Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 12., szombat MEGYEI PANORAMA 5. Új üzem a régi helyen Pétervásárán fejlődik az ipar Újlaki László: „Alapvető elvárásként azt fogalmaztuk meg, hogy eléljük, a törzsgyári szintet.” Ahogy belépünk az üzem kapuján, nem túl megnyerő a látvány. Szürke régi épületek és sár fogad bennünket. Kicsit jobban körülnézve már biztatóbb a kép, s kollégámmal meg is egyezünk abban, hogy tavasszal nem lehet olyan szörnyű ez a környék. De egyelőre még tél van, s Pétervásárán vagyunk. Látogatásunk színhelye az egri Finomszerelvénygyár kompresszor gyáregységének helybeli üzeme. Ez magyarázza is a rendezetlen körülményeket. Mielőtt bárki félreértené az előbbi mondatot, meg kell tudnia, hogy másfél évvel ezelőtt még nem így hívták ezt a termelőegységet. Ha akkoriban érkezünk oda, azzal a táblával találkozunk: Egri Féme- lektro Szövetkezet Pé- tervásári Üzemegysége. A változás nyilván nemcsak a nevet érintette. De hogy mi is történt, arról érdeklődtünk az irodában. A füstös kis szobában Újlaki László üzemegység-vezető fogad. Természetszerűen első kérdésem arra vonatkozik, hogy azelőtt mivel foglalkoztak, s miért kellett megválni tevékenységüktől. — Korábbab szitaszöveteket készítettünk, s kilincseket gyártottunk az Elzett gyár számára — mondja Újlaki László. — Azonban gondot jelentett, hogy nem tudtunk mindig mindenkit foglalkoztatni. A helyzet javítására 1984-ben kooperáció kezdődött a Finomszerelvénygyárral, majd a megyei iparpolitikai célkitűzéseknek megfelelően „beolvadtunk” a törzsgyárba. Vagyis, a Finomszerelvénygyár medgvá- sárolta a telepet. — Ez nyilvánvalóan beruházásfejlesztéssel is járt... — Új gépeket, gépsorokat telepítettek ide. Sikerült felépíteni ezeknek egy viszonylag korszerű szerelőcsarnokot. Ott hőszigetelt tető, megfelelő a világítás, s a nagy müanyagablakok is elősegítik a jó látási viszonyokat. — Említette, hogy korábban nem tudtak mindenkit foglalkoztatni. Most viszont láttam a bejáratnál, hogy keresnek lakatosokat... — Jóval több munkásunk van, mint azelőtt annak ellenére, hogy sokan elmentek. Jelenleg mindenkit tudunk foglalkoztatni, s a létszám is megfelelő. Azonban még mindig arra törekszünk, hogy minél jobb szakmunkások tevékenykedjenek itt. így „minőségi cseréket” még mindig végre fogunk hajtani. Helyben is folytatunk továbbképzéseket, a törzsgyárból jönnek oktatók. Egyébként sokak gondja megoldódott az új üzemegység létesítésével, hiszen amíg eddig más helyekre jártak dolgozni, most erre helyben is van lehetőség. — Jelenleg mivel foglalkoznak, s milyen tanulsággal szolgált az eltelt egy év? — 1987. január 1-jétől dolgozunk az új felállásban. Kompresz- szor alkatrészek előgyártásával foglalkozunk. Alapvető elvárásként azt fogalmaztuk meg, hogy elérjük a törzsgyári szintet. Nem vagyunk önelszámolók, tehát nem tudok termelési értékünkről beszámolni. Annyi biztos, hogy negyedéves terveinket az első kivételével teljesítettük, de az még az átállási nehézségek számláira írható. Az eredményeknek köszönhetően nőtt a bérszínvonal, jelenleg átlagosan 68 ezer forintot keres egy évben, egy dolgozó. — Milyen tervekkel néznek elébe az elkövetkezendő időszaknak? — Teljes felújítást szeretnénk. Igen szigorúan minősitik termékeinket, de medg kell felelnünk a fokozott elvárásnak. Az asztaltól felállva közösen indulunk továbbb. A szomszéd helyiségben már majdnem teljesen kialakult az új iroda képe. A központi fűtés működik, s a festők is befejezték már munkájukat. Rövidesen be is rendezik a szobákat. Elindulunk az új üzemcsarnok felé. Belépünk az épületbe. Az első, ami feltűnik, hogy szokatlanul tiszta a levegő, alig érezni csak a más helyeken jellegzetesen erős szagot. Mondják, ennek oka az, hogy firss levegőt befújó és itteni gőzt elszívó berendezés egyaránt működik. Megtudjuk, hogy az utánpótlásra is gondot fordítanak. Sok környékbeli fiatal tanul az egri GMSZ-ben, s ők itt töltik szakmai gyakorlatukat. Az első fecskék most érettségiznek, s néhányan jelezték, hogy szeretnének maradni. Körülnézek, kevés a fiatal arc. Éppen kapóra jön az üzem párttitkára, akinek ezt szóvá teszem. Elmondja, hogy a kép most kissé csalóka, több ifjú dolgozik itt, de hát ez műszakonként változó. A pártélettel kapcsolatban kifejti, hogy most a tagkönyvcserék idején a létszám változatlan marad. A jövőben azonban szeretnének építő munkát végezni, a KISZ-es fiatalok közül néhányat felvenni. Ezzel kapcsolatban elbeszélgetnek velük, felkészítik őket. „Ahogy a nagy könyvben meg van írva” — teszi még hozzá. Átmegyünk a túlsó épületbe. Itt még a régi körülmények az uralkodók. Ezen a helyen szedik szét a hibásan összeállított kompresszorokat, s szerelik ki belőlük a még felhasználható alkatrészeket. — Sokat kell szétbontani? — kérdezem az üzemvezetőt. — Hát ez havonta változik... — tér ki a válasz elől. Megcsodáljuk még az egyedüli olyan présgépet, amely vado- natújan került ide. Pillanatnyilag 5nem működik. — Nem is szokott? — kérdezek megint egy olyat, amelynek Újlaki László nem örül. — De igen — válaszolja, s egykét perc múlva a főnök utasítására be is bizonyosodik. Vegyes érzelmekkel távozunk. Kollegáimmal arról beszélgetünk, hogy a fejlődés, ami végbement, vitathatatlan, s kár is lenne tagadni. Azonban bennünk motoszkál a gondolat: mihez képest? Hiszen korszerű technológiáról most sem beszélhetünk. Az üzemegység-vezető erre korábban azt mondta: ezekkel a gépekkel is el tudják látni feladatukat. Ezek szerint nincs baj... Kovács Attila A gyógyítás szolgálatában Mint arról már korábbi lapszámunkban beszámoltunk róla, a gyógyítás szolgálatába „állt” a káli új gyógyszertár, amely több mint hatmillió forintba került. A közelmúltban átadott egészségügyi létesítmény egyben a megye legkorszerűbb községi patikája. Ide pillantunk be az első napon. A szépen tervezett épület Az első „páciensek” a tágas kiszolgáló helyiségben Korszedrű körülmények között készül a medicina (Fotó: Perl Márton) Orvosok, rendelők, műszerek Egészségügy a Tárná menti községekben Még a régi módon szedik szét a kompresszorokat A kazánházat már felújították (Fotó: Koncz János) Az egészségmegőrzés immár nemzeti programmá vált. Sikereket persze csak akkor érhetünk el, ha mindehhez a feltételek is adottak. Nos, a Tama menti községek egészségügyi helyzete — a meglévő kisebb gondok ellenére is — kielégítőnek ítélhető. Amint azt dr. Harangozó Imre, Heves megbízott városi főorvosa elmondta, e településeken az alapellátást öt körzeti orvos végzi, s valamennyien jól felkészült, nagy' gyakorlattal rendelkező szakemberek. A rendelők zöme megfelelő, s ezek közül is kiemelkedik a boconádi és a tar- namérai. Zaránkon és Erken viszont bővítésre lenne szükség. A gyógyítás eszközei is rendelkezésre állnan, hiszen például majd mindenütt található EKG készülék. Ugyancsak pozitív a kép, ha az egyszer használatos tűk, fecskendők, vagy éppen kötszerek mennyiségét vesszük szemügyre. Akik pedig arra rászolrulnak, azokat a hevesi és gyöngyösi rendelőintézetben, valamint az utóbbi város kórházában kezelik. A betegségek közül a magas vérnyomás az egyik leggyakoribb, hiszen községenként átlagosan 300—400 ilyen problémával küszködő embert tartanak nyílván, illetőleg gondoznak. Sajnos, ezek között egyre több a fiatal. A térségben — akárcsak szerte az országban — növekszik a daganatos betegségek száma. Legalább ennyire gond a túlzott alkoholfogyasztás is. Jelentősen javúlnának a gyógyítás feltételei, ha a hevesi qrendelőintézetnek sikerülne egy ultrahangkészüléket beszereznie. Ez — többek között — a hasi daganatok korai felismerését is lehetővé tenné. Elképzelhető, hogy ez a dolog nem marad csupán álom, ugyanis egy olyan kezdeményezésről is szó van, amelynek értelmében a berendezést közadakozás segítségével vásárolnák majd meg. A tiszta levegőjű, világos szerelőüzem
