Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. május1 14., szombat 7 PEDAGÓGUSMÜHELYEKBEN Újítva—az alkotó tanulásért Ókori sírhely Egyiptomban Egyiptomi munkások 1988. április 19-én, megtisztították annak a fáraó-korabeli sírnak a falmaradványait, amelyet Kairó Mataria nevű külvárosában, építkezés közben fedez­tek fel. A kőlapokon talált hieroglifek szerint a sír egy fáraói hordszékvivő temetkezési helye (Népújság-telefotó — MTI — KS) Mindennapi nyelvünk Nyelvszegényítés vagy szókincsbővítés? A címben idézett kérdést gyakran teszik fel nekem olvasóim is akkor, amikor úgy érzik, hogy egy-egy ide­gen eredetű szó gyakran és feleslegesen jut beszédünk­ben és írásainkban közlő, kifejező szerepekhez. Van­nak, akik azt is megvallják őszintén, hogy könyörtelenül minden idegen szót ki-ki- gyomlálnának nyelvhaszná­latunkból. Egyre szaporodik azoknak a száma, akik „jo­gosultnak” érzik akkor az idegen eredetű nyelvi for­mák felhasználását, ha a fel­használt idegen nyelvi elem­nek sajátos hangulata van, s elhatároló értékű az a je­lentéskülönbség, ami az ide­gen szó és magyar megfe­lelője között jól érzékelhető. Nem kis számban vannak olvasóink között olyanok is, akik úgy tartják, hogy a legtöbb idegen szerezmény nagyon sok jó magyar meg­felelőt szorít háttérbe, s azok, akiknek éppen magyar nyelvi műveltsége ingatag, szókincsük szürke és hiá­nyos, használnak sok idegen szót szóban és írásban egy­aránt. Hogy mindegyik vélemény­nek lehet valóságalapja, ki­tűnik a latin eredetű látens szóalak szerepkörének bővü­lése láttán levonható tanul­ságokból. A latinos, a deá- kos műveltségű olvasók, mert ismerik és értik a latin nyelvi forma jelentéstartal­mát és használati értékét, a szókincsbővítés lehetősé­gét és módját látják felhasz­nálásában, még akkor is, ha éppen napjainkban oly sű­rűn találkozhat az olvasó és hallgató közönség vele. Erről bizonykodnak ezek a szöveg- részletek: „A mű kommuni­katív struktúrája kezdetben látens” (Filológiai Közlöny, 1987. 1—2. sz.). — Illyés Gyu­la Lélekbúvár című darabjá­ban Gáborynét és Barlát „látens vonzalom fűzi egy­máshoz” (Élet és Irodalom, 1988. jan. 29.). — „A kór (a lakás gombásodása) ott üti fel a fejét, ahol a lakók re­nitens módon olyan klímát teremtenek maguk körül, amiben a latens gomba vi­rulens lesz” (Népszava, 1988. ápr. 16.). — „A látens bűn- cselekmények száma is nö­vekedett” (Rádió: Déli Kró­nika, 1988. febr. 24.). Az idézett szövegrészietek­ben a látens nyelvi forma szakszóként vállalt szerepet a megfelelő tudományos szö­vegben, folyóiratbeli kritiká­ban, illetőleg egy hivatalból megnyilatkozó riportalany nyelvhasználatában. Még ez a tény sem menti a latin látens-latens szerepvállalá­sának gyakoriságát, hiszen a magyar megfelelő szavak, nyelvi formák száma és igen tág jelentéstartománya, fo­galmi köre lehetőséget ad arra, hogy a legmegfelelőb­bet válasszuk ki belőlük. Íme, a bő és tág lehetőség: rejtett, lappangó, leplezett, palástolt, titkolt, elbújtatott, burkolt, rejtőző, megbújó, takargató, titkos, csírájában meglevő, még ki nem fejlő­dött, létre nem jött stb. Járható és követendő utat mutat ez a szövegrészlet: segítségére siet az átlagolva­sónak azzal, hogy a latin eredetű szakszót magyarul is értelmezi: „Körülbelül háromszor annyi nálunk a latens, a rejtett, lappangó válás, mint a hivatalos” (Nők Lapja, 1988. 