Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

6.

NÉPÚJSÁG, 1988. május 21., szombat

(Folytatás az 5. oldalról)

képviseletében és védekezésében egyetértés legyen, és nem utolsó sorban a közös elvek és akarat alapján egyirányba hatóan cselekedjünk.- Az állásfoglalás-tervezet megerősíti, hogy a demokratikus centralizmus pártunknak továbbra is fontos működési elve. Helyeseljük a Központi Bizottságnak azt a véleményét, hogy ennek az elvnek korszerű értelmezése és gyakorlati alkalmazása még további munkát igényel. Ez azért szükséges, mert az utóbbi időben gyakran találkozunk a demokratikus centralizmus eltérő magyarázásával, sőt félremagyarázásával is.

Hallani olyan véleményeket, hogy „nálunk az a baj, hogy túlságosan nagy a demokrácia”, s akik ezt mondják, ebben látják minden lazaság okát. Mások arról panaszkodnak, hogy túlzott a centralizmus. Vannak, akik a demokratikus centralizmust a ’’kemény kéz” eszközének vélik, ami szerintük egyet jelent a központi szervek akaratának tűzzel- vassal történő érvényesítésével. Megint mások szerint a demokratizmus a helyi döntésekre, a centralizmus pedig a központi határozatokra vonatkozik. Ezeken a csapásokon haladva egyesek eljutnak odáig, hogy „nincs is már szükség a pártban a demokratikus centralizmusra”, mert úgymond „elavult, anakronisztikus”, a szektás, dogmatikus idők csökevénye.Az ilyen nézetek természetesen elfogadhatatlanok, mert anarchiához vezetnének.

A továbbiakban a többségi döntés elvének érvényesítéséről, a kisebbségi vélemény fenntartásának lehetőségéről beszélt: -Indokolt - mondotta a többi között -, hogy a kisebbség véleményét gondosan mérlegeljük, de azt sem kell kizárni, hogy a kisebbségben maradtak újólag átgondolva álláspontjukat, eljussanak annak korrigálásához. Ezzel azt akarom mondani, hogy nemcsak a többségi vélemény helyességében „illik” kételkedni. Mint minden másnak, a kisebbség szerepének eltúlzása is veszélyekkel járhat, többek között azzal, hogy akadnak, akik eljutnak akár a frakciók szabadságának hirdetéséhez.

A demokratikus centralizmus fontos követelménye, hogy a különböző vezetési szintek hatás- és jogköre, valamint felelőssége egyérételmű, világos legyen. Ami a központi szervek funkciója és felelőssége, azt nem lehet áthárítani és számonkénti az alsóbb szinteken. Ugyanakkor az egyes kollektívák, vezetők sem hibáztathatják a központi vezetést akkor, ha nem tesznek eleget saját feladatuknak, ha nem élnek jogkörükkel, ha nem vállalják a felelősséget.- A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a tapasztalata, hogy pártunk tagságának döntő többsége eleget tesz önként vállalt kötelezettségeinek, gyakorolja jogait és nehezebb körülmények között is becsülettel teljesíti kötelességét. Az egész pártra árnyékot vet azonban annak a kisebb hányadnak a magatartása, amely lazítja, sőt megsérti a párt fegyelmét. Sajnos, róluk sokkal többet beszélnek, mint azokról, akik fegyelmezetten élnek és dolgoznak. Ha a számokat nézzük - mármint azt, hogy hány párttagot vonunk felelősségre - ez a taglétszámnak kis töredéke, 0,6-0,8 százaléka, számszerűleg mintegy évi 6000 fő körül mozog.

Miközben látjuk és méltányoljuk a jó példákat, azt sem hallgathatjuk el, hogy lazult a pártfegyelem, ami megmutatkozik eszmei, politikai megnyitvánulásokban és etikai kérdésekben is. Nőtt azoknak a száma, akik nem vállalják a párt politikája melletti nyílt kiállást, a politika védelmét, cselekvő támogatását. Akadtak olyan párttagok is, akik a párt politikájával szembehelyezkedtek, a párt ügyeit illetéktelen körökben vitatták. A jószándékú figyelmeztetés, sőt pártbüntetés sem bizonyult eredményesnek, s ezért nem maradhattak soraink között.

Sajnos, az erkölcsi lazulás a párttagok egy részét is érinti. Körükben is előfordul munka nélküli jövedelemszerzés, spekuláció, ügyeskedés, megvesztegethetőség, a közös vagyon tékozlása, jogtalan előnyök igénylése és elfogadása. A párttagság és a közvélemény különösen elítéli, ha ezekben vezető beosztású személyek a vétkesek. Akik ilyen cselekményeket követnek el, azok az anyagi kár mellett súlyos politikai kárt is okoznak.

A Központi Ellenőrző Bizottság álláspontja, hogy a jövőben az eddiginél is következetesebben es szigorúbban kell eljárni mindazokkal szemben, akik visz- szaélésekkel rontják a közmorált, sértik a pártfegyelmet. A számonkérés elodázása, a vétkesek mentegetése, az elnézés és a megalkuvás nem tűrhető el. Változatlan álláspontunk az is, hogy a fegyelem erősítésének nélkülözhetetlen eszköze a rendszeres ellenőrzés.

A párt vezető erejét úgy őrizhetjük és erősíthetjük, s a párt iránti bizalmat újból és újból úgy nyerhetjük meg, ha a párttagok példamutatóak a fegyelem, a rend betartásában, ha becsülettel eleget tesznek a párt és a társadalom szabta követelményeknek. A kommunisták személyes példája, tisztessége, elkötelezettsége pártunknak mindig erőssége volt és az marad a jövőben is - mondotta befejezésül.

Fejesné Jenei Csilla, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója elöljáróban kiemelte: — Azt hiszem, mindannyian elfogadjuk, hogy az ifjúság jelenti a jövőt, viszont a mai ifjúságpolitika tovább folytatása az ország jövőjét teheti tönkre.

Felszólalásában azt elemezte, hogy nem könnyű ma párttag hallgatónak lenni az egyetemen: — Nehezen lehet olyan politika mellett érvelni, amelynek nem ismerjük sem a szándékát, sem az indítékait, és amely nem ad meggyőző választ napi problémáinkra. Különösen nehéz dolog ez akkor, ha sok kérdésben a párt- határozatok és KB-állásfoglalá- sok nem is jutnak el az egyes párttagokhoz, meghozatalukban személyes beleszólási lehetőségünk nincs, így sokszor mi magunk sem vagyunk igazán meggyőződve helyességükről. Ha elfogadjuk — és kérem, hogy fogadjuk el -, hogy a párt vezető szerepét nem adminisztratív eszközökkel, hanem tagjain keresztül, meggyőzés útján kívánja a jövőben gyakorolni, akkor ennek a feltételeit is meg kell teremteni. Aktívan politizálni helyi szinten is csak információk birtokában lehet. Addig, amíg titkos párthatározatok léteznek, illúzió bármiféle demokratikus döntéshozó mechanizmusról beszélni. Szomorú dolognak tartom, hogy pártértekezleti küldöttnek kell lennem ahhoz, hogy megtudjam, létezik a Politikai Bizottságnak egy, a felsőoktatásról szóló határozata. Hasonló a helyzet a nemrégiben alakult politikai célú ifjúsági szervezettel kapcsolatban is. Annyit tudunk, hogy szerveződését törvénytelennek titulálták, de azt nem tudjuk, hogy mi ezzel kapcsolatban a hivatalos állásfoglalás. Egy azonban biztos: programjuk van, amivel nekünk vitatkoznunk kellene, és ehhez a csöppet sem könnyű feladathoz eddig nem kaptunk segítséget.

A továbbiakban azt a véleményét hangsúlyozta, hogy a KISZ a párt ifjúsági szervezete, de nem kellene, hogy az egyedüli iljúsági tömegszervezet legyen. Ez már ma is így van, legfeljebb a többi szervezet egyéb — szakmai vagy közösségi — tevékenysége mellett, de korántsem mellékesen, politizál. Azért sem lenne jó csírájában elfojtani minden ilyen szerveződést, mert hiszen ezek teremthetik meg egy későbbi pluralista társadalom alapját. Itt természetesen nemcsak az ifjúságról van szó. A jelenlegi politikai intézményrendszer reformja során főleg a népfront és a szak- szervezetek, a független, alulról jövő szakszervezetek kaphatnak fontos szerepet egyfajta ellenpólus kialakításában.

Kázsmér János, a Videoton Elektronikai Vállalat vezérigazgatója a gyár kommunistáinak véleményét tolmácsolva elmondta:

— Nem érezzük biztonságban magunkat az állandó gazdasági környezet- és szemléletváltozások miatt. A szavak gyakran mást mondanak, mint a tettek. Az állásfoglalás-tervezet célkitűzései ugyan megnyugtatóan hatnak kétségeinkre, de a végrehajthatóság garanciáinak hiánya bizalmatlanságot kelt. Mind többen csak a szervezetek, az intézményrendszer, a struktúra, a személyi feltételek radikális megváltoztatásában látják a garanciákat. Párttagságunk azt várja a pártértekezlettől, hogy egyértelmű, világos állásfoglalásával, szervezeti, személyi változásokkal helyreállítsa a párt tekintélyét, újratermelje a társadalom hitét a párt politikája iránt. Fejér megye kommunistái igénylik, támogatják, hogy a párt őrizze meg szocialista értékeinket: a népi hatalmat, a termelőeszközök meghatározó részének társadalmi tulajdonát, és erősítse a szocialista demokráciát.

Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára felszólalásában hangoztatta: az új gondolkodás- mód nélkülözhetetlen a szocializmus vonzó, humanista céljainak megvalósításához, nem jöhet létre parancsra, nem lehet csupán néhány ember alkotása, nem alakulhat ki máról holnapra. Az új gondolkodásmódot a társadalom valamennyi rétegében meglévő szellemi erő alkotó kibontakoztatása alakíthatja ki és teheti hatékonnyá.

Ebből kiindulva szólt arról: ma mindenütt előtérbe kerül a művelt, kezdeményező, szuverén gondolkodású, innovációra, együttműködésre képes, kockázatot vállaló személyiség. El kell ismerni, a hazai társadalmi légkör hosszú időn át nem kedvezett ennek a típusnak sem a gazdaságban, sem a politikában. Ma jobb ugyan a helyzet, de az elmaradás nagy, és sok mulasztást kell pótolni.

Látni kell, a mai értelmiség arculatát a humán értelmiség mellett döntő módon határozza meg az anyagi javak termelésében közvetlenül résztvevő műszaki és agrár értelmiség, továbbá a fizikai munkát is végző ipari és mezőgazdasági munkásértelmiség.

Fontosnak tartotta, hogy a magyar értelmiség, a szellemi munkások nagy többsége az elmúlt évtizedekben jelentős munkát végzett; kiemelkedő tudományos, műszaki és művészeti alkotásokkal gazdagította hazánkat. Ezért is halogatás nélkül hozzá kell kezdeni a szellemi alkotó munka feltételeinek megjavításához, és érzékelhető fordulatot kell elérni.

Az értelmiségpolitika megújításának szolgálnia kell a „humán erőforrás,, sokoldalú hasznosítását, mivel nélküle a társadalmi, gazdasági kibontakozás nem valósítható meg.

Az eddigi késlelkedés, amelynek okai között nemcsak a helyzetfelismerés bizonytalanságai, hanem a feladatok rangsorolásában érvényesülő rövid távú szemlélet és a mindennapi gondok nyomasztó súlya is ott van, jelentős károkat okozott. Szavakban, deklarációkban ugyan nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező fontossága, a gyakorlatban azonban nem történtek igazi, átütő erejű lépések.

Az emberi tényező formálásában meghatározó szerepe van az iskolai oktató-nevelő munkának, amelynek színvonalától, hatásosságától függ mindaz, ami a későbbi életvitel, életstílus kialakításában döntő szerepet játszik. A felsőoktatás kiemelkedően fontos társadalmi, gazdasági funkciója ma mindenki számára világos.

A magyar oktatási intézmények munkáját a nemzetközi közvélemény több területen kedvezően minősíti. A természettudományok tanításának eredményességére vonatkozó nemzetközi vizsgálatok szerint a magyar középiskolások az élmezőnyben foglalnak helyet. Jó a vélemény az agrár-felsőoktatásról, az orvosképzésről. Mindez azonban nem nyugtathat meg bennünket. Tapasztaljuk, hogy nem javult kielégítő mértékben az oktatás eredményessége, romlott felszereltsége, elmaradtak az előirányzott fejlesztések, de késlekedtek a szervezeti és tartalmi korszerűsítést szolgáló — az anyagi feltételektől kevésbé

függő — intézkedések is — mondotta.

Az oktatást — a népgazdaság szelektív fejlesztése szempontjából — „húzóágazatnak,, kell tekinteni, és minél hamarabb ennek megfelelően kell biztosítani ellátottságát is. A gazdaság szerkezetváltásának kényszere sürgeti a szerkezetváltást az oktatásban is. Az iskolarendszer fejlesztése mellett nagy figyelmet kell fordítani az átképzésre és a továbbképzésre, a tanfolyami szakoktatásra.

A gazdasági eredményektől nyilván nem függetlenül, de minél előbb növelni kell a felsőoktatás korszerűsítésére fordítható összegeket, és fokozatosan emelni kell a hallgatói létszámot is.

A fejlesztés megvalósításához természetesen nélkülözhetetlen a pénz, de önmagában nem elegendő. A pénz mellett, vele egyenrangú fontos tényező a felsőoktatási intézmények belső fejlesztésére irányuló tevékenye ség.

A tudományos kutatásokról szólva kifejtette: a jövőben megkülönböztetettfigyelmet kell fordítani az alapkutatásokra, amelyek — sajnálatos módon — az utóbbi időben visszaszorultak. Ezen a területen sok kiváló magyar kutató működik, érdekünk és kötelességünk munkájuk támogatása.

A továbbiakban hangsúlyozta: a kultúrpolitika reformja elképzelhetetlen a kultúra demokratizálása nélkül, amelynek alapvető célja, hogy a művelődési lehetőségek, a kulturális értékek legszélesebb körben jussanak el a társadalom minden csoportjához, rétegéhez, valamennyi állampolgárhoz. Szakítani kell azzal a szemlélettel és gyakorlattal, amely szerint az államigazgatás önmagában elég bölcs ahhoz, hogy képviselje a társadalom és valamennyi közössége érdekeit. Ki kell alakítani az oktatási és művelődési intézmények demokratikus irányításának új formáit és testületi kereteit.

Fontos feladatként jelölte meg a párt új kultúrpolitikai koncepciójának kidolgozását, amelynek az új helyzethez igazodóan foglalkoznia kell a művelődés társadalmi szerepével, feltételeivel és intézményeivel; és újfelfogásban meg kell határoznia a tudományos kutatás, az oktatás, a művészet egymással is összefüggő fejlődési folyamatainak politikai kezelésére vonatkozó főbb elveket.

Antalóczy Albert, a Komárom Megyei Pártbizottság első titkára felszólalásában megállapította:- A vitákban egyértelműen megfogalmazódott, hogy a demokratikus centralizmusban a hangsúly most a demokratizmus szélesítésére, az önállóság továbbfejlesztésére kerüljön - mondotta. A párt megújulása fontos elemének tartjuk a döntési rendszer korszerűsítését, a döntési folyamat gyorsítását és demokratikus vonásainak erősítését. A kádermunkában is nyíltságra, fiatalításra, a kölcsönös képviselet jelenlegi merev formáinak oldására, a két ciklus gyakorlatának általános bevezetésére van szükség. A megyei pártbizottság véleményére alapozva azt javasoljuk, hogy ez az elv a XII. kongresz- szustól számítva lépjen érvénybe. Ezt követően a megye pártközvéleményét széles körben foglalkoztató gazdasági gondról, a szénbányászatról szólt.

Letovai Ildikó, a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottságának titkára hangsúlyozta, hogy a pártértekezletre való felkészülés időszakában a mozgalom - éppen jellegénél fogva - újra széles tömegekhez jutott el. Felelősen, öntevékenyen, a cselekvés jegyében törekedett rá, hogy a párt, a politikai intézményrendszer működéséről, továbbfejlesztéséről javaslatokat tegyen. Szerinte nem véletlen, hogy e tömegszervezet napjainkban nyitottabbá válik a gazdaság kérdései iránt, s nem véletlen az sem, hogy újra felértékelődött a lakóhelyi politikai munka szerepe. A korábbi illúziót, amely szerint a munkahely mindent megold, napjainkra az élet megcáfolta.

Pénteken este a nemzetközi sajtóközpontban Barabás János, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese köszöntötte a pártértekezletről tudósító újságírókat - 30 országból 221-en érkeztek -, majd Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára adott tájékoztatást a pártértekezlet első napjáról.

Bevezetőben kiemelte: az értekezlet fő feladata, hogy egy állásfoglalásban kifejezett programot fogadjon el, s a párt élére olyan vezető szerveket válasszon, amelyek alkalmasak arra, hogy ennek az állás foglalásnak a megvalósítását vezessék, irányítsák. - Ha röviden jellemezni akarnám Kádár János bevezető beszédét, akkor három szót használnék: fordulat, reform, megújulás. Fordulat a társadalom teljesítményében, a társadalom aktivitásában, fordulat társadalmi életünk minden területén. Reform, amely biztosítja ezt a fordulatot, tehát programszerűen megfogalmazza a fordulat követelményeit

Felszólalásának további részében arról beszélt, hogy ma az állampolgárok rész vétele meghatározó a célok megjelölésében, a feladatok megoldásában.

Pataki Attila, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat pártbizottságának titkára elmondta, hogy korábbi tapasztalatai szerint a tagság véleményére, észrevételeire rendre elmaradtak a világos, egyértelmű válaszok. Pedig fontos, hogy a véleménynyilvánításnak hatása is legyen, mégpedig olymódon, hogy azt vagy elfogadják, vagy megfelelő indokolással elutasítják.

Példaként említette a megyei pártbizottságok információs rendszer csatornáin át befolyt véleményeket, őszinte, a bajokat nem elkendőző összegzések ezek. Évek óta tálalják a párttagság hangulatát, véleményét, és a válaszok az intézkedések mégis elmaradtak.

Szabó István, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára rámutatott: a párt egységével akcióképességével elméleti és gyakorlati szempontból különösen időszerű foglalkozni. A tagság ugyanis a tagkönyvcsere időszakába elindított eszmecsere, majd az azt követő viták során úgy Ítélte meg, hogy a párt mint vezető erő meggyengült, a gazdaság kritikus, nehéz helyzetbe került. Ennek következtében - sok egyéb gond mellett - megélhetési, foglalkoztatási bajokkal kell szembenézni, együttélni. Társadalmi méretekben elsősorban ezért erősödött meg a kritika, alakult ki sokak részéről a bizalmatlanság, a kétkedés, vett erőt az elbizonytalanodás. Ez a. párton belül is hatott, lefékezte az ütemes, egységes cselekvés kibontakozását.

A pártegység megújításában a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a pártértekezlet olyan döntést hozzon, amely fő vonalaiban tükrözi a tagság korábbi hónapokban tett javaslatait, kifejezi a tettrekész és konstruktív erők szándékát, amiért dolgozni, küzdeni valóban érdemes.

Az országos pártértekezlet Szabó István felszólalásával befejezte első munkanapját; a vita szombaton reggel 9 órakor folytatódik. (MTI)

minden területre; nemcsak a gazdasági, hanem a politikai intézményrendszer - a társadalmi szervezetek, a törvényhozás, a kormányzati munka - területére. A harmadik szó a megújulás. A megújulás számunkra most azt jelenti: ahhoz, hogy ilyen nagy követelményeknek egy nehéz helyzetben, összetett, bonyolult kérdésekkel foglalkozó társadalomban meg tudjunk felelni, a párt teljes megújítására van szükség. Arra, hogy a párt adminisztratív és kormányzati jellegű tevékenység helyett elvi, politikai és mozgalmi eszközökkel befolyásolja a társadalmat, hasson a különböző intézményekre annak érdekében, hogy tovább tudjuk folytatni a szocialista társadalom építését.

A másik jellemzője a mai napnak, hogy a huszonegy felszólalás igen sokszínű képet mutatott. Sokszínűséget hangban, megfogalmazásban, jelzőkben, helyzetértékelésben és jónéhányszor a következtetésekben is. Mitől ez a sokszínűség? Természetesen elsősorban a valóságunkat tükrözi.

Berecz János sajtóértekezlete

Sajtónegvedóra a tanácskozás i szünetében