Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 10., csütörtök 3 r Átképzési támogatás A Magyar Közlöny 67. számában jelent meg az ÄBMH 15/ 1987. XII. 31. számú rendelkezése az átképzési támogatásról, amely egyben hatályon kívül helyezte a 8 1985. (VIII. 1.) ÁBMH számú rendelkezést. 1988-ig átképzési támoga- jtásban csak a munkavi­szonyban álló dolgozók ré­szesülhettek, az átképzésre is csak a muknáltatóknál ^kerülhetett sor. Azok a dolgozók részesülhettek tá­mogatásban, akiknek mun­kaköre megszűnt és vállal­koztak átképzésre', és volt olyan munkáltató is, amely átképzésük megszervezését biztosította és munkavi­szonyt is létesített velük. Előbb tehát meg kellett ke­resni azt a munkáltatót, amely a felszabaduló mun­kaerő átvételére és átképzé­sére vállalkozott, és a ta­nulás időtartama alatt a dolgozó keresetveszteségé­nek pótlását szolgálta az át­képzési támogatás. A jelen­tős vállalaton belüli termék- szerkezet- vagy technológiai Váltás érdekében szükséges­sé váló átképzések is támo­gathatók voltak ily módon, S a munkáltatók az átkép­zések biztosításával kapcso­latos költségekre nyereség­adó-kedvezményt vehettek igénybe. A támogatásról szóló új jogszabály értelmében a munkaviszony keretében fo­lyó szakmaváltás, szakmata­nulás továbbra is többnyire áz 1985-ben megfogalmazott feltételek mellett segíthető elő. A munkáltatók szer­vezésében folyó átképzések támogatásának szabályait is azonban a gazdasági sza­bályozás egyéb területein végbement változásokkal összhangba kellett hozni, így a jövőben az átképzési támogatás is beszámít a személyi jövedelemadó alap­jául szolgáló keresetbe, és az eddigiektől eltérően társa­dalombiztosítási járulékot is köteles utána fizetni a munkáltató. Az új rendelkezés leglé­nyegesebb változása, hogy 1988-tól lehetőség nyílik a munkaviszonyban nem állók átképzésére és annak támo­gatására is. E változtatásra döntően a foglalkoztatás elősegítésének érdekében került sor. A munkaerő­piaci információk egyértel­műen azt mutatják, hogy a szakképzetlen munkaerő leértékelődik, egyre nehe­zebben talál munkát. A munkáltatók terveiben is döntően a szakképzetlen vagy alacsony képzettségű munkaerő leépítése szerepel. A munkavállalási pozíció erősítésének alapvető felté­telévé vált napjainkra a szakmai tudás. A képzettség megszervezését, a munka­erő fejlesztését kívánja elő­segíteni az átképzési támo­gatás kiterjesztése, amely mindazon munkaviszony­ban nem álló, kereső fog­lalkozást nem folytató mun­kát kereső állampolgárnak adható, aki 2 hónapja nem tud elhelyezkedni, függetle­nül attól, volt-e előtte mun­kaviszonya és elhelyezkedé­sének elősegítése érdekében átképzésre vállalkozik. Át­képzésekben részt vehetnek a jövőben azok is, akik rokkantnyugdíjasok, vagy baleseti járadékban része­sülnek és átképzés útján re­habilitálhatók. Jelentkez­hetnek mindazok is, akik vállalati létszámleépítés következtében a felmondási idő meghosszabbítása alatt állnak, vagy elhelyezkedési segélyben részesülnek, és azok is, akik jelenleg köz­hasznú munkavégzésben vesznek részt. Az átképzésekkel és azok támogatásával mindazon munkavállalói rétegek el­helyezkedésének esélyei ja­víthatók, akik nehezen ta­lálnak munkát, és vállal­koznak szakmai képzésben való részvételre és az adott szakma megtanulására al­kalmasak is. Az átképzések körébe mindazok a képzé­sek beletartozhatnak, me­lyeknek közvetlen célja a dolgozók elhelyezése, mun­kahelyének megtartása, vagy a szerkezetváltás munka­erőfeltételeinek megterem­tése. így a rendelkezés al­kalmazásában átképzés le­het első szakma megtanu­lása, szakmaváltás, vagy to­vábbképzés is, ha az megfe­lel az előzőekben megfogal­mazott céloknak. Az átképzések időtartama alatt az adott szakmában várható szakmai átlagbér 75—90 százalékáig terjedő támogatás állapítható meg a résztvevők számára, mely­nek konkrét mértékét a megyei tanácsok munkaügyi szakigazgatási szervei álla­pítják meg. Az ilyen formá­ban átképzésben töltött idő munkaviszonyban töltött időnek minősül, a társada­lombiztosítási juttatások alapjául szolgál. Az átkép­zés iskolákban, oktatási in­tézményekben folyhat, ame­lyek vállalkozási alapon kapcsolódhatnak be az át­képzésekbe, ha a meghirde­tett feltételeknek megfelel­nek. A szakmai gyakorlat biztosítására a munkáltatók közreműködését kell igény­be venni. Az, hogy mely szakmában folyjon a képzés, a munkaerő-kereslet és -kí­nálat jelenlegi alakulása és prognózisa alapján kell el­dönteni, úgy, hogy minél nagyobb eséllyel el tudja­nak helyezkedni a képzés­ből kikerülők. Foglalkoztatási célú szak­mai átképzések esetén a felnőttképzésben eddigiek­ben alkalmazott feltételek­től el lehet térni, és új át­képzési formákat is lehet indítani, annak érdekében, hogy a munkaviszonyban nem állók lehetőleg rövid idő alatt intenzív képzési formákban magas szintű szakmai ismeretekre tegye­nek szert. Egyes munkavál­lalói rétegek esetén az ál­talános alapismeretek okta­tását is biztosítani kell majd a szakmatanulás mellett. Mi lesz a sorsa a Hadnagy utcai „mentesítő” boltnak? Olvasóink közül többen kérdezték miért zárt be a Hadnagy utcai lakótelepen a Napfény büfé melletti kis élelmiszerbolt, amelyik jó ideig csökkentette a Szu­pered ABC túlterheltségét. A kérdésre Csányi László­tól, az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat Heves Me­gyei Kirendeltségének há- lózatfelügyelőjétöl kaptunk választ. Elmondta, hogy az üzlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel havonta átlagosan mindösz- sze 300 ezer forint körüli forgalmat tudtak lebonyolí­tani. (A Szuperett ehhez ké­pest hatmillió forintot). Ezért az ott dolgozó sze­mélyzetet egy másik egy­ségbe helyezték át, s a bol­tot átmenetileg bezárták. Ezzel egyidejűleg pályázatot tettek közzé a Népújságban, amelyben azt is jelezték, hogy hároméves szerződés­be szeretnék kiadni a kis árudát. Március 20-áig még elfogadnak pályázatokat, s előreláthatólag március 28- án kerül sor az első ver­senytárgyalásra. A tervek szerint áprilistól ismét igénybe vehetik a környé­ken lakók az élelmiszer- boltot. „Csak nyolc órában nem lehet" Anga László számvetése Akik tájegységünkön közlekedésbiztonsággal, közúti kérdések­kel foglalkoznak, ismerik Anga László nevét. Amikor a közel­múltban nyugdíjba ment, sokan szomorúan nyugtázták, hogy „Laci bácsi” határozott, megnyugtató egyéniségével már ritkáb­ban találkoznak. Tíz esztendőt az MHSZ-nél töltött, a többit a Mátra Volánnál, mindenütt látványos eredményeket mutatott fel, maradandót alkotott. — Ha csak a napi nyolc óra munkaidőben végzem feladatom, aligha sikerül ennyi mindent véghezvinni — tekint vissza pályájára. — Mindig a meggyőzés, az érvelés erejével éltem, szin- te mindenkiből ki lehet hoz­ni a szebbet, a jobbat, meg­felelő eszközökkel. Csak olyan légkörben lehet meg­felelően dolgozni, ahol jó csapatszellem alakul ki. A célt csak akkor érhetjük el. ha mint a futballban, jó „átadások”, „lövések” vár­hatók az együttes tagjaitól, s nem az ellenfélhez pasz- szolják a labdát. A gépjár­művezetés olyan összetett feladat, amely n<tgy szelle­mi és fizikai felkészültséget igényel. Figyelni kell a part­nert. az utat, a haladási irányt, s ezer dolgot. Mond­juk egy íróasztalnál több idő van meditálni. az úttes­ten viszont a pillanat tört része alatt dönteni kell. S ezen nagy anyagi értékek, s életek múlnak. Anga László 1949-ben ke­reskedelmi középiskolai érettségivel a kezében ka­lauz lett a Mávaut Autó­buszközlekedési Nemzeti Vállalatnál. Leszerelés után a Tefunál forgalmi osztály- vezetői beosztást kapott. Ké­sőbb oktatótiszt lett. Több­féle feladattal bízták meg, végül 1968—78. között az MHSZ-gépjárműiskola ve­zetője. Itt vizsgabiztossá ne­vezték ki. — Ezt az időszakot szíve­sen idézem fel — emlékszik. — Ekkor épült föl az intéz­mény Vöröstüzér utcai épü­lete, s kezdeményezésemre a rutinpálya. Odakerülésem- kor Heves megye még a bukási statisztikában nagyon rosszul állt, egy évtized alatt sikerült elérni, hogy „dobo­gós” helyezést kaptunk, vagyis országosan a harma­dik legjobb lett az itteni eredmény. A Volánhoz 1979-ben tért vissza, forgalombiztonsági munkát végzett. Feladata volt a balesetek vizsgálata, megelőzése. Itt sok minden­hez hozzákezdett, fölmérte azokat a lehetőségeket, ho­gyan vehetik elejét a tra­gédiáknak. Vetélkedőkkel, ellenőrzésekkel, szemlékkel- értékelésekkel, s más for­mákkal tudatosították a so­főrökben a veszélyeket. Az eredmény nem is maradt el: azelőtt tízmillió kilométerre 2,4 személyi sérüléses köz­úti baleset esett, az ejtelt esztendők alatt ez az arány 1 alá csökkent. — Munkám árnyékosabb oldala volt a balesetvizsgá­lat — komorul el a tekin­tete. — Sokszor éjjel történt a riasztás. Előfordult, hogy halottak is maradtak az ösz- szeütközésnél. A legször­nyűbb az 1981-es mohorai katasztrófa volt, ahol sokan maradtak végleg ott. A baj­ba jutottaknál igen fontos az emberség. Néhány meg­(Fotó: Koncz János) nyugtató szó is sokat jelent­het a tárgyilagosság mellett- Ez ió családi háttér nélkül aligha sikerült volna. Kel­lett a megértő feleség, aki néha még a helyszínre is el­kísért Végül is húsz esztendőt töltött a Volánnál, s forga­lombiztonsági vezetőként ment nyugdíjba. Ezalatt szinte mindenkit sikerült meggyőzni környezetében, hogy a balesetek megelőzé­se közös feladat. Ezért el­lenőrzéskor soha nem „néz­ték ki”, érezték: segíteni sze­retne. Ha valami problémát talált, megkereste a mód­ját, hogyan lehet leghatá­sosabban kiküszöbölni. Oly­kor egy baráti beszélgetés is elég volt, hogy megvál­tozzon a helyzet. A dicsé­rettel sem fukarkodott, ha valaki megérdemelte. — Ma sem szakadt meg a kapcsolatom a gépkocsi- vezetéssel — mondja. — Szakfelügyelem az oktató­kat. Valamikor hobbiból ta­nultam meg a vezetést, de ahogy tanultam, már taní­tottam is: katonaként tár­saimat készítettem fel. Nem egyszerű dolog ez, s a tel­jes biztonság nehezen elér­hető. Az én kocsim is több helyen megsérült, mert ne™ elég. ha valaki maga figyel, s rá nincsenek tekintettel. Az infarktus miatt nyugdíj­ba kellett mennem, de sze­retném hasznosítani tudá­somat. A TIT keretén belül oktatok KRESZ-t, minden lehetséges módon kamatoz­tatni szeretném elméleti és gyakorlati tudásomat. Az elismerések sem ma­radtak el, munkájáért esetben részesült Anga László kitüntetésben. Felso­rolni is hosszú volna mind­egyiket. De soha sem mond­ták a háta mögött sem, hogy érdemtelenül részesült vol­na valamelyikben. Az in­farktus után is lábra állt, ^ s ő. aki eddig elsősorban má­sok testi épségéért, életéért vállalta a felelősséget, most saját sorsával kellett szá­mot vetnie. Azt mondják, hogy önmagunkon erőt ven­ni a legnehezebb. Neki még­is sikerült ez a próbatétel: hat hónap alatt 30 kiló súlyfeleslegétől szabadult meg. Ma is sokan köszön­tik barátként, ismerősként az utcán, érdeklődnek „Laci bácsi” hogyléte felől. Vár­ják, számítanak rá nyugdí­jasként is. Elért eredményei ma is példának számítanak. Gábor László Áfész-sikerek Kiugró évet zártak a hatvaniak Tíz esztendeje biztosítja a város és a környező telepü­lések lakosságának kereske­delmi ellátását a Hatvan és Vidéke Körzeti Afész, amely most tartotta éves zárszám­adó küldöttértekezletét. Az eseményen, amelyet meg­tisztelt jelenlétével a helyi szervek vezetőin kívül Fi- czere Sándor, Meszöv-tit- kárhelyettes is, Bocsi László elnök előterjesztésében meg­tárgyalták az 1987-es évi szö­vetkezetpolitikai és gazdasá­gi munkáról szóló jelentést, a felügyelő bizottság, a nő­bizottság és az ifjúsági bi­zottság beszámolóit, vala­mint az 1988. évi terv- és üzletpolitikai célkitűzéseket. Ami Bocsi László beszá­molóját illeti, megtudhat­tuk többek között, hogy a szövetkezet 1987-ben egymil- liárd-ötszáznyolcvannyolc- millió forint forgalmat, illetve teljesítményeket ért el. Ez az előző évhez képest 118,9 százalékfelfutásnak felel meg, míg a nyereség 46,9 millió forint, s az előző esztendő­höz képest 132 százalék nö­vekedést mutat. Az ered­mények kivívásához hozzá­járult a szövetkezet kereske­delmi egységeinek szaporo­dása, amely szinte a fél or­szágot érinti, hiszen Ózdon, Szoboszlón, illetve a Haj­dúságban csak ruházati bolt­ból közel harmincat nyitot­tak a hatvaniak. A nagy­kereskedelmi tevékenység ugyanakkor 259 millió forin­tot forgalmazott, és ez 36 százalékkal több, az 1986- osnál. Ezzel párhuzamosan növekedett az áfész-tagok létszáma, és több. mint 50 millió forintra emelkedett az általuk lejegyzett célrészje­gyek összege. Ami az idei fejlesztéseket illeti, megtudtuk az elnöki beszámolóból, hogy a hatva­ni iparcikk nagyáruház épí­tése olyan ütemben halad, ami lehetővé teszi, hogy egy éven belül átadják rendelte­tésének. Még az idén befe­jezik Horton egy ABC-áru- ház kivitelezését is. Keres­kedelmi forgalmát egymilli- árd-hatszázhetvenmillió fo­rintban tervezte meg az áfész, 1988-ban 18 vendéglátöipari egységet már szerződéses működtetésbe adtak, s az országhatárokon túl terjedő árucserét kívánnak lebonyo­lítani román, cseh, NSZK partnerekkel. Bocsi László beszámolóját követően Szabó Ferenc ter­jesztette elő a felügyelő bi­zottság jelentését. amely foglalkozott az 1987-ben vég­zett ellenőrzések tapasztala­taival, majd javaslatot tett a mérleg szerinti nyereség felosztására. Ide kívánkozik még: a küldöttgyűlés a szövetkezet mérlegét jóvá­hagyta, s az 1988. évi terv- és üzletpolitikát elfogadta. . „Milliárdosok” lettek a füzesabonyiak Árbevételének tavalyi 12,8 százalékos növelésével már a füzesabonyi áfész is belépett a „milliárdosok” közé. Egé­szen pontosan: 1 191 000 000 forintos forgalommal zárta az 1987-es esztendőt. A bol­ti kiskereskedelem révén ugyan az alaptevékenységé­ben is van észrevehető ja­vulás. ám főleg az ipari üze­meinél jelentős a fejlődés. Meglepően túlteljesítették terveiket a kis vágóhidak, tiszteletre méltóan növelte termelését a sarudi húsüzem, de igen értékes az építők munkája is, amit az új tex- tilhulladék-hasznosító „gyár” kivitelezésénél végeztek. Ugyanekkor kevésbé ör­vendetes a szövetkezetben, hogy a gazdálkodás ered­ménye mind a korábbiaktól, mind pedig az elképzelttől elmaradt, szinte változatlanul sok volt az üzletek leltár­hiánya. A kedvező tapasztalatokat gyarapítani kívánják, s azon vannak, hogy a hiányossá­gokon is javítsanak, összes­ségében a bolti kiskereske­delemben 6,9 százalékos nö­vekedést szeretnének az idén, a vendéglátásban növelni akarják az ételforgalmat, az alkoholmentes italok érté­kesítését, s a tavalyinál na­gyobb, mintegy ötszáz ton­nás zöldség-gyümölcs fel­vásárlásával számolnak, töb­bi között. Árbevételének nö­velésében azonban az áfész kétségkívül új kisüzemének szánja a legnagyobb szere­pet. Ebben az évben már nem kevesebb, mint 200 mil­lió forintot vár a textilhul- ladék-feldolgozótól, ami ed­digi ipari tevékenységének háromszorosát jelenti. A bú­torszakma melléit egyre in- káb a hazai jármű-, illetve építőipar partnerévé is kí­vánják tenni, s az igények növekedésével akár bővítés­hez fognak. Ilyenekről és hasonlóakról esett szó a szerda délutáni körzeti küldöttgyűlésen Fü­zesabonyban. miközben a szövetkezet válasz,tatt tes­tületéi egyebekről is számot adtak a résztvevőknek. A megjelentek különösen ér­deklődve figyeltek a kollek­tíva terveire, hiszen pél­dául olyanokról szerezhettek tudomást, hogy a városi jo­gú nagyközségben — a ta­nács anyagi támogatásával — új ABC-áruház építéséhez kezdenek, bővítik a bútor­boltot, s megpróbálják Szi- halom ellátását is további hálózatfejlesztéssel javítani. Ebben az évben közel 200 millió forintos termelési értéket vár a füzesabonyi áfész az új hulladékhasznosító üzemtől (Fotó: Szántó György)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom