Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 12., szombat 9. zabra a róla elnevezett téren Nagy Tibor Korponay Bereniké Jakab József Berecz Bea cözött *y a kapun belépünk, már jövőt is elbeszéli. A Dobó clösscget jelent, de egyben atársunk Konc/. János eb' sz vendégek az órán Mikor ez a riport készült, igen nehéz dolog volt összehívni beszélgetőtársaimat. Ugyanis ebben az időszakban zajlott az egri Dobó István Gimnáziumban a diákigazgató-választás. A nyilatkozók mindegyike érdekelt volt ebben, ki jeöltként, ki a korteshadjárat aktív szereplőjeként. így aztán mikor végre összejöttünk, előbb erről meséltek, csak aztán tértünk át tulajdonképpeni témánkra. Akik vállalták, hogy szólnak magukról és az iskolájukról: Berecz Bea III b. osztályos, az iskolai KISZ- bizottság kultúrfelelőse. Korponay Bereniké I/'a. osztályos, Jakab József IV/c. osztályos, katonai kollégista és Nagy Tibor IV a. osztályos, az IKB szervezőtitkára. — Annak idején nyilván nem véletlenül jelentkeztetek a Dobóba, azóta pedig már a gyakorlatban is szereztetek tapasztalatokat. Szerintetek mi az iskola jellegzetessége, ami megkülönbözteti a többitől? Beáta: — Minden iskolának sajátos a légköre. A mienknek talán az. hogy a művészeti életnek nagy szerepe van. Ezenkívül fontos nálunk a KISZ, talán túl jó is itt az ifjúsági mozgalom, rengeteget vállal magára. József: — Számos kialakult hagyományunk van. Ráadásul az itt folyó munkát nagyon komolyan veszik tanárok, diákok egyaránt. Jellegzetesség még, hogy katonai kollégisták is járnak ide, s ezekben az osztályokban nem olyan nagy a hajtás, mint a „civileknél”. Bereniké: — Hetedikes koromban döntöttem el, hogy ide jövök. Sokat hallottam arról, hogy itt szuper a diákélet. Jónak tartom, hogy más iskolákkal versenyben állunk, hiszen ennek is köszönhető, hogy „nagyon kell hajtani”. Tibor: — Szerintem is jelentős különbséget jelent a katonák ittléte a negatív és a pozitív vonásokkal együtt. Azt hiszem, nem nagyon különbözünk a többi tanintézménytől, talán csak a követelményszint más. Nálunk ezek elég szigorúak. — Bizonyára szerettek idejárni, hiszen eddig jobbára dicsértétek az alma matert. Azért biztos van olyan is, amin szívesen javítanátok ... Beáta: — Sok tanár talán túlzottan is félti az erkölcseinket, kissé régimódian foglalkoznak velünk. (Bereniké itt elmesél egy történetet. Egy Sütő András- darabot csak a pajzán szövegek mellőzésével lehetett előadniuk.) József: — Említettem, hogy sok hagyományunk van. Ennek vannak hátúlütői is. Hiszen hiába lép be számos új dolog, ha a régiek, sokszor még elavultan is megmaradnak. Ennek ellenére én úgy tartom, hogy érdemes volt idejönni. Tibor: — A hibáival együtt megszoktam a Dobót. Any- n.yira benne élek már három és fél éve, hogy most már nem tudnék változtatni. — Beszélgetésünk során többször szóba került a katonai kollégium. Talán hallottátok ti is, hogy a városban beszélik: a Dobó honvédgimnázium lesz . . . Erre aztán valamennyien tiltakoznak, s biztosak benne, hogy erre nem kerül sor. József, aki a legilletékesebb, azt is megemlíti, hogy egészségtelen lenne egy ekkora helyen ennyi fiú. Elmondják. hogy a tervek szerint a tanulók 60 százaléka lesz katona, s- van aki szerint ez is sok. — Végezetül jó lenne, ha magatokról mesélnétek. Mivel foglalkoztok szívesen, hogyan képzelitek a „Dobó utáni életet”? József: — Az ELTE jogi karára pályázom katonai ösztöndíjjal. Ennek oka. hogy a tantárgyak közül leginkább a történelemmel foglalkozom szívesen. Tervem jelenlegi hobbimat is meghatározza: állandóan tanulnom kell. Persze a szórakozás sem hiányzik, s erre sok lehetőség van a „Katkó”- ban. Ha leteszem a könyvet, azonnal akad valami program. Bereniké: — Rengeteg hobbim van, s talán több időt kellene fordítanom a tanulásra. Leginkább színésznő vagy riporter szeretnék lenni. Ez is indokolta választásomat, hiszen sok híres művész hagyta már el a Dobót. Párhuzamosan én is a jogi egyetemre pályázok. Még nem vettek fel a KISZ-be, de rövidesen szeretném folytatni az úttörőként megkezdett mozgalmi munkát. Bea: — Ha van valami problémája valakinek, általában nekem szól. Én viszont még nem találom a helyem. Leginkább a művészetekkel foglalkozom szívesen, énekelek, és részt veszek a színjátszó csoport munkájában is. Egyébként mindent szeretek, ami jó. Ez sokszor nehéz helyzet elé állít, hiszen többet vállalok, mint az ideális lenne. Tibor: — Engem főként a mikroelektronika érdekel. A műszaki egyetem villamos- mérnöki karára adtam be a jelentkezési lapomat. Szívesen sportolok, bár már nem vagyok leigazolva sehol. Jó az osztályunk, különösen annak egy magja, amely sok mindenre mozgósítható. Itt szakadt vége beszélgetésünknek, amelyet még sok mindennel lehetett volna folytatni. Búcsúzkodás köz- ben azért még érdeklődtem, nem felejtettek-e ki valami fontosat a Dobóról. Rövid tűnődés után többen is megszólaltak majdnem egyszerre: „Szeretjük!" Kovács Attila Berzy Piroska képzelhetetlen. hogy e pályán folyamatos önművelés nélkül meglegyen az ember. Annál is inkább, mert ez tény — nem hiába cikkeznek róla, beszélnek a rádióban — a tankönyvek elavultak. Ezért az igényesség döntő a katedrán. — Gondolom, az elmúlt évtizedekben megyei szak- felügyelőként ezt sokszor átgondolta. megfogalmazta ... — Akárhol jártam, a látott órákból magam is sokat tanultam. A pályán gazdag életem volt, hálás is vagyok ezért a megbízóimnak. Az is nagy öröm, hogy egykori tanítványaim megállták a helyüket a társadalomban, a gazdaság különböző vezető posztjain. Felfelé ívelő sorsukat végigkísérhettem. S mindig jön egy-egy meghívó üzenet... — Milyenek a mai diákok? — A gyerek mindig gyerek marad. Talán a körülmények mások. Most kegyetlen a harc a továbbtanulásért, a pontokért... S azt hiszem, az egyetemi felvételik tisztaságán még mindig lehetne javítani! Talán ez is az oka, hogy hiányzik az az igazi, felszabadult diákélet. Túlszervezzük a programjaikat, szinte semmit se bízunk rájuk. Mindig beszélünk az önállóságról, de az az érzésem — társadalmi szinten — nem adjuk meg ehhez a kereteket ........ ( jámbor) „A srácok között érzem jól magam" Idestova harminc esztendeje tanít testnevelést Vajk Miklós. A Dunántúlról származik. pedagóguscsaíádból. amely tizenegy gyermeket indított útnak. Egerbe saját érdeklődése, vonzalma hozta: a kosárlabda és az atlétika állt közel a szívéhez, sokáig versenyszerűen is sportolt. — Jól érzem magam itt — mondja —, különösen mikor reggeltől estig a srácok között vagyok. Az iskolába I197i2iben kerültem, amikor a megboldogult id. Csányi Barna nyugdíjba ment. Szerettem volna ott folytatni, ahol ő abbahagyta, de ez nagyon nehéz. Az ő egyéniségét nem könnyű pótolni. Azért megteszünk mindent, hogy a mozgás lételeme legyen tanítványainknak. Igyekszünk kemény atlétikus alapokat adni. Szerencsére a küzdősportok divatja erre ösztökéli a fiatalokat. Ezt a videofilmeknek köszönhetjük — mosolyog —, sok rossz oldaluk mellett akad azért jó is. — Szerencsére nehéz kö- ‘ rülményeinket felváltja az új, 30X18 méteres tornaterem. Ez sok lehetőséget ad. Vajk Miklós Egyébként iskolánk élen jár minden spogtmegmozdulás- ihan, Juhásza,é kolléganőm nagy energiát fordított például a Rendszeresen egészségünkért! mozgalom szervezésére. Rendezünk már most is házibajnokságokat, részt veszünk a megyei diákolimpián, labdarúgásban, röplabdában. kézilabdában szép eredményt érnek el diákjaink. Azon az elven vagyunk, hogy ha nyolc-tíz gyerek valamilyen sportágat szeretne űzni, megadjuk rá a lehetőséget. Mutatja az órarendjét: reggeltől estig szerepel valamilyen elfoglaltság. Ilyen a testnevelő munkája — vallja —, mert lehetőség szerint kedvet kell csinálni az egészséges életmódhoz, hogy a diákok megfelelő erőnléttel rendelkezzenek. Kapcsolódjanak a hivatáshoz Történelmet, filozófiát és földrajzot tanít dr. Boricsné Csirmaz Erzsébet. Elsős katonai kollégisták osztályfőnöke, s ahogy mondja jó „csapata” van. Részt vett már a felvételin is, s az első időszak próbatételeit éli át diákjaival. Elsősorban földrajzból nehéz ez, alig fedik a hozott jegyek a tényleges tudást. — Egyértelműbb a vonzódásuk a történelem iráni — hangsúlyozza —, mivel leendő hivatásukhoz a história szeretete vitte őket gyakorta közel. Igyekszem is segíteni őket saját vizs- gálódásaikbah; emlékezetes például egy tanítványom Frunzéról írt dolgozata, vagy egy másik Napóleon-értékelése. Nagy szükségük lesz a földrajzra is, s ezt egyre inkább tudatosítom bennük. Felvettük a kapcsolatot a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolával, s jól ismerjük az ő követelmény- rendszerüket. Már ennek szellemében dolgozunk, s több alkotó kísérleti módszerrel készítjük fel tanítványainkat. — Ügy mondják, hogy igen jó kapcsolatot alakított ki a Lenkey János Honvéd Kollégiumban dolgozó kollégáival ... — Ez természetes, a nevelők és a szaktanárok csak együtt boldogulhatnak. Nagyon sokat ért például a Hajdú Istvánnal kialakított alkotó együttműködés vagy csodálatos munkatárs Ludá- nyi Tibor is. Céljaink közösek, folyamatosan nyomon kísérjük tanítványaink fejlődését, egyfajta kölcsönösséget kialakítva. — Az osztályával vállalta a Lenkey-emléktábla feletti védnökséget is ... dr. BoriciDé Csirmaz Erzsébet (Fotó: Koncz János). — Ez óriási lelkesedést keltett a diákok között Példaképként tisztelik a honvéd tábornokot, így szeretettel fordulnak minden felé, ami emlékét őrzi. De nemcsak így kapcsolódunk a hagyományokhoz, hanem rendhagyó órákon ismerkedünk az egri csillagdával, a salgótarjáni munkásmozgalmi múzeumban is jártunk, de megfordultunk a SZÜV- ben is, a számítástechnikát tanulmányozni. örömmel tölt el, hogy az itt végzettek megállják a helyüket, nemrégiben például egy aránylag gyengébb eredményű «• diák jött lelkesen haza, hogy iskolájában „filozófusnak” becézik, annyira beléivód- tak az alapfogalmak, hogy ott a legjobbak közé tartozik. (gábor)
