Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-23 / 45. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 23., kedd Befejeződtek a szovjet-amerikai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) sült Államok szovjetunióbeli nagykövete, valamint Michael Armacost külügyminiszter-helyettes és Rozanne Ridgway külügyi államtitkár. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tegnap Moszkvában fogadta George Shultz amerikai külügyminisztert. A találkozójukról kiadott szovjet közlemény szerint a főtitkár hangsúlyozta: — találkozónk újabb fontos láncszeme mind tartalmasabbá, rendszeresebbé váló párbeszédünknek. Szilárdan tartjuk magunkat a szovjet —amerikai kapcsolatok javításának irányvonalához: ez a szovjet vezetés eltökélt szándéka, s kifejezi az egész szovjet nép véleményét. — A múlt év decemberében lezajlott legfelsőbb szintű találkozót nagy jelentőségű eseménynek értékeljük. Az államok többsége joggal véli úgy, hogy országaink kapcsolatainak a javítása az egés^ világ érdekeit szolgálja. A folyamatban fontos szerepe van a személyes kapcsolatoknak. Mihail Gorbacsov és George Shultz áttekintette a tavaly decemberben elért megállapodások végrehajtását és azt. hogyan halad Reagan elnök szovjetunió- beli látogatásának előkészítése. A látogatás sikere attól függ. milyen beható lesz a csúcstalálkozón napirenden szereplő kérdések tisztázásáért. a dokumentumok előkészítéséért folyó munka. A találkozón a KHR— HHR-szerződés ratifikálásával összefüggő kérdésekről véleményt cserélve azt a reményt hangoztatták, hogy törvényhozási részről az egyezményt jóváhagyják, még ha további tisztázások szükségesek is. Szilárd a meggyőződés, hogy a szerződés reményteljes és az egyenjogúságra épül. Gorbacsov reményét hangoztatta, hogy még van idő alaposan előkészíteni a hadászati támadó fegyverrendszerekről szóló szerződést. Sok még az elvégzendő munka. s nemcsak Genfben, hanem elsősorban a külügyminiszterek szintjén. Elsőrendű politikai kérdésről van szó; ezért a konkrét szerződés alapvető kérdéseinek megfogalmazását mindkét ország vezetése figyelme középpontjába kell, hogy állítsa. Mihail Gorbacsov egy sor új elképzelést vázolt fel a hadászati támadó fegyver- rendszerek különböző fajtái csökkentésének konkrét formáiról. Ezzel kapcsolatban alapvető az ellenőrzés megvitatása. amely mindkét fél számára nehezebbnek ígérkezik, mint a közepes és rö- videbb hatótávolságú rakéták esetében volt. Szó volt arról is, hogy a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló ABM- szerződést az 1972-ben aláírt formában tartsák tiszteletben. A megbeszélésen mindkét fél megerősítette, hogy tartja magát ahhoz a megfogalmazáshoz, amelyet e kérdésben a tavaly . december 10-én Washingtonban aláírt legfelsőbb szintű szovjet—amerikai közös nyilatkozat tartalmaz. Mihail Gorbacsov meglepetésének adott hangot a vegyi fegyverek betiltásáról folyó tárgyalásokon tanúsított amerikai álláspont miatt, amely megakadályozza a nemzetközi megállapodás kidolgozását. Olyan javaslatokat tett, amelyeket a moszkvai csúcstalálkozóig közösen kidolgozhatnának. A találkozó résztvevői megerősítették, hogy fontosnak tartják, az -európai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők problémájának megoldását. Megállapodtak abban, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a bécsi konferencia mandátumának kidolgozása érdekében. A szovjet politikus élesen felvetette. hogy elfogadhatatlanok azok a „kompenzációs” tervek, amelyek megvalósítása leértékelné a KHR—HHR szerződést, és általában mindent, amiben az utóbbi időben a nemzetközi biztonság érdekében sikerült megállapodni. Behatóan megvitatták a regionális konfliktusok témakörét is. A két országnak példát kell mutatnia az egész világnak — mondta az SZKP KB főtitkára —, hogy a nemzetközi élet e fontos kérdéseiben együttműködve megoldást lehet találni, valamennyi érintett fél érdekeinek egyensúlya alapján. — Ma a helyzet kedvez a válságok békés rendezésének. Hatnak a közvetlenül érintett felek belső rendjének tényezői és az általános nemzetközi helyzet. Ezért növekszik a két nagyhatalom felelőssége: negyvenöt esztendőn át e kérdésekben, csakúgy mint másoknál, felülkerekedett a szembenállás. Itt az ideje — mondta Gorbacsov —. hogy az azonos érdekeket kutatva megpróbáljuk érvényesíteni nemzetközi felelősségünketAfganisztán kapcsán a találkozón ismét sík rászállták azért, hogy a következő genfi tárgyalási forduló az utolsó legyen. A Szovjetuniónak — hangoztatta a főtitkár — sosem volt Afganisztánná1 kapcsolatban olyan terve vagy törekvése, hogy felvonulási területévé tegye az országot. A Szovjetunió szilárdan és következetesen tevékenykedik a február 8-i nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően. Gorbacsov felhívta az amerikai külügyminisztert, hogy tartsák magukat a meglevő megállapodásokhoz. Ezek a konfliktust olyan formák közé szoríthatnák, amelyek kizárnák a vérontást és biztosítanák Afganisztánnak, hogy független, el nem kötelezett és semleges állam legyen. Ehhez az kell, hogy az afgánok maguk döntsenek saját ügyeikről, külső beavatkozás nélkül. Az iraki—iráni háborúról és a Perzsa(Arab) -öbölben kialakult helyzetről szólva Gorbacsov megígérte Shultz- nak, hogy megvizsgálják az általa felvetett néhány elgondolást. A szovjet vezető kifejtette álláspontját az amerikaiak által nemrég előterjesztett közel-keleti rendezési tervről. Mint mondta, a terv nem következetes, nem veszi figyelembe valameny- nyi érintett fél érdekeit. Olyan közbülső intézkedéseken és lépéseken van a hangsúly, amelyekkel szemben a Szovjetuniónak elvben nincs kifogása. Ezek, amint az ma már sokak számára világos, csak a nemzetközi konferencia ösz- szehívása,1 azaz az átfogó rendezés összefüggésében hozhatnak eredményt. Megállapodtak, hogy újabb eszmecserét folytatnak a kérdésről, az amerikai külügyminiszter közel-keleti utazása után. George Shultz tájékoztatta Gonbacsovot arról, hogy a mostani látogatáson nagy érdeklődést tanúsított az emberi jogok kérdésköre iránt. A problémák lényegéről és a megoldásukat lehetővé tevő eszközökről folytatott nyugodt, komoly vélemény- csere, amely az egész találkozót jellemezte, jól mutatta, hogy a résztvevők átérzik felelősségüket a villáéban zajló események menetéért. A találkozón szovjet részről részt vett Eduard Se- vardnadze, Anatolij Dobri- nyin, Szergej Ahromejev és Alekszandr Besszmertnih. Amerikai részről jelen volt Colin Powell, Michael Armacost, Rozanne Ridgway és Paul Hitze. Jelen voltak Jurij Dubinyin és Jack Matlock nagykövetek is. Általában pozitívnak nevezte „nagyon beható” moszkvai tárgyalásainak eredményeit hétfői sajtóértekezletén George Shultz amerikai külügyminiszter, hangsúlyozva: ha nem is mindenben, de a legtöbb kérdésben sikerült haladást elérni. A megbeszélések konkrét eredményeiről közös nyilatkozatot tesznek közzé. Shultz bejelentette, hogy a külügyminiszteri megbeszélések következő fordulójára pontosan egy hónap múlva, március 22—23-án kerül sor Washingtonban. Azokban a kérdésekben, amelyekben most nem történt haladás, a szakértők folytatják a munkát. A tárgyalások fő célja: előkészíteni Ronald Reagan moszkvai látogatását. Ennek érdekében megbízták a genfi tárgyalóküldöttségeket, hogy lehetőleg a következő miniszteri találkozóig három dokumentumot dolgozzanak ki a hadászati leszerelés témájában. A hadászati támadófegyverekről részletesen esett szó a Gorbacsovval tartott találkozón, csakúgy, mint a miniszterek tárgyalásain, és a munkacsoportokban. Az amerikai külügyminiszter utalt rá. hogy a rakétaelhárító rendszerekről szóló szerződés és az űrvédelem témájáról a fent emb'tett okmányokról folyó tárgyalásokkal párhuzamosan folyik az eszmecsere. Shultz értékelése szerint a nukleáris fegyverkísérletek tilalmáról folyó tárgyalásokon kedvező hatásúak az egymás kísérleti telepein tett látogatások. Most arról született Moszkvában megegyezés, hogy hozzálátnak annak a csatlakozó jegyzőkönyvnek az egyeztetéséhez, amely az 1974-es és 76-os küszöbmegállapodásokat • az ellenőrzés kérdéseiben mindkét fél számára elfogadható módon egészíti ki. A vegyi fegyverek kérdésében Shultz szűkszavúan csak annyit mondott, hogy a teljes tilalomról szóló szerződés hatékonyságának előfeltétele minden, a vegyi fegyver előállítására képes ország csatlakozása. Hozzátette, hogy mindkét fél a teljes betiltást tartja a végső célnak. A hagyományos fegyverek témakörében olyan egyetértésre jutottak, amely remélhetően kedvezően hat ki az erről folyó bécsi konzultációkra — mondotta Shultz. A korábbinál több időt fordítottak a regionális kérdések megvitatására. Ezek között Afganisztán, az iráni—iraki háború, a közel- keleti helyzet, Kambodzsa, a Koreai-félsziget és Afrika déli része szerepelt a napirenden. Az amerikai külügyminiszter Afganisztánnal kapcsolatban reményét fejezte ki. hogy a Gorbacsov nyilatkozatában foglaltak megvalósulnak, hogy a genfi afganisztáni—pakisztáni tárgyalások következő fordulója az utolsó lesz. Mint mondta: meggyőződése, hogy a Szovjetunió csapatai kivonására törekszik, s amerikai részről ezt a törekvést támogatják. Az Egyesült Államok számára a kérdés a „hogyan” — mondta, hozzáfűzve: lehetővé kell tenni a menekültek hazatérését. Ügy fogalmazott, hogy az afganisztáni kormány létrehozása az afgánok ügye, „de a nem afgánok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy létrejöjjön a koalíciós kormány”. Shultz a tárgyalások napirendjén szereplő kérdések közül első helyen említette az emberi jogok problémakörét. Elégedetten szólt arról, hogy először volt alkalma erről a témáról a belügyminisztérium és az SZKP KB illetékeseivel is tárgyalni. : Egy kérdésre válaszolva szólt országa Afrika-politiká- járól, védelmébe vette az általa szabadságharcosnak nevezett Jonas Savimbi támogatását. Kifejezte reményét, hogy Afganisztán példájára Angolában is a nemzeti megbékélés alapján szűnnek meg a harcok, de ismételten összekötötte az Angolában állomásozó kubai csapatok távozása és Namíbia függetlensége kérdését. Az amerikai külügyminiszter szóban az apartheid- rendszer ellen foglalt állást, s leszögezte, hogy országa politikailag nem vonul ki Afrikából, mert a térség egyes országaihoz fontos érdekei fűződnek. Szovjet részről elégedettek George Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai tárgyalásainak eredményeivel — hangsúlyozta hétfői sajtóértekezletén Eduard Se- vardnadze külügyminiszter. Elmondta, hogy a tárgyalások napirendjén első helyen a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentésével összefüggő kérdése,& szerepeltek. Mindkét fél még jelentősebb lépéseket kíván, és egyetértés mutatkozott abban is, hogy a meghatározott feladatok reálisak, a kitűzött célok elérhetők, a HTF-szerződést ez év közepéig meg lehet kötni. A mostani megbeszélések nem is annyira a konkrét megoldások, mint inkább a feladatok nagyságának, jelentőségének felmérése, a közös megoldások kereteinek meghatározása szempontjából voltak fontosak — mondotta. A továbblépés szempontjából a legfontosabb témakörök a következők: a hadászati támadófegyverek csökkentése a rakétaelhári- tó rendszerekre vonatkozó szerződés egyidejű, meghatározott időszakra szóló megtartásával, az ellenőrzés, a helyszíni megfigyelés kérdése, a nagy hatótávolságú tengeri telepítésű és a légi telepítésű szárnyasrakéták problémája, valamint a megmaradó fegyverek összetétele és elhelyezése. Az ABM-szerződés határidejével kapcsolatban Sevardnadze elmondta: megállapodtunk, hogy tartjuk magunkat a Washingtonban egyeztetett állásponthoz. Ennek értelmében nem 7, 10 vagy 12 évről van szó, hanem „bizonyos meghatározott időszakrólÚ gy tűnt, hogy a genfi tárgyalásokon az amerikai küldöttség eltávolodott ettől a megállapodástól, ezért fontos volt azt újra megerősíteni. Az európai hagyományos fegyverek és haderők témakörét konkrétan és tárgyszerűen vizsgálták meg, részletekbe menően szóltak a témakörben folytatandó jövőbeni tárgyalások mandátumáról. Ugyancsak alaposan megvitatták a vegyi fegyverek betiltásáról kötendő egyezmény előkészítését. Fontos helyet kaptak az emberi jogok és a humanitárius problémák. Ezek mind fontosabbá válnak a szovjet társadalom számára, így a külpolitikában is mind aktívabban vetik fel őket szovjet részről. Sevardnadze elmondta, hogy szovjet részről is kritikusan vizsgálnak egyes ide tartozó kérdéseket. ezért nyitottak bármely probléma megvitatására. A regionális problémák mindig szerepeltek a külügyminiszteri találkozókon, de még soha ilyen nyíltan, ilyen mélyen, tárgyszerűen nem vitatták meg azokat. Az amerikai fél részéről sokat ígérő, felelős hozzáállást tapasztaltak, sok anyag gyűlt fel a további gondolkodáshoz. megvan a remény arra, hogy az újabb miniszteri találkozón a megvitatott lehetőségek egy része konkrét formát ölt. Sevardnadze az afganisztáni rendezéssel foglalkozva hangsúlyozta, hogy ennek központi magját a Genfben folyó afganisztáni—pakisztáni tárgyalások jelentik. Az ENSZ-főtitkár helyettesének közvetítésével három dokumentumot már egyeztettek. a negyedik a szovjet csapatok kivonásának határideje. Ezt bejelentették, így minden alap megvan arra. hogy a március 2-án kezdődő forduló a végső legyen. Ami a koalíciós kormány létrehozását illeti, ez az afgán nén belügye. sem Moszkvában, sem Washingtonban s“m Iszlámábádban n»m hozhatnak létre semmi- fé’e kormányt. A dokumentumok bázisán mea kell szűnnie az Afganisztán és Pakisztán belügyeibe való bármiféle beavatkozásnak. A megállapodások garantálói a Szovjetunió és az Egyesült Államok lesznek. Ez önmagában sokat mond. % A genfi megállapodásokat követően (várhatóan március közefién, végénj nyilvánosságra hozzák a szovjet csapatok kivonásának menetrendjét. A bejelentett tíz hónapos határidő az afgán félnek megfelelő, egyeztetett döntés. Az esetleges változtatás szovjet—afgán tárgyalások témája lehet — mondotta. Kifejtette azt is, hogy a két ország viszonyát szerződések rendszere szabályozza már 1921 óta, ezeket a Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen kívül. Ez vonatkozik az esetleges fegyverszállításokra is. Lehetséges, hogy ilyen szállításokra nem lesz szükség, de a Szovjetunió tartani fogja magát jogi alapokon nyugvó kötelezettségeihez. A legfontosabb témakörre visszatérve ismételten hangsúlyozta: valós lehetőség van a HTF-szerződés kidolgozására, ezzel az amerikai fél is egyetért. Ennek megfelelő utasításokat kaptak a genfi tárgyaló küldöttségek. A Shultz által említett három dokumentum tartalmáról még nem lehet beszélni, azok tervezetét csak néhány nap múlva terjesztik be kölcsönösen. A szovjet küldöttség azt az utasítást kapta, hogy alaposan tanulmányozza ezeket, és lehetőleg a washingtoni külügyminiszteri találkozóig terjessze elő jelentését. — Komolyan kijelentem, hogy kemény, nehéz munka mellett, valós esély van a megállapodás tető alá hozására. Csúcstalálkozó valamikor május végén, június elején Moszkvában mindenképpen lesz, Washingtonban egy hónap múlva valószínűleg az időpontot is egyeztetik. A sajtótájékoztatón. a szovjet miniszter ismertette a közel-keleti rendezéssel kapcsolatban érvényes, ismert szovjet álláspontot, szót emelt a nemzetközi konferencia összehívása mellett, emlékeztetett arra, hogy a megszállt területeken kialakult helyzet kapcsán szovjet részről javasolták a BT állandó tagjai külügyminiszteri értekezletének összehívását. Elmondta, hogy az iráni— iraki háború kapcsán — ahogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának első határozata kollektív munka eredménye volt — további kitartó, közös munkával kell kidolgozni az újabb lépéseket. Moszkvában korábbi megállapodások értelmében megtartották Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter és George Shultz amerikai külügyminiszter újabb tárgyalásainak első fordulóját. A tárgyalásokon, amelyeken részt vett Colin Powell, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, részletesen áttekintették a szovjet—amerikai kapcsolatok- minden összefüggését. Megkezdődött Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök 1988 első felében Moszkvában sorra kerülő találkozójának előkészítése. Shultz külügyminisztert és Colin Powellt fogadta Mihail Gorbacsov, s a vendégek találkoztak Nyikolaj Rizskov miniszterelnökkel is. A felek egyetértettek annak fontosságában, hogy további haladást érjenek el a következő hónapokban a szovjet— amerikai kapcsolatok egész kérdéscsoportjában. Ebbe beletartozik a fegyverzetek korlátozása és csökkentése, az emberi jogok kérdése, a -regionális problémák és kétoldalú témák- A cél érdekében kiemelt figyelmet fordítottak azokra a megállapodásokra és utasításokra, amelyekről az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök washingtoni találkozójuk idején állapodott meg. Az e célok felé való haladás áttekintésére. valamint annak érdekében, hogy folytassák Ronald Reagan szovjetunióbeli látogatásának összehangolt előkészítését. Eduard Sevardnadze és George Shultz márciusban -Washingtonban találkozik. Az elmúlt két napon lezajlott találkozókon a felek nyíltan és építő szellemben vitatták meg az emberi jogokkal és humanitárius kérdésekkel összefüggő témákat. Áttekintették azokat a megoldatlan kérdéseket, amelyek a nukleáris és űrfegyverekről, a nukleáris kísérletekről, a fegyveres erőkről és hagyományos fegyverekről, a vegyi fegyverekről folyó tárgyalásokkal függenek össze. Megerősítették, hogy a washingtoni csúcstalálkozón elfogadott közös közleményben rögzített kötelezettségnek megfelelően fokozzák erőfeszítéseiket a hadászati támadó fegyverrendszerek csökkentését és korlátozását célzó szerződés, s minden velük kapcsolatos okmány kidolgozása érdekében „a lehető legrövidebb időn belül, lehetőleg úgy, hogy azokat a két ország vezetőinek következő találkozóján aláírhassák”. A miniszterek megvitatták a szerződéssel kapcsolatos azon kérdések egész körét, amelyekben továbbra is eltérőek az álláspontok, s nagy figyelmet fordítottak a problémák megoldására. Egyebek között hangsúlyozták az ellenőrzés fontosságát és megbízták a tárgyalásokon részt vevő képviselőiket, hogy a külügyminiszterek márciusi találkozójára készítsék el közös jegyzőkönyvtervezeteket a helyszíni megfigyelésekről, illetve a hadászati támadófegyverek szétszereléséről vagy megsemmisítéséről, továbbá készítsenek elő emlékeztetőt azokról a megállapodásokról, amelyek szerves részét alkotják majd a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról és csökkentéséről szóló szerződésnek. Elismerve a nukleáris fegyverkísérletekről folyó átfogó, szakaszos tárgyalásokon elért haladást, a miniszterek megbízták küldöttségeiket, hogy gyorsítsák meg a munkát a jegyzőkönyvek kidolgozásán, amelyek arról rendelkeznek, hogyan ellenőrizzék a föld alatti nukleáris robbantásokról szóló 1974-es és 1976-os szovjet—amerikai szerződéseket; hogy befejezzék a jegyzőkönyvek tervezetét, lehetővé téve ezzel megvitatásukat a következő miniszteri találkozón. A miniszterek egyetértettek: mindez tükrözi a washingtoni csúcstalálkozón kijelölt célt, hogy e két szerződés ratifikálását lehetővé tegyék mindkét fél számára. A miniszterek megvitatták a vegyi fegyverek átfogó és teljes tilalmával és a hatékony ellenőrzéssel összefüggő kérdéseket. Áttekintették a megoldatlan problémákat, véleményt cseréltek arról, hogyan lehet növelni a bizalmat, fokozni a nyitottságot, és olyan szerződést előkészíteni, amely minden, vegyi fegyverek előállítására képes országra kiterjedne. Véleményt cseréltek arról, hogyan haladnak a megbeszélések a bécsi találkozón, amelynek feladata, hogy kidolgozzák a fegyveres erőkről és hagyományos fegyverekről folytatandó tárgyalások mandátumát. A miniszterek átfogó és nyílt véleménycserét folytattak a regionális konfliktusokról, köztük Afganisztánról, az iraki- iráni háborúról, a közel-keleti békés rendezésről, Kambodzsáról. Afrika déli részéről. Közép-Amerikáról és a Koreai-félszigetről. Áttekintették annak a munkának a menetét, amelynek célja az Egyesült Államok és a Szovjetunió kétoldalú együttműködésébe bevont területek körének szélesítése. Szó vj et—a m e r i ka i közös nyilatkozat
