Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-03 / 53. szám

4. KULTÚRA NÉPÚJSÁG, 1988. március 3., csütörtök Büki Attila, Polner Zoltán, Simonyi Imre, Tornay Mari, Lehóczky Károly, Cseh Károly és Oláh András versei — Makay Margit életregénye, Sza- konyi Károly történelmi játéka — Koronás kegyetlenek (kisregény) — Remenyik Zsigmond naplójegy­zetei — Tűnődések egy drámapá­lyázat okán — Neményi Lili Várko- nyi Zoltánról — Közoktatási kutatá­sok Heves megyében — Mit gyógyít az akupunktúra? Az újságárusoknál a Hevesi Szemle ez évi első száma Hevesi Szemle koZJMii viődáu folvőimt A tartalomból Simony» • me, Pein«?» /oltón, Tornoy Mon. Ichoczfcy Károly. C'*«h Karoly, Oláh Andtáí, VC» SC: Mokay Marc:? életregénye Siofcftoy: Károly t<>»iéne?m: játefeo Koronóf: kegyetlenek {kisregény) Remenyii» Zsigmond nzspiójcgyzetei Gordon*: Géza inRonimc- s. totósa Gall Lói?:ó; Tűnődések — egy drömepöfyotm. okán Kle:n Sóndo: r Amerikai roorzsö* £gy rangos te»:»észet- tudományi müteurt» vidéken 8o:toros Gyula élete és munkássága Negyezer éves szentély ínoröíiványai Füzesabony hctároböo fs. Vúrkco.y: Ágnes: 16$? és ez érdekegyeztetés strotégra; Szák Rite - Gyógyíré» helye: ~ esi k*nc: módszer? Neményi US: Várfronyi iToHémé: De.-á és humor o televízió képernyőié A Pedagógiai műhely rovat­ban Kovács János szükebb pátri­ánk közoktatási kutatásait tag­lalja. A Népújság és a Szemle közé­leti klubjának vendége volt dr. Hrabovszky Mihály orvos ezre­des a hazai akupunktúra legkivá­85 éves Ritter Aladár, a hírlapíró Legalább 15 ezer riportot, interjút írt, százezerre tehető az általa tervezett és tördelt újságoldalak száma. Találkozott a „száguldó riporterrel”, barátja volt Karinthy. Hírügynökségi irodát alapí­tott, Gagarinnal csodát művelt, hangos újságját ma is ki lehetne adni. Ő azt mondja „kíváncsiság a mesterségem”. Ma tölti be a 85. életévét. (Fotó: Roóz Péter) Megyénk orzságos terjesztésű közművelődési folyóirata ezúttal a műzeumügyet választotta köz­ponti témaköréül, azaz a szerzők ezt a gondolatkört világítják meg több oldalról. Kiss Sándor, a me­gyei pártbizottság titkár a helyi eredményeket és gondokat ösz- szegzi, s utal a legfontosabb teen­dőkre is. Homa János a gyöngyö­si és hevesi törekvésekből ad íze­lítőt. Bartalos Gyula életét és munkásságát elemzi Szecskó Károly. R. Várkonyi Ágnes ta­nulmányrészlete a kiegyezés problémáit feszegeti. Hagyományosan változatos az irodalmi anyag is Büki Attila, Si­monyi Imre, Polner Zoltán, Tor­nay Mari, Lehóczky Károly, Cseh Károly és Oláh András ver­sekkel jelentkezik. Folytatódik Makay Margit színművésznő életregénye és Szakonyi Károly történelmi játéka. Indul Pécsi István sci-fi töltésű történelmi kisregénye a Koronás kegyetle­nek, amelynek mondandója sok szállal kötődik a mához. Reme­nyik Zsigmond naplójegyzetei az irodalombarátok számára kínál­nak csemegét. Neményi Lili ez­úttal újabb hajdani pályatársát, Várkonyi Zoltánt mutatja be, felidézve közös emlékeiket. Gáli László, a Gárdonyi Géza Szín­ház igazgatója a folyóirat dráma­pályázatára beérkezett műveket értékeli. A Ki mit tud? területi váloga­tójára az egri Calypso együttes az egyik továbbjutó. Ezt a nevet ed­dig nem ismertük, pedig a tagok már 6-8 éve zenélnek. A magya­rázat egyszerű: alig egy hónapja alakult meg a formáció. A me­gyei válogatón elért siker meg­erősítette a fiúkat abban az elha­tározásukban, hogy ha törik, ha szakad, profi zenekarrá válnak. Molnár László szólógitáros pél­dául, aki korábban a Mohó Sapi­ensben játszott, leköltözött Bu­dapestről Egerbe, hogy maximá­lisan a zenére tudjanak koncent­rálni. ó egyébként a szólógitá­ros, a billentyűs hangszereket Danyi Zoltán, a dobokat Búzás Konrád, a basszusgitárt Katona István, a szaxofont Szegő Csaba- Az akupunktúra nem csoda­szer, ezt tudomásul kell ven­nünk. Csak bizonyos keretek kö­zött szabad alkalmazni. Nem olyan, mint a Kalmopyrin, ami sokmindenre jó, tehát szedjük. A tűszúrás anatómiai, szervi elvál­tozások korrigálására nem alkal­mas. Ha valakinek tehát lágyék­sérve vagy daganata van, azt meg kell operálni. Ez utóbbinál a fáj­dalmat tudjuk mérsékelni, de a daganatot visszafejleszteni lehe­tetlen. Még kísérletképpen sem szabad szurkálni a rákos, daga­natos embert. Nem használjunk akkor sem, — legalább három hónapig — ha röntgenbesugár­zást, gyógyfürdő terápiát vagy iszappakolást kapott a beteg. Az indoklás egyszerű: a két hatás­mechanizmus nem keveredhet egymással. Terhes nőket négy hónap után tilos megszűrni, mert szólaltatja meg. Az énekes Ko- csor Zsolt, egyben a zenekar ve­zetője is. Ne feledkezzünk meg a nimfákról, azaz Takáts Andreá­ról, Danyi Anikóról és Kádár Mónikáról sem, akik tánccal szí­nesítik a programot. A Calypso zenéje sajátos öt­vözete az amerikai west-eoast stílusnak és a dzsesszrocknak. Egyik erőssége a négyszólamú vokál, amivel idehaza nemigen lehet találkozni, mióta a Kartha­go föloszlott. A zsűri a hangszeres és ének­beli tudást, illetve a színpadi munkát egyaránt értékelte, ami­kor első dijat adott az együttes­nek. Az első akadályt tehát si­kerrel vették, a következők le­küzdésére most készülnek fel: új XVI. évfolyam® 1988. február lóbb művelője. Szüle Rita inter­jújában az érdeklődők választ kaphatnak arra, hogy mire jó ez a sok szempontból hatékony gyógymód. A szám fotóit Gál gábor, Pesti Erzsébet és Lónyai Györgyné készítette. méhizom összehúzódást idézhe­tünk elő. Itt említeném meg vi­szont, hogy a gyulai kórházban e módszer négy éve kitünően be­vált. A szülés levezetésekor egy­szerre tudnak fájdalmat csillapí­tani és a méhizomzat összehúzó erejét fenntartani. Nagyon fon­tos, hogy mielőtt a tűkhöz nyú­lunk, alaposan vizsgáljuk meg a pácienst, hogy legyen pontos diagnózis a kezünkben. Az a cé­lunk, hogy Magyarországon vég­re kapjon zöld utat az akupunk­túra, s mondják ki, hogy kizáró­lag orvos végezhesse ezt a műve­letet. Európában ugyanis, korlá­tok nélkül bárki — a kamionso­főrtől kezdve a meteorológusig — alkalmazhatja. Ez azért nem követendő, mert az egyes beteg­ségek tünettana nagyon hasonló vagy azonos, elkülöníteni pedig csakis szakember, orvos tudja. számokat imák, finomítják a hangzást, fejlesztik a hangszer- parkot. Próbalehetőséget a Me­zőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben kaptak, ahol fellépésekkel tör­lesztik majd a "bérleti dijat”. Nem titkolják, hogy most a leg­fontosabb: megnyerni a Ki mit tud?-ot. Tervek későbbre is van­nak: törik a fejüket például egy rockopera megírásán. Az ambi­ciózus fiatalemberek két pillérre építik a sikert. Az egyik a zenei igényesség, a másik a köztük le­vőjó barátság, mely hosszú távra is zökkenőmentes együttműkö­dést igér. A tervek szépek, az elszántság megvan — a többit döntse el az élet... (koncz) Magas, most már kissé hajlott hátú, örökké vidám, mindenkihez van egy kedves szava, általában szereti a fel­tűnő öltözködést, nagykoc­kás zakója, antilop cipője magas kora ellenére is illik az egyéniségéhez. Tartozéka egy óriás táska, amelybe több „üzlet” is belefér. Az arany­tollas Ritter Aladár újságírót és tipográfust nehéz megta­lálni. faradhatatlanul dolgo­zik, most emlékirataihoz la­pozgatja a megsárgult újsá­gokat, régi anyagait, írásait keresi. „El nem tudjátok képzelni, hogy mennyi el­ásott kincs van a régi lapok­ban!” — mondta legutóbb is volt tanítványainak, akikkel nap mint nap együtt van, is­meri problémáikat, tervezi a jövő újságját. „— Egy titka van az életnek, nem szabad unalmas időket beiktatni — magyarázza minduntalan —, a legtöbb ember nyugdíjba megy és kezd meghalni... Ne­kem van egy noteszelméle­tem: mindig beírom, hogy ma ezt, meg ezt, holnap ezt, meg ezt kell csinálnom. Van­nak időpontjaim, készülök valamire, mindig van találko­zóm. Most egyszerre tízfélé­vel dolgozom, de csak kettőt mondok el...” És mondja. Jó hangosan beszél, de sztorijait a szomszéd asztalnál is szíve­sen hallgatják. Ezekben a napokban szin­te minden perce foglalt volt. Hol rádiósok faggatják, hol kihegyezett tollú kolléga les­te szavait, hogy mindent hű­ségesen lejegyezzen. Az újsá­gíró szövetség Népköztársa­ság úti székházában hol itt, hol ott gyűltek köré az ifjabb és idősebb pályatársak — legtöbbször tanítványai. Harminc évet tanított az új­ságíró iskolán, s nincs is talán olyan tollforgató az írott saj­tónál, aki ne tőle és kiváló társától, Radies Vilmostól ta­nulta volna a tipográfiát, sa­ját tanítómestereit idézi, ami­kor az újságírói munka titkai­ról kérdezik. Puszta Bélát, aki a régi Magyar Hírlap se­gédszerkesztője, atyai jo ba­rátja volt, s azt vallotta, hogy az igazi újságíró nemcsak néz, hanem lát, nemcsak hall, hanem meg is érti amit meg­tudott. Falus Ferenc, a ripor­terek királyától, az Est fő­munkatársától azt hallotta, újságírónak lenni nem mes­terség, hanem betegség... ez lázas szerelem, amiből nem lehet kigyógyulni. Sztorikat fűz hozzá, hogy tanította meg őt, a kezdőt szedőgépbe dik­tálni. Egon Erwin Kischről tanulmányt is írt, féltve őrzi a tőle kapott fényképet és könyveit. Ő azt adta utrava- lónak, hogy riporter nem is­mer lehetetlent. Bár egy ber­lini riportkönyve után elne­vezték száguldó riporternek, egy bécsi kávéházi beszélge­tését említi, miszerint néha két-három napig is dolgozott egy riporton. Úgy mondta, neki fel kell építeni, meg kell tervezni és csak azután sza­bad írni. Lévai Jenő, a Kis Újság főszerkesztője azt hagyta rá, hogy ügyeljen az újságnak nemcsak tartalma, tehát szövege, hanem arca is van és ez az arc a lap ruhája, a tipográfia, a tördelés. Ez is legyen szép, érdekes, hatá­sos. Az újságírás nagy egyéni­ségeivel találkozhatott fiata­lon, a nagy öregekkel, mikor már maga is hírlapíró volt a kortársaival, akikből nagyok lettek. A magyar sajtótörté­net izgalmas, frappáns, lekö­tő fejezeteit mondja... „— Ma a halottaknak utólag ren­geteg barátjuk támad, mula­tok rajta, hogy nem is látták, láthatták azt az embert, aki­ről előadást tartanak. Az úgynevezett nagy írók nemes egyszerűséggel hordozták a nagyságukat, mint Karinthy.” Nagyon büszke rá, hogy húsz éven keresztül voltak kelle­mes baráti viszonyban. Ritter Aladár volt az első magyar újságíró, aki Karinthy agy­műtétje után interjút kapott. A Magyar Hétfő munkatársa boldogan jegyezhette a lába­dozó író szavait: Boldog va­gyok, hogy megéltem a Ma­gyar Hétfőt úgyis mint lapot és mint napot, mint az első magyar agybafúrt író. Egy törött írógéppel alapí­totta meg 1945-47 között a negyven országra kiterjedő hírszolgálati irodáját. Gaga­rin repülésének híre az Esti Hírlapnál érte, s csodát mű­velt vele. Plakát betűkkel nyomatta ki Szovjet ember a világűrben címet. A világsaj­tó megelőzve az ő ötletéből kiindulva tálalták Nixon el­nökké választását. Az ő ne­véhez fűződik a hangos új­ság, amit nem tudott szaba­dalmaztatni Magyarorszá­gon. Ma is ki lehetne adni, úgy ahogy megcsinálta. Legutóbb lapunk, a Né­pújság fővárosi bemutatko­zásán találkoztunk. Órákat töltött a lapcsinálást forra­dalmasító számítógépeink­nél. Az Egerben már mmeg­valósított elektronikus rend­szert szembesítette korábbi álmaival. — Tudod, kíváncsiság a mesterségem. Tudni akarom meddig jutottatok, mert erről is írni akarok. Megbeszéltük, hogy ha­marosan eljön Egerbe, hogy még jobban kielégíthesse kí­váncsiságát, de noteszát la­pozva sajnálkozva ingatta a fejét: — Áprilisig nincs egy percem sem, mert tudod any- nyi a dolgom... — A presszó­ban, ahol minderről szó esik közöttünk, búcsúzóul hamis­kásan csillogó szemmel még megkérdezi: — Fizettél már? Mert én sem. Akkor mire vá­runk? Pilisy Elemér Szeretnék megnyerni a Ki mit tud?-ot Az elszánt Calypso Szüle Rita: Gyógyszer helyett — ősi kínai módszer? (Részlet) DEÁK MÓR: Szavak, egymás mellett — ii/i. — Jó volt? — Nagyon. És neked? — Nem tudom... nem jó volt... inkább kicsit olyan, mintha beléd haltam volna. — Miért? Az müyen? — Azt sem tudom. Csak azt, hogy nem egyszerre hal meg az ember. Szépen, las­I san apránként... mintha előbb meghalna a kisujja, az­tán a füle, a bal lába, a szive. És egyszercsak azon veszi észre magát, hogy nem él. Jár-kel, dolgozik, köszönget, szeretkezik, de halott. Egy hulla fekszik rajtad... mit ne­vetsz? — Olyan jókat tudsz mon­dani... méghogy egy hulla fekszik rajtam. Nem úgy éreztem... ne menj ki! — Anyám egyszer tanúja volt, hogy rugók be... Végig­néztem a leépülésedet, mondta másnap. Végignéz­tem, hogyan veszted el ma­gad... a nagyobb baj az, hogy nem találtam meg magam azóta sem... mit nevetsz meg­int? — Hát azt, hogy elvesztet­ted magad... mint egy gyűrűt, vagy egy órát... elképzeltem, ahogy visszamész a berugás színhelyére, és megkérdezed az ismerős pincért: mondja, nem hagytam itt véletlenül egy Deák Mórt? Te képes vagy rá. Te megteszed... ne menj ki! — Mondtam, hogy halot­tat ölelgetsz. Látod? Hulla ő is. Szerelemhulla. Áldozat. Saját halottamnak tekintem egyébként. És te? — Én is. Mit nevetsz? — Elképzeltem, hogy fel­ravatalozzuk. Szemfedő, kandeláberek, gyertyák. ’’Szolgálata teljesítése köz­ben elhunyt.” Vagy hősi ha­lált halt? — Hősi halált. Gyászindu­ló? Lesz? Mit nevetsz meg­int? — Egyszer meglestelek, amikor a lányodat kelteget- ted reggel. Pont így simogat­tad. Ébredj fel! Kelj fel! — Miért? Reménytelen? — Elég ritkán tetszhalott, aki megadja magát. — És te? Te sem akarod? — Dehogynem. Csak az én parancsaimnak már régen nem engedelmeskedik. — Hát akkor megparapn- csolom neki én! — Hiába. Látod? Katona- szökevény. — így nem is lehet. Ha min­dig nevetünk. — Amikor szomorú va­gyok, mindenen nevetek. — Baj van? — Baj, de úgyse monda­nám el. Figyelj csak! Bőrsiva­tagban szőroázis, ostromló, védő, fáradt a vár is. — Hát... volt jobb. Külön­ben sem védekezem. — Az igaz. De én se táma­dok! — Támadok én! — Mit csinálsz...? — Fülemet a füledre szorí­tom. Hallgatom. Szememet a szemedre szorítom. Nézem. Számat a szádra szorítom. Szeretlek. És nem engedlek el. — Ne kezdd újra. — Tudom, tudom... fel­eséged van és gyerekeid, sose válnál el tőlük, csodálatosan éltek. Sose panaszkodtál, so­sem volt egy rossz szavad sem rájuk... de a kutyauristenit! j Altkor mért vagy itt?! Mit keresel itt?! Mért nem velük j vagy?! Miért?! — Hagyjuk. — Ne hagyjuk! Elváltam a férjemtől! Nincs senkim raj­tad kívül! — Nem kértelek rá. — Igaz. De barátaim sin­csenek. Hogy egyedül le­gyek, amikor jössz. Hogy csak rám figyelj. Hogy csak I nekem beszélj, s én csak té- I ged hallgassalak. És én vá­rok, minden este várok, nem tudom, mikor jössz, nem tu­dom, meddig maradsz, csak várok. Nekem belőled csak a várakozás jut. És nagyon rossz várni. Téged különö­sen... (folytatjuk) 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom