Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-20 / 119. szám
4. ■ II f BMBM yapp :: : ; UuB^BbflLäJ* PfVfH NÉPÚJSÁG, 1988. május 20., péntek PEDAGÓGUSMÜHELY „Nemcsak a tanórán akarok hatni...” A diákok között. órán Sokan ismerik Hernádi Ferencet, az egri Dobó István Gimnázium igazgatóhelyettesét. Nemcsak azok, akik az iskolához kötődnek, de azok is, akik szeretik a filmet. A vezetése alatt a Prizma mozi Eger egyik legérdekesebb kulturális intézményévé vált. Talán kevesebben tudják, hogy milyen is pedagógusként, pedig eredményei itt is magukért beszélnek. Tanítványai rendre sikerrel szerepelnek különböző versenyeken, s az érettségi megszerzése után gyakran emlékeznek úgy a szigorú nyelvtanárra, hogy nekik köszönhetik, amit elértek. — Szerencsém volt mindig mert olyan egyéniségek mutattak utat, adtak fogódzót, akikre érdemes volt figyelni — összegzi eddigi életútját. — Ostoroson jártam általános iskolába, ahol Ilosvai Gizella nagyszerű osztályfőnököm volt. Megszerettette velem az orosz nyelvet, s ő mondta, hogy a Dobóban indul ilyen tagozat. Ott. Komjáthy Margit védőszárnyai alá kerültem. Kitűnő osztályközösségünk alakult ki: irodalmi színpadoztunk. kórust alakítottunk. Osztálytársam volt például Lu- gossy Melinda, a nagy nevű énekes is. Mindenben benne voltam, de az még nem jutott eszembe hogy tanár legyek. Orvosnak készültem. — Mi jelentette a fordulatot, hogyan indult erre a pályára? — Ez volt az az időszak, amikor a Modern Könyvtár kötetei ablakot tártak a világra. Társaságban szóba került az egzisztencializmus, amiről úgy éreztem, hogy nekem is tudnom kell. Ebből alakult ki önképzésem. Rengeteg vetélkedőn, versenyen vettem részt: szeretek játszani. Készítettem történelemből is dolgozatot, s úgy gondoltam, hogy az orosz mellé ezt a tárgyat választom. De aztán negyedikben a Ki miben tudós?-on a XX. századi magyar irodalomból országos első lettem. Utána jelentkeztem Debrecenbe magyar—orosz szakra. Máig is bennem van a históriai szemlélet. Berzy Piroska tanárnő oltotta ezt belénk. Máig emlékszem egy bemutató foglalkozásra, ahol úgy kellett belökni engem a hallgatóság elé. de aztán mintaszerű összehasonlítást tettem a nagy francia forradalom és az angol polgári forradalom között. — Aztán jöttek az egyetemi évek. Nyilvánvalóan ott is megtalálta a mestereit. . . — Rám ott a legnagyobb hatást Bán Imre professzor tette. Amikor megtudta, hogy a Dobóban érettségiztem, azonnal tanítványául fogadott, mivel annak idején ő is itt tanult, illetve tanárko- dott. Diplomamunkámat is nála készítettem, Eger helyéről a magyar irodalomban. A pontosságot és a rendszeretetet sajátítottam el tőle: a gondolkodásra nevelt, hogy ne lopjuk el más nézeteit. A másik mesteremmé Veress József vált, aki akkor az egyetem orosz tanszékén dolgozott. Megszerettette velem a filmet, miatta végeztem el harmadik szakként a filmesztétikát. A debreceni Művész mozit vezette. ahol megfordultak német, francia, szovjet rendezők. Itt találkozhattam például Mihail Rommal, Ko- zincevvel, vagy Csuhrajjal. S fiatal fővel már vitát is vezethettem. Bizalmat kaptam, pedig még nem is bizonyítottam. Az esetek többségében így jártam: szerencsém volt. — így tehát az egyetemi évek alatt sokat kapott a tarsolyába. Hogyan került vissza tanárként Egerbe? — Volt iskolámba jelent- keztenj gyakorló tanításra ötödévesen. Tízen voltunk akkor „kistanárok”, s amikor végezetül leültünk munkánk értékelésére, az igazgató sokatmondóan hozzáfűzte az elhangzottakhoz: egy valakinek számítunk 1973 szeptember elsejétől a tevékenységére, s rámnézett. Ráadásul még az államvizsga írásbelijénél tartottam, amikor meglepve tapasztaltam. hogy a tanáriban ki van írva, hogy az induló orosz—angol tagozat osztályfőnöke vagyok. Ehhez hozzájött, hogy még újoncként negyedikeseket készítettem fel a továbbtanulásra. — Gyakran előfordul, hogy egy-egy pedagógus egyik (Fotó: Koncz Junos) vagy másik szakjára „áll rá". Hogyan alakult ilyen szempontból munkája? — Tizenöt éve tanitok.de még soha nem fordult elő, hogy valamelyik szakomat nem használtam volna. A filmesztétikához is hű maradtam. mivel Veress tanár úr ajánlólevelével felkerestem a Heves Megyei Moziüzemi Vállalatot. Űgyhogy abban az esztendőben filmklubot is indíthattam a Bró- dy moziban. Ez később a Vörös Csillagban folytatódott. majd az Ifjúsági Házban mozialapításban csúcsosodott ki. — Egyszerre nagyon sok mindenbe belevágott. Hogyan sikerült boldogulnia a legfontosabbal, osztálya elindításával? — Abból a negyven diákból harmincöt elvégezte a főiskolát vagy egyetemet. Húsz-huszonöttől ma is kapok ünnepekre üdvözlőlapot. Sokat dolgoztunk együtt, szép eredményeket értünk el. — Mit tart a leglényegesebbnek hivatásában? — Ügy érzem, nemcsak a tanórán kell hatni, hanem ki kell tágítani a kereteket. Számomra elsősorban a film jelenti a szélesebb horizontot, igyekszem az értékeket középpontba állítani a klubban, illetve a szakkörben. Talán az országban sincs rajtam kívül olyan filmklub- vezető, aki tizenöt esztendőn keresztül vezet közösséget. Nagy megtiszteltetés volt, hogy Jancsó Miklós 60. születésnapján itt forgatták a róla készített film egyik részét. A másik, hogy szerintem egy kollektíva értékét az adja meg, ha sok vita árán egységesen léphetünk. A Dobóban több nemzedék találkozik. megszállót! tanárokkal dolgozok együtt, jelenleg is nyolc-tíz ilyen személyiség „viszi a hátán" az iskolát. A tárgyat úgy adják át. hogy közben emberséget is sugároznak. — Szinte teljes életét a közösségnek szenteli, ezzel érdemelte ki nemrégen a KISZ- érdemérmet is. Mi adja az erőt a sokféle feladat ellátásához? — Valóban, még felsorolni is sok volna funkcióimat. A Pedagógusok Szakszervezete Központi Bizottságának tagja vagyok, irányítom a Prizma mozit, s január 1- jétöl az egri nyári egyetem filmművészeti tagozatának titkári teendőit is ellátom. Hat éve igazgatóhelyettesként hozzám tartozik a tanórán kívüli nevelés, a KISZ-mun- ka és a diáknapok szervezése. De még ezenkívül több más is van a vállamon. Mikor dolgozom, nem tűnik fel. hogy milyen sok ez. mert mindig előre tekintek. Nagyon sokat segít a megújulásban a film és a színház. Ez utóbbi az iskola diákjai számára is kedvelt, évi harminc alkalommal megyünk fel Budapestre előadásokat nézni. Ilyenkor gyakran egy - egy teljes házat megveszünk. Azt hiszem, nekem is sikerűi néhány szenvedélyemet átplántálni tanítványaimba. . . ★ Hernádi tanár úr már idézett első osztályába járt Fo- dorné Gombos Klára, a megyei KISZ-bizottság titkára. Így emlékezik vissza a négy évre: — Változó volt a kapcsolata az. osztállyal: hol nagyon szerettük, hol meg egyáltalán nem. Vasszigorral bánt velünk, maximalista volt: aki nála tanulta az oroszt, annak nem volt baja e tárggyal az egyetemen és a főiskolán. Képes volt tíz stencilezett oldalt lefor- díttatni velünk egyik napról a másikra. A nyári szünetben pedig kisregényt szótá- roztunk, s muszáj volt, mert szeptemberben és októberben abból feleltünk. Ügy tartotta, hogy a nyelvvel mindennap foglalkozni kell. A végére nagyon jól összejöttünk, pedig nehezen fogadtuk őt el. Nem volt köny- nyű dolga negyven neveletlen kölyökkel. friss diplomásként. Osztályfőnökként négy éven át számonkérte tőlünk olvasottságunkat, tudnunk kellett a sporttól kezdve a filmig mindenről. Kissé az apaszerepet vette föl velünk kapcsolatban, ami némi ellenérzést is váltott ki bennünk. De mindig kiállt értünk. A bankett után összetegeződtünk: talán ez volt a fordulópont. Jó személyes kapcsolat alakult ki azután köztünk, sokan visz- szajárunk barátként hozzá. Egy biztos: belénksulykolta a nyelvet és a folyamatos tájékozódás iránti igényt. Gábor László Pingvin Pantomim a Caola-Hemovit márkaboltban A Pingvin Pantomim társulatot bízta meg a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat a Hemo- vit gyógykozmetikum-család népszerűsítésére. A „propaganda-hadjárat" első lépéseként a Kálvin téri Hemovit márkabolt előtt szórakoztatták és „csábították" a járókelőket április 30-án. Jelenet a produkcióból. (MTI-fotó: Kleb Attila; KÖZREMŰKÖDIK: SZABADI VILMOS HEGEDŰMŰVÉSZ A Budapesti MÁV Szimfonikusok Egerben Május 23-án, hétfőn este 7 órakor rendezik (neg az Országos Filharmónia bérleti sorozatának utolsó egri hangversenyét, a Gárdonyi Géza Színházban. Ezúttal a Budapesti MÁV Szimfonikusok adnak koncertet a bulgáriai Ivan Kozsuharov_ vezényletével, aki 1980-ban a Magyar Televízió nemzetközi karmesterversenyén második díjat nyert. Hallgathatjuk majd Szabadi Vilmos hegedűművész játékát is. aki jelenleg a Filharmónia szólistája és az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere. A műsoron ezúttal Mozart művei szerepelnek, így a Figaro házassága című vígopera nyitánya, a hegedűkre és zenekarra irt C-dúr rondo, E-dúr adagio és B-dúr rondo concertante. Végezetül elhangzik a Jupi- ter-szimfónia is, amely a német szerző legnagyobb és legjelentősebb ilyen alkotása E mberek — mondta az igazgatói tanács ülésén Rezneki Kázmér, az Általános Rézművek igazgatója —, cégünk előtt a ntegváltozott gazdasági körülmények között is figyelemre méltó perspektíva áll. Egy gondunk azonban van: nálunk is kevés a munkáskéz. Az ország különböző vidékein viszont a munkaerő-gazdálkodásban feszültségek keletkeztek. Keményebben fogalmazva: a gyárakból, üzemekből munkásokat bocsátanak el. Nekünk most az a teendőnk, hogy ezeket az embereket az Általános Rézművekhez csalogassuk. Pillanatnyilag negyven emberre lenne szükségünk. Arra gondoltam, hogy négy jól felkészült, vidékről származó műszaki értelmiségit toborzó körútra küldünk el az ország különböző vidékeire. Ismerik szőkébb hazájukat, szót tudnak érteni az emberekkel. Az a lényeg, hogy mindegyikük legalább tíz embert verbuváljon cégünknek. Ígérjenek mindent, munkásszállást, letelepedési hozzájárulást, házépítéshez olcsó telket, szakszervezeti segélyt, gyóntató papot, a Hofi Géza műsorához ingyenjegyet. Indulás előtt a négy mérnököt még a gazdasági igazgatóhelyettes is eligazította: — Figyeljen ide, Csömösz- leikém! — mondta a rangidős műszakinak szózata végén. — Négyük közül a maga bruttósított fizetése a legmagasabb, hétezer forint. Ha sikerrel jár, kétszáz forintos fizetésemelést harcolok ki magának. A többiek is legalább százötvenet kapnak. Értik, emberek? Az emberek megértették és szétszéledtek. Sokáig nem jött hír felőlük, míg végül jó két hét múlva a Rézművek igazgatója levelet kapott. íme, a levél! „Tisztelt Igazgató Űr! Megbízásomnak, a munkaerő-toborzásnak, sajnos, nem tudok eleget tenni. Ugyanis jártamban-keltem- ben ismét rátaláltam fiatalkori, első szerelmemre. Zsó- fika — így hívják a drágát! — a megyeszékhelyre vezető főút mellett egy jót jövedelmező csárdát üzemeltet. Most a csárda mellé egy húszszobás kis panziót kezdett építtetni. Ügy gondoltuk Zsófikával, hogy összeköltözünk, itt maradok mellette, és átveszem a panzió irányítását. Zsófika szerint az együttélés boldogsága mellé havonta 25 ezer forintot is össze tudok kaparni tisztán. Ezt a lehetőséget nem hagyom ki. Tisztelettel üdvözli: Csömöszlei.” A másik mérnök egy exportra termelő kisiparoshoz társult be, gyártástervező és -értékesítő feladatokat lát el. A harmadik meg sem állt Bécsig, csak a negyedik társuk tért vissza Budapestre. Mindössze egy pasast tudott összeverbuválni, akiről aztán rövidesen kiderült, hogy Pesten nem dolgozni akar, hanem szektát alapítani, mivel hallotta, hogy a Rézműveknél sok az istenfélő, vallásos, vidékről feljött ember. — Emberek — mondta az igazgatói tanács következő ülésén Rezneki Kázmér, az Általános Rézművek igazgatója —, vállalatunk előtt továbbra is óriási lehetőségek állnak. Egy gondunk azonban van: kevés a munkáskéz. Jelen pillanatban negyven ember hiányzik a termelésből. Ezenkívül négy műszaki dolgozónk is kilépett. Sajnos, az igazgató téves adatokat mondott. Negyven ember helyett már ötven munkásra lenne szükség. A gyárat elhagyó műszakiak száma sem stimmelt, mert az igazgatói tanács legutóbbi ülése óta a testület két tagja is olajra lépett. Mivel a műszaki értelmiség igazi megbecsülése a Rézműveknél még várat magára, ideiglenes megoldásként az egyik tag maszek autófuvarozó lett, a másik pedig váratlanul elhunyt bá- csikájától zöldségesüzletet örökölt, és felcsapott kereskedőnek. Kiss György Mihály T oborzó
