Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-22 / 69. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. március 22., kedd Egy gazdag hölgy szeszélye Már abban is van feszültség. ha valaha egymás sorsát megosztó emberek évtizedek múltán találkoznak. Hiszen ki-ki a saját életéből vehet példákat: menynyi élményt, jó és irossz- értelemben vett lelki megrázkódtatást jelenthet például egy érettségi találkozó. Hát még ha a társaság egyik igen gazdag, ám lelkileg és fizikailag is sérült tagja különös, bár könnyen megmagyarázható szeszélye folytán az angoil kisasszonyoknál nevelődött, idős hölgyek ötven esztendő utáni viszontlátását afféle lelki vetköztetéssé is változtatja. A szerda este. március 23- án 20.05-kor vetítésre kerülő televíziós film szomorú szenzációját az is adja, hogy Váradi Hédit, ezt a sajnálatosan korán elhunyt színésznőt, egy alkatához, habitusához méltó szerepben láthatjuk. S ennek az értékén még az sem ront. hogy az utószinkront már nem vele, hanem Temessy Hédivel tudták felvenni, aki különben hangjában nemcsak a megformálandó hősnő. de a pályatárs modorát is igyekszik magára venni ... Izgalmas estét ígér hát a Kortársaink képernyője sorozatban bemutatott produkció. amelynek szerzője Gyárfás Miklós, rendezője Nemere László, Az elegáns környezetben játszódó történet azok számára jelent szellemi izgalmat, akik szeretik kutatni és megérteni az élet történéseinek igazi hátterét. (jámbor) j Vérplazma-laboratórium Hatvanban A hatvani városi kórház vértranszfúziós állomása újabban vérplazma-laboratóriummal is rendelkezik. A nemrégiben átadott létesítmény jelentősége, hogy különböző vérkészítményeket állítanak elő, így egyetlen donortól levett vér adott esetben több rászorulón is segíthet. Itt — korszerű berendezések segítségével — évente ezerháromszáz liter vért dolgoznak fel. Az előkészület ... Dr. Szommer Veronika dolga az ellen... és a vérvétel őrzés Az új részleg (Fotó: Szabó Sándor) Reggeli riportok Azt mondják — s ebben azért van valami —. hogy az újságírás az egynapos halhatatlanság hivatása. Kétségtelen, a 24 órával ezelőtti „szenzációkat” újabbak követik, így aztán az olvasók — ez is természetes — megfeledkeznek a régebbi tudósításokról, információkról. Kivételek azért akadnak, hiszen a küldetéstudattal, az elkötelezettséggel társult, ötvözött oknyomozói alapállás, tehetség és hozzáértés jó néhányszor dacolhat az idővel. Ezt a meggyőződést erősítik bennem a majd mindig színvonalas Jó reggelt! egyre frappánsabbá váló közéleti töltésű, felelősség- érzettől áthatott, lakonikusan formába öltött riportjai. A sok közül — mintegy szemléltetésként — most csak kettőt említek. Az egyiket az elmúlt hét keddjén hallottam, a szemfüles kolleganő azt az asz- szonyt szólaltatta meg. azt a nyugdíjast beszéltette, aki karja eltérésekor megfogadta. hogy szerencsés gyógyulása után még inkább arra törekszik, hogy az eddigieknél is hatékonyabban segítsen bajba jutott embertársain. így aztán nem meditált, hanem cselekedett. Telefon- készüléke mellé telepedett, s különböző szervek, intézmények vezető beosztású alkalmazottainak ajánlotta, hogy készséggel könnyíti meg időskorú társai helyzetét. Magyarán szólva, ha igénylik, ha hívják, akkor megy, bevásárol, társalog, feloldja az olykor gyötrő magányt. Teszi ezt ingyen, mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül. S most következik a megdöbbentő fordulat. Mindenütt értetlenkedve fogadták, s azt is megkockáztatták, ily módon szeretne szexuális partnerre lelni. Felháborodott, de nem hagyta annyiban, tovább kopogtatott. ám a válasz mindenütt rideg, merev, sanda gyanúval megspékelt elutasítás volt. Végül kikötött a rádiónál, ezúttal millióknak panaszolhatta jogos sérelmeit. Megragadott ez a blokk. Annál is inkább, mert elmaradt az ilyenkor szokásos, csak azért is oda rendelt kommentár. A zsurnaliszta jó érzékkel jött rá, hogy élég csak a tényeket sorolni. A többit, a következtetések levonását már ránk bízta. azaz önvizsgálatra kész-, tetett valamennyiünket. Elszomorító, hogy eddig jutottunk. Tragikus, hogy annyira érzelemszegényekké, lelkileg kiszikkadttá lettünk, hogy szándékunkban sincs ráhangolódni a félreérthetetlen emberség hiánytalanul vehető jelzéseire. Mi tagadás: az érintettek önmagukról állítottak ki nem éppen hízelgő bizonyítványt. Memento is volt ez a program, ez a megrázó néhány perc, arra intve, hogy akárcsak az iskolákban, itt is létezik pótvizsga. Javallom: jelentkezzünk, próbálkozzunk, hátha nem bukunk meg . .. Hétfőn a szolnokiak há- borogtak. nehezményezve azt, hogy az illetékesek úgy határoztak: szakmunkásképzővé minősítik azt az oktatási intézményt, ahová eddig az alsó és a felső tagozatosok iratkozhattak be. A városi tanács képviselője reális indokokra hivatkozott. emlegetve a demográfiai hullám alakulásából fakadó szituációt, azt, hogy hamarosan otthont kell adni a 14-től 18 esztendősök növekvő korosztályának. A lakosság azonban nem ezt vitatta, hanem azt — s ez aligha kétséges —. hogy eljátszatták vele a demokratizmus komédiáját, a látszat megkérdezés, a sablonos igenlés nem éppen szívderítő színjátékát. Rendkívül tetszett a tálalás, az. hogy egy konkrét eset kapcsán olyan általánosítás formálódott, amely holnapi teendőinkre emlékeztet. méghozzá úgy, hogy pontos látleletet ad jelenünk aggasztó gondjairól, orvoslásra váró problémáiról is. Ezért nem hiszek az általunk művelt műfajok tiszavirág-életében, ugyanis kizárólag tőlünk függ az, hogy miként tájékoztatunk, befolyásolunk, érvelünk, agitálunk. Ha mind magasabb szint elérésére törekszünk, akkor az a szinte törvényszerű múlandóság se kísért olyan vészesen ____ P écsi István SZOCIALISTA HAZÁNKÉRT Városi döntők a hét végén Nagyszombat délutánján mindnyájan együtt ültünk a terített asztalnál, és vártuk a Papát. A Papa még reggel elment, hogy vegyen egy bárányt a húsvéti asztalra. Estefelé érkezett meg egy szörnyen borostás illető társaságában. Mindketten igen furcsán viselkedtek. , — Nem kaptam bárányt — mondta a Papa. — De ne búsuljatok, gyerekek! Ez az úr azt állítja, hogy Báránynak hívják. Egy vendéglőben ismerkedtünk össze, és beleegyezett, hogy az asztal közepére ültessük. A Mama azt mondta, hogy ezt sohasem fogja megengedni. Erre a Papa: — Hogy lehetsz ennyire szívtelen a saját gyerekeidI del? Azt akarod, hogy a hagyományok ismerete nélkül 1 nőjenek fel? Elvégre le is veheti a cipőjét! Bárány úr oldalvást állt, és udvariasan bólintott. A Papa végül is azt mondta, nem hagyja megrövidíteni a gyerekeit, és leültettük a vendéget. De nem az asztal közepére. mert a Mama nem engedte, hanem a kredenc- re, a torta mellé. A Nagymama elkezdett jajveszókel- ni, hogy megfertőzi a tortát, de a Papa biztosította, hogy a vendég már alaposan fertőtlenítve van. — Bárány úr — mondta a Papa. — Üldögéljen itt egy órácskát vagy kettőt, de az isten szerelmére, ne lóbálja a lábát, mert lejön a politúr! Néhány zsályalevelet viszont magára szórunk- díszítésképpen. Hadd ünnepeljenek a gyerekek a hagyomány szerint! Végre asztalhoz ültünk, és sok boldogságot kívántunk egymásnak, ahogy ez már húsvétkor illik. Bárány úr egy ideig nyugodtan üldögélt, de később elkezdett forgolódni, és leverte a tortát. — Ne mozogjon! — figyelmeztette a Papa. — Ki látott már olyat, hogy a húsvéti bárány leveri a süteményt? Bárány úr odahívta a Papát, és súgott valamit a fülébe. — Ki van zárva! — háborodott fel a Papa. — Vodkát nem kap. Elvégre ez családi ünnep. — Akkor leszállók! — fenyegetőzött Bárány úr. — Jaj, de nehéz! —mondta a Papa. — Hiába, az apai szív! — és egy üveg meggypálinkát tett a kredencre. Bárány úr még kétszer fenyegetőzött azzal, hogy leszáll, de a Papa minden alkalommal új üveget állított mellé. Harmadszorra már kérlelni kezdte: — Báránykám. üldögéljen még egy kicsit! Az apróságoknak boldog gyermekkorra van szükségük. Nincs több pálinkánk. — Nincs? — mondta Bárány úr. — Akkor leszállók. Itt a személyi igazolványom. Nem is vagyok Bárány! És leszállt a kredencről. A Papa most garázdaságért, ül. Jövő húsvétkor fogják kiengedni. (Lengyelből fordította: (Adamecz Kálmán) Befejeződtek az alapszintű versenyek, amelyet Szocialista hazánkért címmel az MHSZ, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek együttműködésével írt ki az 1848-as pákozdi csata 140. és a szövetség megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére. Ezen három kategóriában — általános és középiskolások, felnőttek — indulhattak az iskolák tanulói, a KISZ és a szocialista brigádok, valamint az MHSZ-klubok tagjai. Körülbelül tízezren vettek részt a megmérettetések első fordulójában, amelyet e hét végén már a városi döntők követnek. Egerben, március 24-én az általános iskolások, másnap pénteken a középiskolások és március 26-án, szombaton pedig a felnőttek mérik össze tudásukat, mindhárom esetben reggel 8 órától az Ifjúsági Házban, ahol ebből az alkalomból kiállítást is rendeznek az MHSZ életéből. Gyöngyösön, az elmúlt hét végén már vetélkedtek a fiatalok, a felnőttek viszont csak április 16-án küzdenek majd meg a megyei döntőbe való kerülésért. Hevesen e hét péntekén, 10 órától az általános iskolások, szombaton pedig 9 órától a többiek versenyeznek a középfokú oktatási intézményben. Hatvanban már szerdán, március 23-án „pályára lépnek” a csapatok, ugyanis ezen a napon 15 órától a gyakorlati feladatokat teljesítik a MÁV-sporttelepen, csütörtökön pedig ugyancsak délután 3 órától az elméleti kérdésekre igyekeznek a helyes feleleteket megadni a 'helyőrségi művelődési otthonban. A győztesek — városonként 12 tagú csapatok —május 7-én, Egerben megyei döntőn vesznek részt. II gyógyítást szolgálja majd Eddlig is feltételezték, hogy a Tapolcától észak-keleti irányban folytatódó geológiai törésvonalon nagy kiterjedésű barlangrendszer húzódik a föld alatt, s ennek csupán részét alkotja a már elapadt vizű egykori tavasbarlang és a kórház alatti gyógybarlang. a közelmúltban az utóbbiból indult el két önkéntes kutató. Horváth Tibor, a barilangterápiás osztály főorvosa és Peidl Endre, a Bakonyi Bauxitbánya nyugalmazott mérnöke, hogy újabb részleteket tárjon fel a Tapolca alatt rejtőző labirintusból. A saját maguk készítette geoelektramos mérőműszer segítségével hamarosan messzire nyúló föld alatti barlangrendszerre bukkantak. A helyenkénti szűk nyílásokat kitágítva 260 méter távolságot tettek meg. s nagyobb termeket is találtak. A barlangfolyosó végén egy 6—7 méter átmérőjű és 16 méter mély föld alatti , tengerszemre bukkantak. SLAWOMIR MROZEK Apai szív