Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 12., szombat 9. zabra a róla elnevezett téren Nagy Tibor Korponay Bereniké Jakab József Berecz Bea cözött *y a kapun belépünk, már jövőt is elbeszéli. A Dobó clösscget jelent, de egyben atársunk Konc/. János eb' sz vendégek az órán Mikor ez a riport készült, igen nehéz dolog volt összehívni beszélgetőtársaimat. Ugyanis ebben az időszakban zajlott az egri Dobó István Gimnázi­umban a diákigazgató-választás. A nyilatkozók mindegyike érdekelt volt ebben, ki jeöltként, ki a korteshadjárat aktív szereplőjeként. így aztán mikor végre összejöttünk, előbb erről meséltek, csak aztán tértünk át tulajdonképpeni témánkra. Akik vállalták, hogy szól­nak magukról és az iskolá­jukról: Berecz Bea III b. osztályos, az iskolai KISZ- bizottság kultúrfelelőse. Kor­ponay Bereniké I/'a. osztá­lyos, Jakab József IV/c. osz­tályos, katonai kollégista és Nagy Tibor IV a. osztályos, az IKB szervezőtitkára. — Annak idején nyilván nem véletlenül jelentkezte­tek a Dobóba, azóta pedig már a gyakorlatban is sze­reztetek tapasztalatokat. Sze­rintetek mi az iskola jel­legzetessége, ami megkülön­bözteti a többitől? Beáta: — Minden iskolá­nak sajátos a légköre. A mienknek talán az. hogy a művészeti életnek nagy sze­repe van. Ezenkívül fontos nálunk a KISZ, talán túl jó is itt az ifjúsági mozgalom, rengeteget vállal magára. József: — Számos kiala­kult hagyományunk van. Ráadásul az itt folyó mun­kát nagyon komolyan ve­szik tanárok, diákok egy­aránt. Jellegzetesség még, hogy katonai kollégisták is járnak ide, s ezekben az osztályokban nem olyan nagy a hajtás, mint a „civilek­nél”. Bereniké: — Hetedikes ko­romban döntöttem el, hogy ide jövök. Sokat hallottam arról, hogy itt szuper a diák­élet. Jónak tartom, hogy más iskolákkal versenyben állunk, hiszen ennek is kö­szönhető, hogy „nagyon kell hajtani”. Tibor: — Szerintem is je­lentős különbséget jelent a katonák ittléte a negatív és a pozitív vonásokkal együtt. Azt hiszem, nem nagyon kü­lönbözünk a többi tanintéz­ménytől, talán csak a köve­telményszint más. Nálunk ezek elég szigorúak. — Bizonyára szerettek ide­járni, hiszen eddig jobbára dicsértétek az alma matert. Azért biztos van olyan is, amin szívesen javítanátok ... Beáta: — Sok tanár talán túlzottan is félti az erköl­cseinket, kissé régimódian foglalkoznak velünk. (Bereniké itt elmesél egy történetet. Egy Sütő András- darabot csak a pajzán szö­vegek mellőzésével lehetett előadniuk.) József: — Említettem, hogy sok hagyományunk van. En­nek vannak hátúlütői is. Hi­szen hiába lép be számos új dolog, ha a régiek, sokszor még elavultan is megmarad­nak. Ennek ellenére én úgy tartom, hogy érdemes volt idejönni. Tibor: — A hibáival együtt megszoktam a Dobót. Any- n.yira benne élek már há­rom és fél éve, hogy most már nem tudnék változtatni. — Beszélgetésünk során többször szóba került a ka­tonai kollégium. Talán hal­lottátok ti is, hogy a város­ban beszélik: a Dobó hon­védgimnázium lesz . . . Erre aztán valamennyien tiltakoznak, s biztosak ben­ne, hogy erre nem kerül sor. József, aki a legilletékesebb, azt is megemlíti, hogy egész­ségtelen lenne egy ekkora helyen ennyi fiú. Elmond­ják. hogy a tervek szerint a tanulók 60 százaléka lesz ka­tona, s- van aki szerint ez is sok. — Végezetül jó lenne, ha magatokról mesélnétek. Mi­vel foglalkoztok szívesen, ho­gyan képzelitek a „Dobó utá­ni életet”? József: — Az ELTE jogi karára pályázom katonai ösz­töndíjjal. Ennek oka. hogy a tantárgyak közül legin­kább a történelemmel fog­lalkozom szívesen. Tervem jelenlegi hobbimat is meg­határozza: állandóan tanul­nom kell. Persze a szórako­zás sem hiányzik, s erre sok lehetőség van a „Katkó”- ban. Ha leteszem a könyvet, azonnal akad valami prog­ram. Bereniké: — Rengeteg hob­bim van, s talán több időt kellene fordítanom a tanu­lásra. Leginkább színésznő vagy riporter szeretnék len­ni. Ez is indokolta válasz­tásomat, hiszen sok híres művész hagyta már el a Do­bót. Párhuzamosan én is a jogi egyetemre pályázok. Még nem vettek fel a KISZ-be, de rövidesen szeretném foly­tatni az úttörőként megkez­dett mozgalmi munkát. Bea: — Ha van valami problémája valakinek, álta­lában nekem szól. Én viszont még nem találom a helyem. Leginkább a művészetekkel foglalkozom szívesen, éne­kelek, és részt veszek a szín­játszó csoport munkájában is. Egyébként mindent sze­retek, ami jó. Ez sokszor nehéz helyzet elé állít, hi­szen többet vállalok, mint az ideális lenne. Tibor: — Engem főként a mikroelektronika érdekel. A műszaki egyetem villamos- mérnöki karára adtam be a jelentkezési lapomat. Szíve­sen sportolok, bár már nem vagyok leigazolva sehol. Jó az osztályunk, különösen an­nak egy magja, amely sok mindenre mozgósítható. Itt szakadt vége beszélge­tésünknek, amelyet még sok mindennel lehetett volna folytatni. Búcsúzkodás köz- ben azért még érdeklődtem, nem felejtettek-e ki valami fontosat a Dobóról. Rövid tűnődés után többen is meg­szólaltak majdnem egyszer­re: „Szeretjük!" Kovács Attila Berzy Piroska képzelhetetlen. hogy e pá­lyán folyamatos önművelés nélkül meglegyen az ember. Annál is inkább, mert ez tény — nem hiába cikkeznek róla, beszélnek a rádióban — a tankönyvek elavultak. Ezért az igényesség döntő a katedrán. — Gondolom, az elmúlt évtizedekben megyei szak- felügyelőként ezt sokszor át­gondolta. megfogalmazta ... — Akárhol jártam, a lá­tott órákból magam is sokat tanultam. A pályán gazdag életem volt, hálás is vagyok ezért a megbízóimnak. Az is nagy öröm, hogy egykori tanítványaim megállták a helyüket a társadalomban, a gazdaság különböző veze­tő posztjain. Felfelé ívelő sorsukat végigkísérhettem. S mindig jön egy-egy meghí­vó üzenet... — Milyenek a mai diákok? — A gyerek mindig gye­rek marad. Talán a körül­mények mások. Most kegyet­len a harc a továbbtanulá­sért, a pontokért... S azt hiszem, az egyetemi felvé­telik tisztaságán még min­dig lehetne javítani! Talán ez is az oka, hogy hiányzik az az igazi, felszabadult di­ákélet. Túlszervezzük a prog­ramjaikat, szinte semmit se bízunk rájuk. Mindig be­szélünk az önállóságról, de az az érzésem — társadalmi szinten — nem adjuk meg ehhez a kereteket ........ ( jámbor) „A srácok között érzem jól magam" Idestova harminc eszten­deje tanít testnevelést Vajk Miklós. A Dunántúlról szár­mazik. pedagóguscsaíádból. amely tizenegy gyermeket indított útnak. Egerbe saját érdeklődése, vonzalma hoz­ta: a kosárlabda és az atlé­tika állt közel a szívéhez, sokáig versenyszerűen is sportolt. — Jól érzem magam itt — mondja —, különösen mikor reggeltől estig a srá­cok között vagyok. Az is­kolába I197i2iben kerültem, amikor a megboldogult id. Csányi Barna nyugdíjba ment. Szerettem volna ott folytatni, ahol ő abbahagyta, de ez nagyon nehéz. Az ő egyéniségét nem könnyű pótolni. Azért megteszünk mindent, hogy a mozgás lételeme legyen tanítványa­inknak. Igyekszünk kemény atlétikus alapokat adni. Szerencsére a küzdősportok divatja erre ösztökéli a fia­talokat. Ezt a videofilmek­nek köszönhetjük — moso­lyog —, sok rossz oldaluk mellett akad azért jó is. — Szerencsére nehéz kö- ‘ rülményeinket felváltja az új, 30X18 méteres tornate­rem. Ez sok lehetőséget ad. Vajk Miklós Egyébként iskolánk élen jár minden spogtmegmozdulás- ihan, Juhásza,é kolléganőm nagy energiát fordított pél­dául a Rendszeresen egész­ségünkért! mozgalom szer­vezésére. Rendezünk már most is házibajnokságokat, részt veszünk a megyei di­ákolimpián, labdarúgásban, röplabdában. kézilabdában szép eredményt érnek el diákjaink. Azon az elven vagyunk, hogy ha nyolc-tíz gyerek valamilyen sportágat szeretne űzni, megadjuk rá a lehetőséget. Mutatja az órarendjét: reggeltől estig szerepel va­lamilyen elfoglaltság. Ilyen a testnevelő munkája — vallja —, mert lehetőség szerint kedvet kell csinálni az egészséges életmódhoz, hogy a diákok megfelelő erőnléttel rendelkezzenek. Kapcsolódjanak a hivatáshoz Történelmet, filozófiát és földrajzot tanít dr. Boricsné Csirmaz Erzsébet. Elsős ka­tonai kollégisták osztályfő­nöke, s ahogy mondja jó „csapata” van. Részt vett már a felvételin is, s az el­ső időszak próbatételeit éli át diákjaival. Elsősorban földrajzból nehéz ez, alig fedik a hozott jegyek a tényleges tudást. — Egyértelműbb a von­zódásuk a történelem iráni — hangsúlyozza —, mivel leendő hivatásukhoz a his­tória szeretete vitte őket gyakorta közel. Igyekszem is segíteni őket saját vizs- gálódásaikbah; emlékezetes például egy tanítványom Frunzéról írt dolgozata, vagy egy másik Napóleon-értéke­lése. Nagy szükségük lesz a földrajzra is, s ezt egyre in­kább tudatosítom bennük. Felvettük a kapcsolatot a Zalka Máté Katonai Mű­szaki Főiskolával, s jól is­merjük az ő követelmény- rendszerüket. Már ennek szellemében dolgozunk, s több alkotó kísérleti mód­szerrel készítjük fel tanít­ványainkat. — Ügy mondják, hogy igen jó kapcsolatot alakított ki a Lenkey János Honvéd Kollégiumban dolgozó kol­légáival ... — Ez természetes, a neve­lők és a szaktanárok csak együtt boldogulhatnak. Na­gyon sokat ért például a Hajdú Istvánnal kialakított alkotó együttműködés vagy csodálatos munkatárs Ludá- nyi Tibor is. Céljaink kö­zösek, folyamatosan nyomon kísérjük tanítványaink fej­lődését, egyfajta kölcsönös­séget kialakítva. — Az osztályával vállalta a Lenkey-emléktábla feletti védnökséget is ... dr. BoriciDé Csirmaz Erzsébet (Fotó: Koncz János). — Ez óriási lelkesedést keltett a diákok között Pél­daképként tisztelik a hon­véd tábornokot, így szere­tettel fordulnak minden felé, ami emlékét őrzi. De nemcsak így kapcsolódunk a hagyományokhoz, hanem rendhagyó órákon ismerke­dünk az egri csillagdával, a salgótarjáni munkásmozgal­mi múzeumban is jártunk, de megfordultunk a SZÜV- ben is, a számítástechnikát tanulmányozni. örömmel tölt el, hogy az itt végzettek megállják a helyüket, nem­régiben például egy arány­lag gyengébb eredményű «• diák jött lelkesen haza, hogy iskolájában „filozófusnak” becézik, annyira beléivód- tak az alapfogalmak, hogy ott a legjobbak közé tarto­zik. (gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom