Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-20 / 119. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 20., péntek Bizakodással, reális optimizmussal tekintek a pártértekezlet elé... Beszélgetés Barta Olajossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottságának első titkárával Ahogyan szerte az országban, úgy megyénkben is hetek, hónapok óta áll az érdeklődés középpontjában a ma kezdődő országos pártértckczlct. í.rtlu ío a fokozott várakozás, elvégre jelenünkről s jövőnkről van szó. A nagy fontosságú tanácskozáson ott lesznek megyénk kommunistáinak küldöttei is. Hogyan készültek? Milyen gondolatokat visznek magukkal? Mit várnak a tanácskozástól? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kurta Alajossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottságának első titkárával. — Mit tart az országos pártértekezlet állásfoglalástervezete fölötti megyei vita legfontosabb politikai tapasztalatának? — A vita legfontosabb tapasztalatának azt tartom, hogy a párttagság bebizonyította: érett arra, hogy érdemben. felelősen véleményt alkosson az országos politika nagy kérdéseiben. Nevezetesen, ma az foglalkoztatja a párttagságot, hogy miként tudunk változtatni, javítani gazdasági, társadalmi és politikai helyzetünkön. Kritikai észrevételeik, javaslataik érdemben formálták a tervezet mondanivalóját. Tehát úgy kritizáltak, hogy egyúttal konkrét javaslatokat is tettek a megoldásra váró kérdésekre, a megoldás módozataira, kifejezésre juttatva saját tettrekész- ségüket és cselekvő szándékukat. — Hogyan, milyen hangulatban zajlottak a viták? — Véleményem szerint a párton belüli, megyénkben folyó vitára is hatott az a közhangulat, amely ma jellemzi társadalmunk egészét, az egyes munkahelyi és lakóterületi közösségeket. A párttagság tehát nem csupán saját, hanem környezete véleményét is kifejtette a tervezet minden lényeges kérdésével kapcsolatban. A megszokottól eltérő aktivitás, a bátor, nemegyszer szenvedélyes megnyilvánulás. a vita nyilvánossága igazolta, hogy a párttagság igényli a demokrácia fejlesztését, véleményének meghallgatását és érvényesítését. A nyílt és őszinte vitákban különböző, olykor egymásnak ellentmondó vélemények. érdekek is megjelentek, amelyek azáltal, hogy nyilvános, érdemi vitákban ütköztek, előrevivői voltak a pártegység formálásának, alakításának. A megyei, városi pártszervek és azok apparátusa számára is új, a korábbinál nehezebb feladatot jelentett a viták tapasztalatainak, tanulságainak levonása és érvényesítése, a politikai munka módszerének és stílusának ehhez a jó vitaszellemhez való igazítása. Ezalatt mindenekelőtt azt értem, hogy erősítenünk kell a választott párttestületek szerepét a reálisan megvalósítható döntések meghozatalában, a végrehajtás ellenőrzésében. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom a vita további ösztönzését és a párbeszédben felmerült kritikai észrevételek, javaslatok hasznosítását a mindennapi munkában. Ezalatt értem azt is, hogy az alapszervezetekben folyó vita mondanivalóját, beleértve a kritikai észrevételeket, javaslatokat ezután is kendőzetlenül, lekerekítés nélkül juttassuk el a Központi Bizottság illetékes szerveihez. — A vitában a gondok, problémák, ellentmondások őszintén kerültek felszínre. Megemlítene néhányat? — Igen. Párttagságunk őszintén és ugyanakkor felelősségtől áthatott kritikával illette azt, hogy a XIII. pártkongresszuson elhatározott fontos célok megvalósításában nem jutottunk előre. Idetartozik gazdasági egyensúlyunk javításától való elmaradásunk, amely főként a gazdaság teljesítőképességének nem kielégítő színvonalával függ össze. Ismereteim szerint a lakosság leginkább az életszínvonal, az életkörülmények, a szociális helyzet kérdéseiben tanúsít elégedetlenséget. Nem kevés aggodalommal élik ót nap mint nap az infláció terheit, az árak emelkedését, a lakáshoz jutás és a pályakezdés nehézségeit, az alacsony- nyugdíjakból fakadó megélhetési gondokat. Gyarapszik a megélhetési gondokkal küzdő családok száma. Ügy gondolom, ez azzal is összefügg, hogy ezekben az években gazdasági és társadalmi fejlődésünk megtorpant, gondjaink és problémáink megszaporodtak a korábbi évtizedekhez képest. Ezek a nehézségeink azzal is kapcsolatosak, hogy nem voltunk következetesek a gazdasági reform végigvitelé- ben, és elkéstünk a politikai, állami és társadalmi élet megújításával. — Hatnak-e más tényezők is a megye lakosságának közérzetére? — Vannak az Országostól, de más megyéktől is eltérő sajátosságok. 1987-ben a megye iparában, mezőgazdaságában a vállalatok és szövetkezetek döntő többsége nyereségesen gazdálkodott, amely növelte az ott dolgozó kollektívák biztonságérzetét. Ugyanakkor van néhány veszteséges, fizetésképtelen gazdálkodó egység, ahol az átlagosnál nagyobb feladatot jelent a bérek kifizetése, a szociális ellátás biztosítása. A megye lakosságának foglalkoztatási helyzete az átlagosnál jobb, áruellátásunk a lehetőségekhez képest kielégítő. Tanácsi beruházásaink többsége is megvalósult. Hiba lenne tehát ezeket az eredményeket lebecsülni, még ha azok nem is kimagaslóak. Ügy érzem, hogy párttagságunk reálisán értékelte mindezeket. — Sajnos azonban, vannak olyan gondjaink — igaz, nem nagy számban —, amelyek mégis jelentősen befolyásolják az emberek közérzetét. Egyes párttitkárok és gazdasági vezetők a hatalmukkal, beosztásukkal visszaélve, erkölcstelen magatartásukkal jogtalan előnyökre tettek szert. Ugyanakkor az is előfordult, hogy egy-két községi tanácselnök felmentése, illetve visszahívása kapcsán konfliktusok alakultak ki, amelyek rendezésének helyes módját el kell sajátítanunk. — Mennyiben változott a párt belső élete, illetve a párttagságnak a politikai kérdésekhez való viszonya? — Ügy gondolom, hogy mindaz, amit már eddig elmondtam. jelzi: a párt a megújulás folyamatában van, szemléletében, gondolkodásában más, mint azelőtt volt. Egysége és ereje a belső eszmei vitákban formálódik. Megszűntek a tiszteletből történő hozzászólások, a hallgatólagos tudomásulvételek. Párttagjaink markánsan megfogalmazták, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben más a véleményük, illetve melyek azok, amelyekben a vitára bocsátott anyagok nem elégítik ki őket. Ez már nemcsak most volt tapasztalható, hanem korábban, a tagkönyvcseré- hez kapcsolódó egyéni elbeszélgetéseknél, a párt vezető szerepéről, a politikai intézményrendszer korszerűsítéséről, illetve az ideológiai munkáról szóló tézisek vitái során is. — Párttagságunk egyöntetűen igényli a kialakult helyzet okainak mélyebb, tudományosan megalapozott elemzését, a politikai felelősség testületi és személyi megállapítását. Elengedhetetlennek tartja a párt vezető testületéinek személyi megújítását, fiatalítását, a társadalmi nyilvánosság szélesítését, a jobb tájékoztatást. Szükségesnek ítéli a szocialista társadalom értékrendszerének ideológiai, politikai megalapozását és elfogadtatását. Teljesíthető, számonkérhető politikai és gazdasági célkitűzésekre van szükség — fogalmazták meg —, amelyeket végre már következetesen teljesíteni is kell. — Meggyőződésem továbbá az is, hogy a párttagság aktivitása, felelősségérzete mellett a párt politikájához való kötődése is erősödött. Mindenekelőtt annak következtében, hogy szinte minden párttag részese a politika alakításának, az országos pártértekezlet előkészítésének. A korábbiaknál már jobban a politikai munka centrumává váltak az alapszervezetek. önállóságuk további erősítése ugyancsak nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a párt a jelenleginél vonzóbbá váljon, tömegkapcsolatai erősödjenek, újra becsülete legyen a tisztességes munkának, a tudás gyarapításának, a közéletiséget és közéleti munkát vállaló párttagoknak és pártonkívüliek- nek. — A megyében működő pártszervek és -szervezetek életével kapcsolatban milyen észrevételek hangzottak el? — Örömmel mondhatom, hogy sok-sok észrevétel hangzott el a párt munkastílusával kapcsolatban. Ezek közül is kiemelném azokat, amelyek a pártbizottságok tagjai, a párt tisztségviselői és a munkahelyi pártszervezetek közötti kapcsolatok szorosabbá, közvetlenebbé tételét sürgetik, s munkastílusunk bürokratikus vonásait, a helyi pártszervek és az állami, társadalmi és tömegszervezetek önállóságának megsértését kifogásolják. — Jogosak a pártalapszer- vezetek azon észrevételei, amelyek hiányolják, hogy a párt kő; ponti szerveinek és a megyei pártbizottságnak fontos határozatai, a testületi viták lényege és tanulságai nem jutnak el a párttagokhoz. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatnunk kell. Tanulságul szolgálnak számunkra azok a felvetések is, amelyek a politikai kérdésekkel való foglalkozás helyes módjának gyakorlásával, a politikai kérdések rangsorolásával és késlekedés nélküli megoldásával voltak kapcsolatosak, illetve a pártértekezleti küldöttek kiválasztásának jelenlegi rendszerét bírálták. — ön, mint küldött és a megyei küldöttcsoport vezetője vesz részt az országos pártértekezleten. Miben bízik, mit vár a nagy jelentőségű eseménytől? — Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy küldöttnek lenni megtisztelő bizalom és felelősségteljes megbízatás, amelynek kötelességem eleget tenni. Biztos vagyok abban, hogy küldött-társaim is ugyanígy gondolkoznak. Valamennyien azt várjuk, hogy a párt- értekezlet töltse be rendeltetését, fejlődésünk új problémáira adjon szocialista megoldásokat, újítsa meg a párt vezető testületéinek személyi összetételét, értelmezze újra a párt vezető szerepét, dolgozza ki a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének irányait és elveit. — Igazolja, hogy a párt képes megújulni, változtatni, a reformokat kezdeményezni és előrevinni, befogadja és keresi az új megoldásokat, az eddigieknél jobban támaszkodik tagsága, a tudomány, a társadalmi és tömegszervezetek véleményére. — Bizakodással, reális optimizmussal tekintek tehát a pártértekezlet elé. Azt is világosan látom, hogy ez a pártfórum nem adhat választ minden kérdésre, helyi problémára és önmaga nem oldhatja meg nehézségeinket. Ugyanakkor bízom abban, hogy a helyi konfliktusok kezeléséhez, feloldásé- sához jobb politikai feltételeket fog teremteni. — Ezért szükségesnek tartom, hogy a pártértekezleten elfogadásra kerülő állásfoglalás feldolgozását haladéktalanul elkezdjük, elvégezzük. Politikai meggyőző, érvelő munkával biztosítsuk annak egységes értelmezéséi, megvalósítását. Ezzel egyidejűleg 'a megye ipari munkásaira, termelőszövetkezeti tagságára, értelmiségére, tehát dolgos lakosságára támaszkodva mozgósítsuk erőinket az 1988. évi feladatok, tervek eredményes teljesítésére, mert ez szolgálhat alapul a kisebb és nagyobb közösségek, egyének és családok életének jobbá tételéhez. — Köszönjük a beszélgetést. Koós József Hétköznapjaink
