Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1988. május 21., szombat

(Folytatás a 3. oldalról)

Javítani kell a párt és a közélet tisztaságát, a feddhetetlenség, az összeférhetetlenség érvényesítését. Ezek nélkül nincs hitele sem az egyénnek, sem az intézményeknek.

Joggal igényli a tagság a kommunista közösségekhez méltó légkört és magatartást, az egymás iránti figyelmet és segítő szándékot, az elvszerű viszonyt, a tiszta emberi kapcsolatokat.

Meggyőződésünk, hogy belső rendjében, működési elveiben és normáiban is példamutató párt lehet csak olyan nemzeti integrátor, amely a napjainkra megy- gyengült társadalmi közmegegyezést ismét felerősíti és megszilárdítja. A budapesti kommunisták az ilyen szellemű kibontakozás és megújulás hívei. Ma még nem késő, jó eséllyel indulhatunk egy ilyen cél felé — mondotta befejezésül Havasi Ferenc.

Panker Mihály, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár géplakatosa, fődarusa: — Hadd kezdjem azzal, ami környezetemben is foglalkoztatja a munkásembereket, úgy is mondhatom, most már hosszabb ideje nyugtalanít bennünket. Olyan viták zajlanak és olyan vélemények is elhangzanak, melyek megkérdőjelezik szocialista társadalmunk alapvető értékeit és eddigi eredményeit, azon tényezők szerepét igyekeznek kisebbíteni, amelyek nélkül országunk a jelenlegi szintet nem érhette volna el. En a kérdést úgy teszem fel — munkatársaim nevében is —, hogy helyes irányba halad-e társadalmunk, milyen lesz az a szocializmus, amelyben leértékelődhetnek és bizonytalan helyzetbe kerülhetnek szorgalmasan dolgozó munkáskollektívák, amelyben a későbbi időkre egyre kisebb biztonsággal kiszámítható az egyének szerepe és helye.- Olyan vállalat dolgozója vagyok, ahol egyikünkben sem merül fel, hogy megoldhatók-e a vállalat VII. ötéves tervi célkitűzései. Az viszont már igen, hogy mire van szükség ehhez, hogyan, milyen részfeladatok megoldásával juthatunk el a tervezett célokhoz.- Az okosan gondolkodó munkás egyetért azzal, hogy a RABA nem sajnálja a milliókat, hogy évente több ezer embert készítsen fel az új technika fogadására, még akkor is, ha sokakat erővel győz meg a tanulás, ismeretbővítés fontosságáról. El kell oda jutnunk, hogy természetes igény legyen a folyamatos megújulásra törekvés annak érdekében, hogy helyt tudjunk állni a napi feladatok teljesítésében.

Csak a magabiztosság, az erkölcsi tartás, a nehézségek megoldásában bizonyított kitartás és közös küzdelem kelt igazi szimpátiát az emberekben. Sokunk nevében mondom: mi nem vagyunk hajlandók támogatni semmi olyan elképzelést, ami a párt vezető szerepét csökkentené, ami gyengítené a közmegegyezésen alapuló munkáshatalmat és ezen keresztül gátolná vagy megkérdőjelezné a céljainkat. Ezért a vitáknak is megfelelő mederben kellene folyniuk. Tartozzon hozzá gyakorlatunkhoz a vita, a helyes megoldások keresése, de az alapkérdésekben végre jó lenne egyetérteni, az energiánk nagy részét pedig az értékteremtő munkára fordítsuk.

Ne haragudjanak, de én nem tudom elfogadni, hogy az elkövetett hibákért mindenki egyfor- . mán felelős, a munkások is. Az ország nagy gondjainak megoldását mi elsősorban fegyelmezett munkával tudjuk segíteni, de nem döntöttünk és nem is dönthetjük el dollár-milliók felhasználását, nem mi változtathatjuk meg az ipar szerkezetét, de azt viszont követeljük, hogy ezekben a kérdésekben azok döntsenek, akik értenek hozzá.

Szabó Tamásné, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank kiskunhalasi fiókjának vezetője kifejtette: én magam a változás iránti igényt elemi erejűnek érzem, a felülről vezérelt reformokat hétköznapi hatásaikban kevésnek tartom.

A továbbiakban a gazdaság helyzetéről, a piaci törvények ön- szabályozó szerepének érvényesítéséről szólt. Kiemelte, hogy az érdekeltségtől sarkallt

erőfeszítések hatása semmi mással sem helyettesíthető. Fontos, hogy ne csak mondjuk, de tegyük is meg; a nagyobb teljesítmény a vállalatnál és a dolgozónál egyaránt nagyobb helyben maradó hasznot eredményezzen. És ha ehhez ma az kell, hogy a költség- vetés fogja vissza fogyasztását, akkor ezt tegye meg jövőnk érdekében.

Végül az állásfoglalás-tervezet problémaköreihez szólva azt a kívánságát fejezte ki, hogy a megoldások közül a pártértekezlet a radikálisabb lépéseket válassza.

— Kivel tart ma, s milyen a magyar ifjúság? — tette fel a kérdést Hámori Csaba, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, majd az ifjúság számára meghatározó területek helyzetét ecsetelte. 1980 óta csaknem 90 ezerrel csökkent hazánk népessége, ugyanakkor ennek négyszeresével a harminc éven aluliak száma. Az oktatásügy neki-nekilendülő majd alábbhagyó reformhullámai és az anyagi feltételek fájdalmas hiánya oda vezetett, hogy ma is minden huszadik pedagógus képesítés nélküli, hogy miközben évente csak 24 ezren szereznek felsőfokú diplomát, csaknem 10 ezren az általános iskolát sem fejezik be. Gond az elhelyezkedés is. Napjainkban összességében kevesebb munkahelyet kínálnak a gazdálkodó szervezetek, mint ahányon tanulmányaikat befejezik. A lakáshoz jutás gondjairól szólva kifejtette: a családok 20 százalékának házasságkötés után öt évvel még nincs önálló otthona. Az áremelkedés olyan mértékű, hogy egy kisméretű lakótelepi lakás árának éves növekedése nagyobb, mint egy pályakezdő teljes évi jövedelme. E réteg reálbére a hetvenes évek eleje óta lényegében nem változott, ugyanakkor az ötven-hatvan éveseké megkétszereződött. Nehezebbé vált a gyermeknevelés is. A fiatalok közéleti szerepének és vezetővé válási esélyeinek gyengülését vázolva felhívta a figyelmet arra, hogy a népképviseleti és politikai testületekben a vezetők között ma alig találni harminc év alattit.

— E folyamatok gyors megváltoztatására számítani irreális, hiszen felelős politika a következő esztendőkre nagy ígéreteket nem tehet. E gondokra azonban nem lehet külön ifjúsági választ adni, mert az nem illeszkedne a reformfolyamatba, s ezek nemcsak az ifjúság, hanem az egész társadalom gondjai. Változást csak nagyobb társadalmi teljesítménnyel, a gazdasági és társadalmi reformot meggyorsítva, a magyar szocializmust alapvetően átalakítva, hatékonyabbá és de- mokratikusabbá téve remélhetünk. Egy átfogó reform révén a fiatalok java, tehát a nagyobb tudású, szorgalmú, vállalkozó kedvű emberek kerülnek jobb helyzetbe, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Az ifjúság a perspektívát adó, a gyors és határozott változásokban érdekelt. Nem külön az ifjúság érdekeit szolgáló, hanem jövő-orientált társadalmat akarunk — szögezte le a KISZ KB első titkára. Ehhez a tudás, a munka, a teljesítmény, a vállalkozókészség értékét kell erősíteni. Már ma tenni kell a felsőoktatás és a lakásgazdálkodás hosz- szutávu fejlesztése érdekében; e területeken vannak javaslataink is, amelyek a szükséges szerkezetátalakításnak megfelelően keresnek megoldást.

