.

Dudla József, a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Pártbizottság első titkára az elmúlt időszak meghatározó élményt adó politikai vitáiról szólt, arról a féltő felelősségről és tenniakarásról, amellyel a párt tagsága múltunkat, helyzetünket, feladatainkat elemezte. A hibát ott követtük el- mondta -, amikor hagytunk eluralkodni egy furcsa kettősséget. Míg egyfelől számos friss, új, jó felismerés született az elméletben, másrészről ragaszkodtunk a változatlan értékrendhez, és áz azt közvetítő mechanizmusokhoz. Vagyis egyszerre voltunk reformerek és kozervatívak.

Borsod-Abaúj-Zemlén megyében koncentráltan jelentkeznek az egész országot nyomasztó ellentmondások - mondotta. - A helyi ipar szerkezetileg egyoldalú; a mezőgazdasági szövetkezetek háromnegyede kedvezőtlen természeti adottságok között dolgozik; a települések felének infrastruktújára, népességmegtartó gazdasági teljesítőképessége elégtelen. Felgyorsult a lakosság elvándorlása, s mind több az igen alacsony képzettségű ember.- Mi mégis a változásra voksolunk! - hangsúlyozta Dudla József. - Mert minél tovább tart a régió gazdasági eróziója, annál kedvezőtlenebbé válnak a megújulás anyagi és szellemi előfeltételei. Legiparosodottabb megyénkben most különösen érzéGyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke a pártértekezletet megelőző vitákról elmondta: azok hozzájárultak helyzetünk tisztázásához, a tennivalók számbavételéhez és kifejezésre juttatták a cselekvőkészséget és a tenniakarást.- Ezeket a vitákat alapjában a józanság, a felelősségérzet és az elkötelezettség jellemezte. Arról nem vitáztak, hogy szocializmus épüljön-e hazánkban, de arról igen, hogy a szocializmus miként épüljön, milyen legyen: Azt nem vitatták, hogy a párt vezesse-e a szocialista építőmunkát, de arról vitatkoztak, hogy a párt miként vezetheti azt a legeredményesebben. Nem vitatták szövetségi hovatartozásunkat, de vitatkoztak arról, hogyan lehetne a kapcsolatainkat gyümölcsözőbbé tenni.

A következőkben a párt megújulásától szólt, arról, hogy vezekelhetők az érdekkülönbségek és az érdekellentétek, s ezek egyeztetésének nehézségei. Nem törekedhetnek azonban mindenáron mindenkivel egyetértésre; ez cselekvésképtelenséget eredményezne. A pártmunkában is azt kell keresni, hogyan tudnak a pártszervek, a kommunisták magasabb emberi és társadalmi teljesítményt nyújtani.- A párt vezető szerepének modernizálása megkívánja a po- litikusság újratanulását, hogy miként lehet politikai mozgalomként befolyásolni a gazdasági, a társadalmi fejlődést. Mindennek igen fontos eszköze a nyíltság.

Kovács Géza, a szabolcsbákai tsz elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Szabolcs-Szatmár megyében a korábbi negatív tendenciák mára elviselhetetlen mértékben felfokozódtak. A megye lakossága mind türelmetlenebbül ítéli meg és kéri számon a megyei vezetésnek a kormányzati szervekkel együtt megtett - és mindeddig vajmi kevés eredményt hozó - intézkedéseit. Egyre határozottabban fogalmazódik meg az igény, hogy az emberek életét döntően befolyásoló foglalkoztatási gondok megoldására hosz- szabb és garantált gazdaságfejlesztési stratégiát kell kidolgozni. Ilyen lehet például, hogy az ország leginkább elmaradott határ menti térségeiben végbemenő gazdasági fejlesztések kedvezményben részesüljenek.

Karvalits Ferenc, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a gazdaság tartósan alacsony teljesítménye, az élet- színvonal visszaesése, egyes rétegek nehéz szociális viszonyai önvizsgálatra kell hogy késztessenek.- Nyilván azon lehet és kell is vitatkozni - folytatta -, hogy miben hibáztunk mi, a párt testületéi, vezetői. Nem szabad vitatkozni ugyanakkor azon, hogy miben hibázott a bányász, a kohász, a kombájnos, az orvos, hiszen ők - néhány kivételtől eltekintve - tiszteletet érdemlően tették kötelességüket.

A végrehajtásban dolgozó vezetőkről szólva a többi között elmondta:- A felelősségünket mindenekelőtt abban látom, hogy a gazdaság- és társadalompolitika hibái, tévedései a gyakorlatban szinte maradék nélkül érvényesülhettek. Nem feszegettük, hogy a reformszemlélet leszűkült a gazdaság szférájára és a pártban, a politikai intézményekben a viszonyok egyre inkább ellentétbe kerültek a fejlődéssel.

Ezután a párt belső életével kapcsolatban kifejtette:- Meggyőződésem, hogy a társadalomnak nem egyszerűen működőképes pártra, hanem dinamikus, cselekvéseiben mindig konzekvens, határozott és eredményeket is felmutatni képes pártra van szüksége. A társadalom progresszív erői is várják annak bizonyítékát, hogy nemcsak reformszándékaink vannak, hanem a cselekvés garanciáit, ki- kényszerítő mechanizmusait is beépítjük nemcsak a gazdaság, hanem a politikai intézmény- rendszer működésébe is.

bára tegye.

tő szerepének betöltéséhez szükség van eszmei, politkai, szervezeti és cselekvési egységére.

A pártegység igazi próbája a cselekvés, a határozatok végrehajtása, mert akkor derül ki, hogy csakugyan egységre jutottunk-e. Az egység erősödésének ma különösen fontos követelménye a pártszervek és -szervezetek önállóságának növelése és ezzel párhuzamosan a kommunisták önálló gondolkodása, felelősségvállalása és cselekvése. Természetesen a nézetek és tettek sokféleségével a párton belül is számolnunk kell, hiszen egy sok százezres létszámú szervezetet nem lehet úgy tekinteni, mintha annak tagjai beprogramozott automaták lennének. De arra szükség van, hogy az alapkérdésekben, a párt politikájának elfogadásában, annak hirdetésében,

(Folytatás a 6. oldalon)

A küldöttek között előtérben Stadinger István, a fővárosi tanács általános elnökhelyettese és Villányi Miklós pénzügyminiszter

Gyenes András felszólalása

Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke a küldöttekkel beszélget a pártértekezlet szünetében