6. sz.). Sajátos versbeli kulcssze­repet bízott a költő szavunk­ra ebben a szövegrészletben: „Jöttek az elszánt hazudo- zók, / a látens öngyilkosok" (Fodor András: Diagnózis). A megfelelő társadalmi^ hát­tér ismeretében felerősödik a latin szó közlő, kifejező ereje, s egyedül magába sű­ríti a magyar megfelelők jelentésváltozatainak egész körét. Dr. Bakos József hiányzik, akkor egy „hátrébb ül” mindaddig, míg be nem pótolja az elmaradást. Erre egy kedves példa: dolgoza­tot írattam matematikából. Az egyik kisfiú nem birkó­zott meg az első csoport fel­adataival. így hát önként kéredzkedett a másikba. — Ez azt is mutatja, hogy erőteljes a kritikai érzé­kük ... — Az önismeret, a telje­sítmények bírálata — része a közöttünk kialakult vi­szonynak. — A látott foglalkozásból többé-kevésbé megítélhető, hogy itt jó kezekben van a tehetséggondozás. De vajon sikerül-e a szociális helyzet­ből adódó esetleges hátrá­nyokat leküzdeniük, hiszen pedagógiai szakirodalom sze­rint a Zsolnai-módszer egyik alapvető célja ez? — Én ebben mélyen bí­zom, s eddigi tapasztala­taim is ezt erősítik. Vissza­térnék arra, amit az elején említettem: a program ke­retében gyakoroltatjuk a he- lyes viselkedést a hétközna­pi szituációkban, a közleke­désben, étkezésnél stb. Arról nem is szólva, hogy beszéd- készségükben is, most. har­madik évre, már látványos a változás. # Manapság gyakran egy­másra mutogat a szülő és az iskola. Pedig bűnbakkeresés helyett talán meg kellene próbálkozni az együttműkö­déssel. Ehhez persze, köl­csönösségre volna szükség. Olaszné beszámolója szerint ez a jó kapcsolat itt már megvalósult. Igaz. azzal kez­dődött. hogy még a beirat­kozást követően, végigláto­gatta annak idején leendő tanítványait családi környe­zetükben. A szülők folyama­tosan nyomon követték, hogy gyermekük éppen hol tart a tanulásban. Erre egyébként módot adnak a rendszeres nyílt napok is. ahová nagy számban jönnek. Társadal­mi munkával viszonozzák a figyelmet. A látottak hallottak alap­ján nem kétséges, hogy ez az eljárás a pedagógustól folyamatos megújulást, az eddigi szokásosnál jóval szé­lesebb körű tájékozódást és állandó felkészülést követel. A módszer erényeinek, hi­báinak értékelése persze, a szakemberek dolga. Az ok­tatáskutató intézet már ké­szített is ilyen felmérést. Míg ezt nem összegzik, ad­dig lesznek hívei és ellen­zői. Heves megyében jelen­leg, a nyári továbbképzés­nek köszönhetően, egyre töb­ben választják ezt az utat, amely — leszögezhetjük — végre elmozdulás a holt­pontról az általános iskolai oktatásban. Jámbor Ildikó A kívülálló számára mind­az, ami a tanórán zajlik, csoda. Feltételezhetnénk: most, hogy beültünk ide, a hátsó padokba — tehát lá­togatók vannak az órán — Szemléltetés közben (Fotó: Koncz János) Az eljárást részletesen ki­dolgozták az alsó tagozat négy évfolyama számára, s már megvan a felsős tema­tika is. Olaszné mindeddig elsősökkel, másodikosokkal foglalkozott. Az idén osztá­lyát már harmadikban is így irányítja .., minden kissé olajozottabban megy. Ahogyan a gyerekek reagálnak a tanító néni kér­déseire. ezt nem lehet gya­korolni. A kisdiákok három cso­portban dolgoznak. Egy-egy padsorban ülnek az „együtt haladók”. A kezdet kezde­tén. még elsőben, kiderült, kik a gyorsabbak, s kik old­ják meg lassabban a felada­tokat. Ez a megosztás nem jelent tanulmányi minősí­tést, hiszen valamennyi mun- . kapcsoportban akadnak je­lesek, jók és így tovább. A kis közösségek külön-külön feladatot kapnak. Míg az egyik padsorban írásban nyelvtani feladványokat ol­danak meg. a másikban kö­zösen épp egy képet elemez­nek. A többiek pedig az osz­tályterem végében kialakí­tott „házi könyvtárban” ka­talóguscédulákat bogarász­nak, könyvismertetésre ké­szülnek. S ez így megy vé­ges-végig a harmadikosok magyaróráján. Nincs írás, olvasás és nyelvtanóra. Csak beszélt, írott nyelv van, megfejtés­re váró mesék, versek, a gyermekek összefüggő, logi­kus mondatokba formált gondolatai, eljátszott élet­helyzetek, s nyolc-kilenc éve­sektől szokatlan, önálló vé­lemények: — Szép volt a hanglejté­sed, de nem tartottad be a szüneteket a felolvasásnál — mondja komoly értékelésé­ben az egyik kisdiák a fel­olvasónak. Gyorsan vág az eszük a szóteremtési gyakorlatnál. A példák ezúttal talán a „té­vés” Kapcsoltam nyelvi fej­törőihez hasonlítanak, ame­lyek megoldása egyáltalán nem okoz gondot. Azt hin­Artikulációs gyakorlat né az ember, mindez na­gyon fárasztó számukra. A fegyelmezéssel nincs baj, hi­szen egy pillanatra sem ma­radnak munka nélkül. Sok a könnyed, képzeletet megmozgató gyakorlat. Meg­adott szereplőkkel, helyszí­nekkel saját meséket alkot­nak. Igen. az alkotás nagyon fontos ebben a munkában: a felszabadult jó kedv. a de­rű. Rengeteg eszköz áll ren­delkezésükre. A katedrát a tábla előtt egy hosszú, au­diovizuális asztal helyettesí­ti. Az írásvetítő, a magnó és a lemezjátszó nélkülözhetet­len kellékek. A könyvsarok­ban lexikonok, helyesírási szabályzatok, s a gyerekek legkedvesebb olvasmányai. Minden kéznél van. Mindent lehet és kell is használni. Az óra elején közös vers­mondást hallottunk beszéd- gyakorlatként, a végén egy dramatizált mesét láthat­tunk. afféle feloldó, szóra­koztató, önbizalomkeltő já­tékként. * — Higgye el, hogy ez a látszólag felgyorsított óra­vezetés nem jelent számukra megterhelést — állítja a ta­nítónő, amikor a foglalkozás után megfogalmazom kéte­lyeimet. — Sőt, mivel az osztályban a testnevelés ki­vételével valamennyi tárgyat én tanítom. tapasztalom, hogy a többi órán is elvár­ják ezt a tempót. Tanulmá­nyi előmenetelüket ösztönzi minden téren. Magyarázat­ként annyit: a három pad­sorban ülők között körülbe­lül két-két hét a különbség a tananyaggal való előreha­ladásban. Így aztán meg­esik. ha valamelyik gyerek — Végre egy tanítási for­ma, amelyben benne van az illem. Engem legelőször ez fogott meg — hangsúlyozza Olasz Miklósné, az Egri 10- es Számú Általános Iskola tanítónője. — Amikor négy évvel ezelőtt válalkoztam arra, hogy elkezdem a NYIK-et, teljes nevén a nyelvi irodalmi kommuni­kációs nevelési programot alkalmazni, az a megfogal­mazás még újonnan csen­gett. Kommunikáció — eb­ben a fogalomban benne van az is. hogyan közöljük egymással a mondandón­kat. hogyan beszélünk, írunk, olvasunk, milyenek az emberi kapcsolataink. Jóllehet, ez korábban is ré­sze volt a nevelésnek, de nem ennyire direkten és ér­tékelhetően. S ráadásul ren­geteg segítséget, útmutatást, ötletet kaptunk a program­ból.. . — Arról beszél, ugye, amit közkeletűen csak Zsolnai- módszernek hívunk? — Isten ments! Maga Zsol- nai József is tiltakozik az elnevezés ellen, hiszen a tankönyveket, segédanyago­kat is munkatársaival együtt hozta létre. Ami igaz, az igaz! ők Törökbálinton cso­dát műveltek. Engem is el­bűvölt. ami abban az isko­lában zajlik. Olyan nyitot­ták, sokoldalúak az ottani­ak. Engem már mindez, a kezdet kezdetén meggyő­zött. Olaszné több mint húsz esztendeje van a pályán, tíz éve mostani munkahelyén. Ahogy szavaiból kiderül, a vállalkozó szellem sosem állt távol tőle. 1978-ban két esz­tendeig dolgozott az új tan- terv szerint. Majd 1980-tól ismét váltott. A „Macis” né­ven elterjedt olvasástanítás hívévé szegődött négy esz­tendeig. Kollégáinak is szí­vesen adta át ebben szer­zett tapasztalatait. — Teljes erőbedobással végeztem azt is — emléke­zik. — Aztán mégis újba kezdtem. Amikor 1985 nyá­lán negyedmagammal részt vettem a központi, egyhetes intenzív felkészítésen, az ott elhangzottakat szinte egyik percről a másikra magam­ba szívtam. Hazatérve az­tán itt. az iskolában tartot­tunk továbbképzést a me­gyei kollégáknak. Ez azóta is minden évben megismét­lődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom