Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 26., szombat 7. „A siker közös közdelein eredménye” Beszélgetés Balogh Tiborral, az egri Gárdonyi Géza Színház ügyvezető igazgatójával Régóta tervezzük ezt a beszélgetést. Balogh Tibort még az elmúlt év karácsonya előtt nevezték ki az egri Gárdonyi Géza Színház ügyvezető igazgatójává, s azóta készülünk, hogy nekiüljünk, s kérdés-felelet formájában számot vessünk a társulat jelenlegi helyzetével. A munka azonban megsokasodott, bemutatók követték egymást, így csak most sikerült dűlőre vinni ezt a diskurzust. Talán nem is baj, hiszen azóta gyarapodott a sikerek száma, például-Beaumarchais Figaro házassága című darabját előadásukban a felmérések szerint óriási figyelem és tetszés mellett közvetítette a televízió. Munka közben .,. (Fotó: Koncz János) — Amikor annak idején, 1986. október 16-án kinevezték Gáli Lászlót ligazgatónak — beszél az előzményekről —. az egyezségben benne volt. hogy belátható időn belül önálló társulat alakuljon Egerben. Mi akkor nagyon rövid időn belül készítettünk — a fenntartók megbízásából — egy háromszakaszos munkatervet. Ennek első fejezete egy előtársulat létrehozását tűzte ki célul, az 1987—88-as évadi*á, s négy nagyszínházi bemutatót, illetve három stúdiószínpadit. Ha az elképzeléseinkkel ösz- szevetjük az elért eredményeket, akkor minden okunk megvan az örömre: együttesünket már nem „palántaként” tartják számon az ország közvéleményében, hanem teljes értékű. jól formálódó közösségként. A tervezett mennyiségi mutatókat is sikerült túlteljesítenünk, gondos szervezéssel. Nagyon sok fáradsággal a legifjabb korosztályt is meg tudtuk ajándékozni egy gyermekszínházi produkcióval. Sőt, •vállalkozunk arra is, hogy a tavaszi, gyöngyösi mono- drámaszemlére benevezünk: Csendes László előadásában láthatja a közönség Kocsis István Van Gogh című művét. Ezenkívül hátravan még G. B. Shaw Pygmalion című darabja, amelyet Szőke István állít színre. — A közönség figyelemmel kísérhette, s örömmel nyugtázhatta mindezt. Gondolom, a tavaly év végi kinevezése is a társulatépítő tevékenységének a része. — Az életemben nem hozott ez fordulatot, ma is ugyanaz a munkám. mint másfél évvel ezelőtt. Az első pillanattól kezdve — bár hivatalos címem dramaturg volt — feladatul kaptam a színház működésének és menedzselésének szervezését. Az okirat e munkakörömet csupán jogerőre emelte. Kis együttesként indultunk, s még nagyon sokáig azok is maradunk. Az adott vezetői létszámmal úgy kell gazdálkodnunk, hogy többfélét elvégezhessünk: Gáli László igazgató és főrendező egy- személyben, jómagam pedig ügyvezető igazgató és dramaturg vagyok. — Most itt tartanak, a második ütem kezdeténél. Nem volna-e elegendő, ami eddig történt? Többen úgy fogalmaznak: a sikert nem lehet tovább fokozni. Mi erről a véleménye? — A második lépcső valóban az 1988—89-es évadtól indul. Magam is hallottam olyan nézeteket, hogy nem érdemes erőltetni az eddig nyújtott teljesítmény túlszárnyalását. De belülről megélve ezt az évadot, nyugodtan ki merem mondani: egy ilyen kis létszámú társulattal ilyen színvonalú munkát még egyszer nem tudnánk elvégezni. Jelenleg pontosan annyi színészünk van, ahány estéről estére a színpadon dolgozik. Ha valaki kidől, nem tudjuk helyettesíteni. Nem pletykaként mondom: a téli hónapokat többen betegen játszották végig. Ilyen önfeláldozást tartósan nem követelhetünk. Persze, a „csapatunkban” nagyon sok boldog ember dolgozik. Ez nem csoda, hiszen nincs még egy színház hazánkban, ahol valamennyi színészre annyi feladat várna egyetlen szezonon belül, mint Egerben. Ugyanakkor azt is érezzük, hogy mind fáradtabbak. A következő időszakban ide szerződő tíz színész valamennyit enyhít majd a túlterheltségen. — Tehát nem kis fejlesztés előtt állnak. blarad-e ez az előadásszám vagy gondolnak a kínálat bővítésére? — Nagyjából ugyanez várható, biztonságosabb háttérrel. Ügy érzem, hogy a következő évadban az idén elért minőség megőrzésére kell törekedni. A nagyszínházi és a stúdiószínpadi előadások között lesz bizony arányel- tolódásTTJgy tervezzük, hogy a bérleteket nem négy. hanem öt bemutatóra hirdetjük meg. — Feltételezem, hogy a működés feltételei is megváltoznak, mivel meg kell teremteni az együttes „hátországát”. Mit tesznek ezért? — A január elsejével bevezetett új adórendszer legjobban a színházi működés technikai oldalára hatott kedvezőtlenül. Nem súlyos százezreket, hanem milliós nagyságrendű összeget veszít azáltal az intézményünk, hogy nem rendelkezik saját díszletgyártó és jelmezkészítő műtermekkel. Az általános forgalmi adó éleve megterheli a költségvetést, s ehhez hozzájárul az az országosan tapasztalható tendencia, hogy az ilyen tevékenységet folytató gazdasági munkaközösségek vagy visszafogják tevékenységüket. vagy teljesen megszűnnek. A továbbműködők viszont egyre inkább monopolhelyzetbe kerülnek, s szabadon diktálhatják az árakat. Sohasem volt sürgetőbb feladatunk a. műhely- ház felépítése, mint éppen most. Mindez már az előkészítés stádiumába került. Reméljük, hogy ez év telén már birtokba vehetjük a részben felújított, részben újonnan felhúzott épületeinket, amelyek a 4-es Számú Általános Iskola mellett, a Trinitárius utcában lesznek. — Nem kevesen teszik fel a kérdést: hogyan valósulhatott meg mindez, van-e titka ennek a szinte nem is remélt fellendülésnek? — Ügy fogalmaznám meg, hogy kedvező volt a „csillagok állása”. Persze, lehet, hogy ez azért valamivel több, mint szerencse dolga. Mi munkára elszántan érkezünk ide. Egyedül a társulat megteremtését tekinthettük sikernek. Ahogy teltek a hónapok, kezdtük észrevenni, hogy egyre többen akadnak körülöttünk, akik ugyanígy — ugyanabban a minőségben — gondolkodnak: tisztviselők, újságírók, művészek. S ami mindennél fontosabb, így vélekedik az „örökölt”, a már azelőtt is itt tevékenykedő munkatársak csapata is. Ha a társulat nem jön létre, az a kettőnk bukása lett volna. A siker azonban — ehhez nem férhet kétség — közös küzdelem eredménye. Jó lenne, ha minden úgy folytatódnék, ahogyan elkezdődött. Gábor László Határhelyzetben Beszélgetés Grendel Lajossal A szlovákiai magyar író, Grendel Lajos regényei az őszinte fölismerés erejével hatottak a szlovák nyelven olvasók számára. Ottani szokás, hogy kerekasztal-beszél- getést szerveznek egy-egy könyvről az író jelenlétében. A kritikusok, irodalom- történészek Grendel művei alapján döbbentek rá arra, milyen keveset tudnak a szlovákiai magyarságról, a szlovákiai magyar értelmiség gondolkozásáról. Csehszlovákiában nagyon kevés ott született magyar művet fordítanak le szlovák nyelvre, ezért az író három regénye — Éleslövészet, Galeri, Áttételek — küldetést is teljesít, — Az Áttételekben olvastam: „Magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár”. Ez az államjogi szempontból kifogástalan megállapítás mit jelent most az ön számára? — Ugyanazt, amit akkor: államjogilag kifogástalan meghatározást. Ebben azonban benne van minden olyan kérdés, amely a csehszlovákiai magyarok azonossági zavaraiból származik. Hogyan kell viszonyulni a nemzeti kisebbségi helyzethez? Mit jelent a magyarság az államalkotó többség számára? És mit jelent magyarnak lenni az identitászavarokkal nem küzdő kisebbségi értelmiség számára? — Mit mond önnek az a Közép-Európában gyakran használt kifejezés, hogy identitás? — Nekem azt jelenti, hogy én mint magyar értelmiségi, tisztában vagyok azokkal a történelmi előzményekkel, amelyek miatt, kisebbségi magyar helyzetbe kerültem. Amennyiben ez lehetséges, ismerem azokat a kulturális hagyományokat, amelyek arra szorítanak, hogy ezt vállaljam, hogy ne akarjak beolvadni az államalkotó többségbe. Vállaljam tehát azt az értékrendet, azt a kultúrát, amely miatt érdemes magyarnak maradni. Sőt érdemes azért is tenni valamit, hogy még az unokáim is azok legyenek. — Hősei őszinte moralizálok az őszintének nem nevezhető közegben. Tragikusnak tartja ezt a helyzetet? — Egzisztenciálfilozófiai értelemben maga az emberi létezés tragikus. A mi számunkra ezt a kisebbségi státus hozza felszínre. Ha az emberi sors paradoxonait ez a kisebbségi helyzet tudja kifejezésre juttatni, akkor erről kell beszélnünk. Tehát az emberi sors tragikus, feloldhatatlan ellentmondásairól kell szólnunk — egyedi helyzetünkön keresztül. Nagy esélye az összes kisebbségi magyar irodalomnak, hogy az általánosat ragadja meg ebben a tartalomban. ' — Véleménye szerint van esély értékközpontú irodalmi életet létrehozni ott, ahol már az érték megnevezése is nehézségekbe ütközik? — Van. Azzal a feltétellel, hogy ennek a kisebbségnek az értelmisége tisztázza magában, hogy mit tart értéknek. Ezt az értéket azonban nem lehet fölépíteni illúziókból, vágyálmokból. Ha a valósággal való szembenézésre alkalmas a kisebbségi értelmiségi, akkor ki fog alakulni ez a tudat. Idestova két évtizede az a dilemmája a felvidéki magyar kisebbségnek, hogy mi a járható út számára. Egyre többen látjuk, 'hogy a reális feladat: megalapozni egy olyan értékrendet, amely tíz- húsz év múlva már hagyományként funkcionálhat. Nem a holnapról, hanem a holnaputánról kell gondolkodnunk. Unokáink számára is mondanunk kell valamit, sőt azoknak is, akik nem tagjai egyetlen kisebbségnek sem. — Tavaly Franciaországban járt, találkozhatott harmadik regénye francia olvasóival. Milyen tapasztalatokkal tért haza? — Tisztában vagyok azzal, hogy a franciák — és általában a nyugat-európaiak — mennyire felszínes ismeretekkel .rendelkeznek kontinensünk középső és keleti részéről. Éppen ezért lepett meg, hogy az ottani kritikusok nemcsak az Áttételekről, hanem e régió politikai, történelmi eseményeiről is milyen alaposan tájékozódtak. Ügy tűnik válságosnak ítélik prózájukat, ezért az intelligencia egyre inkább a közép-európai irodalmak felé fordul. — Készülő regényének munkacíme: Szakítások, Ha tehetné, mivel szakítana leginkább? — Mindennel, ami nem igaz, ami vágyálom, ami előítélet, ami illúzió. Mindazon erőkkel, amelyek visszahúzzák az embert abban a természetéből adódó elemi igényében, hogy szabadnak érezze magát, hogy megteremtse a tartását, méltóságát. Az ember legfőbb értéke az a joga, bogy mindenről kialakíthassa a maga álláspontját. Ma éppen ez van veszélyben, hasonlóan a szabadsághoz és a méltósághoz. — Szlovákiai kritikusai föltették a kérdést kié Grendel Lajos? Én is ezt kérdezem: kié? — Szeretném remélni, hogy a magyar irodalomé. Ezen belül pedig azé a kis közösségé, amelyből jöttem. D. 1. Helyreállítják a jáki templomot Helyreállítják a XIII. század elején épített jáki templo mot. Az 1256-ban felszentelt, román kori műemlék állapota sokat romlott századunkban. Porladnak a falak és a farag- ványok. A műemlék, védelmére a Budapesti Műszaki Egyetem egy munkacsoportja helyreállítási javaslatot dolgozott ki, az Országos Műemlék Felügyelőség pedig a koordinátor szerepét vállalta. (MTl-fotó — KS) „Ezzel együtt...?!” Manapság egyre gyakrabban hallhatjuk és olvashatjuk szinte divatszóként a címben idézett névutós szerkezetet. Hogy milyen átvitt jelentésben és használati értékben. s milyen beszédhelyzetekben és szövegösz- szefüggésekben jelentkezik, arról példatárunk beszédesen tanúskodik. De arról is képet kapunk a megidézett példákban, hogyan kopik üres közhellyé egy nyelvi forma, s hogyan szorít háttérbe feleslegesen vállalt szerepeiben több jó magyar szót, szószerkezetet. Az ezzel eOVŰtt alakjában helyes és szabályos nyelvi alakulat különösen sűrűn veszi át az ugyanakkor, együttvéve, hozzá értve szókapcsolatok nyelvi szerepét a sajtó, a rádió, a televízió közléseiben. A mégis, a mindamellett, ennek ellenére jelentésárnyalatok mellett az egyidejűség és az ellentétesség érzékeltetésére alkalmasabb ugyanakkor, egyszersmind szóösszetételek is háttérbe szorulnak miatta. Különösen gyakori ez a nyelvhasználati jelenség és gyakorlat a sportnyelvben, a sportújságírók és sportriporterek nyelvhasználatában, a Calgary-i téli olimpia eseményeinek televíziós adásaiban gyakran hallhattuk ezeket a riporteri megnyilatkozásokat : „Két büntetőkört kell teljesítenie a silövőnéfc, de ezzel együtt is átveheti a vezetést” (Tv, 1988. febr. 23.). — „A játékos 29 éves, s ezzel együtt nem tartozik a kiemelkedő játékosok közé” (Tv. 1988. febr. 26.). Az Autó—motorsport magazinjában is hallhattuk egy riportrészletben ezt a szövegrészletet; ,,Volt néhány bukásunk is, de ezzel együtt is megnyertük a versenyt” (Telesport, 1988. márc. 9.). • Az edzők is gyakorta élnek ezzel a nyelvi formával egyegy interjú keretében: „Tiszteljük az ellenfél tudását, eredményeit, de ezzel eOVütt harcot hirdetünk” (Népsport. 1988. márc. 14.). Az élőszóbeli közlésformákat felhasználó riportokban, beszélgetésekben éppen napjainkban válik válóban divatkifejezéssé a rostára tett névutós szerkezet. Ezek a példák i,s erről bizonykodnak : „Eszközeik elmaradottak, ezzel együtt azonban megnézésre ajánljuk” (Tv, Hazai Tükörkép. 1988. márc. 9.). — „Sok problémájuk volt a termelésben, de ezzel együtt nem lesznek veszteségesek” (Tv, Esti Híradó. 1988. márc. 11.). — „Az emberek igénylik az új dalokat. ezzel együtt a régi da- -lokat is játsszuk tovább” (Tv, Rockstúdió, 1988. márc 12.). A különböző üzemek munkájáról, eredményeiről beszámoló üzemi újságok hasábjain is olvashatunk olyan szövegrészleteket, amelyekben gyakori nyelvi forma az ezzel együtt szószerkezet: „Az 1988. évi célkitűzések, dinamikus növekedés a termelésben, az exportban, szigorúbb költséggazdálkodás, ezzel együtt szigorú bérgazdálkodás mellett .foglalt állást a testület” (Bervai Figyelő. 1988. febr. szám). A szakmai céllal megfogalmazott szövegekben gyakoriak az ilyen mondatkezdések: „Ezzel együtt is úgy látjuk, egyértelműbb, világosabb szocializmust építő programhoz felsorakoztathatok a munkások.” (Bervai Figyelő, 1988. febr. sz.). Éppen ebben a szerepében válik lassan töltelékké, üres formulává, az egyértelműbb mondatkapcsolatok gátjává, kelepcéjévé, sőt, csapdájává. Az igényesebb nyelvhasználatban erre is ügyelnünk kell szóban és írásban egyaránt. Dr. Bakos József ■f* ........................... 1 > M indennapi nyelvünk
