Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 16., szombat mberek Bartl I.: Tulipános (Fotó; Perl Marton) Buhály I.: Közös magány kálvária déri, kavicscukor gyanúm Kariács Áron megszüntette az úgynevezett sóderpartikat is. melyen nagyban folyt a megvesztegetés: egész sóderhegyek tűntek el a meghívottak zsebében, táskáiban. reklámszatyraiban, Albinunk sokoldalúságát dicsérték szeliemdús színkritikái is, melyeket a Pe- resparty Sziház előadásairól rótt — szinte márványba, Egv-egy bemutató után sorban álltak az újságért: elsősorban a színháziak, akik szerették volna felvásárolni az összpéldány,számot, nehogy a közönség elé kerüljön az elmarasztaló, mit elmarasztaló: ledorongáió mű. Mert Albin kegyetlen js tudott lenni — főleg, ha megkérték rá. így tiporta bele a sárba Hulió Bentárez. a nagy hírű amazonjai szerző vérrémdi ámáját is, kimutatva a rendezői felfogás gyengéit, valamint a foga fehérjét. A Kakaófa árnyékban című darab alig ért meg három előadást: tépte is haját az igazgató. Táncosléptű Nyalinka. és á fő-főrendező. Újbort Ispiláng. Azon nyomban „befutottak’' a megyei „fehér házba”, ahol panaszt tettek az agresszív Herpaí Albin ellen. Az első döntnök a fejét vakarta a panasz hallatán, és megkérdezte: Hol is van ez az Ama- tónia? — Amazónia, nem Amatónia — siránkozott Újbort Ispiláng, aki az ama- zóniai dráma elkötelezettje volt testestül-lelkestül. szerzői jogdíjastul. Nos. éppen ebből származtak a bajok. Ugyanis közeledett a színház újjáépítésének negyvenkettedik évfordulója, amely egybeesett a Nagy Kamufláveri Forradalom száztizedik évfordulójával, s a helyi vezetés úgy döntött (a fődöntnök sugallata nyomán), hogy e két évfordulót együtt és méltóképpen kell megünnepelni. A Peresparty Színház sem' ült ölbe tett kezekkel: ösz- szehívták a dramaturgiai tanácsot. Ezen kellett eldönteni. hogy mely művel tegyék feledhetetlenné a nagyszabású évfordulókat. A tanács három emberből állt: Tánczosléptű Nyalinkából. Újbort Ispilángból és a frissen diflomázott Kardos Pipitérből. El is határozták, hogy újabb bemutató az amazóniai Hulió Bentazar A kakaóbab ára, avagy vil- lantás a likról című táncoperája lesz. A koreográfus pedig nem lehet más. mint a híres Nyekk Vince, akit balekkörökben csak Nyekk mesternek szólongattak. A darabválasztás azonban nem maradt titokban: Her- pai Albin kihúzta Kardos Pipitérből a szót. Igaz, az ágyban. Azon nyomban éles támadást indított a színház ellen, akik nem Peresparty Ignác művét, a csicsonkai zseni darabját rántják elő, hanem az átkos kozmopa- lizmus sötét és zavaros vizeivel árasztják el az együgyű csicsonkai lelkeket. Pedig Peresparty Ignác MoKÖBÁNYAI JÁNOS ÍRÁSAI A margón Kőbányai János írásai a 70-es évek közepe óta jelennek meg folyóiratokban (elsősorban a régi Mozgó Világban és a Valóságban), heti- és napilapokban. Vibráló társadalmi érzékenység, a periférián élő elesettek iránti szolidaritás jellemzi nagyobb lélegzetű szociográfiáit, és ugyanezen felelősségteljes, minőségi gondolkodás hatja át a honi ifjúsági zene valósághátterét kutató publikációt is. Bár az ifjúsági zene (beat, rock, dzsessz) és a fiatalság szocializációjának szoros összefüggéseit már előtte is sokan fölismerték, mégis ő volt az első, aki vette a fáradságot, hogy a felszínes megállapítások vulgáris közhelyein átlépve, a sajátos szubkultúrát testközelben tanulmányozza, hogy benne „alámerüljön", megmutatva a jelenség szükségszerű társadalmi lényegét, eredőit. A margón című könyv legismertebb — leghírhedtebb — írása, a Biztosítótű és bőrFORRAI GYÖRGY: Noha a cím kissé megtévesztő (vagy szándékosan blickfangos?) könnyed, ám nem minden tanulság nélküli olvasmány Forrai György könyve. Mondhatnánk úgv is. hogy ezekből a tanulmá- nyos-népszerűsítő dolgozatokból tizenkettő egy tucat, de nem lennénk igazságosak. Mert hol van az előírva, hogy ismereteinket csak fáradságosan, azaz nyögvenyelősen, szárazon, rosszul megírt tankönyvekből, vagy tanulmányokból szerezhetjük meg? Ugyanakkor ez a könyv szellemesen, mert szemléletesen példákkal bizonyítja azt is (lásd: Vigyázat: Hamisítják! című jegyzetet), hagy mag« a tudomány és előbbi tévedésein átbukdácsolva, azokat korrigálva jut előbbre, s olykor bizony még a nagy tekintélyű tudósok sem riadnak vissza holmi csalafintaságoktól (hogy ne nevezzük nadrág Mozgó Világban való megjelenése után, Kőbányait a szakma (no. meg a margó!) csövesideológusként kezdte emlegetni, korántsem egyöntetű lelkesedéssel, riporteri módszerei iránt nem titkolt fanyalgással. Mert az író-riporter mindig ott volt, ahol a dolgok történtek, nemegyszer személyes beavatkozásával sürget- ve-követelve azok változását. Ezt a fajta „beavatkozást” természetesen nem vették mindig szívesen a hazai ifjúsági kultúra „felelős" irányítói. az ifjúsági parkok kidobóemberei, így eshetett meg azután, hogy az egyik csöves barátja iránti bátor kiállás miatt, egyszerre hét kulturális intézményünk is persona non gratává nyilvánította, azaz a periférián menetelük szószólója maga is a margóra került. A nyugatnémet újságíró, Günter Wallraff nevével fémjelzett „besurranó riporteri” attitűd azonban a (ki)- tiltások és fenyegetések eldurván nevén a csalást), ha hírnévre vágyunk. Márpedig — ők is csak emberek —• miért is ne vágynának. Ám Forrai György nem polihisztor és nagy vitakedvű Benedek István .indulatával és szándékával pásztázza végig a kultúrtörténetet a Bibliától a mai babonákig. Azért szembesíti az ók őri-középkori írásokban fellelhető kultikus gyógyító eljárások. betegségek leírásait a mai (s itt a hangsúly a main. tehát a jelenkori ismereteinken van) tudománnyal, hogy mintegy játékosan gazdagítsa ismereteinket. Hogy a könyv címére is válaszoljunk, ama bibliai vének természetesen kíváncsiak voltak Zsuzsanna bájaira, de ez alkalom arra Forralnak, hogy elmondjon néhány meghökkentő tényt az idős kor szexualitásáról, s egyáltalán az idős korról. A dolognak lenére is, megmaradt Kőbányai János kedvenc munkamódszerének. Ennek a végletekig kiélezett (élet)tech- nikának önveszélyes terméke az az ál-bűnügyii riport, amelynek (könnyű, testi) sértettje maga a begipszelt kezű író. Kőbányai a Könnyű testi séríés-t szó szerint megszenvedte, s a kórházi ápolás időt hagyott neki a maró ambivalenciájának alapos végiggondolására. Az 1978-as év „Aszu-díjas” (az ex Mozgó Világ jutalmazta így legjobb írásai szerzőit) szociográfiája volt a .,Sírkő Gyalog József esztergályosnak, amelyben egy fokról fokra meghasonló ifjú vállalati joggyakornok járja végig az igazság keresésének olykor kafkai stációit”. A Sírkő ... őszinte lelkesedése és naiv hite ellenére is, túlírt és modoros, s megítélésem Szerint A margóban közzétett dolgozatok szintje alatt marad. Lírai, ugyanakkor mégis következetesen, keményen nem annyira a pikantérikus oldalára helyezi a hangsúlyt. hanem az élettanira, lélektanira. Miért" van erre szükség? Mert a mai életünk is tele van beidegződésekkel. hiedelmekkel, sőt előítéletekkel is. Ezeknek a forrása bizony ma is a tudatlanság, a műveletlenség, mert ezen a téren mintha alig lépett vólna előbbre az emberiség, akár az ókorhoz képest is. A legegyszerűbb lenne, álmélkodva felkiáltani: .jhogy mik vannak?!”, s válaszolni rá Hamlettel, hogy bizonyos kromoszómaföldön és égen, amit gyarló elménk még ma sem fog föl. Ez azonban már nem Forrai szándéka szerint lenne. A szerző ugyanis nem azért gyűjtötte össze és kom- mendáita az említett leírásokat. hogy fölényesen elverje eleinken a port. Sőt! Hatásában a könyv inkább szerénységre, a századunkra köbányais írás a Fénykép Lakatos Alikáról; a kisded- otthonban született cigány kisfiú megrázó gyámügyi esettanulmánya a jövő nélküli jövő döbbenetes vízióját vázolja föl. A kötet záró fejezetében felvillanó margó- bluesokban (csövesek, lányok és fiúk vallanak magukról) ugyanez a fájdalmas illúziótlanság köszön vissza. Az utolsó bluest Kőbányai önmagáról „dalolja”, s mintha — bár más utakon eljutva odáig — ugyanazt érez- né. mint reménytelen, hite- vesztett pártfogoltjai: „elfáradtam. s az illúziótlanság semleges történéstelenségé- ben megnyugodva, például nem zavarna — mostanában sokat gondolok erre —, ha valamilyen oknál fogva meghalnék...”. Elkeseredett, súlyos szavak, melyeknek hiteléhez, őszinteségéhez nem férhet kétség. Mégis elfogadhatatlanok egy olyan valakitől, aki mindeddig másokért emelt szót; az effajta öngyilkos empátia azokat igazolná, akik a csöveskérdést csak mint rendőrhatósági problémát voltak hajlandók értelmezni. Kár lenne kiszolgáltatni magunkat nekik. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Tódor János oly jellemző gőg letörésére, tompítására szolgál. A világ igenis megismerhető, illetve soha nem mondhat le az ember erről az igényről. De. hogy milyen bonyolult szerkezet az emberi test (s akkor még nem szóltunk a társadalomról, az emberi tudatról). arról éppen századunk biológiai-kémiai felfedezései döbbentenek rá minket. Egy furcsa és triviális példát emelek ki a könyvből. Olcsó és kitűnő emberi táplálék, állati takarmány a "bab fa lóbab). De vannak a Földön vidékek, ahol ennek fogyasztása súlyos betegségeket idéz elő (sárgaságot). Sokáig nem tudták megfejteni a rejtélyt, mígnem a genetika ki nem derítette, hogy bizonyos kromoszóma - hibák milyen elváltozásokat okoznak. S ez érvényes más élelmiszerekre, élvezeti cikkekre (lásd: tej, alkohol, hús, fehérjék) is. Lehet, hogy ezen a nyomon haladva jut közelebb a tudomány arák leküzdéséhez Is? Ami ma kérdés, az holnap tudományos eredmény lehet. (Medicina Kiadó.) Horpácsi Sándor Miért lesték meg Zsuzsannát a vének? Kultikus gyógymódok, legendák — mai szemmel hácsi vízözönje épp ide illő darab lenne, s különben is. Peresparty Ignác ódában köszöntötte a Nagy Kamufláveri Forradalmat annak idején. * A színháziak ismét sorban álltak, s igyekeztek felvásárolni az őket ocsmárló Csicsonkai Hírlapot. Azon nyomban összeült a dramaturgiai tanács, de már Kardos Pipitér nélkül. — Elárultak — sziszegte Újbort Ispiláng. — Ezért még megfizet az a cemender! Meg- semmisítetettem a diflomá- ját! Kirúgom, kiakolbólin- tom ... — mennydörögte Tánczosléptű igazgató úr. Majd berúgott, istenigazából. A város kulturális berkeiben —, ahol nemcsak nimfák időznek, békák is brekegnek — végigfutott a hír: Bántják a mi színházunkat! Ezt követően egy emberként sorakoztak föl Tánczosléptű mögött. Ezt a csatasort Herpai Albinnak sem sikerült megbontania: hamarosan diszkréten megkérték. írna már egy cikket Hulió Bentazar drámaművészetének jelentőségéről, különös tekintettel a kamufláveri forradalom évfordulójára. Nem tudott ellenállni a kérésnek. Az írás megjelenésekor ismét sorba álltak a színháziak, hogy felvásárolják a lapot: ezúttal azért, hogy az összes hirdetőtáblára, szemétgyűjtőre. lámpaoszlopra kitegyék, kiragasszák, s el- küldjék magának a nagy Hulió Bentazárnak is, Újbort Ispiláng személyes jó barátjának. Hamarosan érkezett a válasz: egy legújabb amazóniai kocsi, egy óriás Percé des. Valóban: mikor Űjbort beleült, úgy érezte: ebben minden perc édes. A Kakaóbab szélárnyéka — közben erre változott a cím — ősbemutatója óriási sikert aratott. Dísztáviratok ezrei árasztották el a színházat, a fogadáson megjelent vendégek egy-egy doboz kakaóport kaptak ajándékul. Valódi amazóniai márkát. Újbort Ispiláng ezérl a rendezéséért megkapta a Hármas határ rendet. Tán- czosléptű Nyalinka pedig örökös direktorrá koronáztatott. Kardos Pipitér viszont beadta a kulcsot — a szobájáért —. és elment a szomszéd horpadtvári színházba. ahol tárt karókkal fogadták friss diflomáját. Egyelőre mint büfést alkalmazták, de megígérték neki. ha meghal az ősöreg Krankovi Tihamér, ő lesz az utód. senki más. Herpai Albin pedig hosszú lépésekkel igyekezett a Hosszúlépésbe, hogy megalkuvását borba fojtsa. Aztán tántorogva hazatért; levette a polcról Peresparty Ignác drámakötetét, és lefújta róla a port. A Mohácsi vízözön lassan álomba sodorta . . . Ez az. futott át rajta,' úszni az árral, ez a legnehezebb. Almában a víz a csicsonkai Kálvária-hegyre vezette ki. ahol egy nagy keresztet látott; s rajta saját magát megfeszítve ... A két lator . . . Tánczosléptű és Újbort. Ezen jót röhögött — álmában —, és lemászott a keresztről. — De ti maradtok ! — mondta kajánul a latroknak. És tovább álmodott Kardos Pipitér kebleiről és intellektusáról, míg a felesége oldalba nem vágta: — Ne horkoljál már annyira. Albin! — A lelki (és testi) durvaságnak ez a szemérmetlen megnyilatkozása teljesen kiverte szeméből az álmot. Fölkászálódott, és a következő halhatatlan sorokat írta állandóan keze ügyében tartott noteszébe (a szerkesztőségben kapta ingyen): Fejlődést értünk el minden téren. csak te hervadtál el, Pipitérem. Ahova vetettek, gonosz volt az ágyás. elkelt volna egy-két mélyszántás, kapálás. Eddig nagyon elégedett volt; végül is mit akarnak? Itt együtt van a köz- és magánéleti válság, de ugyanakkor nem vonja vissza az elért eredményeket. De most már rá kell térnie az álmára is. a csicsonkai kálváriára. Kis töprengés után így folytatta: De az élet csak otromba tréfa. s olyan egyedül dülöngélek én ma. a sorsom, ó minő tragédia: csicsonkai kálvária. A dalba fojtott lírai hezitálás valóban kitörölhetetlen fejezete az asztalfiók-iroda- lomnak, melynek megteremtésén maga Herpai mester fáradt legtöbbet. Egy önkívületi percében elküldte remekét az Új Parnasszus című fővárosi folyóiratnak. Maga a főszerkesztő. Bundás Károly küldte, vissza, minősíthetetlen kifejezések kíséretében. Herpai Albint Pipitér emelte le a kálváriáról, egyenesen az ágyába. Több sem kellett Albinnak, odahagyta a tollnokos- kodást, Csicsonkát, a Hírlapot, hárpia nejét, szakított a múltjával. Betársult Pipitér üzletébe: attól kezdve együtt mérték a sört, a bort, a Pálinkát a horpadtvári színház büféjében. Péntek Imre
