Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-05 / 30. szám

NÉPÚJSÁG, 1988, február 5„ péntek * Kellett nekünk ifjúsági tábor...? Hatvani füstölgés — kedvező visszhanggal TONNÁK SZÁZAI Mi van, és mi lesz a hűtőben? Málna­válogatás (Fotó: Tóth Gizella) Ismét élsuhant egy esz­tendő a hatvani ifjúsági tá­bor felett. Hogy könnyen, derűsen teltek volna a he­tek. hónapok? Az ott ta­nyázó fiatalok számára biz­tosan. hiszen annyi < más mellett tavaly már video­kamerája is volt az intéz­ménynek. ami rendkívül ér­dekessé tette a belső tábo­ri életet. A gondok ugyan­akkor inkább súlyosod tak. már ami az itt dolgozók hét­köznapjait illeti. — Rendkívül nehéz anya­gi körülmények közepette kellett biztosítanunk a kü­lönböző csoportok. rendez­vények ellátását — mond­ja Cserkúti Attila tábor­vezető. — De - szerencsére minden nehézségen úrrá tudtunk lenni, csak több le­lemény kellett a dologhoz! Hogy például ne kelljen ar étkezési költséget emelni, a palántanevelésből szár­mazó bevételt teljes egé­szében a konyha javára 'for­dítottuk. Ugyanekkor mind­máig komoly probléma elé állít bennünket az épületek karbantartása. Ezek javát megviselte a múló idő. ám az építőanyagok egyre in­kább ^megfizethetetlenek számunkra. Hogyan tovább? Kellett nekünk. hatva­niaknak az ifjúsági tábor, teszem föl a kérdést félig magam elé mormolva. Cser­kúti Attila ráérez aggódá­sunk lényegére, s rögtön kész a válasszal. —■. Azt senki sem vitatja közülünk, de a tanácsve­zetés részéről sem. hogy igen hasznosan épült a vá­ros ifjúságának életébe a Delelő úti tábor, hiszen sok­irányú ismeretszerzést biz­tosít fiataljainknak a Pihe­nés. az üdülés órái mellett. De az is tagadhatatlan, hogy egyre kevésbé szá­míthatunk központi pénz­forrásokra. s hovatovább önfenntartónak kellene len­nünk. ami persze elképzel­hetetlen épp a gazdasági helyzet romlása miatt. Ho­gyan tovább...? Sok fej­törést okozott már az erre adandó válasz megfogal-. mazása. De az ég alja azért már dereng. Éspedig egy kereskedelmi vállalkozás reményei okán. Abból in­dultunk ki. hogy Űj-Hat- vanban nincs papírbolt, nemigen árulnak könyve­ket. tehát miért ne vihet­nénk be egy ilyen üzletét va­lamelyik iskola közepé­be ...! A tejipar áldása Milyen feltételeket kel­lett ehhez biztosítani. s akadt az ügynek kellő tá­mogatója? Amikor kérdő­módban fogalmaztunk. a korábbiakhoz hasonló vá­lasszal lepett meg bennün­ket a táborvezető. — Nem mondom, eleinte csavargatták egy kicsit a fejüket a tanácsnál, hiszen az üzlettel olyan fába vág­tam a fejszét amilyen még nem volt. De miután sike­rült módosíttatnunk az if­júsági tábor szervezeti, mű­ködési szabályzatát. már valamelyest földerültek az arcok. Utána pedig. ami­kor az alapvető tárgyi fel­tétel. azaz a bolt célját szol­gáló faépület a Tejipari Vál­lalattól a birtokunkba ke­rült. voltaképpen megnyílt előttünk a sikeres tovább­lépés útja. Építési engedé­lyért folyamodtunk a mű­szaki osztályhoz. árusítási engedélyént a kereskedel­mi csoporthoz, maid a Baj- csy-Zsilinszky úti általános iskola, illetve a véle szem­közti. szintén nagy tanuló- létszámú Széchenyi Szak­középiskola közötti terüle­ten saját erőből újjáépí­tettük a Nagygombosról oda­telepített üzletházat. Amely most még berendezésre vár, de március elseje táján a diákság rendelkezésére fog állni. Anyagi remények Megtudtuk azt is rövid úton. hogy az üzletvezetésre alkalmas. képzett szakem­berről már gondoskodott az ifjúsági tábor vezetősé­ge. Dombóvári Józsefné lesz az. aki a jelentkező igényekhez igazodva árut rendel, kuncsafti kört szer­vez néhány héten belül. Hogy a forgalmat, a hasz­not illetően minő remé­nyeket táplál Cserkúti At­tila? Mondja el ő. azzal együtt, hogy mire kívánják fordítani a mutatkozó hasz­not. — Ha minden ■ úgy jön össze, ahogyan én Dombo- várinéval elképzeltem, ak­kor már az első évet pár skáz ezer forint tiszta nye­reséggel zárjuk. Függ ez persze az ellátástól. Az vi­szont feltett szándékunk, hogy ezt. s a majdani ösz- szegekét olyan kiadások fe­dezésére fordítjuk, amelyek csökkentik a táborozó gyer­mekek költségeit. Tehát a devalválódás közepette vál­tozatlan térítési díjak ter­helik maid azokat a szülő­ket. akiknek a gyermekei tavasztól késő őszig igény­be veszik a Delelő úti „gyer­mekparadicsomot ...” Moldvay (Győző Melyik hűtőben? Az ott­honiban? A boltiban? A vá­lasz: ebben is, abban is. De, hogy Hegyen mindkettőben, ahhoz egy „nagy hűtőnek” az állapotát kell megismer­ni. A nagyrédeiét, a Sző- lőskert Tsz hűtőjéét. Kivés János a vezetője ennek az üzemnek. Kéré­sünkre már sorolja is a zöldségféléket. A zöldborsó 'mennyisége 980 tonnát tesz ki. Ebből van a legtöbb. En­nek még a felét sem éri el a zöldbab. A karfiol, a sár­garépakocka, az étkezési ku­korica 80—80 tonna körül mozog. A paszternák meny- nyisége 60, a tölteni való pap­rikáé valamivel több mint 50, ettől valamivel kevesebb, 48 tonna az uborka. A sort a zöldséggyökér zárja, a ma­ga 30 tonna körüli mennyi­ségével. — Már kiszállítottunk ex­portra zöldbabot és belföld­re is — mondja a hűtőház vezetője. Amikor az 1986-os meny- nyiségekre kérdezek rá. ki­derül. hogy a zöldbabból most több, a zöldborsóból kevesebb van. mint volt ak­kor. Több még a sárgarépa, a pritamin paprika, a kuko­rica és a karfiol is. ­— Mennyivel változott a kereslet a fagyasztott termé­kek iránt? — Mindenképpen növeke­dett. De az időjárás miatt hárem hetet késett a ker­tészet, és ez megmutatkozik most a késztermékek kiszál­lításában is. Az első gépkocsi tavaly, október 14-én indult el a nagyrédei hűtőházból. Vitte a termékeket a boltokba. — Hová szállítják a zöld­ségféléket? — Mindenekelőtt a megye üzleteibe. Az áraink azono­sak azokkal, amelyek a ma­gyar hűtőiparra jellemzőek. Ezek a nettó súlyra érvé­nyesek. Ha a hűtőipar csök­kenti az árait, mint megtör­tént ez 1980-ban, a zöldbor­sónál. mi is ezt tesszük. Mostanában sokat beszé­lünk a piac törvényeiről, a termékszerkezet átalakítá­sának szükségességéről. Va­jon miként vélekednek er­ről Nagyrédén? — Mi is számítunk a pia­ci mozgásra — hangsúlyoz­ta Frecska Sándor, állami- díjas tsz-elnök. — Kényte­lenek vagyunk figyelembe venni a kereslet és kínálat alakulását. Bővíteni kell a termékeink választékát. A minőség a legfontosabb kö­vetelmény. — Csak az exportban? — A piac mindenütt piac, a vevő mindig vevő. Mi ed­dig is nagy gondot fordítot­tunk arra, hogy termékeink külső megjelenése vonzó le­gyen. Például a címke ese­tében. De még a csomagoló­anyag minősége és színe sem lehet közömbös. Arra számítanak, hogy az árucikkeik kelendőek ma­radnak itthon is. külföldön is. Hozzákezd tünk a hű­tőházunk bővítéséhez. így már további 1100 tonna be­fogadására lesz alkalmas. Jelenleg 500 tonnányi ter­mékünket vagyunk kényte­lenek bérelt hűtőkben el­helyezni. — A zöldaégkertészet na­gyon sok kézi munkát igé­nyel. Emiatt kevés gazdaság foglalkozik ennek bővítésé­vel. A több hűtött áru elő­állításához viszont több ter­mék szükséges. Hogyan szer­zik ezt be? — Szeretnénk a megfele­lő mennyiséget a környeze­tünkben megtermeltetni. A fejlesztés összesen 300—400 tonna mennyiséget céloz meg. A zöldbab és a feke­te szeder területét szeret­nénk növelni. Az öntözéses termesztést. támogatnánk mindenekelőtt. De arra is gondolnunk kell, hogy ne egy helyen, hanem több gaz­daságban neveljék a növé­nyeket, mert az időjárás szeszélyeinek következmé­nyeit így tudjuk a legkisebb arányra csökkenteni. — A málna termesztése már bevált módszerrel tör­ténik. Ennek tapasztalatait hogyan akarják hasznosíta­ni? — A szakcsoportok létre­hozása látszik a legeredmé­nyesebb megoldásnak. A fe­kete szeder termesztésére most szervezünk csoportokat. A lehetőséget kell megterem­tenünk a földterülettel. Mi minden tőlünk telhető segít­séget megadunk a 'kertész- kedőknek. — Tulajdonképpen semmi szerkezetben újdonságra nem hangzott el eddig meg­jegyzés. Mi következik eb­ből? — Az, hogy mi úgy gon­doljuk, semmi sem indokol­ja. hogy a termelőszövetke­zetünk valami nagyon mást csináljon, mint eddig. A cé­lunk továbbra is a hozamok növelése, a minőség fokozá­sa , és a versenyképesség, mind a belföldi, mind a külföldi piacon. — Egyre többet hallunk arról, hogy a tőkés piac élel­miszerből telítődött. A szo­cialista országok sem kap­kodnak úgy az áruinkért, mint korábban. Mégis eny- nyire biztos a dolgában? — A kereskedelemben na­gyon fontos a megbízható­ság. A mi partnereink is­mernek bennünket. A kap­csolataink tehát nem lazul­tak. Nehézségeink mindig voltak, lesznek is az üzlet megkötésében és lebonyolí­tásában. Mi a tőkés vevőink­kel is közvetlen, személyes kapcsolatban vagyunk. A külkereskedelmi szerv köz­vetítésével jutunk el hozzá­juk. De egy dolog az aján­lat és egy egészen más do­log a létrejött üzlet. A ve­vőink eljönnek hozzánk, és mi is megyünk hozzájuk. A múlt év októberében Ang­liába és Dániába utaztam. Hatféle bort ajánlottam oda­kint. Japánba is szállítot­tunk már nagyrédei bort. A piacúnkat állandóan bőví­teni akarjuk, és ehhez a le­hetőséget én biztosítottnak látom. Mi minden derült ki az előzőek során? Az, hogy Nagyrédén fokozzák a hű­tött zöldségfélék előállítását és biztosra veszik, hogy a megbízható termékeikkel a külföldi piacot is megtart­ják, illetve: bővítik. Lám, az ismert gazdasági nehézségek ellenére is lehet eredményesen, hasznosan és nyereségesen termelni. Csak oda kell figyelni a piaci igényekre. G. Molnár Ferenc Csomagolják a zöldborsót SZOKATLAN, DE NEM RENDKÍVÜLI Tavasz a télben Ezen a télen az ország nagy részén sem hó, sem tartós hideg egyáltalán nem volt. Sőt, a hőmérsékleti átlagértékek december vé­gén, január elején inkább a tavaszra emlékeztettek — jóval a 0 °C felett —, mint a télre. • Mindennek talán örülhetnénk is, ha a leg­több ember nem e rendkí­vüli időjárástól fáradtabb, rosszabb általános közérze- tű, mint máskor. Egyáltalán rendkívüli-e a mostani időjárás, s hogyan hat az emberek szervezetére? Erről kérdeztük Bártfai Erzsébet orvosmeteoroló­gust, az Országos Meteoro­lógiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézetének mun­katársát. — Ez az enyhe időjárás, amely nálunk már több mint négy hete tart, nem megszokott, nem átlagos, de nem is rendkívüli. Ugyanis volt már Magyarországon az ideihez hasonló enyhe, sőt melegebb december vé­ge, január eleje, az azonban igaz, hogy az enyhe perió­dus nem volt ilyen hosz- szan tartó. A megfigyelések szerint az ilyen enyhe téli időszakok, általában húsz­évenként ismétlődnek a mi éghajlati viszonyaink között. Hogy ezt a jelenséget való­jában mi is okozza, még nem sikerült kideríteni. Feltételezések vannak ugyan, azonban igazolni egyiket sem tudták hitelt érdemlően. Az ellenben szintén igaz, hogy itt Magyarországon, Közéjp-Európában létezik a négy évszak, azaz télen hi­deg van — decemberben, januárban és még február­ban is —■, ha nem is szél­sőségesen hideg, az embe­rek szervezete itt ehhez al­kalmazkodott. Pontosan azért, mert ez a téli hideg létezik, és ezt szokta- meg a szervezetünk, ilyenkor egy úgynevezett „medve téli álma” időszakban van. Ez egy bioritmus, erre állt be a szervezet, ezért télen nem hajlandó, nem is ké­pes tartós, nagy erőfeszítés­re. Ehhez azonban keíT a normális téli időjárás is, a kevesebb napfény, a hó, az alacsonyabb hőmérséklet. Ha az időjárás a szokásos­tól eltérően alakul, akkor az említett egyensúlyi, nyu­galmi állapot felborul. S itt van a baj, mert télen pihenni kéne a szerveze­tünknek, de nem pihenhet. Az enyhe időjárás több energiatermelésre, több munkára, felfokozottabb tevékenységre serkenti a szervezetet, ha akarjuk ezt, ha nem, ez pedig rendkí­vüli módon kifáraszt min­denkit. A most tapasztalható szélsőséges időjárás leg­inkább a betegeket viseli meg. Ök sokkal érzéke­nyebbek most, mint máskor. De az egészséges embere­ket is megviseli ez a szo­katlan enyheség, mert a több munka, a nagyobb stressz miatt az ő szerveze­tük is sebezhetőbb. Ügy érezzük, mintha most jelentkezne a tavaszi fáradtság, pedig még csak a tél közepén vagyunk. Ezért mindenkinek ügyelnie kell arra, hogy a lehetőségei szerint most ésszerűen él­jen. Mert nehéz dolog va­lakinek azt mondani, hogy aludjon töhbet, dolgozzon kevesebbet, amikor erre nincs lehetősége. A.zoníbam arra "feltétlenül ^vigyázni kell, hogy senki se hajszol­ja annyira túl magát, hogy azután elérjen valami vég­ső határhoz. A táplálkozásr ra ugyancsak nagyobb gon­dot kell fordítani, mint máskor. Igaz, szintén nehéz ezt manapság kérni, ami­kor minden élelmiszer drá­gább lett, de akkor is ezek­ben a napokban az energiát adó, de nem hizlaló, vi­szont vitamijndús ételeket kell elsősorban fogyasztani. Ezenkívül sokat kell mo­zogni a friss levegőn: egy­szerűen időt kell rá szakí­tania Ha mindezt nem tesz- szük meg, akkor tavaszra sok embernél baj’ lehet, nemcsak a tavaszi fáradt­ság miatt, hanem azért is, mert a betegségeket köny- nyebben megkaphatjuk, s ezek közül csak a legeny­hébb a megfázás. Intő jel, hogy unár most nagyon so­kan lesznek rosszul utcán, munkahelyen, egyébként magukat egészségesnek tar­tó emberek is. (Csávás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom