Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-10 / 59. szám
4. "wm JhXáS-1 KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. március 10., csütörtök PETŐFI ÉS EGER Nagy idők tanúja „Itt bellii ülök a melegben. Környékez sok jó barát. Töltögetve poharamba Egri bércek jó borát. Jó barátok, jó borocska — Kell-e más? Kebleinkben a kedv eOV-egv Óriás.” E sorok olvastán bizonyára sokan felismerik a költőt, aki Eger szívében, 144 évvel ezelőtt vetette papírra versét a papnevelde, az ún. Szeminárium vendégszobájában. Igen, Petőfi Sándorról van szó, akinek Egri hangok című költeményéből való a fent idézett versszak. Türk Frigyes jóvoltából megtudhatjuk, hogy milyen körülmények között íródott a nekünk oly kedves vers. (A havonta megjelenő egri műsorfüzetnek is ez a névadója.) A tanárújságíró Türk hosszan elbeszélgetett — ma úgy mondanánk interjút készített Petőfi egri látogatásáról — a nagy idők tanújával. Za- lár Józsei költő-alispánnal, aki abban az időben kis- papként bölcseletet és teológiát tanult Egerben. Róla még annyit illik tudni, hogy maga is verselt: „Dalban dicsőiké szentségeinket: a hazát és a szabadságot.” Petőfi 1844 telén gyalog indult Debrecenből pestre. A Tisza zajlása miatt Tokaj felé indult, majd így érkezett Andornakon át Egerbe. Ismert itt egy fiatal, már saját verseskötettel bíró papot, őt akarta fölkeresni, no meg tisztelegni kívánt Dobó emléke előtt is- A Szemináriumban Tárká- nyi Béla osztotta meg vele a szobáját. Petőfi és a kis- papok összeismerkedését így mesélte el Zalár József: ....... mi, kispapok furcsán j ártunk Petőfivel. Olvastuk már több versét. Azoknak elragadó szépsége folytán mi erősen hittük, hogy „Petőfi” álnév, mely alatt valamelyik nagyobb költőnk, tán maga Vörösmarty lappang. Mikor tehát híre futott. hogy; itt van Petőfi! — vágyva vágytunk _ látni őt, főleg én meg Benőfi, a kik a kispapok közt poéták voltunk. És a hogy megláttuk, rettenetesen csalódva hültünk le. Előttünk egy ütött-kopott vándor mester- legényalak, galléros szürke köpönyegben, kurta rozsdaszín pantallón nadrágban, elnyűtt csizmában. Az egész megjelenése azt a benyomást tette ránk, hogy ez nem lehet az igazi Petőfi! Petőfi 3—4 napig időzött Egerben. Csak a munkaidőn túl találkozhattunk vele Tár- kányi szobájában és a telektóriumban, a hol velünk étkezett. Szótlan, modorta- lan, rideg volt Petőfi itt is úgy, hogy teljességgel nem mutatta semmi rajta a benne rejlő nagy szellemet. Vacsora után bort hozattunk és tovább mulatoztunk az ebédlőben. Petőfi lassan-las- san fölmelegedett, fölállt, szavalta verseit. Némelyikre nem emlékezett. Akkor kivette kabátja zsebéből a kéziratot és felolvasta. Egy szóval jó kedve támadt, mint az itt született Egri hangok mutatják. Hát ott az ebédlőben lassacskán fölmelegedett. de barátságra egyikünkkel sem lépett. pedig magunkforma, 21 éves fiatalember volt. Csak egyszer sétált ki, akkor is magában, fel a várba. Mi, kispapok szedtük össze részére az útiköltséget és felkértük Tárkányit, hogy azt tapintatosan adja át Petőfinek.” Türk Frigyes annak ideién. 57 évvel Petőfi halála után tette közzé írásban Zalár József visszaemlékezését. „Koszorúnak szántam ezeket a kegyeletes sorokat a segesvári csatatéren kioltott lángszellemnek’' — fűzte hozzá. Mit tehet most a kései utód? Szabadságharcunk 140. évfordulóján — a márciusi ifjakra emlékezve — fejet hajt a Petőfi kultuszát éltető és ápoló elődök.- a korabeli Hevesben viruló szellemi élet meghatározó, mára elfeledett egyéniségei előtt is. llosvai Ferenc Speciális felkészítő tanfolyamok A KISZ Központi Bizottságának Ifjúmunkás Tanácsa és a KISZ Budapesti Bizottsága, a Módszertani Vezetőképző Központ és az Ipari Minisztérium vezetőképző intézete közreműködésével speciális ipari középvezetői felkészítő tanfolyamokat indít. Ezeken a mozgalmi vezetői felkészítéssel egyidejűleg a gazdasági munkában is felhasználható középvezetői ismeretek is szerepelnek a tananyagban. Ennek meg- leielően ifjúság- és gazdaságpolitikai. vezetéselméleti. munkapszichológiai kérdésekről lesz szó a döntés, a vezetői időgazdálkodás és a munkaszervezés témakörei mellett. A tanfolyam vizsgaköteles, elvégzésekor bizonyítványt ad a speciális KISZ középvezetői felkészítő elvégzéséről, és külön oklevél tanúsítja az ipari vezetőképző intézet középvezetői tanfolyamának elvégzését. A beiskolázás feltétele, a jelentkező ipari területen működő KISZ-bizottság vagy közvetlen irányítású alapszervezet titkára, funkcióval megbízott tagja vagy megyei ifjúmunkás rétegtanács tagja legyen, rendelkezzen középfokú állami és alapfokú mozgalmi végzettséggal. Megyénk tízfős lehetőséggel rendelkezik az 1988. szeptember 5-én kezdődő rendezvényre, melynek helyszíne a miskolci csanyiki KISZ-tábor. A részvételi díj személyenként 12 ezer forint. melyet a vállalat, illetve a küldő KISZ-szervezet megtéríthet a beiskolázottnak. Az összeget a rendező KISZ-iskola számlájára kell átutalni, vagy beérkezéskor készpénzzel a helyszínen fizetni. Egyébként a tanfolyam összességében 34 napból áll. A munkahelyi vezetőkkel leegyeztetett jelentkezéseket a KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa titkárságára (1388 Budapest, pf.: 72.) kell eljuttatni 1988. június 1-jéig. A témával kapcsolatos mindennemű felvilágosítást Farkas György, a KISZ KB munkatársa ad a 203-613-as budapesti telefonszámon. JELIGÉS MUNKÁKAT VÁRNAK A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, a Heves Megyei Mészöv, a Könyvértékesítő Vállalat, a Szövetkezet című lap szerkesztősége és az egri áfész irodalmi pályázatot hirdet iskolaszövetkezetek, áfészek, takarékszövetkezetek, lakásszövetkezetek tagjai és dolgozói részére általános, középiskolai és felnőtt kategóriában. Mindez két témakörben kerül meghirdetésre. Kötött téma: a tagság és a szövetkezet viszonya, melyen belül lehet írni például a tagok és a szövetkezetek kapcsolatáról. A szabadon választott téma keretén belül verseket és kisprózákat küldhetnek be, mégpedig olyanokat, amelyeket eddig nem publikáltak, máshol nem nyújtottak be, s amelyek valóságunk közérdekű, s időszerű kérdéseivel foglalkoznak, és a szövetkezeti tagsági kapcsolatok eredményeit, lehetőségeit mutatják be irodalmi eszközökkel. A jeligés munkákat gépelve vagy jól olvashatóan, kézzel írva kérik beküldeni két példányban, a Mészöv szövetkezetpolitikai osztálya címére (Eger, Maczky Valét- utca 2.), 1988. szeptember 20-ig. A lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását. Egy ember több művet is beküldhet. A pályadíjak versben és kisprózában külön-külön a következők lesznek: általános iskolaszövetkezeti kategóriában az első helyezettek egyaránt 1000—1000 forintot, a másodikok 800—800-at. a harmadikok pedig 600—600at kapnak. Középiskolai kategóriában az első helyezettek 1200—1200, a másodikok 1000—1000, a harmadikok 800—800 forintot vehetnek át. Felnőttkategóriában pedig az első helyezetteknek 2500—2500, a másodikoknak 2000—2000, a harmadikoknak 1500—1500 forint jár. Ezenkívül minden kategóriában a negyedik-hatodik helyezettek könyvjutalomban részesülnek, s a Mészöv különdíjat ad a tagsági kapcsolatokat legjobban ábrázoló szerzőnek. A legjobb alkotásokat a Szövetkezet című lap és a Heves Megyei Fogyasztási Szövetkezetek című orgánum közli. Eredményhirdetésre 1988 novemberében kerül sor a VI. Heves megyei iskolaszövetkezeti könyvnapok megnyitóján. nemm -hét Párhuzamos arcképek Honja Tamás tanár Dorkó Attila harmadikos gimnazista (Fotó: Koncz János) Fiatalok ellesett párbeszédeiből tudom, hogy meg ma is gyakran ellentétes fogalomként használják c két szót: tanár és diák. Talán jelenlegi iskolarendszerünk is oka ennek, meg a társadalmi értékzavarok. Azért mégsincs mindig így... Sőt, ha az érintettek nem is vallják be nyíltan, többségeben nem ez a helyzet. Az iskola' emberi sorsok találkozása, ahol jól vagy rosszul hatnak egymásra. Dorkó Attila, az egri Dobó gimnázium harmadikosa annak idején már kialakult érdeklődéssel érkezett az intézménybe: a biológiának már akkor elkötelezte magát. — Egercsehiben jártam általánosba, egyébként Be- kölcén lakom — mutatkozik be. — Már kiskoromban érdeklődtem a környező természet iránt. Az állatszere- tetet édesanyámtól örököltem. Már nyolcadikban js voltak galambjaim, aztán egy sérült kis özet is neveltem hároméves koráig. Tavaly kellett megválnom tőle, a miskolci állatkertbe került. Pintyeim már nincsenek. de két kutyám vár otthon, mikor esténként hazamegyek és persze az akvárium lakói is. Az erdőt is szívesen járom. — Minden érdekel, ami él, mozog körülöttem. Attila tavaly a Kitaibel Pál biológia országos tanulmányi verseny második helyezettje lett. Az idén már bejutott az OKTV második fordulójára. A kémia a másik kedvenc tárgya, de minden tárgyból jól áll. Kedveli a gondolkodtató feladványokat. Kutató orvosnak készül. Nem véletlen, hogy társai Attilát Dokinak hívják. Ezt. legtitkosabb vágyát alig meri megfogalmazni. — A sejtbiológiával, a genetikával már tanárom, Honja Tamás ismertetett meg. Azt hiszem, emberileg is közel kerültünk egymáshoz — vallja. + — Köznapi kifejezéssel élve. elég strapás ébren tartan; az érdeklődésüket. És nagy felelősség is! — hangsúlyozza Konja Tamás. — Természetesen minden pedagógus törekvése, hogy a tárgya iránt vonzódó diákokat „megtartsa", ha érez benne némi bizonytalanságot. felhívja a figyelmét azzal, ahogyan és amit tanít. — A hétköznapokban az a jó. ha az órán nincs síri csend. Ez gyakran közönyt, érdektelenséget jelent. Jobb. ha adott esetben „belekotyognak" a mondandómba, ha partnerekké válnak. AZ elmélyültebb munkára a fakultáció is lehetőséget ad. összegezve: a kiemelkedő képességű gyerekek nevelésében három dolgot tartok szem előtt. Nagyon fontos, hogy az ember szakmailag ne vezesse félre egyiküket sem. Szolgálja ki őket szak- irodalommal. s alakítson k' egy olyan lelki kapcsolatot, amely arra ösztönöz, hogy keményen hajtson, egyre többet akarjon. — A szegedi egyetem elvégzése után Esztergomban kezdtem — közben öt év kitérőt tettem az oktatásszervezésben —. majd itt, Egerben visszaálltam a katedrára — beszél pályájáról. — Huszonhárom év után még mindig jól érzem magam. Siker, elismerés? A tanítványok boldogulása vagy a kollégák jó szava, ha eg.V diákot sikerrel végigviszek egy versenyen. Azt szoktam mondani: az öregedés ellen legjobb gyógyszer a tanárság. Gyerekek közt élni, dolgozni — ebben még sohasem csalódtam .. . (jámbor) T, ÁGOSTON LÁSZLÓ Amikor Ali Baba odaért a hatalmas kősziklához, elegánsan elkurjantotta magát, hogy „tárulj szezám!” A roppant sziklafal megroppant e szóra, megnyílt a természet öle, s lába előtt hevert a negyven rabló töméntelen kincse. — Semmiség — csettintett elegánsan — csak a varázsszót kell tudni, ennyi az egész... A minap levelet kaptama Gelkától. Decemberi keltezéssel február végén értesítettek, hogy a televízió-készülékem javítási átalánydíját január elsejétől hatvan forintra emelték. (Tavaly meg harmincról negyvenre.) ök azonban nem azt mondták, hogy „tárulj szezám!” Ez túlzottan ósdi lett volna. Vadonatúj varázsszót mondtak. Elegánsan, csettintve csak ennyit: ÁFA. Elmentem az áruházba és vettem a fiamnak egy nadrágot. Semmi különös, csak két szára volt, két zsebe, egy cippzára. Szóval ugyanolyan volt, mint az enyém, csak kisebb. Mondjuk a fele. A blokkon azonban húsz forinttal több állt. mint az enyémen. — Tessék mondani, nincs itt valami tévedés? — kérdeztem félszegen a pénztárosnőtől. — Hú, de jó, hogy szólt — mondta lelkendezve a kasszatündérke és elővett egy telefonkönyv kövérségű árjegyzéket. Rosszul számolták az ÁFÁ-t. Kérek még negyven forintot! Tetszik tudni — magyarázta kedveskedve — az új kolléga még nem ismeri a helyi szokásokat. A szomszéd üzletben, ahol eddig dolgozott, másképp számolják az ÁFÁ-t. Ott levonják és felszorozzák, nálunk meg felszorozzák és levonják. Érti, ugye? — Hogyne... hogyne ... — és kiszédültem az ajtón. Óriási ötletem támadt. Hazamentem és benyújtottam a feleségemnek az új szolgáltatási árfolyamomat. Emí- gyen szólt a proklamációm: „Életem párja, drága Amál- kám! Tekintettel az 1987. évi V. törvényre, háztartási szolgáltatásaimat 1988. január elsejei hatállyal visz- szamenőleg az általános forgalmi adó hozzáadásával számlázom, ami engem megillet. Mérlegelve szerződéses kapcsolatunkat, az alábbiak szerint állapítom meg az új áraimat: Kávéfőzés 5 forint + ÁFA 2 forint. Mosogatás 10 forint + ÁFA 4 forint... Miután kidolgoztam és az asztalra tettem a teljes árjegyzéket, megtöröltem gyöngyöző homlokamat és elmentem a sarki talponálló szolgáltató egységbe egy pofa nagyfröccsre. — ÁFA! — billentettem meg a kalapomat. — Maximális szorzókulcs- csal! — fogadta a csapos. Mire hazaértem, az asz- szony kirakta a holmimat az ajtó elé. Egy kis levélkét is tett rá. Csak ennyi állt benne: „A Józsi nullás adókulcscsal mosogat.” — No — mondom — Ödön, holnaptól az ÁFA-visszatérí- tésért harcolunk az utolsó adóívig! P te Po F11 |íl I #ji I Äri TF fl I If Cj JQ| $l3
