Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. február 13., szombat

9

mién apróság számít . . . Mé- i/ik című filmben

fiát követeli meg. Színészek, -ászok, sminkesek, díszletképviselői figyelik a rende- Dialóg Filmstúdió Vállalat t alkotások forgatásából rajzó pillanatot.

lásthy György rendező a S/e fyik gyereks/.ereplőt

Önállóság —feltételek nélkül

A Dialóg Stúdió Vállalat igazgatója Bacsó Péter Kossuth-díjas filmrendező. Nem kell bemutatnunk öt olvasóink számára, hiszen aligha akad aki nem találkozott alkotásaival. A Tanú, a Jelenidő, a Ki beszél itt szerelemről vagy a Te rongyos élet megannyi siker! S még sorolhatnánk a címeket. Munkássága mellett még alkotóműhelyt is vezet, irányításával a Dialóg határozott arculatot kapott. Az értékes örökségei vállalva, a megújulást keresve sok izgalmas produkció „gazdája” a stúdió. Beszélgetésünk elején arról kérdeztük, hogy honnan az elnevezés, miért választották ezt a „címkét".

— Nem véletlen, hogy Dialóg a stúdiónk neve — válaszol Bacsó Péter —. talán mi törekszünk a legtudatosabban az alkotóműhelyek közül a párbeszédre a közönséggel. Szerintünk minden film a nézők számára készül, s ezt az alapigazságot nem lehet figyelmen kívül hagyni.

— Nemrégiben változás történt a filmgyártásban: vállalati formában működnek. Mit jelent ez a fordulat?

— Kivívtuk az önállóságot, de nem teremtődtek meg annak alapvető feltételei. Rendkívül nehéz most a helyzetünk, szinte siralmas. A lépés célja az lett volna, hogy több és olcsóbb alkotás készüljön, arról már nem is beszélek, hogy jobb is. Mindenki azt szerette volna, hogy gyártási alternativa alakuljon ki. ne legyünk kiszolgáltatva a MAFILM-nek. Áz is nélkülözhetetlen volna, hogy a siker vagy a bukás visszatükröződjön munkánkban. Nem sikerült azonban olyan közgazdasági rendszert kialakítani. amelyben a jegybevétel ösztönzi tevékenységünket.

— Egy vállalatnak már gazdálkodnia kell, hogyan birkóznak meg ezzel az új feladattal?

— Különleges helyzetben vagyunk. Az ez évre tervezett filmjeinket részben már tavaly elkészítettük. Így például a Szerelem második vérig vagy a Dublőrök éjszakája hitellel valósult meg. A fedezetet az év végéig kapjuk meg ezekre. Így a hátralévő hónapokban csak két alkotáson dolgozunk, az egyik András Ferenc rendezésében születik meg Dohai Péter a Vadon című regénye alapján, míg Tímár Péter mai témájú müvet forgat. Ez a minimális programunk. meg természetesen az, hogy talpon tudjunk maradni.

— Mennyibe kerül ma egy átlagos film?

— Tavaly még tizennégy millió forintot mondtam volna. idén már 20 millión alul nemigen állnak szóba velünk. Így emelkednek a szolgáltató vállalatok árai. Nem vagyok optimista, önáltatás volna: nagyon sokat küszködünk.

— Általános ez a helyzet jelenleg?

— A 'testvérvállalatok sem állnak sokkal különbül, bár a mi körülményeink sanyarúbbak. Ez a ..büntetésünk”

azért, mert többet dolgozunk. Bankhiteleket kellett felvenni már a forgatásainkhoz. Nagy ellentmondás, hogy tolonganak a pénztáraknál amikor a Szerelem második véri g-et vetítik, s a költségeit nem tudjuk kifizetni. Az első rész 1.2 millió nézőt vonzott a mozikba. A kritika ugyan ellentmondásosan fogadta, de óriási jelentősége van abban. hogy a fiatalokat hozzászoktatta a hazai filmhez. ••

— Keveset tudunk arról, hogy miként is fest a szakmájukban a kereskedelem, mennyit jövedelmezhet az alkotók számára egy-egy mű?

— Minden alkotást 600 ezer forintért adunk el a MOKÉP-nek. Itt nincs különbség. A rendező, illetne az operatőr részesülhet a jegybevétel egy bizonyos százalékából.

— Úgy tudom, hogy a Moziklip esetében valamilyen másfajta konstrukcióval kísérleteztek ., .

— Valóban, de az hamar kútba esett s a hagyományos módszert alkalmaztuk.

— Vállalatként azért lehetőségük volna piacokat is keresni, vagy van ennek valami akadálya?

— Törekszünk ilyesmire is. az én új filmemet például mór nem a Hungaro- filmen keresztül vinnénk a világpiacra. Eddig ugyanis a külföldi értékesítéseknél ez a cég osztott, szorzott, a költségeket összeadta, majd levonta: a végén ő mindig jól járt, mi pedig mindig rosszul. Nyilvánvaló. hogy érdemes gondolkodni a monopolhelyzet megszüntetésén. Lehet már kérni terjesztői .jogot is, sőt. külkereskedelembe is belevághatunk. De azt hiszem, a lényeg az. hogy a nézettség valamilyen formában változtasson a helyzetünkön. Elvégre társadalmunk sem azért részesít bennünket dotációban, hogy" csak elverjük a pénzt. Joggal elvár érte valamit.

— Köztudomású, hogy Bacsó Péter elég határozottan a közönségfilmek pártjára áll. Hogyan vélekedik a „művészi" értékekről?

— A határok nem ott húzódnak. ahol gyakran köz- hel.vesen keressük őket. Nemcsak a kommersz alkotások arathatnak sikert. Chaplintől Felliniig számtalan olyan magas színvonalú alkotót sorolhatnék, akik tömegeket vonzottak a moziba. Nem kötelező, hogy a gondolatgazdag produkció unalmas is legyen. Magam is arra törekszem, hogy úgy mondjak fontos dolgokat életünkről, hogy közben minél többekhez jusson el a szavam. Megfigyelhető egy bizonyos sznobizmus. A közönséghez közel álló mű fajok nagyon „meztelenek”. Ha nem jön be egy vígjátékban valamilyen poén. az rendkívül leleplező, visszatetsző. De ha mondjuk egy drámán vagy tragédián elalszik a néző. attól még az léhet nagyon magas nívójú. Ezért aztán könnyű - az előbbieket támadni.

— Meg tudja-e mondani előre, hogy egy bemutató sikerhez vezet vagy bukáshoz?

— Bizonyos mértékig. Erre van egy anekdota. Egy magyar úgy vált gazdaggá és híressé Hollywoodban, hogy minden producernek megjósolta: nem nézik meg a filmjét. A tipp háromnegyed részben bejött, s emberünket váteszként tisztelték. Az irodámban például „földbe taposták” az átvételkor az Egészséges erotikát. biztos kudarcra ítélték. Viszont épp az ellenkezője történt, nagyon sokan meg- tekintették.

— A mai szisztéma mennyire felel meg. születnek-e nagy valószínűséggel érdekes jó, egyben népszerű munkák?

— Nem vagyok bizakodó. Minél több az esély, minél több forgatás folyik, annál nagyobb az érték születésének a lehetősége. Ha viszont tiz évenként jut egy rendező kamerához, akkor ..reszketni fog a keze”, agyonnyomja a felelősség.

— Lehet-e a Dialógban tenni azért, hogy esetleg jobb szervezéssel segítsenek a feszültségeken?

— Nem könnyű, míg évente ilyen kevés film készülhet. Nálunk a törzsgárda foglalkoztatásán túl. a leg- néhezebb években is gondoltunk arra, hogy útnak indítsunk fiatalokat is. így kapott lehetőséget Szurdi Miklós. Tímár Péter, vagy Xantusz János. Az anyagi lehetőségek hallatlanul behatárolnak bennünket. Mégis igyekszünk arányosan tervezni, menedzselni.

— Milyen hitvallás alapján teszik ezt?

— Nem stílus, iskola, amit mi képviselünk, inkább egyfajta magatartás, önismeret, valóságfeltárás és önkritikái igény húzódik meg mögötte. Ehhez szeretnénk kötődni a jövőben is.

Gábor László

zlatos története

Magyar rapszódiára, és az Allegro barbaróra (1978) is. Ebbe a történelmi vonulatba tartozik Kovács András Októberi vasárnap (1979) és Vitézy László Érzékeny búcsú a fejedelemtől (1986) című filmje is.

Közelmúltunk „fehér foltjainak" felderítése a stúdió programjában jelentős helyet foglalt el. Bacsó Péter két filmje: Tegnapelőtt (1981). Te rongyos élet (1983) megrázó drámai erővel és ironikus rálátással ábrázolta a hírhedt 50-es évek emberpróbáló időszakát. Ebben a témakörben született Makk Károly két filmje, a Philemon és Baucis (1979), az Egymásra nézve (1982) és Fábri Zoltán Requiem (1981) című alkotása. Különösen nagy érdeklődés kísérte az Egymásra nézvé-t mind itthon, mind külföldön nagy érdeklődést és szenvedélyes vitákat váltott ki. A Dialóg alakulásától fogva hangoztatta és gyakorlatban be is váltotta a „nyitott kapu” elvet, amelynek a lényege az volt, hogy a konstans rendezői bázis mellett teret adott a szakmában már korábban elismert olyan alkotóknak is, akik a stúdióhoz orientálódtak, ebben a műhelyben kívánták realizálni terveiket.

A névsor: Mészáros Márta: ök ketten (1977), Gyarmafihy Lívia: Minden szerdán (1979), Egy kicsit én, egy kicsit te... (1984), Vakvilágban (1986), Zsombolyai János: Kihajolni veszélyes (1977), Szőnyi G. Sándor: Kinek a törvénye (1978), Gyöngyössy Imre—Kalbay Barna: Töredék az életről (1980), Dárday István: Harcmodor (1979), András Ferenc: Dögkeselyű (1982), A nagy generáció (1986), Dob- ray György: Vérszerződés (1982). Ezek a többségében drámai alaptónusú filmek kivétel nélkül a máiba helyezték konfliktusmagvukat, az alkotók művészi habitusa szerint született meg a végeredmény. A jelen ábrázolása elől természetesen nem térték ki az idősebb korosztályt képviselő művészek sem. Ismét egy lista: Bacsó Péter: Riasztólövés (1977), Áramütés (1978). Szász Péter: Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét (1979), Fábri Zoltán: Gyertek el a névnapomra (1983), Kovács András: Szeretők (1983), Valahol Magyarországon (1987), Jancsó Miklós: Szörnyek évadja (1986), Makk Károly: Az utolsó kézirat (1987).

Ugyancsak konzekvens törekvése Volt a stúdiónak a pályakezdő elsöfilmes rendezők elindítása. A harmadik nemzedék belépése a stúdióba az alkotóműhely felfrissülé* sét hozta. A friss szemléletű, a modern, a megszokottól eltérő fiimi formákkal is kísérletező fiatalok alkotásai kétségtelenül színesítették a Dialóg palettáját. A stúdióban indult elsőfilmesek névsora: Alrnási Tamás: Ballagás (1980). Szálai Györgyi: Dédelgetett kedvenceink (1980), Szurdi András: A transzport (1981), Szurdi Miklós: Hatásvadászok (1982), Xantus János: Eszkimó asszony fázik (1983), Tímár Péter: Egészséges erotika (1986), Tolmár Tamás: Zuhanás közben (1987).

A magyar filmgyártásnak mindig is neuralgikus pontja volt ,az úgynevezett „szórakoztató |filmek", magyarán a vígjátékok problematikája. Ez alól természetesen a Dialóg Stúdió sem kivétel, a tisztelt széles nézőközönség meghódítására ebben a stúdióban \is történtek sikerült és kevésbé sikerült kísérletek. íme a leltár, minden kommentár nélkül kronológiában: Makk Károly: Egy erkölcsös éjszaka (1977), Sík Ferenc: Nem élhetek muzsikaszó nélkül

(1978) , Bacsó Péter: Ki beszél itt szerelemről (1979), Jah- csó Miklós: Omega (1983), Makk Károly: Játszani kell (1984), Palásthy György: Egy élet muzsikája (1984), Xantus János: A hülyeség nem akadály (1985), Dobray György: Szerelem első vérig (1985), Szurdi Miklós: Képvadászok (1985), Zsombolyai János: Queen (1986) Tímár Péter: Moziklip (1987).

A magyar játékfilm „mostoha gyermeke" a gyermekfilm. Ez nem szójáték, valóságos tény, pedig milyen nagy szükség van rájuk. Gondoljunk csak bele. Ezekkel a filmekkel a jövő évezred felnőttéinek ízlését alakítjuk, filmszeretetét bontakoztatjuk ki. A Dialóg feladatául vállalta a gyerek- és ifjúsági filmek befogadását is. A törekvést leginkább Palásthy filmjei fémjelzik. Égigérő fű

(1979) , A szeleburdi család (1971), Szeleburdi vakáció (1987). De ide tartozik és sikernek számít Mihályfy Sándor első játékfilmje: Gyerekrablás a Palánk utcában (1985) és a

már korábban említett tinédzser filmek, a Ballagás, a Dédelgetett kedvenceink és a Szerelem első — második — vérig.

A cikk olvasója valószínűleg kapkodja a fejét a filmcímek zuhatagában. Mennyi film, mennyi filmrendező, menynyi irányzat, mennyi sikeres, vagy kevésbé sikeres vállalkozás!

A tény ismert, 1987. július 1-jével a Dialóg Filmstúdió mellé a vállalat szó került. Formaság? Nem. A teljes szellemi, művészi szabadság mellé, önálló anyagi gazdálkodás is párosul. Csak hát, mint tudjuk, nehéz időket élünk, de az elért eredmények köteleznek.

A Dialóg Filmstúdió Vállalat igazgatója Bacsó Péter, (aki már korábban átvette a stúdió vezetését), helyettese Tolmár Tamás. A művészeti tanács tagjai: Jancsó Miklós, Makk Károly, Kovács András, Gyarmathy Lívia, Palásthy György, András Ferenc, Xantus János, Vitézy László.