Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. április 16., szombat KÉT ELNÖK - KÖZÖS CÉLOK Állami díjasaink Gulyás Sándor: — Országosán az elsők között csatlakoztunk a termelési rendszerekhez Újsághír: A szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésében, az adottságoknak és a változó körülményeknek optimálisan megfelelő termelésszerkezet kialakításában, a magas színvonalú, hatékony gazdálkodás megszervezésében elért több évtizedes összehangolt, kimagasló vezetői tevékenységükért megosztva Gulyás Sándor, a Hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke, és dr. Németh András, a Gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezet elnöke Állami Díjban részesült. ,,Azt az osztályt szolgálom, amelyből kikerültem” Dr. Németh András: — Az a célunk, hogy tisztességgel mindent elvégezzünk (A szerző felvételei) — Pomázi vagyok. Ott dolgoztak a szüleim egykoron. Onnan térlek vissza Füzesabonyba, ahol korábban is éltek, őseim parasztok voltak, bár apám a vasútnál dolgozott kalauzként. Gulyás Sándor, a Hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke így kezdi emlékezését. Aztán elgondolkodik és így folytatja: — Kora ifjúságom Füzesabonyhoz kötött, sőt a pályakezdésem is. 1947- ben az akkor alakult helybeli gépállomáson kezdtem dolgozni. Aztán az állami erdészet kirendeltségén tevékenykedtem. Nem sokkal később Kápolnára a Növényolajipari Vállalathoz kerültem párttitkárnak. Ii950- ben közreműködtem a füzesabonyi járási pártbizottság újjászervezésében, melynek munkatársa lettem. Ezt öt hónapos politikai iskola követte. 1952-ben a hevesi, majd pedig a megyei párt- bizottság következett, ahol politikai munkatárs voltam. Aztán a pártfőiskolára jártam ás 1957-ben visszatértem Hevesre, ahol a járási párt- bizottság mezőgazdasági osztályvezetője lettem. Két évvel később szervezték ott az Ezüstkalász Termelőszövetkezetet. A gazdák. akik jól ismerték Gulyás Sándort, kérték, hogy legyen a közös gázdasáe elnöke. így lett ő is alapító, és három esztendőn keresztül irányította a nagyüzemet. Aztán ismét visszatért a járási pártbizottságra, mígnem 1964-ben, amikor a hat hevesi szövetkezetből lett egy, újból elnökké választották és azóta is az! — Rákóczi nevét vettük fel — emlegeti. — Hátezer hektáron 800 dolgozóval. 400 nyugdíjassal és járadékossal láttunk hozzá a gazdálkodáshoz. Rendkívül nehéz körülmények között, szinte a semmiből kelleti fokról fokra előbbre lépni, hogy fennmaradhassunk. Persze szerencsém is volt, mert rendkívül jó munkatársakra találtam. így 1965-től került hozzánk Kiss József, a mai termelési elnökhelyettes, aztán Fuder Imre, aki korábban az egyik szövetkezet elnöke is volt. Perger László, Somodi László, Töröcsik József, a mai ágazatvezetek, akik akkoriban gyakornokként kezdtek a szövetkezetben. De említhetem Horváth Lajost, a jelenlegi párttitkárt, vagy Láb oda Jánost. Kemény, mozgalmas heteket, hónapokat éltünk. A legnagyobb erőt azonban az a bizalom adta. amit a tagoktól kapott a vezetés és én mint elnök is. De azért nem rettentünk meg, minden dologban kollektiven döntöttünk. Közben fokozatosan . olyan vezetői gárdát sikerült összekovácsolni, akikre mindig számíthattam, és számíthatok ma is. Mi az első perctől kezdve arra törekedtünk, hogy a régi termelési hagyományokat figyelembe véve alakítsuk ki a gazdaság szerkezetét. Ehhez kellő önállóságot biztosítottunk a szakembereknek. Így alapvetően máig megmaradt a kertészet, mint meghatározó ágazat, a munkaerőhöz. a szakértelemhez és az értékesítési lehetőségekhez igazítva. Ebben is elsődleges a paprika, a paradicsom, a dinnye és az uborka termelése. Arra ösztönöztünk, és ebben partnerek voltak a vezetők, illetve a tagok, hogy mindenben az újat, a jobbat keressük! Rengeteget vitatkoztunk és vitatkozunk ma is, hogy mu tegyünk az előrehaladás érdekében, hogyan igazodjunk a közgazdasági szabályozókhoz, a szövetkezet. a tagság boldogulásáért. így például országosan elsők között csatlakoztunk a nádudvari, a gödöllői illetve a soroksári termelési rendszerekhez. Az elsők között jelent meg nálunk az akkori legkorszerűbb technikát szimbolizáló amerikai John Deere traktor, majd később a paradicsomkombájn, vagy nemrég a csepegtető öntözési módszer, itt a hevesi homokháton. Ez utóbbira egyébként a kényszer is rávitt bennünket. Mi a nyolcvanas évek kezdetétől folyamatosan fejlesztettük az öntözést. Jelenleg 600 hektáron a lucerna, zöldség és takarmány- növényeket juttatjuk vízhez a nádudvari rendszer közvetítésével az osztrák Bauer-cég segítségével. Ez nagyon sokat jelentett, különösen az utóbbi aszályos években. A paradicsom ugyanis több mint kétszeresét adta hozamban öntözöt- ten, szemben azzal, amelyik nem kapott vizet. Persze az eredmények mellett bírálatok is érték a szövetkezetét. Gulyás Sándor ezt sem hallgatja el: — Illetékesek azt tették szóvá, hogy az állattenyésztést nem úgy fejlesztettük, hogy az megfelelő legyen. Ehhez kellett megteremteni a feltételeket a hetvenes évek második felében. Állami támogatással, hitel nélkül, saját erőből fejlesztettük a sertés- és a szarvasmarha-állományt. Négyszázas Holstein-Eríz tejelő állományt és 600 anyával sertéstenyészetet hoztunk létre. Korszerű telepeket alakítottunk ki, svéd Alfa Laval fejőberendezést vásároltunk. Megalapoztuk tehát a tenyésztői munkát, amely megfelelő szakértelemmel párosult és nem lett ráfizetéses. Ma az egy tehénre jutó tejtermelés megközelíti a hatezer litert. Sertéstelepünk pedig ha beáll, az állomány évi 6—7000 jószágot bocsát ki. Nagy dolog volt az is, hogy közel két évtizede kezdtük el a vetőmagtermelést és ma már a megyében a legnagyobb ilyen jellegű üzemként tartanak nyilván bennünket. Búza-, árpa- és zöldségvetőmag- vakat termelünk exportra. Megteremtettük a vetőmagelőállítás. a -feldolgozás és tárolás technikai alapjait. 1974-ben csatlakozott hozzánk a hevesvezekényi szövetkezet tagsága is, azóta velük együtt vagyunk, együtt dolgozunk, megértésben. Gulyás Sándor 24 esztendeje áll a közös gazdaság élén, s ma már megyénk legrégibb szövetkezeti elnökének számít. Jó néhány társadalmi funkciót, is ellát és töretlen lelkesedéssel ma is példát mutat. — 1980—85 között tagja voltam a párt Központi Bizottságának. amire ma is büszke vagyok. Jelenleg a hevesi városi párt-végreihaj- tóbizottságában, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsában és a Heves Megyei Teszövben tevékenykedem. Sokféle feladatot, elfoglaltságot jelent ez, de igyekszem helytállni. Azért a napjaimat, ha tehetem mindig úgy kezdem, hogy reggel a munka indításánál a tagokkal találkozzam. Nagyon fontosnak tartom, hogy megtudjam milyen a közérzetük, mi foglalkoztatja őket. miben kérnek segítséget, támogatást. mik az örömeik, gondjaik. A bizalmukat élvezem. hiszen tavaly decemberben újabb öt évre megválasztottak elnöknek. — Amikor az ember felmegy a szűcsi dombra és végigtekint ameddig csak a szem ellát, kitárulkozik előtte az az összefüggő terület. amely a mi szövetkezetünk. Három falu: Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján és Szűcsi határa szőlőkkel, szántókkal, telepekkel. Bizony elszorul az ember szíve, hogy mennyi munkával, odaadással alakítottuk így. közösen. Dr. Németh András, a Gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezet elnöke így nyitja a beszélgetést, amikor a nagyüzemi gazdálkodásról faggatjuk: — Gyöngyöstarjánban születtem. ott is nevelkedtem. Szüleim parsztok voltak, édesanyám ma is él, 79 évesen, szövetkezeti nyugdíjasként. A föld iránti szeretetem az otthonból táplálkozott és végigkísért máig. Gödöllőn lettem agrármérnök és a Sziráki Állami Gazdaságban kezdtem gyakornokként. Azután Egerbe kerültem a megyei tanács mezőgazdasági osztályára, a törzskönyvi felügyelőségre. A hatvanas évek legelején már Pétervásárán dolgoztam a járási tanácson, mint főállattenyésztő. A paraszti nyelvet jól ismertem, de a termelőszövetkezeti parasztság. nyelvével igazából ott. Pétervásárán ismerkedtem meg. Tulajdonképpen 1965-ben újabb fordulat történt életemben. Meglepetésemre, hazahívtak Gyöngyös- tarjánba, hogy legyek a Győzelem Termelőszövetkezet Ennek pedig meg szeretnék felelni továbbra is. Odaadó, támogató, jó munkatársak nélkül nem érhettem volna el a megtisztelő Állami Díjat. A Hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet eddig 15 alkalommal nyerte el a kiváló címet, megkapták a MÉM termelési nagydíját, valamint a Minisztertanács Vörös Vándorzászlaját is. Ebben a tagság, a szakemberek szorgalmas, kitartó munkája mellett nem kis érdeme vari az elnök munkájának is. — Én eddig is azt az osztályt. a parasztságot szolgáltam. ahonnan kikerültem. Most az újabb feladatok megvalósításán dolgozunk. A szigorúbb feltételek között is a minőségi munkára ösztönzünk. Azért, hogy minél több piacképes árut állítsunk elő. Beruházásainkat is céltudatosan ehhez igazítjuk. A volt borpincét átalakítjuk, ahol zöldséget, gyümölcsöt hűtünk. tárolunk. Tervezzük egy nagyobb hűtöház felépítését is. Remélem, az egészségem megengedi maid. hogy ezt is megérhessem. elnöke. Igaz. vacilláltam. de egyhangúlag megválasztottak. Rögtön a mély vízbe kerültem, mert nagyon nehéz esztendő volt. A jég, a peronoszpóra, a májusi, tomboló esőzések elvitték a szőlő nagy részét. Repülőgéppel próbáltunk porozást folytatni, de nem nagy sikerrel ment. A tervezett 38 helyett csak 24 forint lett egy munkaegység. Persze, ez a megpróbáltatás nem tántorított el az újtól, hanem arra késztetett, hogy nagyobb dolgokat csináljunk. Ültetvénytelepítéshez láttunk, a jövőt, a boldogulást nézve. Évről évre megküszködtünk mindenért. 1975-ben egyesült Gyöngyöspata. Gyöngyöstarján és Szűcsi termelőszövetkezete. A közgyűlés az akkor 37 esztendős dr. Németh Andrást választotta elnökének. — Nyolcezer hektáros terület állt a gazdálkodás rendelkezésére — meséli. — Nem kevésbé azok a képzett szakemberek és a tenni akaró tagság, akikkel közösen, stratégiai tervet dolgoztunk ki. Ebben első helyen állta hagyományainknak megfelelő szőlő- és bortermelés fejlesztése. Természetesen a többi ágazat korszerűsítéséről, így a növénytermelés, az állattenyésztés haladásáról sem mondtunk le. Folyamatosan telepítettünk szelőt, amely ma már meghaladja az ezer hektárt. Az egyesülést követően hozzáláttunk a nagyüzemi művelésű háztáji ültetvények kialakításához, 370 hektáron. Pillanatnyilag 214 hektár a tisztán közös, a többi pedig tagi művelésben levő terület, érdekeltség alapján amely ösztönző erő. Az elmúlt években, mint ahogy a mezőgazdaságban is, a tudományos-technikai for. dalom-hatására, jelentős változások következtek be ' nálunk is. Igyekeztünk a legkorszerűbb módszereket, fajtákat bevezetni, úgy igazítani a termelést, hogy az a talaj- és éghajlati viszonyainknak megfeleljen. Az emberek döntő többsége felnőtt oda tudatilag, hogy tegyen azért, hogy előbbre lépjen a szövetkezet, hisz ez a személyes boldogulással is együtt jár, sőt a falvaink továbbfejlődésével is. A jelenlegi szakembergárdánk nagy része jól képzett, ösztöndíjasként itt kezdte a gazdaságban, itt ismerte meg igazából a hegyvidéki környezetben való gazdálkodás gondjait és szépségeit. Az én vezetői hitvallásom alapvetően az egyre törekvő, jobbat akaró gazdaságfejlesztés, fokozatosan, türelemmel. Elhatároztuk, hogy ebben a nehéz, feszített közgazdasági környezetben is tudatosan folytatjuk a fejlesztést, hitel árán is. amely nem kis tér-, hét jelent. De él bennünk a tudat, hogy a jövőt építjük vele. A közelmúlt eredményeként hozták létre tudatos munkával a több mint százezer hektó bor tárolására alkalmas létesítményeket. A nyugatnémet Crones cég gépeivel a modern palackozó- üzemet, mely az igényes exportcélokat is szolgálja. Sokat fordítanak a műszaki fejlesztésre, a gépesítés folyamatos korszerűsítésére. — Nagy szerencsénk, hogy a tagság többségével nem volt gond — jegyzi meg dr. Németh András. — A döntő többség ugyanis tudja, hogy dolgoznunk kell mindannyi- unknak azért, ha valamitel akarunk érni. Ez pedig magatartási formává vált itt, a szövetkezetben. Nagyon kemény, de célra vezető utat jelez az iménti szándék. Annál is inkább, mert ma a szokottnál is nehezebb feltételek között vagyunk, de az a célunk, hogy tisztességgel mindent elvégezzünk. Ez viszont feltételezi a-folyamatos megújulást, mert előre csak úgy haladhatunk, ha higgadtsággal megőrizzük az eddigi eredményekből a jót, a rosszat viszont elvetjük, így voltunk például a szőlőfajták kiválasztásánál is. Megőriztük a beváltakat, ugyanakkor kockázatot vállaltunk az újak, s más művelési módok bevezetésénél. Persze, azért kudarcok is akadtak, nem csupán örömök. Például 1985-ben, a nyári virágzáskor érte szőlőinket a jégverés. 1986-ban ez csaknem megismétlődött. Tavaly megint komoly gondjaink voltak a szőlőtermelésben. Kiéleződtek az értékesítési gondek és a köz- gazdasági környezet is sújtott bennünket. Mindezek ellenére is, mi hiszünk a szőlő- és a borágazat jövőjében. hogy lesz hamarosan felfelé ívelés. Dr. Németh András abban is példát mutatott a tagságnak és a vezetésnek, hogy tudását folyamatosan gyarapította. 1982-ben szakmérnöki diplomát szerzett Gödöllőn, vállalatgazdasági tagozaton. Egy évvel később pedig doktorált. Értekezésében a szőlő- és borgazdálkodás mátraalji tapasztalatait foglalta össze, felvázolva benne a fejlesztés lehetőségeit is. A Termelőszövet kezetek Országos Tanácsa szőlész-borász szakbizottságának elnökeként is tevékenykedik és véleményére számítanak. 1983 óta példáját a gyöngyöspatai szövetkezet szakemberei közül többen is követték. Különböző témákat feldolgozva, doktori címeket szereztek. Az elnök 1985 óta címzetes főiskolai tanár is, . a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Társadalomtudományi Kara Vállalatgazdasági Üzemmérnöki Intézetében, Gyöngyösön. — örülök ennek a megbízatásnak — mondja elégedetten —, hiszen pzáltal közelebb kerültem az oktatáshoz is. Az egyetemen már sok gazdaságvezető, kutató alkotja a címzetes tanári testületet, akiknek legfőbb céljuk, hogy a gyakorlat, az üzemi tapasztalat ismereteivel vértezzék fel a hallgatókat. Így például én a szőlészetből és borászatból, szövetkezetpolitikából, illetve üzemszervezésből szoktam előadni. Tavaly novemberben, amikor Gödöllőn összehívták a címzetes tanári testületet. felmerült, hogy alapítványt kellene létrehoznia legtehetségesebb hallgató és oktató elmélyültebb képzésének támogatására. Ezt dr. Romány Pál, aki időközben az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora lett, kezdeményezte. Az Állami Díjból, amely nagy megtiszteltetés, a családommal úgy döntöttünk, hogy ötvenezer forintot felajánlok az alapítvány létrehozására. Én azt hiszem. érdemes tisztességgel, teljes odaadással dolgozni és a nehéz helyzetekben is bízni a jövőben. Mi. az agrárágazatban tevékenykedők, olyan termékeket állítunk elő. amelyekre nemcsak ma hanem holnap is szükség lesz. így nem szabad hite- hagyottan hátat fordítani ennek a hivatásnak, mint ahogy volt rá példa, hogy mások így tették. Arra buzdítom kollégáimat is, hogy vállaljuk a kockázatot, mert csak így hozhatunk létre újat, jobbat. Mentusz Károly J(Csak teljes odaadással érdemes ezt a hivatást szolgálni"
