Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 52. szám ARA: 1988. március 2., szerda 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Napirenden: a közúti közlekedés Ülést tartott az országgyűlési képviselők Heves megyei csoportja Kovács András csoportelnök a tavaszi ülésszak előkészületeiről szólt Egyenlően Olyan szépen hangzik: egyenlőség. EzzeTO jelszó­val ostromolták annak ide­jén a Bastille-t. Ezért lel­kesedett később Petőfi. Hogy is mondta? Persze, feltételes módban szólt a jognak asztaláról, amely köré mindenki egyforma feltételek között telepedhet le. De miért ne említhetnénk a felszabadulás utáni idő­ket, amikor egyenlőek vol­tunk. mert egyetértettünk a lelkesítő dal szövege sze­rint? Az ember szíve repesett az örömtől. Végre, eljutot­tunk ide, amiről annyit ál­modoztak legjobb eleink. Szent meggyőződéssel val­lották, hogy csak az egyen­lőség eszméje emelheti az embert a legigazabb társa­dalom keretei közé. Csináltunk is sok min­dent ennek a csodálatosan szép jelszónak az alapján a ■negyvenes és ötvenes évek fordulóján. Az még csak hagyján, hogy a mérnök annyi forintot vihetett ha­za fizetés után, mint a munkás. Az még hagyján, hogy a szavazáskor egy­aránt bólintgathatott min­denki: igazgató és portás. De a hajnali óráikban egy­aránt megcsörrenhetett a csengő a lakás előszobájá­ban, akár párttag, akár pártonkívülii pergette ott le a napjait. Gyanítom, hogy már ak­kor sem volt azonos joga annak, aki lentebb volt, az­zal szemben, aki felülről szólt rá, hogy mit csinál­jon. Az egyház is mindig az egyenlőség jegyében hir­dette az igét. Azt mondta, isten előtt mindannyian egyenlőek vagyunk. Amiből az következett, hogy előbb isten elé kellett kerülnünk ahhoz, hogy az esélyegyen­lőségünkkel kezdeni tud­junk valamit. Ki győzte ezt kivárni? Vagy, ha eljutott odáig, mire ment vele? Egyenlőség ... ! Olyan szép, hogy nem lehet igaz. A köznapi használatban ke­vés eset támasztja alá ezt a tételt. De abban a naiv felfo­gásban, amiből kisarjadt az egész világra szólóan, meg sem valósulhat belátható időn belül. A nagy vágyálomnak tud­ható be az is. hogy ma­napság egyre a jövedelmek szükségességét emlegetjük. Mert mire jó az, ha valaki élete jó részét a tudomá­nyok eredményeivel fogla­latoskodva tölti el, ha a fi­zetése annyi, mint annak, aki az általánost sem fe­jezte be? Meggyőződéssel vallom, hogy mindig a nagy álmo­dozók vitték élőbbre az em­beriség ügyét. Például azok, akik hittek az egyenlőség­ben, mint Jézus vagy Vol­taire és Petőfi. Csak a kö­rülményeket kell megte­remtenünk hozzá. Ez a ne­héz. G. Molnár Ferenc Az országgyűlési képvise­lők Heves megyei cso­portja kedden ülést tar­tott Füzesabonyban, a vá­rosi jogú nagyközségi kö­zös tanács épületében. Az eseményen, melyen részt vett Urbán Lajos közle­kedési miniszter, Schmidt Rezső, a megyei tanács elnöke, dr. Molnár Gyu­la, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Dér Já­nos, a Hazafias Népfront megyei bizottságának po­litikai munkatársa, vala­mint Füzesabony párt- és állami vezetői is, elsőként Kovács András csoportel­nök szólt az Országgyűlés tavaszi ülésszakának elő­készületeiről. Mint elmondotta, a tervek szerint a Parlament március 16-án ül össze, s több tör­vényjavaslatot tárgyal majd meg. így a közúti közleke­déssel, a szövetkezetekkel, továbbá a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekkel kap­csolatosat és az élelmiszerek­ről szólót. Schmidt Rezső szóbeli ki­egészítést fűzött a megye közlekedési helyzetével fog­lalkozó írásos anyaghoz. Mint kiderült, megyénk köz­útjainak forgalmát döntően a nagy tranzit-, a viszonylag jelentős termelési és az időszakosan jelentkező turistaforgalom alkotja, ösz- szességében a megyék közöt­ti sorrendben a harmadik he­lyet foglaljuk el a forgalmat illetően. Az úgynevezett or­szágos közutak műszaki szín­vonala általában nem rosz- szabb a hazai átlagnál. A főhálózat egyes szakaszain kapaszkodósávok építésével lehet időlegesen segíteni. De szükség lenne az M3-as au­tópálya mielőbbi továbbépí­tésére, a városi és községi átkelési szakaszok rekonst­rukciójának folytatására, több hiányzó — települése­ket összekötő — út kialakí­tására. valamint a közúti, vasúti kereszteződések át­építésére. Növelni kellene a pihenő­helyek, a parkolók, az autó- buszöblök és az üzemanyag- kutakj szálmát, s fokozottabb ütemben kellene megvalósí­tani a különböző jellegű — iffy a gyalogos, a kerékpáros és a gépjármű — forgalmak szétválasztását. Amint el­mondotta. az utóbbi időben több intézkedés született ke­rékpárutak létrehozására, s a közút melletti járdaépíté­sekre. A Közlekedési Minisz­térium és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium közösen kiírt pályázat­tal kívánja segíteni az új összekötő utak kialakítását, de ezekhez jelentős helyi — tanácsi és termelőszövetke­zeti — szerepvállalás is szük­séges. A közlekedés biztonságát, a közlekedési morált is be­folyásoló fontos tényező a járműállomány, melynek át­lag élettartama több mint ki­lenc év. tehát elöregedett. A megyében 1986 végéig több mint 47 ezer gépkocsit tar­tottak számon. Szólt arról is, hogy igény lenne az elkövetkezőkben ol­csó, kis fogyasztású, korsze­rű gépkocsik beszerzésére, s az állomány utógondozását jól működő ügyfél- és „már- ka”-érdekeltségű rendszer szerint kéllene megoldani. Mint megállapította, a köz­lekedés minden területén jól képzett szakemberekre van szükség és sokirányú, nagy energiát igénylő szervező, ér­dekeltséget is megteremtő munkára. Ezután Urbán Lajos vála­szolt képviselőink kérdései­re. Többek között megje­gyezte, a közúti közlekedés­ről szóló törvény célja, hogy a jogok és kötelezettségek meghatározásával elősegítse a személy- és áruszállítási szükségletek kielégítését, a közlekedésbiztonsági és kör­nyezetvédelmi követelmé­nyeknek megfelelő, korszerű járműállomány és közúthá­lózat kialakítását, működé­sét. a közutak védelmét. Há­rom éve kezdték a törvény- javaslat előkészítését, mely­nek társadalmi vitájában mintegy négyezer szakembert hallgattak meg. Kitért ar­ra. hogy ez a javaslat keret jellegű, nem vállalkozik pél­dául a részletekbe menő sza­bályozásra. Ügy ítélte meg, hogy a magyarországi közúti közle­kedés „első fázisa” a végé­hez közeledik, ami azt jelen­ti, hogy a történelmileg ki­alakult úthálózat átépítésé­vel már nem lehet jelentős sikereket elérni. Igaz, ez még képes biztosítani a más­fél milliós hazai autósforgal­mat. Az elkövetkezőkben — a kistelepülések forgalmának növekedése, s az új jármű­vek belépése miatt — kor­szerűbb szemlélet szükséges. Ezt érvényesíteni kell az új utak kialakításánál is. Megjegyezte, hogy 1990-től nem hoznak be hazánkba kétütemű gépkocsit. Kitért arra is, hogy a jelenlegi anyagi helyzetben nincs le­hetőség a vámosgyörki vas­úti felüljáró építésére, vi­szont megígérte, hogy meg­vizsgálják: van-e fedezet az M3-as autópálya detki elága- zóig történő meghosszabbí­tására, hiszen e területen már jelentős földmunkákat végeztek el. Utalt arra is, hogy a Hatvan—Salgótarján közötti vasútvonal villamosí­tása a közeli tervekben sze­repel. Schmidt Rezső egyetértett azzal a képviselővel, aki kritikusnak nevezte az eg­ri Kertész és Makiári úti for­galmi helyzetet, s megígér­te, hogy igyekeznek hamaro­san megfelelő döntést hozni e gond csökkentése érdeké­ben. Szorgalmazta az M3-as autópálya továbbépítését, mert — mint megjegyezte — célszerűbb lenne ezt foly­tatni. mint egy ideiglenes új utat építeni, amelyre szük­ség lenne a Thorez Bánya­üzem déli bányamezejének nyitása miatt. Ezt ikövetően elfogadták a képviselőcsoport idei mun­katervét, majd Barcsik Já­nos képviselő tartott tájé­koztatót az ügyrendi előké­szítő bizottság tevékenységé­ről. Homa János Számos kérdést megfogalmaztak a résztvevők (Fotó: Perl Márton) Kádár János munkaértekezleten találkozott a megyei párt- és tanácsi vezetőkkel Kádár János, az MSZMP főtitkára, munkaértekezleten találkozott kedden Fejér, Komárom és Veszprém me­gye párt- és tanácsi vezetői­vel. Kíséretében volt Lukács János, a Központi Bizottság titkára. Az eszmecsere szín­helyén, Székesfehérvárott, az MSZMP Fejér Megyei Bi­zottságának székházában, Barts Oszkámé, a Fejér me­gyei, Antalóczy Albert, a Ko­márom megyei és Gyuricza László, a Veszprém megyei pártbizottság első titkára fo­gadta a vendégeket. Barts Oszkárnénak, a mun­kaértekezlet házigazdájának köszöntő szavai után Kádár János — mintegy jelezve a megbeszélés célját — kife­jezésre juttatta, hogy az esz­mecserén közvetlen tapasz­talatokat kíván szerezni a különböző területen dolgozó vezetők, a párttagság véle­ményéről: miként ítélik meg az ország és szűkebb kör­nyezetük helyzetét, a tenni­valókat, milyen kérdések foglalkoztatják a lakosságot és a párttagságot. A megyei vezetők arról adtak számot, hogy a mun­kahelyeken jelentősebb zök­kenők nélkül kezdték a gaz­dasági évet, bár a gazdál­kodás feltételeiben számot­tevő változások történtek. Biztató, hogy az ipari üze­mek kapacitása jelentős részben rendelésekkel lekö­tött. jók a mezőgazdaság ki­látásai is. Hangot adtak azok­nak a feszültségeiknek is, amelyeket a szigorúbb gaz­dálkodási feltételek, a ter­melési szerkezet átalakítása hoznak felszínre. A pártéletről szólva hang­súlyozták, hogy az ideológiai tézisekről, a párt vezető sze­repéről, a politikai intéz­ményrendszer továbbfejlesz­téséről folyó alapszervezeti viták, a tagkönyvcserét elő­készítő beszélgetések, az or­szág és a párt előtt álló fel­adatokról folyó vélemény­cserék aktivizálták a párt szervezeteit és tagságát. Szól­tak arról, hogy az eszmecse­rék korántsem szorítkoztak a párttagságra, abban részt vett a pártonkívüliek széles köre is, számos javaslattal gazdagítva a vitát. Kádár János hasznosnak, gondolatgazdagnak minősí­tette a — mintegy ötórás — nyílt, őszinte véleménycserét. A jelenlegi helyzetről szólva hangsúlyozta, hogy szocialis­ta építőmunkánk olyan sza­kaszába jutottunk, amikor a 'dinámikus társadalmi, gaz­dasági fejlődés megtorpant. Ebben objektív és szubjek­tív tényezők egyaránt sze­repet játszottak: munkánk fogyatékosságai, a feltétele­zettnél ás kedvezőtlenebb vi­lággazdasági helyzet, a kése­delmesen felismert összefüg­gésék és az azokra való rea­gálások. Kiemelte, hogy a párt a gazdaságirányítás át­alakításával történelmi je­lentőségű reformfolyamat élére állt. Befejezésül szólt a szocia­lista építőmunka nemzetkö­zi feltételeiről, kiemelve, hogy a Szovjetunióban, a szocialista országok többsé­gében kibontakozó megújulá­si folyamatok kedvezőbb fel­tételeket teremtenek a hazai építőmunkához. Az MSZMP főtitkára. a munkaértekezlet befejezése után visszautazott Buda­pestre. INDIÁBAN A kormányfővel tárgyalt Yárkonyi Péter Az indiai hivatalos láto­gatáson tartózkodó Vár- konyi Péter külügyminisz­ter kedden találkozott Ra- dzsiv Gandhi kormányfő­vel. Megbeszélésük a két orszálgot összekötő, köl­csönös elégedettségre szol­gáló baráti kapcsolatok je­gyében zajlott le. Mindkét részről kedvezően nyugtáz­ták, hogy Magyarország és India nézetei és céljai a legfőbb világpolitikai kér­déseket illetően — kivált­képpen a leszerelés ügyé­ben — egybeesnek. Várko- nyi Péter méltatta a vendég­látó ázsiai ország nemzet­közi szerepét, hazánk tá­mogatásáról biztosítva az el nem kötelezettek mozgal­mában és a hatok csoport­jában végzett kiemelkedő te­vékenységét. Szóiba került Radzsiv Gandhi miniszter- elnök — a tavalyi indiai aszály miatt elhalasztott — magyarországi hivatalos lá­togatásának az idén törté­nő lebonyolítása. A találkozón jelen volt Oláh József, hazánk új-delhi nagykövete is. A magyar külügyminisz­ter indiai látogatását befe­jezve — helyi idő szerint szerdán hajnalban tovább­utazott a hat országot érin­tő ázsiai és csendes-óceáni kőrútjának következő ál­lomására, a thaiföldi fővá­rosba. film az Építkezőknek Kétszeres termelésnövekedés gázbetonból A Magyar Építőművészek Szövetségének székházában kedden, Iffy László, a Köny- nyűbeton- és Szigetelőanyag­ipari Vállalat vezérigazgató­ja. illetve Wolfgang Rottau, az NSZK-beli Hebel cég al­kalmazástechnikai igazgató­ja. sajtótájékoztatót tartot­tak. Elmondták, hogy a kö­zelmúltban átfogó vizsgálat­tal összegezték az éppen két évvel ezelőtt üzembe helye­zett Mátra Gázbetongyárban készített falazóelemek fel- használásának tapasztalatait. A Hebel cég technológiája alapján dolgozó új üzemmel kétszeresére bővült a válla­lat gázbetontermelése. A felmérések szerint a la­kásépítők szívesen építkez­nek gázbetonból, amely ki­váló hőszigetelő és olcsóbb a szokásos falazóanyagoknál. A falazóelemek méretpontossá­ga lehetővé teszi, hogy ha- barcsos falazás helyett ragasz­tással állítsák össze a falat, s így o gázbeton házak fe­lét ragasztásos technológiá­val falazták. Ez a technológia gondos és szakszerű munkát igényel, ám a f elmérések ki­mutatták, hogy az építkezők 37 százaléka nem vett igény­be szakembert, maga végez­te a falazást, lyen körülmé­nyek között sem magas a hi­baszázalék, mert mindössze az épületek 2 százalékánál keletkeztek — a ház állagát nem veszélyeztető — vékony repedések a falon. Ezeket is elkerülhették volna egyenle­tesebb felületű alapozással, a gázbetonhoz ajánlott hom­lokzatvakolat használatával, és más, fontos technológiai tudnivalók alkalmazásával. A vizsgálat szerint az építkezők 86 százaléka igazolta vissza, hogy hozzájutott a szükséges szakinformációkhoz. A vállalat a termékválasz­ték bővítésével a hagyomá­nyos építési szokásoknak megfelelő falazó- és kisegítő­anyagokat is készít az épí­tőknek. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom