Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

10. ORSZÁGRÓL—ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1988. február 13., szombat Borul-e a papírforma? Republikánus riválisok Bush alelnök egyfajta „kötéltáncos” politikát folytatott A szenátus befolyásos vezetője, Robert Dole (Fotó: Time—US. News and World Report—KS) Mennyire tud érvényesülni a jelenleg hatalmon lévő elnök ’'kisugárzá­sa?” Előnyt vagy hátrányt jelent-e közvetlen munkatársa számára a Fehér Házban eltöltött jónéhány esztendő? Vagy - ha mégis megbicsaklana Ge­orge Bush remélt sikersorozata az amerikai elnökjelöltségért folytatott versengésben - melyik vetélytársa lesz képes őt lekörözni? Mennyire használhatja ki a ’’Nagy Öreg Párt” /GOP - Great Old Party, ahogy a konzervatívokat nevezni szokták/ a demokraták soraiban jelentkező szétziláltságot, a Gary Hart visszatérésével méginkább megerősödött zűrzavart. Féltucatnyi jelölt Ez a néhány kérdés nyilvánvaló­an távolról sem tükrözi teljesen azt a bizonytalanságot, amely mostaná­ban a Republikánus Párt hatalmon maradási esélyei körül fennáll. De érzékelteti talán azt a közhangula­tot, az egymással nemegyszer ellen­tétes tényezők sokaságát, amely a konzervatív (önjelöltek további si­kerét vagy kudarcát befolyásolhat­ja. Hiába letisztultabb a kép ugyanis valamivel a repulikánusok táborá­ban, a féltucatnyi elnök-aspiráns heves csatározása igy is épp eléggé kusza helyzetet teremt. Más kérdés, hogy a startvonalhoz felsorakoztatott hat politikus közül aligha jósolható komoly esély vala­mennyinek. Úgy tűnik, elég aláren­delt szerepet fog játszani például Pi­erre du Pont (a neves mágnáscsalád sarja korábban Delaware állam kor­mányzói tisztét töltötte be) vagy Pat Robertson tiszteletes, aki úgyneve­zett televangelistaként, vagyis a te­levíziós egyházi műsorok egyik is­mert alakjaként szerzett - bizonyos körökben - népszerűséget. Ugyancsak nehéz lenne felmérni, terem-e babér Jack Kemp /New- York-i képviselő/ vagy Alexander Haig egykori külügyminiszter szá­mára. Ok inkább jobbra állnak a po­litikai centrumtól, sőt Kemp megle­hetősen szélsőséges irányvonalat képvisel. Márpedig régi tanulság -persze nemcsak az amerikai közeg­ben -, hogy igazi diadalra csak az a jelölt számíthat, aki minél több sza­vazói rétegből hódíthat el szavazó­kat vagyis minél közelebb helyezke­dik el az ’’arany középúthoz”. Kettős versenyfutás Legnagyobb eséllyel a hat induló között tehát a jelek szerint egyelőre Bush elnök, illetve fő ellenfele, Ro­bert Dole kansasi szenátor rendel­kezik, aki egyben a szenátus repub­likánus csoportjának igen befolyá­sos vezetője. Kettejük versenyfutá­sa könnyen elhúzódhat egész a nyá­ri elnökjelölő konvencióig, miköz­ben a többiek esetleg fokozatosan leszakadnak, vagy felsorakoznak egyik vagy másik sikeresebb aspi­ráns mellett. Furcsamód az eddigi televíziós viták során nem annyira a jelöltek eltérő kül- vagy belpolitikai prog­ramja került reflektorfénybe /gu- nyoros sajtóvélemények szerint sokszor nem is igen fedezhető fel ér­demi különbség/, hanem inkább személyi támadások és botránysza- gu esetek kiteregetése dominált. Bushnak például azt vetették sze­mére - s ez vélhetőleg sűrűn megis­métlődik még -, hogy szerepe ko­rántsem tisztázott az Irangate bot­rányban. Mit tudott és mit nem az alelnök a teheráni fegyverszállitási ügy, illetve a kontrák törvénytelen támogatása kulisszatitkairól? - a vá­dak és keresztkérdések alighanem kényelmetlenül érik a Reagan mel­lett hetedik éve ’’várakozó” Busht. Más kritikák épp posztjával kap­csolatban érik. Nem tudott önálló arculatot kialakítani a Fehér Ház­ban - szegezik neki ellenlábasai, né­mileg igaztalanul persze, hiszen az alelnöki megbízatás már csak hiva­tali kötelezettségeikből, teendőiből eredően is, soha nem volt igazán al­kalmas arra, hogy betöltője túlzot­tan elhatárolhassa magát a minden­kori elnöktől. így volt ez Bushsal is, akinek ráadásul arra is vigyázni kel­lett, hogy ne idegenitse el teljesen a konzervatív vonalhoz ragaszkodó pártcsoportokat, gazdasági és ideo­lógiai vezetőket. Tevékenysége, megnyilatkozásai tehát nemegyszer egyfajta óvatos kötéltáncra hasonlí­tottak. (Az alelnök viszont Dole és exminiszter felesége pénzügyi me- nőverei kapcsán indított támadást.) Republikánus­mérleg A republikánus riválisok között tehát egy Bush-Dole párharc tűnik a legvalószínűbbnek. Az esélyek, az erőviszonyok természetesen még jócskán változhatnak, hiszen az elő­választások egymásutánja, egy fa­vorit lemaradása vagy egy korábban háttérbe szorult jelölt (az amerikai politikai nyelvezet szerint a ’’szürke ló”) kiugrása alaposan felboríthatja a papírformát. A leglényegesebb azonban nem is ez a személyek közötti viadal. Sokkal jelentősebb, hogyan Ítéli meg az amerikai lakosság a gazda­sági helyzet alakulását, valamint hogy a némileg enyhültebb nemzet­közi légkör, a tavaly decemberi és a most koranyárra tervezett újabb Reagan-Gorbacsov csúcstalálkozó eseményei miként érintik az egész republikánus adminisztráció mérle­gét. Abból a szempontból, hogy Re­agan után ki foglalja el a helyét a hi­res Ovális irodában, talán ez a fő kérdés. Szegő Gábor Bűnhődnek a katonagyilkos cinkosai is Az egész világ figyelmét felkel­tette az a példátlan gyilkosságsoro­zat, amelynek során Aziz Kelemen- di a jugoszláviai paracsini kaszár­nyában tavaly szeptember 3-án megölte négy alvó katonatársát, ötöt pedig megsebesített. Tette után a közeli erdőbe menekült, ahol gyil­kos fegyverével önmagával is vég­zett. A nisi katonai bíróság hosszabb tárgyalás, széleskörű bizonyítási el­járás, nagyszámú tanú kihallgatása után hozott Ítéletet azoknak a több­ségében albán, nemzetiségű kato­náknak az ügyében, akik segítették Kelmendit tette elkövetésében. A bíróság a legsúlyosabb büntetést Ri­zah Xhaklira szabta ki; aljas indok­ból elkövetett gyilkosságban való bűnrészességért 15 év börtönt ka­pott. Társait 2-14 év börtönbünte­téssel sújtotta a bíróság. A bűntény előkészítése szeptem­ber 2-án este a kaszárnya kosárlab­da pályáján kezdődött, ahol Kel- mendi közölte társaival, hogy aznap éjjel meg akar ölni két katonát, Sa- fet Dudakovicsot és Milorad Vuko- vicsot, majd ezt követően agyon akarja lőni a hálóterem valamennyi katonáját. Segítséget kért lőszer be­szerzéséhez. Xhakli azonnal meg­ígérte, hogy elintézi ezt, mert jóban van Alibasics tizedessel (az egyetlen nem albán nemzetiségű vádlott), aki azon az éjszakán őrparancsnok volt. Éjfél után két és fél órával Kel- mendi felébresztette társait, kiküld­te őket az épületből, hogy ne legye­nek ott a lövöldözésnél. Ezután a saját hálóterme előtt feltört egy fegyverszekrényt, töltényeket és au­tomata puskát vett magához, majd a bűnténybe beavatott társaitól to­vábbi töltött tárakat kapott. így fel­fegyverkezve hajtotta végre szörnyű tettét, majd a beavatott társai őrhe­lyénél menekült a közeli erdőbe, öngyilkossága színhelyére. A gyilkos segítői börtönben vár­ják az ítélet jogerőssé válását. KOREAI-FÉLSZIGET Kinek az érdeke? Az állítólagos meFénylőnő Szöulban „Ki tette ezt?” — találgatják meg­ütközve világszerte. A jelentések szerint 115 ártatlan ember halt szörnyet novemberben a dél-kore­ai légitársaság utaszállítőjának pusztulásakor. A hivatalos Was­hington, Tokió és Szöul Phenjant vádolja. Az USA és Japán szankci­ókat léptetett életbe, Dél-Korea pedig többé nem hajlandó tárgyal­ni a KNDK-val az olimpiai rende­zés megosztásáról. Tettesek nevei forognak a világsajtóban, akik a szöuli verzió szerint Észak-Korea ügynökei, s a félszigeten újra harc­ra készek a szemben álló felek csa­patai. Ám a fokozódó feszültségek közepette napról-napra olyan rész­letek látnak napvilágot, amelyek egymás után teszik kétségessé a Dél-Korea által felsorakoztatott ’’bizonyítékokat”. Ezidáig sem a vá­dak, sem az ellenérvek nem tudtak senkire megfellebbezhetetlenül rá­bizonyítani a bűnösséget, ezért fel­merül a kérdés: kinek állt érdeké­ben az incidens? Phenjan érdekeit és eddigi irány­vonalát elemezve a gép felrobban­tásához szolgáló ésszerű indokot nemigen találhatunk. A két Korea közeledésében éppen a KNDK volt a kezdeményező. 1984-ben, szakít­va a több évtizedes kölcsönös eluta­sítás hagyományaival, Észak segít­séget nyújtott az árvíz sújtotta Dél­nek. A jóindulatú gesztus nyomán, ha nem is a Phenjan által remélt len­dülettel, de tárgyalások indultak a felek között. Ezek 1986-ban - az éves nagyszabású amerikai-dél-ko- reai hadgyakorlat miatt - megsza­kadtak ugyan, ám a KNDK azóta is folyafnatosan tett javaslatokat a fél­sziget atommentesítésére, a katonai és politikai feszültség enyhítésére, és a kettéosztott Korea békés, de­mokratikus föderativ újraegyesíté­sére. Tavaly nyáron minden eddigi­nél nagyobb horderejű indítványt terjesztett elő: a két Korea 1988-91 között csökkentse százezer főre a hadseregét. Ezzel egyidőben szaka­szosan távozniuk kellene a Dél-Ko­reában állomásozó, nukleáris fegy­verekkel is rendelkező amerikai csa­patoknak. Hogy kezdeményezését tettel is alátámassza, a KNDK még a múlt évben hozzákezdett százezer katonája leszereléséhez. Nem vitatható, hogy Szöulnak is voltak javaslatai. Ezek azonban az észak-koreaiaknál mindig alacso­nyabb képviseleti szintet és szűkebb témakört kívántak a tárgyalások számára, s mindvégig visszautasí­tották a logikus kérést, hogy a félszi­get stratégiai viszonyaiban megha­tározó Egyesült Államok is a tár­gyalóasztalhoz üljön. Nem tagadha­tó az sem, hogy Szöul, Phenjan ké­résére, kötélnek állt: tárgyaljanak az olimpiai megosztott rendezéséről. Ám a legelső lépés, amit Dél-Korea a repülőgép incidens után tett, a to­vábbi tárgyalások lemondása, a KNDK részvételének letiltása volt. Soha sem volt kétséges, hogy a mostani olimpiának nemcsak sport, hanem politikai jelentősége is lesz: a rendező ország óriási propaganda­lehetőséget kap, amelyen keresztül megpróbálja majd elfogadtatni a külvilággal társadalmi és politikai berendezését. /Igaz, a rendezés jo­gát Szöul város s nem Dél-Korea kapta, de hát ez sokat nem változtat a lényegen./ A repülőkatasztrófa is most egyoldalú előnyök kicsikará­sára, a Koreai-félszigeten folytatott politikájának igazolására ad lehető­séget a polgári átalakulást hirdető Délnek, a terroristáknak vádolt Északkal szemben. Az incidens ugyanakkor fontos hivatkozási alappá vált a radikális dél-koreai el­lenzékkel szembeni fellépéshez is. Érdemes felidézni, hogy a kataszt­rófa körüli spekulációkat a szöuli kormányzat már a decemberi el­nökválasztás idején is felhasználta belpolitikai célokra. Szöul törekvé­se, hogy nemzetközi tekintélyét a KNDK-val szemben megerősítse, összhangban van, mind az Egyesült Államok elképzeléseivel, amelynek a kontinentális Ázsiában már csak itt vannak támaszpontjai, mind Ja­pánéval, amely óriási összegeket fektetett be Dél-Koreában. A tettesek személye tehát vitat­ható, s a fekete doboz hiányában -még az sem bizonyított, hogy az utasszállítót egyáltalán felrobban­tották. Figyelembe véve azonban a konfliktus következményeit, az érintett országok eddigi politikáját, s azt, hogy már nem először tűnik el dél-koreai gép gyanús körülmények között, nehezen hihető, hogy az in­cidens éppen a KNDK-nak állt ér­dekében. Pogány Demeter A panmindzsoni demarkációs vonal két oldalán megnövekedett a feszültség (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség — KS) A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Társadalomtudományi Kar Üzemmérnöki Intézet Vállalatgazdasági Ü: (GYÖNGYÖS, Mátrai út 36.) levelező tagozatra FELVÉTELT HIRDET az 1988/89-es tanévre Vállalatgazdasági Üzemmérnöki Szakra, Felvételi vizsga tárgyai: matematika (írásbeli, szóbeli), biológia (írásbeli, szóbeli). Jelentkezési lapot az intézmény címére kell megküldeni 1988.MÁRCIUS 1-JÉIG Levelező tagozatra a mezőgazdasági üzemeknél, vállalatoknál, a szakoktatás, kutatás és igazgatás területén, valamint a társadalmi szerveknél hasonló munkakörben dolgozók jelentkezhetnek. Az érdeklődőknek részletes felvilágosítást a tanulmányi csoport ad. Telefon: 37-es körzet 11-871/106 vagy 107-es mellék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom