Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 20., szombat 3. Közösen a pártélet megújításáért Ambrús József, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának osztályvezetője - a tézisek vitájáról Az MSZMP KB által megbízott jnunkabizottság — mint ismeretes — a Politikai Bizottság hozzájárulásával .téziseket bocsátott vitára a pártnak társadalmunkban betöltött vezető szerepéről, illetve politikai intézményrendszerünk továbbfejlesztéséről. Az elmúlt hetekben folytatott széles íkörű „párbeszéd” méltán ébresztett érdeklődést, figyelmet azokban is, akik » különböző fórumokon nem vettek részt. < A téma ugyanis így vagy úgy, végső soron .valamennyiünk számára sorsformáló. A Népújság képviseletében Gyóni Gyula azért kereste fel Ambrús Józsefet, a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottságának Párt- és Tömegszervezetek Osztálya vezetőjét a következő beszélgetésre, hogy a tapasztalatokról lapunk nyilvánossága előtt is szó essék. (Fotó: Koncz János) — A párt-, az állami, társadalmi élet egész sor kérdését érinti a közreadott anyag, amely meglehetősen nyitott — vagyis a pártonkívUliek számára is módot adó — vitában találkozott a véleményekkel. Szőkébb hazánkban hogyan ítélik meg mindezt? — A megyében is időszerűnek tartották a Központi Bizottság döntését, hogy újragondolásra érett a párt vezető szerepének értelmezésével. a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos kérdéskör. A tézisek fogadtatása is ezt igazolta. A tagság az üzemekben, az intézményekben, lakóterületeken egyaránt visszaigazolta: helyesli, hogy a párt ilyen formában foglalkozik belső életével, annak környezetre gyakorolt hatásával. megújulásának kérdéseivel. Szimpatikusnak találták, hogy mentes a formalitásoktól. máris változó tartalmi, munkastílusáén jegyeket hordoz. Tetszett, hogy érvényesült a tagság jogos igénye, miszerint a párt egészét érintő ügyekben a döntéselőkészítésben. a politika alakításában a kommunista társadalom egésze vegyen részt. Ez még akkor is igaz, ha elismerjük, hogy jogos kritikával illették a rendelkezésre álló kevés időt. Az eszmecserére ugyanis olyan időszakban került sor. amikor az alapszervezeteknek, a tagságnak a pártéletben szintén jelentős egyéb tennivalókkal kellett foglalkozni. — Hogyan vitatkoztak megyénkben a tézisekről? — A vita formájának megválasztása a helyi sajátosságokhoz igazodott. Többnyire a pártcsoport- ülések, taggyűlések mellett döntöttek. — Hallhatnánk többet is az általánosítható benyomásokról? — Talán közhelyként hangzik, de a tapasztalatok alapján úgy összegezhető, hogy a vitát nyíltság, őszinte légkör, felelősségérzet, kritikus hangvétel és az átlagosnál nagyobb aktivitás jellemezte. A tagság mintegy 80—85 százaléka tartotta fontosnak részvételét az eszmecserében. Érzékelhető volt az aggodalom. a féltés, az elért eredmények. vívmányok megőrzése iránt. Nem kevés esetben — különösen az idősebb korosztály körében — kétely, elkeseredés is hangot kapott. Miközben általános volt az egyetértés a párt vezető szerepével, annak eredményesebbé tételével kapcsolatban, nem rejtették véka alá aggodalmaikat. kételyeiket, elkeseredéseiket sem a jövőt illetően. Számosán ugyanis a saját konfliktusaikból indultak ki. egyéni élethelyzetüket hozták óhatatlanul is összefüggésbe tagságukkal, s hitük megőrzéséhez határozottá bb biztatást. cselekvést kértek. Széles körben elhangzott: nemcsak elveket, hanem bizonyos „recepteket”, módszereket is várnak. A főbb kérdések megközelítésében az elvégzendő feladatok irányát illetően azonban vitathatatlan a tagság erősödő egysége. S ez utóbbit tartjuk a párbeszéd legpozitívabb tapasztalatának. — A kérdésnél időzve még, milyen egyéb megnyilatkozásokkal lehetett találkozni a fórumokon? — Érződött, hogy megyénk párttagsága is cselekvőén támogatja a szocialista társadalom továbbfejlesztését, fokozódik az igény a reform- törekvések folytatására, gyorsítására, a marxista- leninista alapon elhelyezkedő párt vezető szerepének erősítésére. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a társadalmi-gazdasági megújulásban a pártnak döntő szerepe van, s ennek együtt kell járnia magának a pártnak a megújulásával is. A vezető szerep. a tagság tettrekészsége, felkészültsége. munkája színvonalának javulásával, a pártdemokrácia fejlődésével, a tömegkapcsolatok szélesítésével, szilárdításával összhangban erősödhet. Fontos, hogy a jelenleginél nagyobb szerepet kapjon a tag a Párt tennivalóinak kidolgozásában. ügyeinek megoldásában. Ne a vezetőség, a testület, vagy a párt tisztségviselői találják ki. hogy mi miért történjék, hanem engedjenek tágabb teret az alulról jövő kezdeményezéseknek is. Megszűnhet mindennapi munkánk számos gyengesége. a végrehajtás sok hiányossága megyénkben is. ha a tagság beavatot- tabbá válik a döntéselőké- szitésben. Valamennyi párt- szerv munkastílusának határozott korszerűsítésére, összetételének javítására van szükség napjainkban, s elengedhetetlen, hogy törekvései során a párt az előttünk álló feladatok megoldásának feltételeit, garanciáit is megteremtse. Az említett igények megfogalmazásában türelmetlenség is érződött a párt megújulási készségével, stílusával kapcsolatban. Sürgették, hogy a pártnak a társadalmi-gazdasági folyamatokra gyakorolt hatása váljék érzékelhetőbbé. A párttagság — helyesen — élt a kritika jogával. Hiányolta a tézisek egyes tételeinek elméleti megalapozottságát. az alaposabb helyzetelemzést, amely a mélyebb okok megismeréséhez. a pontos feladatmeghatározáshoz szükséges. Zavarta a vitát, hogy a tézisek stílusa nem elég egységes — a vélemények szerint — az elvek gyakran keverednek a módszerekkel. Aligha véletlen, hogy a tézis fogalmának tisztázatlansága miatt több helyütt olyasmiket is számon kértek, amely egyébként nem lehet a vitaanyag feladata. Mindez a vita sokszínűségét, változatosságát mutatja, s egyértelműen azt tükrözi, hogy a kommunisták felelősséggel nyúltak a témához. igen alapos, a végleges álláspontok kidolgozását hasznosan segítő, eredményes munkát végeztek. A megyei párt-végrehajtóbizottság, amely a napokban testületi ülésen összegezte a tapasztalatokat, köszönetét fejezte ki ezért a pártszervezeteknek és a tagságnak, amelyet ezúton tolmácsolok. — A párt vezető szerepéről, megújulásáról megfogalmazottak, a tézisek fő fejezetét jelentették. A leírtak — mint eddigi beszélgetésünkből is kiderül — különösen élénken foglalkoztatták kommunistáinkat. Bizonyosan több oldalról is megközelítették a témát. — Valóban. Ennek kapcsán megjelent, találkozott a párt és párttagság egymással szembeni igénye. Tapasztálható volt a párttagság kérése. türelmetlensége a párt megújulási képességével, megújulási sebességével kapcsolatban. Joggal vetődött fel a párton belüli viszonyok tökéletesebbé, a demokratizmus, a nyíltság általánossá tétele, a döntéshozatal korszerűsítése, a hellyel-köz- zel bizony még meglevő bürokratizmus visszaszorítása, megszüntetése, a mozgalmi jelleg erősítése, a politikai eszközrendszer szélesítésének igénye. Nemkülönben a tagság eddiginél is nagyobb mértékű beavatása, amivel a kommunisták a kész határozatok egyszerű, gépies végrehajtói helyett a pártmunka ténylegesen cselekvő alakítói lehetnek. Sürgették a jól elhatározott feladatok késedelem nélküli megvalósítását is. Ugyanakkor felszínre került a vitákban az elképzelések megvalósításának más oldala is. A párt, a mozgalom igénye tagjaival, vezetőivel szemben, amely elvezet ma már a pártban is tapasztalható néhány hiányossághoz. Előfordul, hogy hiányzik a kiállás, a kellő politikai bátorság, a kétely és a bizonytalanság is jelen van. Bizo- zonyos értékek — olyanok, mint a közösségi érzés. a kollektív szellem, a munka becsülete, az idősebb generáció tisztelete, az önkritika készsége, a hibákkal való szembenézés — nem kapnak elég hangsúlyt. Előfordul, hogy az egyéni érdek a közérdek elé kerül. Mindezek a jelenségek a pártmunka hatékonyságának javítanivalóit is jelzik és felvetik a párttagsággal szembeni, fokozott követelménytámasztást. A párt vezető szerepe erősítésének fontos feltételeként élénk érdeklődés mutatkozott a kádermunka gyakorlata, a káderpolitikái elvek érvényesülése iránt is. Felvetették és határozottan javasolták, hogy a kiválasztásnál, a vezetők megítélésénél a továbbiakban sokkal inkább kerüljön előtérbe az alkalmasság, az emberi képesség, a köz dolga, iránti elkötelezettség, az alkotó- készség, a következetesség. A megítélés fő mércéje a munka eredményessége, a politikai követelmények betartása, a pozitív magatartás legyen. A pártélet megújulásának másik fontos kérdésköre volt a párt irányító, koordináló szerepe, állami, társadalmi szervezetek közötti, helyes munkamegosztásának alakítása. E vonatkozásban a tézisekben megfogalmazott új vonásokkal való egyetértés. összecsengés mellett még tapasztalhattuk a meg nem értés jeleit is. Legnagyobb mértékben e kérdéskörben van jelen az új iránti igény és fogadókészség mellett a régi beidegződés, esetenként konzervativizmus is. Az állami, társadalmi szervek felelősséggel összekötött önállóságát a pártirányítás elvipolitikai jellegének erősítését a tagság jelentős része támogatja, de még sok a bizonytalanság. Jelenleg az irányításban a „kézi vezérlés” operatív módját tartják biztosabbnak. Ezért úgy gondolom. fel kell készíteni önmagunkat, a pártszervezeteket, a párttagságot a nagyobb mozgástér biztosításával járó önállóság és felelősség érvényesítésére, segítve ezzel a munkamegosztás helyes kialakulását, hogy jobban kör- vonalazottabbá váljanak a munka és felelősség határai. Ez a felfogás toleránsabb magatartást igényel a párton kívülről, a politikai intézményrendszer egyéb elemeiből induló kezdeményezésekkel szemben is. Fokozott problémaérzékenység, jobb hozzáállás szükséges mások, a különböző szervezetek felvetéseihez, gondolataihoz. Fontos, hogy a párt felelőssége, figyelme a fő folyamatokra, az egészre vonatkozzék. Miközben tehát a tézisekben megfogalmazottakat az irányítás megváltoztatásának igényét erősítjük, elkeli ismerjük, hogy helye van a párttagság egy része kételyének, az operativitás, a beavatkozás igényének is. Azt azonban hangsúlyozni kell. hogy még az utóbbi esetben is a mozgalmi jellegnek, a politikai eszközöknek kell dominálniuk. — A poliiikai intézményrendszer kérdéseit taglaló, másik két fejezet az állammal, a társadalmi szervezetekkel foglalkozik. Hogyan fogadta a tagság a téziseknek ezeket a részeit? — Különösen két dolog érdemel említést: a párttestületek megerősítették azt a többségi véleményt, hogy talán a leginkább kidolgozott része a téziseknek az államról szóló fejezet. Ennek az ellenpólusa a társadalmi szervezetek című rész, amely legkevésbé ad orientálást a párt elképzeléseihez. Ez utóbbinál jobban szükséges kidolgozni. differenciáltan kell megközelíteni a kérdést, a hatalom. a párt vezető szerepe szemszögéből. Jogosnak tartjuk azt az igényt is, hogy az ifjúsággal, a KISZ-szel foglalkozó rész legyen részletesebb. S amikor mindezeket elfogadjuk, mindjárt jelezni kell, hogy a KISZ, a szak- szervezet. a népfrontmozgalom önálló végiggondolását a Központi Bizottság szervei az elkövetkező időszakban tervezik is. — Konkrétabban, melyek azok a megállapítások, amelyek nem találtak egyetértésre? — Az egyik az új közösségi formák párt által történő támogatásának kérdése. Ezt nem minden esetben értik a párttagok, esetenként idegenkedve fogadják. Megfogalmazódott többségi véleményként. hogy fontos a társadalom egyes csoportjainak nyilvános szerveződési és egyesületalapítási joga, de szükségesnek tartják az ellenőrzés, az irányítás formáinak, a politikai befolyásolás eszközrendszerének kidolgozását is. A másik, hogy vita folyt a szervezetek különbözőségéről, hasonlóságáról, egyenrangúságáról. Itt azt kell megemlíteni, hogy a lehetőségek egyenlőségéről van szó. A többi már az egyes szervezetek által nyúj-- tott tényleges teljesítményen kell. hogy múljon. Mai felfogásunk szerint az egyes szervezetek különbözősége nyilván azon alapul. hogy kiket vonz magához, milyen érdeklődésnek ad helyet, milyen érdekeket képvisel. A jogi megítélésben a működési feltételek megteremtésénél feltétlenül azonosság kell. — Mindent összevetve: mi lett, lesz az elhangzott vélemények, javaslatok sorsa? — A javaslatok, felvetések hasznosítása többirányú. Egyrészt a testület minősítésével továbbítottuk, illetve továbbítjuk a Központi Bizottság által megbízott munkabizottsághoz; A megyei végrehajtó bizottság javasolta, hogy mind a vezető szerepről, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről. mind az ideológiai kérdésekről szóló tézisek vitájának tapasztalatai épüljenek be az országos párt- értekezlet állásfoglalásába. Másrészt fontosnak tartjuk a vitának a megyében, a pártáiét különböző szintjein, a hasznosítható tanulságok, következtetések, tanulságok levonását is. A megyei pártbizottság, a városi bizottságok határozott szándéka a jelzések, az elhangzott észrevételek további elemzése, a politikai munka hatékonyságának javítására. Ez egyaránt érvényes a munkát erősítő, elismerést kifejező véleményekre, valamint a hiányosságokat ostorozó kritikus megjegyzésekre is. — Nekünk is tudomásunk van arról, hogy számosán felvetették a vitában: mi a garancia, biztosíték a megújulást szolgáló vélemények, javaslatok megvalósítására? — Valóban, ez igen gyakori felvetés volt. Sőt, sokan joggal megjegyezték, hogy a korábbi fontos feladatok ismétlése a tézisekben a végre nem hajtás érzetét kelti. A válasz tehát nem könnyű. A leegyszerűsítés hibáját is vállalva, a következőket kell megemlíteni: jó kiindulási alap, hogy a politikai intézményrendszer megyénkében a stabilizáció, a megújulás híve. Az elmúlt időszak eszmecseréi a párton belül konkrétan is felszínre hozták a munka hiányosságait, tudjuk tehát, mi a teendő. Fokozódnak a megye közéletében az olyan jellemzők, mint a nyíltság, kritikusság, amelyek megfelelő légkört és kontrollt jelentenek a végrehajtásban. A párttagság általános igénye egy korszerűbb, hatékonyabb, markánsabb politikai tevékenységet kifejtő bürokráciamentes párt. Ezért kifejezésre juttatta cselekvőkészségét is. Mindezek elvezetnek oda, hogy erősödik a párt egysége, belső kohéziója. Így válhatnak a megújulás legfőbb garanciájává a várt, a párttagság és mindazok a pár- tonkívüliek, akik igent mondtak és mondanak a kibontakozásra, a fejlődésre. Befejezésül pedig még két dologra szeretném a figyelmet ráirányítani. Az egyik: a témával kapcsolatos alkotó eszmecserét, vitát tovább kell folytatni. Az új felvetések iránt fogadókészek a párt szervei. Ám hangsúlyozni kell: a polémia nem helyettesítheti a tetteket. S ehhez kapcsolódik a másik megjegyzés. A tézisekben megfogalmazottak, a vitában felszínre kerültek is azt erősítik: ne várjunk csak a központi döntésekre, hanem felismerve hiányosságainkat, azok megszüntetése érdekében kezdjük cl mindjárt a végrehajtást.
