Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 14., szombat MEGYEI PANORÁMA 5. (Gál Gábor felv.) Márton István:„Mostanában létszükséglet a valuta“ A szerelvény rövidesen indul Belapatfalvarol Svájcba Megy a cement vándorútra... — Sem a Cement- és Mészmű- veknek, sem magának a bélapátfalvi gyárnak nincs önálló exportjoga— mondja. — így külkereskedelmi cégekkel kellett felvennünk a kapcsolatot, hogy más országokba is tudjunk juttatni termékünkből. így találkoztunk az Akadimpex-szel, amely a tudományos akadémia fennhatósága alá tartozik. — Hogyan lett ebből svájci export? — A műit év közepén keresett meg bennünket egy Svájcban élő magyar fiatalember. Neki ott jól menő cége van, amely számára 20 ezer tonnát kötött le az emberünk. Ezt egyelőre csomagolva szállítjuk vonaton, s most folynak az előzetes tárgyalások arról, hogy a későbbiekben ömlesztve is küldenénk. Egyébként havi ütemezésben dolgozunk. Igény szerint „hívják“ a cementet, s mindig ki is tudjuk ezt elégíteni. — Természetesnek tűnik, hogy ebben az üzletben nagyobb a haszon lehetősége. De jól jár-e ezzel Bélapátfalva? — Mostanában szinte létszükséglet a valuta, s ebben kapjuk az árat. Az összeg elég jónak mondható. Azonban az gondot okoz, hogy a fuvardíj igen magas, s nagy mennyiséget kell szállítani ahhoz, hogy kifizetődő legyen a vállalkozás. — Szó volt arról, hogy a tőkés export elengedhetetlen. Svájcon kívül hová jut még a hazai cementből? — Bélapátfalváról csak Svájcba. A bázisvállalat egyéb részlegei küldenek még az NSZK-ba, Beremendről pedig cserekapcsolat keretében Jugoszláviába megy a cement. — Említette a szállítási nehézségeket. Mi okozza most a legnagyobb gondot? — A zsákokat csak úgy tudjuk bepakolni a vagonokba, hogy azt nem tölti ki teljesen. így középen hézag marad, s a hosszú úton sokszor előfordult, hogy a csomagok összeborultak. Emiatt egyelőre azt eszeltük ki, hogy ácsok faszerkezetet fabrikálnak a lyukba, s ez garantálja a stabilitást. Svájci partnerünk is nemrég megneszelte ezt a problémánkat, s felfújható műanyag ballonokat bocsát rendelkezésünkre folyamatosan, amelyek szintén ezt a célt szolgálják. A csomagoló- és vasútüzemben éppen az ácsok dolgoznak. A vagonok nagy része már tele, s most éppen nem rakodnak. A bokáig érő porban bandukolunk Haraszti Györgyitzemvezetővel, aki séta közben mesél a helyi tapasztalatokról. — Egyelőre még nem tudjuk ez az export jelentkezik-e majd az anyagiakban is. Most annyit látunk, hogy ez pluszt jelent, munkaidő után maradniuk kell a vállalkozóknak, s a legnehezebb, hogy kézzel kell berakni mindent. Sok erőt vesz igénybe, csak azok vállalják, akiknek a túlóra díjra szükségük van. — Mi könnyítené a helyzetet? — Van egy rakodógépünk, amely azonban egyelőre csak teherautóra alkalmazható. Ellenben csekély ráfordítással saját anyagból ezt át lehetne alakítani, s már a vonatra sem kellene kézzel pakolni. Ez könnyítené és gyorsítaná is a munkát. Az pedig még jobban, ha a cementet ömlesztve szállítanánk tartályokba. — Más minőségű cementet küldenek nyugatra, mintamit itthon értékesítenek? — Ugyanolyanok a minősítések. A különbség mindössze az, hogy egy réteggel több papir- zsákba csomagoljuk a hosszú út miatt a Svájcba menő cementet. Télen 2500, nyáron 3500- 4000 tonna alapanyag indul innen útjára. Iparvágányok sorakoznak, teherautók érkeznek sűrűn. A még álló szerelvény rövidesen megindul, hogy néhány száz kilométerrel arrébb vigye a bélapátfalvi cementet. Mellőle éppen kihúz egy-két tartályvagon. Egyelőre még nem Svájcba... Kovács Attila A tenki vb-titkár Magyar Sándor, a tenki vb-titkár nemrégiben kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. A hevesi születésű tanácsi szakember több, mint négy évtizede tevékenykedik az apparátusban. Eltekintve öt esztendőtől—ekkor hivatásos katonaként szolgált — gyakorlatilag egész eddigi életét a közigazgatás kötelékében töltötte el. Ebben a hosszú időszakban több helyen is bizonyította rátermettségét. Ezt támasztja alá ez a mostani kitüntetés is. Magyar Sándor: „Legfőbb tervünk az úthálózat építése, korszerűsítése: az idén készül el a Hősök útja...“ Poroszló és az idegenforgalom Jól felszerelt kempinget építenek Magyar Sándor dolgozott Át- ányban, Hevesvezekényben, volt tanácselnök és tanácselnökhelyettes is, 1970-től pedig a tenki községi tanács vb-titkára. — Hogyan került kapcsolatba a közigazgatással? — kérdezem először. — Még fiatalon elvégeztem Budapesen a honvéd tüzértiszti iskolát. Mivel élenjáró növendék lettem, én választhattam meg állomáshelyemet. Esztergomban 1950-től 55-ig szolgáltam. S mert a lakásproblémámat ott nem tudták megoldani, kértem a leszerelésemet, ami egyébként nem ment egyszerűen. így kerültem vissza Heves megyében. Pontosabban Átányba. Ez az ötvenes években történt: bizony ezek nehéz évek voltak. — Ön tehát 18 éve dolgozik itt. Arra kérem, villantsa fel néhány szóban ezen esztendők legfontosabb momentumait, eredményeit. — Általánosságban elmondhatom, hogy az itt töltött majd két évtized alatt sokat fejlődtünk, s ennek a nyomai is fellelhetők. A 83-as közigazgatási átszervezést követően megnövekedtek feladataink, igaz, ekkor sikerült olyan bérfejlesztést végrehajtanunk munkatársaim körében, ami természetesen javította a munkamorált. Én egyébként az egyik legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy Tenken jó minőségű ivóvíz áll rendelkezésre. S ami még ennél is szebb: a lakosság megszavazta ehhez a 14 ezer forintos hozzájárulást. A legutóbbi átszervezés hatásai — tudniillik, hogy a tanácsok ezentúl a Belügyminisztériumhoz tartoznak — jelenleg még nem érződnek. Annyit azonban már most is bátran leszögezhetek: mi igyekezünk megfelelelni az új követelményeknek. Nálunk különben is jól „bedolgozott“ apparátus tevékenykedik. Kollégáim tapasztalt, kipróbált emberek, mindig tudok támaszkodni rájuk. A közelmúltról és a máról szólva. Községünkben megszavazták a tehót /400 forint/. Ez mindenképpen a bizalom jele, ehhez nem férhet kétség. A befolyt pénz felhasználásának célja, — az úthálózat bővítése. Ez az áldozatkészség annál is dicséren- dőbb, mert a már említett 14 ezer forintos hozzájárulás részleteit 1990-ig fizeti a lakosság. — Az új, megszigorodott anyagi feltételek veszélyeztetik-e terveiket? — Tény, hogy a fejlesztésre szánt összeg 40 százalékos csökkentése alaposan megtépázta elképzeléseinket. Az új helyzetben kénytelenek voltunk súlypontozni feladatainkat. Ilyenkor a szelekció elengedhetetlen. A fő tervünkre — az úthálózat építésére — koncentrálunk most leginkább. Az idén készül el a Hősök útja (500 m), a költségekről pedig csak annyit, hogy ez a viszonylag kis szakasz is másfél milliót emészt fel. A további útépítésekhez, a saját forrásokon kívül, igénybe kívánjuk venni a pályázat útján elnyert pénzeket is. Fontos — főleg a mai szituációban —, hogy mindig konkrét tervvel és engedéllyel rendelkezzünk. Ma csak így lehet eredményt elérni. A további tervek között szerepel az óvoda felújítása, az ottani világítás korszerűsítése (a Köjál vizsgálata szerint ugyanis a termekben úgymond „kevés a lux.“) Jövőre folytatódik a járdaépítés, valamint a köz- világítás modernizálása. Ha pénzünk lenne a napközit is rendbe tennénk, s kellene egy ravatalo(Fotó: Perl Márton) zó, s egy új tűzoltószertár is. Azt mindenképpen el szeretném mondani, hogy itt, Tenken szorgos emberek élnek, ez meglátszik abból is, hogy sok társadalmi munkát végeznek a falu érdekében. Nálunk még a népességmegtartó erővel sincs baj: 87 első hónapjában 1116-an laktak itt, mára ez a szám eléri a 1132-őt. A fiatalok szívesen építkeznek itt, s a telkek ára sem magas. — Jelent-e valamiféle előnyt Heves város közelsége? — Feltétlenül. Különösen amióta város lett javult az ellátás. Több üzlet — például Ofotért, autósbolt nyílt meg Hevesen — s ez a mi lakosságunk igényeit is kielégíti. Ezenkívül a közlekedés is jónak mondható, ami igen lényeges dolog. Havas András A Tisza menti község, Poroszló adottságai megfelelőek ahhoz , hogy majdnem népszerű idegenforgalmi központtá fejlődjön. Ma még ugyan ennek az útnak az elején járnak, ám a távlatok kecsegtetőek. A munkálatok azonban sajnos a kelleténél lassabban haladnak, s ennek oka az, hogy gazdasági nehézségek miatt nem kapnak megfelelő támogatást egy gyorsabb ütemű fejlesztésre. Távolabbi terv, hogy egy jól felszerelt kempinget építenek majd a folyó közelében. Jelenleg is folyik a Cserőmeder rendezése. Kétféleképpen is hasznosítják ezt a területet: egyik részét feltölAz elmúlt évi tevékenységét értékelték a pétervásári áfésznél. Megállapították, hogy az árbevétel mellett a gazdálkodási eredmény is kedvezően alakult. Nagy gondot fordítottak a lakosság áruellátására, a vásárlási körülmények javítására. Több községben újították fel a kereskedelmi egységeket. A sikereket elősegítették a munka- és szocialista brigádok. Ezért az áfész Kiváló Brigádja lett a pétervásári ABC kollektívája, Kiváló Szerződéses Üzlet tik, itt labdarugó-pályát alakítanak majd ki. Másik részét kiko- toiják, s ideális halastó, csónakázó válhat belőle, melyet télen a korcsolyázni vágyók is használhatnak. Nemcsak a turisták, a pihenni vágyók, hanem a horgászok is szívesen töltik idejüket Poroszlón. Ezt is figyelembe veszik akkor, amikor továbbfejlesztik a stégeket, valamint úgynevezett sátorozó helyeket is kijelölnek. Olyanok is jelentkeznek, akik a község kellemes fekvése miatt üdülőházakat szeretnének építeni. Erre is van lehetőség, jelenleg is folyik több mint százharminc, megfelelő mértékű üdülőtelek kijelölése. minősítést kapott a bükkszéki vendéglő, 9 brigád arany-, ezüst-, egy pedig bronz fokozatot ért el, s három munkabrigád kapta meg a szocialista brigád minősítét. A szocialista munkaversenyben elért jó eredménye alapján a KPVDSZ és a Mészöv dicsérő oklevelét Ficzere Sándor, a Mészöv titkárhelyettese nyújtotta át a fogyasztási szövetkezetnek. Czene Györgyné, az áfész elnöke tizenhárom dolgozónak adta át a Kiváló Szövetkezeti Dolgozó kitüntetést. A pétervásári áfész sikerei Kitüntetés a legjobbaknak Mi jut eszébe az embernek Bélapátfalváról? Nagyon valószínű, hogy erre a kérdésre legtöbben rávágnák: a cement. Ilyenkor szemünk előtt megjelenik a kép: a hófehérré vált vörös cserepek, s a fel-feltámadó szélben szállingózó por. Bizony nem a legkellemesebb képzetek társulnak ehhez. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy ez még mindig velejárója a gyártásnak, amely pedig pénzt hoz megyénk konyhájára. Ezeknek a törekvéseknek a sorába illik az is, hogy nemrégen már Svájcba is indult szállítmány Bélapátfalváról. Hogy miben van ennek a kapcsolatnak a jelentősége, arról elsőként Márton István műszaki igazgatóhelyettest, főmérnököt kérdezem.
