Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-26 / 98. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. április 26., kedd Gyöngyös a színházért Különösen hangzik, de egy olyan város is tud tenni a magyar színházi kultúráért, amelynek társulata és teátruma sincs. Gyöngyös harmadik alkalommal rendezi meg az országos monodrámaszemlét, s ezzel egy olyan hagyományt őriz. amely méltó a figyelemre. Amikor nyolc esztendővel ezelőtt észrevette a műfaj előretörését a Mátra Művelődési Központ gárdája, nem múló divatot talált. Az egyszemélyes színház nem hullott ki az idő rostáján. Ezt bizonyítja a hétfői megnyitó is, amelyen dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályvezetője beszélt az esemény jelentőségéről. Megnőtt az igény a színpad sokszínűsége iránt: a nézők kíváncsiak a különleges gondolati kísérletekre. Másfelől viszont, az együtteseknek meg kell gondolniuk, hogy mibe vágnak bele: költségeik nőttek, de nem áll rendelkezésükre több pénz. így aztán szinte természetes, hogy a kis költségvetéssel, ám annál nagyobb emberi befektetéssel színre állított monodrámák száma gyarapszik. A harmadik szemle műsorán is meglátszik mindez: míg az első két alkalommal inkább a repertoár kiegészítése volt a színész vállalkozása. addig most már útkeresés, komoly szellemi kaland. így szólalnak meg a gyöngyösi zeneiskolában és a Mátra Művelődési Központban Esterházy Péter, Géczi János, Dosztojevszkij, Bárczy János, Gogol, Sütő szavai, s mellettük újonnan induló szerzők kísérletei. A paletta színes: Pécs, Nyíregyháza, Budapest, Kecskemét művészeti műhelyei mellett hangsúlyosan jelentkezik immár a „hazai pályán” az egri társulat is. Nem akármilyen élményt kínál tehát ez az országos szemle, a mátraalji város érdeklődő közönsége olyan rangos produkciókkal találkozhat a tegnap kezdődött találkozón, amelyek ünnepivé teszik ezt az alkalmat. Ki-ki megtalálhatja a kínálatból a hozzá legközelebb állót: elvont, szinte filozófiai jellegű mű éppúgy helyet kapott a műsorban, mint az érzelem vagy a szélsőséges léthelyzet. Nem kis kockázatot vállal a művész, amikor egyedül néz szembe közönségével. Teljes odaadásra, minden erejére szüksége van ahhoz, hogy lekösse a figyelmet, s feltárja azokat a mélységeket, amelyek két ember között tárulhatnak fel. Kettesben vagyunk: színész és néző. S együtt válunk teljesebbé, gazdagabbá. Sok sikert, kellemes szórakozást, tanulságos estéket a szemlén! Gábor László A FILHARMÓNIA EGRI SOROZATÁBAN A Tomkins Énekegyüttes Az Országos Filharmónia bérletében hétfőn este a dohánygyár színháztermében a Tomkins Énekegyüttes adott hangversenyt. Ezt az énekkart nem először halljuk Egerben. Lemezen és rádióban is élvezi a közönség ezt. a mai divatot messze elkerülő, a dallamot. a harmóniát, a ritmust, de főleg a lelki tartalmakat magasan lebegtető művészetet. amely Dobra János tizenöt tagú gárdáját jellemzi. A decibelek mai világában olykor még vakmerő programnak is tűnik. létrehozni egy, a zenéért rajongó, a zenének élő baráti kört, amatőr együttest, s az arra vállalkozik, hogy az énekes zene klasz- szikus korszakát, azt a bizonyos XVI. századi Európát, annak néhány szerzőjét megidézze. Azt a szellemi örömöt ideszólítsa, amely a maga korában az olaszokat, az angolokat a közös éneklésre serkentette. Már a yor- ki székesegyház minapi egri vendégszereplése is bizonyította. hogy egy zenei világ létezik ezekben az angol madrigálokban és motettákban, amely ma is eleven, a szépségnek és lelki közösségnek kedélyes vagy áhítatos megnyilvánulása. Összekötő kapcsa az embereknek. amely a közös szenvedély, az egyforma gondolkodás. a zenében való köznapi elmerülés boldogságát is jelentheti. Mindezt azért írjuk le a hangverseny által keltett hangulat nyugtázásául, mert jólesik észrevenni, inkább észbevenni: ez a mai közönség is érti, fogadja ezt az áhítatot, a jókedvet, derűt és a lélek örömének azt a kielemezhetetlen szépségét. Még akkor is, ha a madrigálok, a motetták, társasági énekek szövegét, a latin, a német, az ószláv textusokat nem is értjük szó szerint. Az érzelmek, olykor a szenvedélyek különbség- tevését nem kell kutatnunk, mert az is magától értetődik. hogy az Ave Maria-t másképp fogalmazza zenébe a spanyol Victoria (1550— 1611), mint Rachmaninov, akinek mesteri mintája az ószláv nyelven felhangzó görögkeleti, vagy ha úgy tetszik, bizánci liturgia. S ha a lélek jámborságánál, alázatánál tartunk emeljük tekintetünket Bach magas csúcsai felé, ahol a szenvedélyes alázat költi dallammá, pattogós, csaknem parancsoló ritmusúvá a 117. zsoltárt. A műsor jelentős részét mégis a jókedélyt ébresztge- tő dallamok, madrigálok tették ki. Nem tűnik erősza- koltnak, hogy itt az egykori európai polgár szebb pillanatait kaptuk, akár XVI.. akár a XIX. századból szólaltak meg a dallamok. És mindenütt az összhang, ez az ember által feltalált vagy észrevett csodálatos valami, amit megindítóan nagy hatással teremtettek meg ezek az énekesek. Érthető: a legmagasabb szakmai végzettség birtokában alig tíz év alatt jutottak el az élvonalba. Ráadással köszönték a lelkesedést. amit a közönségből kiváltottak. Azt tették, mint bárhol másutt, akár melyik világvárosban. Prunyi Ilona zongoraművésznő két Liszt-számot játszott. a Transzcendens etűdökből a XI.-et. az Estéli harmóniákat és a XII. rapszódiát. A szerző szellemiségét viszonylag ismerve ez az esti áhítatos elmélkedés annak a ,,túli világ”- nak a megidézése. amely annyiszor késztette Lisztet a formai lejegyzésre is Ez az etűd szorosan kapcsolódott azoknak a motettáknak a lelkiségéhez, amelyek itt elhangzottak, beleértve Tipett két Spirituáléjét is; öntudatlanul is felfigyelünk mindarra. ami hiányzik manapság zaklatott életünkből. Pándí Marianne — a műsorközlésben mindig is oly fegyelmezett tudós-zenés« — ez egyszer a madrigálok, bo- hémságok, táncok hatása alá került és szövegközti ízelítőt adott kedvesen, fanyar humorából. Mint a régi ismerősök szokták egymás között. Hiszen évtizede vezeti, fejleszti zenei ízlésünket magvas bevezetőivel. Farkas András Az 1848/49-es szabadságharc tiszteletére Országos vetélkedő A Szolnok Megyei Tanács művelődési osztályának egyetértésével — az 1848— 49-es magyar forradalom és szabadságharc 140. évfordulójára való, méltó megemlékezésül — a cibakházi általános iskola és a 2964. számú. Ságvári Endre Üttörő- csapat országos vetélkedőre hívja fel azokat az általános iskolákat és úttörőcsapatokat, amelyeknek névadója a szabadságharc egy-egy jeles katonai és politikai vezető személyisége. Csatlakozásra kérik fel azokat az ilyen kollektívákat is, amelyeknek iskolája Damjanich János, illetve hadserege útvonalába, valamint a tavaszi hadjárat kiterjedése, területére esnek. A vetélkedő kétfordulós: az első e felhívás megjelenésétől ez év szeptember 29- ig tart. Az ezen időszak alatt otthon elkészített tárgyi „bizonyítékokból” Szolnokon kiállítást rendeznek. A második forduló végén Cibakházán versengenek majd annak a tizenkét iskolának, út- törőcsapatnak a négy-négy tagú csoportjai, amelyek a legeredetibb, legötletesebb és legjobb munkákat küldték be. A részletes tudnivalókat közvetlenül juttatják el az intézményeknek, a Damjanich nevét viselő úttörőcsapatoknak, továbbá a megyei úttörőelnökségeknek. Okos ismeretterjesztés Nincs, nem lehet szebb küldetés a költészet értékeinek népszerűsítésénél. A nemes cél érdekében azonban a legeredményesebb módszereket illik, kell hadba vetni. Kerülve természetesen a túl didaktikus, a csak azért is okító fogásokat. Mindezzel számoltak A világlÍTa gyöngyszemei című sorozat gazdái. Lemondtak a mindenáron való tanárkodásról, szakítottak a nyers katedraszellemmel, hittek abban, hogy ezek az ékkövek — kellő megvilágításban — foglalat nélkül is elkápráztatják a líra iránt vonzódókat. Az is dicséretes, hogy mértéktartóak maradtak, s vállalkozásuk egy-egy blokkjára mindössze tíz percet szántak. Helyesen cselekedtek, mert megfelelő válogatás esetén ennyi is elég ízelítőnek, kedvcsinálónak. Az elbűvölt hallgató ugyanis ezután szívesen veszi a fáradságot, s megismerkedik egy-egy neves poétával. Azzal, akit bemutattak neki. A legutóbb — szombaton délután Alfred de Musset költeményeit tolmácsolta T. Katona Ágnes és Szersén Gyula. Az anyagot Dávid Gábor Csaba fűzte kifejező erejű csokorba. Neki js köszönhető, hogy elénk lépett az a francia költő. drámaíró, aki a romantikus literatúra kiválóságává nőtt. Élvezhettük hangvételének könnyedségét, eleganciáját, finom iróniáját, irigylendő mesterségbeli tudását, azaz olyan erények előtt tiszteleghettünk, amelyekkel kevesen büszkélkedhetnek. A hajdani fájdalmak, keserűségek harmonizáltak saját emócióinkkal, így aztán érthető, hogy ajándékként kaptuk azt a katarzist, amely valamennyiünket gazdagított. Emiatt jósolok hosszú életet ennek a virágba szökkent kezdeményezésnek, ennek az okos ismeretterjesztésnek, ennek az árnyalt, ám mégis diszkrét esztétikai nevelésnek. Érdemes kamatoztatni az efféle tapasztalatokat. Nemcsak kulturális téren . . . Az emberség vétója Mindig szívesen figyelem a Mit üzen a Rádió? soros programjait. A színvonal váltakozhat, ám a tartalmi igényesség soha nem csorbul. Kerényi Mária, dr. Szegő Tamás és munkatársaik a szép számmal beérkező panaszoslevelek közt tallóznak. s ezekből ragadják ki azokat, amelyek a legjellemzőbbek, amelyek publicitást igényelnek, amelyek riportszerű tálalást követelnek. Mindenekelőtt azért, hogy a tanulságokat levonhassák nemcsak az érdeklődők, hanem az illetékesek is. Vasárnap délután érdekes központi témakört taglaltak, s ezzel összefüggésben villantották fel a házfelügyelősors buktatóit. Felkeresték azt a két infarktus után lévő idős, 68 esztendős asszonyt, akit három évtizedes szolgálat után. mint jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználót hatóságilag költöztettek abba az „otthonba”, amelyet — többek között egészségi állapotára való tekintettel — nem óhajtott elfogadni. Megkérdeztek minden érintettet. A hivatal képviselői hangsúlyozták: a jogszabályok előírásainak megfelelően intézkedtek. Kiderült: ebből a szempontból igazuk is volt, csak arra nem döbbentek rá. hogy a humánum íratlan törvényei mindenféle paragrafusnál magasabbrendűek, s vétót emelnek a bürokratizmusra. a lélektelen ügyintézésre. Ezzel sajnos nem törődött ' senki, pedig fel lehett volna karolni ezt a méltatlanul sokat szenvedett, ezt a kissé tájékozatlan, ezt a magára maradt nőt is. SOS-jelzéseit nem feleslegesen küldte, hiszen felvilágosították: segíthet a törvényességi óvás. Milyen kár. hogy eddig senki sem ösztönözte erre. .. Most némileg megnyugodhat, hiszen meggyőződhetett arról, hogy nincs egyedül, hogy vannak, akikre számíthat. Nemcsak neki elégtétel ez. hanem a stáb tagjainak is. ugyanis a legelőkelőbb kitüntetésnél is szívmelengetőbb érzés a visszajelzésként postázott köszönet. Most, és máskor is . .. Pécsi István Dolly Parton... London: A még mindig fiatal és karcsú Dolly Parton amerikai rock- énekesnő megérkezett Angliában felvett kislemezének bemutatójára, amelyet a CBS lemeztársaság adott ki. Előzőleg Dolly lemezeit az RCA lemezgyár forgalmazta (Népújság-telefotó — MTI — KS) ANDREAS PÜSCHEL: f^y faun délutánja Lejárt a műszakom, de nem volt kedvem hazarohanni. Úgy gondoltam inkább, beülök a pályaudvari étterembe. Ahogy beléptem. rögtön éreztem, minden nő csak engem bámul. Persze ez már régen nem zavar, talán azért nem, mert nagyon hasonlítok Robert Redfordhoz, Leültem egy asztalhoz, ahol mindenhonnan jól látható voltam. Jött a pincérnő, aki ugyancsak nehezen palástolta csodálatát. Egy mosoly részemről, egy könnyed szójáték, s máris az útijaim köré tekertem a kis hölgyet. Vigyázat azonban! Hirtelen közömbös lettem, g így rendeltem egy konyakot és egy kávét. Természetes dolog, hogy én nem ülök sokáig egyedül az asztalnál, de hogy miért pont az a kicsi, szeplős hölgy választott ki magának, azt már nem tudom megmondani. Mindenesetre letelepedett mellém. — Hová utazik hölgyem? — kérdeztem kicsit apai hangon. Olyan gyámoltalannak, elhagyatottnak tűnt, gondoltam, kicsit megvigasztalom. A magányos nők fajtájából való, aki már sok rosszat átélt — morfondíroztam tovább magamban. Olyan, aki esténként vermutot iszik, s közben pedig szidja a férfiakat. . . — Drezdába utazom — hangzott a válasz. Mosolyogtam, bár nagyon zavart ez a visszafogottság. Azonban rögtön világossá vált, így próbálja irántam érzett heves érzelmeit palástolni. Hiszen itt mindenki előtt csak nem rohanhat rám; Belemenjek ebbe a kis kalandba, vagy hagyjam az egészet? Valószínűleg nékem csak egy lenne a sok közül, de neki... Utána minden férfit az életében hozzám hasonlítana s örökké magányos lenne! így jobbnak láttam, ha gyorsan fizetek. Ahogy visszanéztem rá, a hideg futkosott a hátamon. Cél nélkül bolyongtam az utcán. Néha kacér pillantásokat vetett felém egy- egy hölgy. Már a kedvenc újságosomnál sem tudtam mellékes dolgokról beszélni, mert Schulz kisasszony azonnal bizalmas kérdésekkel ostromolt. Néhányan úgy gondolják, milyen irigylésre méltó a helyzetem. Hát nem! Ez inkább menekülés, nem hagynak békén sehol sem a nők. A villamosmegállóban is úgy meredt rám az egyik, hogy inkább megvártam a következő járatot. Féltem ugyanis, hogy ép bőrrel nem úszom meg a kalandot. A hazáig tartó rövid utat már futva tettem meg, mert az volt a benyomásom: egy csapat lány van a nyomomban. Végre hazaértem. Otthon természetesen szitkok özöne zúdult rám. — Ez már több a soknál, te szégyentelen — hangzott a fogadtatás. — De hát mi a baj? — kérdeztem. — Tudod te azt nagyon jól. Tegnap a pályaudvari étteremben azzal a kis csit- rivel láttak, nem tagadhatod. Elég ízetlen dolog, mondhatom. Miért nem tudsz magadhoz illőt találni. csak azt tudnám? — folytatódott a veszekedés. Hidd el, nem történt semmi — válaszoltam. Ne sírj. mert nem bírom nézni a könnyeidet. — Tudom. egy nap elhagysz, sőt már lehet, hogy holnap — jött az újabb sz ernre hányás. — De Marna, hogyan gondolhatsz ilyenre, hiszen mi olyan jól megvagyuník-egy- mással — mondtam, neki kicsit bűnbánóan, ,s mindketten pityeregni kezdtünk. (Németből fordította: Szabó Béla)