A politikai intézményrendszer reformjáról szólva leszögezte: csak a társadalmi szervezetek határozott, önálló arculatú, nyilvános érdekképviselete adhat választ arra a dilemmára, hogyegy- pártrendszerünk körülményei között hogyan lehet a tévedés kockázatát minimálisra szorítani, miként lehet megvalósítani a szocialista politikai pluralizmust. Az olyan párt vonzó az ifjúság számára, amely dinamikusan politizál, amelynek a szervezetei is politizálnak. A fiatalok iránti nagyobb türelemre, a közéleti mozgástér bővítésére van szükség.

— A KISZ az utóbbi években markánsabban, harcosabban politizál, aminek a párt, a társadalom és az ifjúság nagyobb részében jó a visszhangja, másoknál viszont megütközést kelt — állapítottta meg Hámori Csaba, javasolva az állásfoglalás-tervezet azon tételének megerősítését, amely e politikai gyakorlat folytatására bíztatja az ifjúsági szövetséget. A KISZ-munka gyengeségeiről szólva kiemelte: tömegmunkánk, gyakorlati szervezőmunkánk több ifjúsági rétegben gyenge, az elmúlt években teret vesztettünk a nagy egyetemeken, a húszévesek körében gyengébbek pozícióink, mint a

harmincasok között. A KISZ- ben megvan a szándék a belülről induló bátor átalakulásra, az ifjúság tagoltságának jobban megfelelő mozgalmi keretek megteremtésére.-A párt és a társadalom egészét átható politikai fordulatra van szükség. A KISZ az elmúlt időszakban arra törekedett, hogy a fiatalok reális viszonyt alakítsanak ki a helyzethez és a mostani tanácskozáshoz. Ennek jegyében zajlottak le a tömegeket megmozgató vitáik. Az ifjúságnak és

az egész társadalomnak ma mindennél inkább perspektívára, belátható, vonzó szocialista perspektívára van szüksége. Amikor nagyobb társadalmi teljesítményt, munkafegyelmet, szigorúságot igénylünk, ezzel egyidejűleg és ezt szolgálva több demokráciát is sürgetünk. Teljesítéséhez a magyar szocializmus nagy horderejű átalakítására van szükség. Most egyszerre adott ehhez a kényszer és a lehetőség. Ne szalasszuk el! — mondotta befejezésül Hámori Csaba.

Rajki Sándorné hozzászólása

Tisztelt pártértekezlet!

Kedves Elvtársak!

Heves megye küldötteként képviselem a Gagarin Hőerőmű 400 párttagját is, ahol kilenc éve vagyok az üzemi pártbizottság titkára.

Az elmúlt időszak, különösen az utóbbi félév rendkívül sok és felelősségteljes feladatot rótt ránk. Mi ezt becsülettel, legjobb tudásunk szerint, de nem mindig a legnagyobb megelégedésünkre végeztük el. Mielőtt a pártértekezlet munkájához kapcsolódnék szeretném itt is határozottan kérni a Központi Bizottságot, tegye lehetővé számunkra, hogy minden további vitához egyrészt felkészülhessünk, nemcsak a gyakorlat tapasztalataival, hanem az elmélet megismerésével is, másrészt a vitaanyagok világosan fogalmazzák meg a politikai szándékokat, a helyzet reálisabb bemutatásával, a majdani döntés következmémyeinek számbavehetőségévél.

Szeretnénk ezentúl elkerülni a kapkodással, a felkészületlenség érzetével együttjáró bizonytalanságot és ingerültséget, szeretnénk az ügy érdekében igényes partnerek lenni minden vitában.

Az elmúlt időszakot mi nemcsak véleményünk, politikai igényeink, kritikai észrevételeink megfogalmazására használtuk fel. A vita módot adott arra is, hogy szembesüljünk a saját felelősségünkkel, számbavegyük miben és mennyire vagyunk egységesek, cselekvőkészek. Lényeges volt, hogy jól méijük fel a párttagok, de a pártonkivüliek közérzetét, hangulatát is.

Amikor ebben munkálkodtunk, megkérdeztem az egyik alapszervezeti párttitkárt, nálatok hogy vélekednek a párttagok? Milyen a hangulat?

Azt mondja, nekünk kétféle közérzetünk van: van egy állam- polgári és van egy gagarinos.

Az előbbi rendkívül rossz, aggasztó, a másik kifejezetten jó. Mi az utóbbira is kerestünk magyarázatot.

Egyetértettünk abban, hogy nem vagyunk rendkívüli emberek, a szerencse sem tolta soha a szekerünket. Sok hibával, gyötrődéssel, vitával — néha veszekedéssel — dolgozunk. Nem vagyunk sziget, itt is találkozunk mindazzal, ami miatt rossz az állampolgári közérzetünk. De soha nem adtuk fel azt, amit szükségesnek, amit értékesnek tartottunk, amit mi a szocialista társadalomhoz, a szocialista nagyüzemhez és a szocialista emberhez hozzátartozónak tartottunk. Döntöttünk abban, ami a mi dolgunk és ami időszerű volt. Ezért van és lesz is munkánk, biztos megélhetésünk.

Mi hittünk abban, hogy a párt- szervezetek elvi-politikai eszközökkel ugyan, de sikeresebben dolgozhatnak. Ennek azonban feltételei vannak. Például politikailag művelt, erkölcsileg tiszta vezetők a pártban is, meggyőződésében erős párttagság, minél nagyobb nyitottság, nyilvánosság minden kérdésben, amely megöli a formalizmust, a bürokráciát, a szubjektivizmust, egymáshoz rendeli a szavakat és a cselekedeteket.

Szerencsére párttagságunk nem tűrte el a szólamokat, a mellébeszélést.

Nem álltunk be a szocialista brigádmozgalmat elsiratók közé. Igaz, ki kellett mondani, hogy ez ma már nem munkaverseny. A munkát elő kell készíteni, meg kell szervezni és jól kell elvégezni.

Versenyezni nem kell. De kellenek szocialista kollektívák, egymásra figyelő, egymást segítő, egymástól jó munkát, erkölcsi tartást követelő emberek.

Mi védelmünkbe vesszük ezeket a megharcolt értékeket, a sajátunkat is, az országét is. Egységünk és önbizalmunk legfőbb forrásai ezek.

Ezért van az, hogy teljesen azonosan mint Heves megye párttagsága és pártonkivüli közvéleményének jelentős része — az elmúlt félév politikai vitáiban egy sor kérdésre egyértelmű választ adtunk.

1. ^ Mi meg vagyunk győződve arról, nem tévedtek azok, akik hazánk jövőjét a szocialista társadalom felépítésével látták biztosítottnak. A stabilizációt, a kibontakozást is szocialista alapokon tartjuk megvalósíthatónak. Életbevágóan fontos azonban, hogy ezt megfelelő mozgásterű, a társadalom egészére kiható reformok biztosítsák.

2. ) Társadalmi fejlődésünk eddigi tapasztalatai azt bizonyították számunkra, hogy az MSZMP egypártrendszer keretén belül is képes betölteni hivatását, ha tudományos elméletére, a munkásosztály és a tömegek tapasztalataira épül tevékenysége, ha magasfokú szervezettséggel, hatékonyan működik, tagságával közösen kialakított nyílt, elvi politikát folytat, ha munkáját és tevékenységét történelmi folyamatban vizsgálja, de azokat korunk kihívásaihoz méri.

3. ) Ezzel együtt elengedhetetlennek tartjuk a politikai intézményrendszer korszerűsítését úgy, hogy politikai és társadalmi szervezeteinket, mozgalmainkat ne az apparátusok, hanem azok tagsága érezze magáénak.

4. ) A változás, a fejlődés lényeges garanciájaként igényeljük a nyilvánosságot, az állampolgárok aktív közreműködését lehetővé tenni szűkebb környezetük és az ország dolgainak alakításában.

Tudjuk, hogy mindezek lényegi változások lesznek és számtalan új problémát hozhatnak felszínre a már meglevők mellé.

Magukban hordozzák — figyelemmel az ország súlyos gazdasági gondjaira is — az anarchia, az átmeneti válságok veszélyét. De éppen ezért kell, hogy a párt vezető szervei elvi-politikai szilárdságukkal, a párt helyes és meggyőző politikai irányvonalának haladéktalan kialakításával és következetes végigvitele által lényegesen nagyobb bizalmat vívjanak ki maguknak.

Szólnom kell arról is, ami gyengíti a párt belső egységét, bénítja cselekvőkészségünket.

A párttagság elbizonytalanodott, bizalma a vezetés iránt vészesen meggyengült. Lehet vitatni ennek a mértékét, a jelentőségét azonban nem, az okát pedig fel kell tárni itt és most.

Tegyük fel a kérdést!

Vajon szemrehányás illeti-e a párttagságot elbizonytalanodása, önbizalom vesztése, türelmetlensége, a vezetés iránti bizalmatlansága miatt akkor, ha tapasztalata rendre eltér attól, amit a politika kinyilvánít és elhatároz, ha szándékaival ellentétes irányú folyamatok mennek végbe a gazdaságban, a társadalomban, és nem érzi, hogy a helyzet feltárására, megváltoztatására elég erős az elhatározás? Sajnos a tézisek és a tervezet első változata ezt az érzést erősítette bennünk.

Mi azt tapasztaltuk e dokumentumok tanulmányozásakor — és ezt a véleményünket a megyei pártbizottság is megerősítette — hogy helyzetünk bemutatásakor még mindig nem elég világosan fogalmazódnak meg az ok-okozati összefüggések, nem határolódnak el eléggé a valóság nem kellő figyelembevételéből, a párt elégtelen működéséből, a határozatok elmulasztásából adódó következmények.

Az a véleményünk, hogy a párt a szükségesnél kevesebb figyelmet fordított működésének megújítására, elhatalmasodott a formalizmus, a bürokrácia, felerősödött a tekintélyelv. Bebizonyosodott, hogy jónéhány kommunista vezető alkalmatlansága, életvitele ártott a párt tekintélyének. Gyenge a párton belüli demokrácia, a vezetés és a tagság eltávolodott egymástól, és ezért sem volt a döntési és irányítási folyamatokban megfelelő a kontroll.

A párttagság széles köre előtt nyilvánvalóvá vált, hogy programjaink, határozataink egy része nélkülözi a konkrét helyzet elemzésére épülő reális célokat, jó elhatározásaink véghezviteléhez pedig rendszerint nem volt elegendő erőnk, elszántságunk.

A párt szerepének és felelősségének tisztázása a jelenlegi helyzetet előidéző legalább 15 éves folyamatban elsősorban azért kell, hogy tisztán lássunk, és jól mérhessük fel a tennivalókat.

Másodsorban azért kell, hogy a személyekig eljutó felelősség megállapításával feloldjuk a bizalmatlanságot a párt és a párt vezetése iránt, hogy legyen erkölcsi alapunk a felelősség vállalását másoktól is megkövetelni, hogy gyengíthessük azokat az erőket, melyek valódi nagyságát még nem is ismerjük, de tudjuk hogy vannak, és nem kívánják az életet jelentő fordulatot.

Mindezek kifejezetten a pártra tartozó, csak általunk megoldható és helyrehozható problémák. A tagság erre vár, és jórészük csak addig bizonytalan és hitetlen, amíg nem tapasztal határozott és konkrét változást. Ez nem egy feladat a sok közül, hanem ez az elsőfeladat, ha úgy tetszik a döntő láncszem.

Most el kell érnünk, hogy a párt személyileg, és szellemiségében megújulva lásson munkához a pártértekezlet után.

Mi úgy fogalmazunk tehát, hogy a pártértekezletnek két dolgot el kell végeznie!

Egyrészről alkosson teljes egyetértésben olyan állásfoglalást, amely konkrét feladatok sorát jelöli ki a párt tagjai és vezető szervei számára. Teremtse meg a lehetőséget helyzetünk valósághű, udományos elemzésére, új politikai program és új szervezeti szabályzat megalkotására a XTV. kongresszuson. Kérje fel az újjáválasztott Központi Bizottságot, hogy legközelebbi ülésén készítsen feladattervet, amelyben rögzíti mostani állásfoglalásunk alapján a kongresszusig elvégzendő teendőket téma és időpont megjelölésével. Ezt a párton belül hozza nyilvánosságra.

Másrészről az értekezlet végezze el a párt legfelső irányító testületéiben azokat a személy- cseréket, amelyek egyértelművé teszik az elhatározások komolyságát, garantálják és ki is kényszerítik minden szinten a párt politikai és morális megúju- lá- sát, munkánk dinamizmusának és intenzív jegyeinek lényeges megerősödését. Ugyanezt — még a pártértekezlet időtartama alatt — végezze el a Központi Bizottság és a Politikai Bizottságban és a Titkárságban.

Véleményünk szerint e munka elvégzésével töltheti be rendeltetését a pártértekezlet és így fogadhatjuk el az állásfoglalás tervezetet.

Bart a György, a Budapesti Műszaki Egyetem pártbizottságának titkára így kezdte felszólalását:

— Ha egy mondatba sűrítve kellene elmondanom hozzászólásom lényegét, így fogalmaznék: új szavakat, új arcokat és új, a meghirdetett politikai szándékokat hitelesítő tetteket várunk. Támogatjuk és sürgetjük a kibontakozásra, a párt megújulására tett erőfeszítéseket. Lépés- kényszerben vagyunk. A késlekedés nagyon sok jogos bírálatot kapott. Élesen vetődött fel, hogy a párt felső vezetése csupán a politikai légkör szorításában, a párttagság követelésére, vonakodva és az okokban nem eléggé mélyreásva kezdte meg gyötrel- mes önvizsgálatát.

— Bár nem kevés, ami történt az elmúlt években, mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a történelem keményen fog ítélni az elmúlt évekről. Számon fogja kérni a halogatott, elmulasztott lépéseket. Nagyon nagy a várakozás a tekintetben, hogy most az országos pártértekezlet olyan kédésekre is adjon választ, amelyeket a létező szocializmus eddig még nem tudott megoldani.

A felszólaló hangsúlyozta, hogy a történelmi távlatvesztés, az értékzavar a napi politikai munkában állandóan jelen van, mégpedig azért, mert elkéstek, vagy elmaradtak az alkotó viták a párt ideológiai munkájából. Hiányoznak azok az eredmények, amelyeket a pártnak már korábban be kellett volna fogadnia a társadalomkutatás műhelyeiből. Létfontosságúnak ítélte, hogy a párt szót értsen az ifjúsággal, amely a szavak és a tettek megbomlott egységére súlyosan reagál, érthetően és szükségképpen elfordul a hivatalos politikától. Ebbe nem lehet belenyugodni — hangsúlyozta -, kell, hogy találjunk új szavakat, új utakat az ifjúság számára.

Bart a György aláhúzta, hogy a pártnak végre túl kell jutnia a rá váró súlyos személyi döntéseken. Meggyőző és minél szélesebb kádermozgás szolgáljon bizonyságául annak, hogy a változások élén a párt áll. Ezért helyes a KB és a Politikai Bizottság megújulása, hiszen tudjuk, új megközelítési módokat, új cselekvéseket csak új emberektől várhatunk. Ez nem puszta óhaj kérdése, ezt a pártban a szervezeti szabályzatnak is garantálnia kell. Olyan szabályok kellenek, melyek biztosítják, hogy a ma megválasztott vezetők holnapután nem fogják dinamizmusukat, hitelüket veszteni. Alapvető kérdés, hogy képes-e a párt hatalmi pozíciójában szavatolni a társadalom egészének érdekében álló folyamatok érvényesülését. Ezért értékelődött fel olyannyira a pártdemokrácia kérdése. Ezért kapott a vitában sok és jogos bírálatot a jelenlegi választási

(Folytatás az 5. oldalon)