Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-03 / 53. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 3., csütörtök 3. Z. elvtárs ürügyén Z. ELVTÁRS IGENT MONDOTT az elbeszélgetések során, bentmaradt a pártban. Régi kommunista, eszébe sem jutott, hogy felhagyjon tagságával. Éppen eleget küzdött ezért a társadalomért — mondta —, annak idején saját elhatározásából jelentkezett felvételre, s kis könyvével a zsebében, sok feladaton osztozott az eltelt években. Volt hálás és hálátlan dolga is jócskán, mikor, mit kértek tőle. Zokszó nélkül vállalta mindig a nehezét is, természetesnek találta, hogy a teendői változtak. Csak az igazságtalan, az ostoba dolgokat nem szerette soha. Az ilyenekben volt más véleményen akkor is, ha fegyelmezetlennek találták, mondták miatta. Vallja, hogy — 'bár ő isem tökéletes — nincs is különösebb bűne. Emelt fővel mer megjelenni mindig a társai között, nyugodtan alszik éjszakánként. Legalábbis, ami az előbbieket illeti. Mert nem tagadja: gond azért nyomja, álmából csak fel-felriad olykor. S miközben hosszabb-rö- videbb időre virrasztani kényszerül, hánykó- dik, vagy csak úgy bámul a sötétbe, sok minden eszébe jut, seregnyi dolog foglalkoztatja, mardossa. Nyomasztja, bántja, hogy életének egy sor kérdésére képtelen válaszolni vagy másoktól feleletet kapni, örli, őrli magát, keserű gondolatai annyira gyötrik, hogy nemegyszer elhatározza: visszaadja a tagkönyvét. Mire belép a munkahelyére, s elkezdi megint a műszakját, persze — elfelejti az egészet. Pontosabban: amit a pártról gondolt. Hiszen voltaképpen — legfeljebb az alapszervezetére neheztelhet. A titkárára, a vezetőségére, a tisztségviselőkre, akik gépiesen elfogadták a főnök irányított demokráciáját, inkább csak a saját ügyeikkel, sikereikkel, karrierjeikkel voltak elfoglalva. Alig-alig vették észre, hogy ő is érdemelne hellyel-közzel valamit. Legalább egy-egy jó szót, kisebb dicséretet, elismerést a buzgalmáért, jól végzett munkájáért. MERT TULAJDONKÉPPEN CSAK ILYESMIKET várt, vár. Csupán arra számított, hogy igyekezetét észrevegyék, méltányolják. Soha nem vágyott többre, sokkal többre. Érdek nélkül, szíve őszinte érzéseitől vezéreli ve — biztatást, rábeszélést nem várva — lépett a pártba. Egyszer sem lobogtatta a tagkönyvét, nem követelőzött, s nem fenyegetőzött. Elfogadta, ha a tőle többet tudó, nála jobban iparkodó megelőzte, s jobban boldogult. Szívből tisztelte, tiszteli a nála értékesebb pártonkívülieket, a haladásukat — ahogyan tudta — maga is mindig segítette. Az érdemtelenebbül és érdemesebbnek ítélt emberek miatt haragudott. Az bántotta, amikor értéktelenebb társai párttagság nélkül is elhúztak mellette vagy messze lekörözték. Szólt is ezért, zsörtölődött és panaszkodott, de a szavait valahogy mindig elengedték a fülek mellett. Szóval — gondolja Z. elv.társ —, ha kilépne a pártból, igazságtalan lenne. Nem az alapszervezetéről, hanem jóval többről nyilvánítana véleményt. Neki pedig jószerével csak szűkebb környezetével van némi baja. S bizonyos, hogy „fenn” korántsem akarnak neki kellemetlenségeket, ami mégis hellyel- közzel előfordul, arról vajmi keveset tudhatnak. No, meg aztán ő igazából nem a részhez, mint inkább az egészhez akart mindig is tartozni. S ehhez az egészhez végső soron számos szép emlék, eredmény fűzi, amelyben benne van saját munkája is, tisztesen. Nem, a világért sem mondhat le erről, nincs oka és joga szakítani annyi nemes hagyománnyal. Röviden: itt a helye továbbra is. Értelmetlen lenne visszavonulása akkor is, ha hibáztak ellene, ha kevésbé méltányolják iparkodását Semmiképpen sem adhatja fel a reményt, hinnie, bíznia kell helyzete javulásában, a „fentiek” és „lentiek" határozottabb igazodásában. Legfőképpen pedig meggyőzően cselekedni is ezért. Z. elvtárs problémái — nem egyediek, egye- düliek. A párttagsággal közelmúltban folytatott párbeszéd, eszmecsere alkalmával mások is elmondták hasonló aggályaikat, gondjaikat. S nemcsak meghallgatták, többnyire meg is jegyezték ezeket. Bizonyos, hogy előbb-utóbb a tanulságokat is levonják mindenütt. Megszívlelik az elmondottakat, javítanak a hibákon, jó érzékkel segítenek az itt- ott meglevő bizonytalanság, elkeseredés orvoslásában. TANULSÁG — akár a fentiekből is — bőven akad. Nem lehet kétséges, hogy a párttagság nagyobb, sokkal nagyobb tiszteletet érdemel, mint gyakran tapasztalhatta, tapasztalhatja. S véletlenül — ezután — sem pusztán azért, mert „piros könyve” van. Sokkal inkább a kiállásáért, a hitéért, hűségéért, s nemegyszer a másoknál nagyobb áldozatvállalásáért. önmagában sohase legyen előny, ha valaki kommunista, de igenis feltétlenül jelentsen valami pluszt, ha egyébként hasonló értékű pártonkívüli társaival vetik össze. Hiszen a mozgalom másokénál sokkal szigorúbb követelményeket támaszt nemcsak a' munkahelyen, hanem a magánéletben is. S aki ennek a magasabb mércének is megfelel, nyilvánvalóan többet ér a többinél. Aztán az is igaz, hogy a párton belül is szükséges a figyelmesebb összemérés, a pontosabb súlyozás. Ha a könyveknek egyforma is a színük, lehetnek különbségek a gazdáik között. Nem mindig a nagyobb tagdíjat fizető ember az értékesebb, gyakran éppen egy-egy szerényebb poszton munkálkodó, vékonyabb pénztárcájú társunk mutat, ad többet önmagából mindannyiunknak. Ha csupán Z. elvtársunkat bántanák is a problémák, akkor sem hagyhatnánk észrevétlen. Ám nemcsak róla, hanem még sok másról is érzünk, tudunk hasonlókat. Ennélfogva igenis figyelni kell rájuk, s adni jogos észrevételeikre, panaszaikra, javaslataikra. Egyikünk számára sem lehet közömbös, amit mondanak, amit szeretnéneik, amit kérnek. Fontos, hogy helyreálljon a közérzetük, visszatérjen s élénküljön a kedvük közös dolgaink, feladataink iránt. ITT IS, OTT IS, jobban becsüljük meg hát az arra érdemeseket. Érezze a párttag, hogy szükség van rá, számítanak az erőfeszítéseire. Teremtsenek sokkal nagyobb kedvet a munkájához. Kérjék tőle, amire csak képes a jobbító nagy nemzeti törekvésekben. S ha másoknál jobban teljesíti azt, érezze a másoknál nagyobb elismerést is, mindig. Gyóni Gyula Nemzetközi hőlégballonverseny Hajdúszoboszlón Hajdúszoboszlón 1G csapat — közöttük 4 külföldi — részvételével nemzetközi bölégballon- versenyt rendeztek. A Délibáb-kupán — amely a hazai repüiősportok idénynyitója is — több versenyszámot bonyolítanak le a hajdúszoboszlói MHSZ-bázis és a hortobágyi puszta térségében (Fotó: MTI — Oláh Tibor — KS) Taggyűlésen a Révai Nyomdában Megtartotta beszámoló taggyűlését, értékelte az 1987-ben végzett munkát a Révai Nyomda Egri Gyáregységének MSZMP-alap- szervezete is. Mind a vezetőség beszámolója — Varga Jánosné párttitkár ismertette — mind a városi pártbizottság minősítése az 1987. évben végzett munkáról — Vas Ervin, a pártbizottság munkatársa tolmácsolta — mind a hozzászólók azt bizonygatták. hogy az alapszervezet kommunistái — 38-an vannak — eredményesen dolgoztak az elmúlt évben. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a szervezeti életre, a kibontakozási programhoz kapcsolódó cselekvésekre, a legsürgetőbb, a helyi gazdálkodással, a pártélettel kapcsolatos feladatokra. Bár a központi határozatok, a kibontakozási kormány- program fogadtatása egyértelműen jó volt, egyes pontjait azonban többen vitatták, olykor éles hangnemben is. Azóta sem aratott és arat nagy sikert az adók. különösen a személyi adó, és az áremelésekkel kapcsolatos intézkedések. Főleg a gyermekruházati cikkek áremelése borzolta fel a kedélyeket — jogosan —, féltve a család- alapítást. a családok helyzetének egyébként sem könnyű alakulását, a gyermekszaporulat helyzetének rosszabbodását. Az is tény azonban, hogy miután véleményüket elmondták, egységesek voltak abban is, és hangsúlyozták: a kibontakozás, a program megvalósulása rajtuk is múlik, ezért mindent megtesznek azok megvalósításáért. S hogy ez nem csak formális ígéret, azt az alapszervezet munkája, minden tevékenysége bizonyítja. Egész évben kiemelten foglalkozott a tagság és a vezetőség a gyáregység gazdasági tevékenységével, az ehhez kapcsolódó káder- és személyzeti munkával. Napirendi pontjukon szerepelt a munkaidőalap kihasználása, az új technika, az úi technológia bevezetése, és a párttagság támogatta gazdasági vezetés mindent megtett annak érdekében, hogy az 1987-es gazdasági évet eredményesen zárják. A vezetőség beszámolója részletesen, tételesen és tényekkel bizonyította. hogy ez a 300 főt foglalkoztató gyáregységnek sikerült is. Nyereségesen dolgozott a vezetés és a kollektíva, méghozzá úgy, hogy közben bővültek, korszerűsödtek a munka technikai és szociális feltételei. Summázva: a gyáregység fejlődése 1987-ben meghaladta az 1986. évit. S ez nem kis eredmény. Felszólalásában Kopka László igazgató elmondta, hogy a gazdasági vezetés elégedett azzal a segítséggel — és köszönetét fejezi ki érte — amelyet a pártvezetés, a párttagság nyújtott, és kérte a kommunisták példa- mutatását az 1988-as, nem könnyű gazdasági évben is. Természetesen sok szó esett a taggyűlésen az ideológiai és tömegpolitikai munkáról, a tézisek vitájáról, a párttagság és a gyáregység munkahelyi fegyelméről és emberi magatartásáról. Hangzott itt el bőven elismerő szó. de nem fukarkodtak a bírálattal, a gondok, a hibák feltárásával sem. Néhány vélemény az utóbbiakból: egynéhány párttag „kiállása” politikánk mellett elgondolkodtató: egész évben nem szaporodott a párttagság létszáma, nem vettek fel párttagot: a KISZ-tagok létszáma majdnem felére csökkent. s mindannyian elismerték, hogy az ifjúsággal nem megfelelően foglalkoztak. A pártszervezet és a gazdasági vezetés kapcsolata összehangolt. az alap- szervezet megfelelő felelősséggel törődik az egész gyáregység tevékenységével. Mindezeket megerősítette az a jelentés is, amely az elbeszélgetések tapasztalatait összegezte — Imreh Ferenc, a pártvezetőség tagja ismertette —, és bár voltak, a sok és okos javaslat mellett akadtak olyan vélemények is, amelyeket a taggyűlés nem fogadott el, azt mondhatjuk, hogy összességében egy nyílt, őszinte véleménycsere volt ez a találkozó, amelynek tapasztalatait eljuttatják a felső pártszervükhöz is. S még egy: kilépési szándéka egyetlen párttagnak sem volt. összességében: a beszámoló taggyűlés elérte célját. s most már csak az a fontos, hogy a pártalapszer- vezet minden egyes tagja egységesen cselekedjen az általuk elfogadott. hozott határozatok végrehajtásáért 1988-ban. (papp) Negyvenéves az egri horgászegyesület A halászat és a horgászat szinte egyidős az emberiség történelmével. Már az őskorban és később a nomád koriban a magyarság főfoglalkozásai közé tartozott'. Heves megyében az északi hegyekből lezúduló Zagyivá-, Tama, Gyöngyös-, Laskó- és Eger patakokban mindig kiváló élettere volt a halaknak. A megye déli részén pedig a Tisza és annak ártere nyújtott jó lehetőséget a halászathoz, horgászathoz. Vannak régi írálsök, amelyek bizonyítják, hogy őseink sem mindig csak a zsákmányért, hanem a halfogás öröméért is horgásztak. Levéltárak megsárgult oklevelei arról tanúskodnak, hegy az egri püspökök, már a 11. században halastó építésére kaptak engedélyt. A 15. század végén halastavakban tenyésztették a csukát, pisztrángot, pontyot és más halakat Tárká- nyon, Egerben, Szarvaskőn és a Tisza melletti községekben. Igaz, hogy a püspökség nagy haíltenyésztés- sel foglalkozott, mégis a nagy vendégeskedések, királylátogatás ok idején nem volt mindig elegendő hal. Ilyenkor a tiszai halászoktól vásároltak nagyobb men n y iségeket. A hevesi tájakon portyá- zó törökök is szívesen időztek a vizek partjain halászattal és horgászattal. A világhírű török utazó Eriid Cselebi, amikor Egerről írt egy helyütt megemlíti, hogy a városon átfolyó patakban a helyi lakosság az erkélyről horgászik. A török utáni időkben is egyre több írásban találkozhatunk halászattal, horgászattal mint szórakozással. A sziilvásváradi Szalajfca- vöügyben is nagyon régen meghonosodott a pisztrángtenyésztés, ahonnan ivadékokkal látták el a környező haltenyészeteket. Az első tilalmi táblát is itt helyezték el. Az illetéktelen horgászokat íigjyelmezitette gróf Keglevich földibirtokos, amikor egy táblára kiíratta; „Tilalmas a halászat ebadta”, 11. máj. 1834. Az ezredforduló utáni évtizedekben alakult ki a horgászat népi ágon való elterjedése. Ekkor kezdenek kialakulni az egyesületi keretek és fejlődésnek indul a horgászat, mint sport elterjedése is. Egymás után alakulnak meg a sporthorgászok egyesületei. Egerben a 40-es években létesült egy kis létszámmal működő egyesület, de a háborús évek miatt nem tudott megfelelően tevékenykedni. Negyven évvel ezelőtt 1948 elején alakult meg az egri horgász egyesület, amely azóta szervezi a horgászsportot. Az első közgyűlésen 24-en Írták alá az alakulásról szóló jegyzőkönyvet. Az alapítók vállalták az akkori idők nehézségeit. Sok évig még irodát sem kaptak, ahol a jegyeket adják, illetve a vezetőség ülését megitartsa. Ezekben az években a megyében nem működött más egysülét, ezért Gyöngyösről, Markazról, Kápolnáról, Mezőtárkámy- ból, Füzesabonyból és az Eger környéki községekből is voltak tagok Horgászvizekben sem bővelkedett az egyesület, az Eger, Laskó-, Rima- és R i zskása -patakokban fogták halaikat a horgászok. A távolabbi vizek közül kedvelt volt a poroszlói Kis- Tisza, a sok kubik, gödör és a morotvák, ahol igen gazdag ponty- és csukaállomány adott jó fogási lehetőséget. A vonattal utazók Tiszafüredre látogattak és a Tisza holtágában fogták a halakat. A vérmesebb halfogók már este útra keltek, hogy reggel a Horto- bágy-folyón vízbe vessék a csalikat. Az egri horgászok egy része területjegyet váltott a nyékládházi tavakra és a mályi sóderbányákra. Később a bélapátfalvi, majd a sikfőkúti tó nyújtott bot- és halfogást. A lelkes horgászok hasznosították a ke- recsendi homekbányatavat, majd a Tárná holtágát is. Az egyesület halfogó versenycsapata Észak-Magyar - országan mindig a legjobb helyezést érte el. A 70-es években Káli és Tarnabod térségben újabb vizekkel gazdagodott a terület, ah®l a jó telepítés eredményeként gazdag zsákmányt adott a bányató. Taglétszámuk is egyre szaporodott az évek során 1975-ben 340, majd 1980-íban már 1087, öt óv múlva 2073. az elmúlt évben pedig 2363 tagja volt az egyesületnek. A négy évtizedes jubileumról február 20-án ünnepi küldöttközgyűlésen emlékezik meg az Eger és Vidéke Horgász Egyesület. Szabó Lajos
