Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 12., szombat MEGYEI PANORAMA 5. Új üzem a régi helyen Pétervásárán fejlődik az ipar Újlaki László: „Alapvető elvárásként azt fogalmaztuk meg, hogy eléljük, a törzsgyári szintet.” Ahogy belépünk az üzem kapuján, nem túl megnyerő a látvány. Szürke régi épületek és sár fogad bennünket. Kicsit jobban körülnéz­ve már biztatóbb a kép, s kollégámmal meg is egyezünk abban, hogy tavasszal nem lehet olyan szörnyű ez a kör­nyék. De egyelőre még tél van, s Pétervásárán vagyunk. Látogatásunk színhelye az egri Finomszerelvénygyár kompresszor gyáregysé­gének helybeli üzeme. Ez magyarázza is a ren­dezetlen körülménye­ket. Mielőtt bárki félre­értené az előbbi monda­tot, meg kell tudnia, hogy másfél évvel ez­előtt még nem így hívták ezt a termelőegységet. Ha akkoriban érkezünk oda, azzal a táblával ta­lálkozunk: Egri Féme- lektro Szövetkezet Pé- tervásári Üzemegysége. A változás nyilván nem­csak a nevet érintette. De hogy mi is történt, arról érdeklődtünk az irodában. A füstös kis szobában Újlaki László üzemegység-vezető fo­gad. Természetszerűen első kér­désem arra vonatkozik, hogy az­előtt mivel foglalkoztak, s miért kellett megválni tevékenységük­től. — Korábbab szitaszöveteket készítettünk, s kilincseket gyár­tottunk az Elzett gyár számára — mondja Újlaki László. — Azon­ban gondot jelentett, hogy nem tudtunk mindig mindenkit fog­lalkoztatni. A helyzet javítására 1984-ben kooperáció kezdődött a Finomszerelvénygyárral, majd a megyei iparpolitikai célkitűzé­seknek megfelelően „beolvad­tunk” a törzsgyárba. Vagyis, a Finomszerelvénygyár medgvá- sárolta a telepet. — Ez nyilvánvalóan beruhá­zásfejlesztéssel is járt... — Új gépeket, gépsorokat te­lepítettek ide. Sikerült felépíteni ezeknek egy viszonylag korszerű szerelőcsarnokot. Ott hőszige­telt tető, megfelelő a világítás, s a nagy müanyagablakok is előse­gítik a jó látási viszonyokat. — Említette, hogy korábban nem tudtak mindenkit foglalkoz­tatni. Most viszont láttam a bejá­ratnál, hogy keresnek lakatoso­kat... — Jóval több munkásunk van, mint azelőtt annak ellenére, hogy sokan elmentek. Jelenleg mindenkit tudunk foglalkoztat­ni, s a létszám is megfelelő. Azonban még mindig arra törek­szünk, hogy minél jobb szak­munkások tevékenykedjenek itt. így „minőségi cseréket” még mindig végre fogunk hajtani. Helyben is folytatunk tovább­képzéseket, a törzsgyárból jön­nek oktatók. Egyébként sokak gondja megoldódott az új üze­megység létesítésével, hiszen amíg eddig más helyekre jártak dolgozni, most erre helyben is van lehetőség. — Jelenleg mivel foglalkoz­nak, s milyen tanulsággal szol­gált az eltelt egy év? — 1987. január 1-jétől dolgo­zunk az új felállásban. Kompresz- szor alkatrészek előgyártásával foglalkozunk. Alapvető elvárás­ként azt fogalmaztuk meg, hogy elérjük a törzsgyári szintet. Nem vagyunk önelszámolók, tehát nem tudok termelési értékünk­ről beszámolni. Annyi biztos, hogy negyedéves terveinket az első kivételével teljesítettük, de az még az átállási nehézségek számláira írható. Az eredmé­nyeknek köszönhetően nőtt a bérszínvonal, jelenleg átla­gosan 68 ezer forintot keres egy évben, egy dolgozó. — Milyen tervekkel néznek elébe az elkövetkezendő időszak­nak? — Teljes felújítást szeretnénk. Igen szigorúan minősitik termé­keinket, de medg kell felelnünk a fokozott elvárásnak. Az asztaltól felállva közösen indulunk továbbb. A szomszéd helyiségben már majdnem telje­sen kialakult az új iroda képe. A központi fűtés működik, s a fes­tők is befejezték már munkáju­kat. Rövidesen be is rendezik a szobákat. Elindulunk az új üzemcsarnok felé. Belépünk az épületbe. Az első, ami feltűnik, hogy szokatlanul tiszta a levegő, alig érezni csak a más helyeken jellegzetesen erős szagot. Mond­ják, ennek oka az, hogy firss le­vegőt befújó és itteni gőzt elszívó berendezés egyaránt működik. Megtudjuk, hogy az utánpótlás­ra is gondot fordítanak. Sok kör­nyékbeli fiatal tanul az egri GMSZ-ben, s ők itt töltik szak­mai gyakorlatukat. Az első fecs­kék most érettségiznek, s néhá­nyan jelezték, hogy szeretnének maradni. Körülnézek, kevés a fiatal arc. Éppen kapóra jön az üzem párt­titkára, akinek ezt szóvá teszem. Elmondja, hogy a kép most kissé csalóka, több ifjú dolgozik itt, de hát ez műszakonként változó. A pártélettel kapcsolatban kifejti, hogy most a tagkönyvcserék ide­jén a létszám változatlan marad. A jövőben azonban szeretnének építő munkát végezni, a KISZ-es fiatalok közül néhányat felvenni. Ezzel kapcsolatban elbeszélget­nek velük, felkészítik őket. „Ahogy a nagy könyvben meg van írva” — teszi még hozzá. Átmegyünk a túlsó épületbe. Itt még a régi körülmények az uralkodók. Ezen a helyen szedik szét a hibásan összeállított kompresszorokat, s szerelik ki belőlük a még felhasználható al­katrészeket. — Sokat kell szétbontani? — kérdezem az üzemvezetőt. — Hát ez havonta változik... — tér ki a válasz elől. Megcsodáljuk még az egyedü­li olyan présgépet, amely vado- natújan került ide. Pillanatnyilag 5nem működik. — Nem is szokott? — kérde­zek megint egy olyat, amelynek Újlaki László nem örül. — De igen — válaszolja, s egy­két perc múlva a főnök utasításá­ra be is bizonyosodik. Vegyes érzelmekkel távo­zunk. Kollegáimmal arról be­szélgetünk, hogy a fejlődés, ami végbement, vitathatatlan, s kár is lenne tagadni. Azonban ben­nünk motoszkál a gondolat: mi­hez képest? Hiszen korszerű technológiáról most sem beszél­hetünk. Az üzemegység-vezető erre korábban azt mondta: ezek­kel a gépekkel is el tudják látni feladatukat. Ezek szerint nincs baj... Kovács Attila A gyógyítás szolgálatában Mint arról már korábbi lapszámunkban beszámoltunk róla, a gyó­gyítás szolgálatába „állt” a káli új gyógyszertár, amely több mint hat­millió forintba került. A közelmúltban átadott egészségügyi létesít­mény egyben a megye legkorszerűbb községi patikája. Ide pillantunk be az első napon. A szépen tervezett épület Az első „páciensek” a tágas kiszolgáló helyiségben Korszedrű körülmények között készül a medicina (Fotó: Perl Márton) Orvosok, rendelők, műszerek Egészségügy a Tárná menti községekben Még a régi módon szedik szét a komp­resszorokat A kazánházat már felújították (Fotó: Koncz János) Az egészségmegőrzés immár nemzeti programmá vált. Sikere­ket persze csak akkor érhetünk el, ha mindehhez a feltételek is adottak. Nos, a Tama menti köz­ségek egészségügyi helyzete — a meglévő kisebb gondok ellenére is — kielégítőnek ítélhető. Amint azt dr. Harangozó Im­re, Heves megbízott városi főor­vosa elmondta, e településeken az alapellátást öt körzeti orvos végzi, s valamennyien jól felké­szült, nagy' gyakorlattal rendel­kező szakemberek. A rendelők zöme megfelelő, s ezek közül is kiemelkedik a boconádi és a tar- namérai. Zaránkon és Erken vi­szont bővítésre lenne szükség. A gyógyítás eszközei is rendelke­zésre állnan, hiszen például majd mindenütt található EKG készü­lék. Ugyancsak pozitív a kép, ha az egyszer használatos tűk, fecs­kendők, vagy éppen kötszerek mennyiségét vesszük szemügyre. Akik pedig arra rászolrulnak, azokat a hevesi és gyöngyösi ren­delőintézetben, valamint az utóbbi város kórházában keze­lik. A betegségek közül a magas vérnyomás az egyik leggyako­ribb, hiszen községenként átla­gosan 300—400 ilyen problémá­val küszködő embert tartanak nyílván, illetőleg gondoznak. Sajnos, ezek között egyre több a fiatal. A térségben — akárcsak szerte az országban — növekszik a daganatos betegségek száma. Legalább ennyire gond a túlzott alkoholfogyasztás is. Jelentősen javúlnának a gyógyítás feltételei, ha a hevesi qrendelőintézetnek sikerülne egy ultrahangkészülé­ket beszereznie. Ez — többek kö­zött — a hasi daganatok korai fel­ismerését is lehetővé tenné. El­képzelhető, hogy ez a dolog nem marad csupán álom, ugyanis egy olyan kezdeményezésről is szó van, amelynek értelmében a be­rendezést közadakozás segítsé­gével vásárolnák majd meg. A tiszta levegőjű, világos szerelőüzem

Next

/
Oldalképek
Tartalom