Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
10. ORSZÁGRÓL—ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1988. február 13., szombat Borul-e a papírforma? Republikánus riválisok Bush alelnök egyfajta „kötéltáncos” politikát folytatott A szenátus befolyásos vezetője, Robert Dole (Fotó: Time—US. News and World Report—KS) Mennyire tud érvényesülni a jelenleg hatalmon lévő elnök ’'kisugárzása?” Előnyt vagy hátrányt jelent-e közvetlen munkatársa számára a Fehér Házban eltöltött jónéhány esztendő? Vagy - ha mégis megbicsaklana George Bush remélt sikersorozata az amerikai elnökjelöltségért folytatott versengésben - melyik vetélytársa lesz képes őt lekörözni? Mennyire használhatja ki a ’’Nagy Öreg Párt” /GOP - Great Old Party, ahogy a konzervatívokat nevezni szokták/ a demokraták soraiban jelentkező szétziláltságot, a Gary Hart visszatérésével méginkább megerősödött zűrzavart. Féltucatnyi jelölt Ez a néhány kérdés nyilvánvalóan távolról sem tükrözi teljesen azt a bizonytalanságot, amely mostanában a Republikánus Párt hatalmon maradási esélyei körül fennáll. De érzékelteti talán azt a közhangulatot, az egymással nemegyszer ellentétes tényezők sokaságát, amely a konzervatív (önjelöltek további sikerét vagy kudarcát befolyásolhatja. Hiába letisztultabb a kép ugyanis valamivel a repulikánusok táborában, a féltucatnyi elnök-aspiráns heves csatározása igy is épp eléggé kusza helyzetet teremt. Más kérdés, hogy a startvonalhoz felsorakoztatott hat politikus közül aligha jósolható komoly esély valamennyinek. Úgy tűnik, elég alárendelt szerepet fog játszani például Pierre du Pont (a neves mágnáscsalád sarja korábban Delaware állam kormányzói tisztét töltötte be) vagy Pat Robertson tiszteletes, aki úgynevezett televangelistaként, vagyis a televíziós egyházi műsorok egyik ismert alakjaként szerzett - bizonyos körökben - népszerűséget. Ugyancsak nehéz lenne felmérni, terem-e babér Jack Kemp /New- York-i képviselő/ vagy Alexander Haig egykori külügyminiszter számára. Ok inkább jobbra állnak a politikai centrumtól, sőt Kemp meglehetősen szélsőséges irányvonalat képvisel. Márpedig régi tanulság -persze nemcsak az amerikai közegben -, hogy igazi diadalra csak az a jelölt számíthat, aki minél több szavazói rétegből hódíthat el szavazókat vagyis minél közelebb helyezkedik el az ’’arany középúthoz”. Kettős versenyfutás Legnagyobb eséllyel a hat induló között tehát a jelek szerint egyelőre Bush elnök, illetve fő ellenfele, Robert Dole kansasi szenátor rendelkezik, aki egyben a szenátus republikánus csoportjának igen befolyásos vezetője. Kettejük versenyfutása könnyen elhúzódhat egész a nyári elnökjelölő konvencióig, miközben a többiek esetleg fokozatosan leszakadnak, vagy felsorakoznak egyik vagy másik sikeresebb aspiráns mellett. Furcsamód az eddigi televíziós viták során nem annyira a jelöltek eltérő kül- vagy belpolitikai programja került reflektorfénybe /gu- nyoros sajtóvélemények szerint sokszor nem is igen fedezhető fel érdemi különbség/, hanem inkább személyi támadások és botránysza- gu esetek kiteregetése dominált. Bushnak például azt vetették szemére - s ez vélhetőleg sűrűn megismétlődik még -, hogy szerepe korántsem tisztázott az Irangate botrányban. Mit tudott és mit nem az alelnök a teheráni fegyverszállitási ügy, illetve a kontrák törvénytelen támogatása kulisszatitkairól? - a vádak és keresztkérdések alighanem kényelmetlenül érik a Reagan mellett hetedik éve ’’várakozó” Busht. Más kritikák épp posztjával kapcsolatban érik. Nem tudott önálló arculatot kialakítani a Fehér Házban - szegezik neki ellenlábasai, némileg igaztalanul persze, hiszen az alelnöki megbízatás már csak hivatali kötelezettségeikből, teendőiből eredően is, soha nem volt igazán alkalmas arra, hogy betöltője túlzottan elhatárolhassa magát a mindenkori elnöktől. így volt ez Bushsal is, akinek ráadásul arra is vigyázni kellett, hogy ne idegenitse el teljesen a konzervatív vonalhoz ragaszkodó pártcsoportokat, gazdasági és ideológiai vezetőket. Tevékenysége, megnyilatkozásai tehát nemegyszer egyfajta óvatos kötéltáncra hasonlítottak. (Az alelnök viszont Dole és exminiszter felesége pénzügyi me- nőverei kapcsán indított támadást.) Republikánusmérleg A republikánus riválisok között tehát egy Bush-Dole párharc tűnik a legvalószínűbbnek. Az esélyek, az erőviszonyok természetesen még jócskán változhatnak, hiszen az előválasztások egymásutánja, egy favorit lemaradása vagy egy korábban háttérbe szorult jelölt (az amerikai politikai nyelvezet szerint a ’’szürke ló”) kiugrása alaposan felboríthatja a papírformát. A leglényegesebb azonban nem is ez a személyek közötti viadal. Sokkal jelentősebb, hogyan Ítéli meg az amerikai lakosság a gazdasági helyzet alakulását, valamint hogy a némileg enyhültebb nemzetközi légkör, a tavaly decemberi és a most koranyárra tervezett újabb Reagan-Gorbacsov csúcstalálkozó eseményei miként érintik az egész republikánus adminisztráció mérlegét. Abból a szempontból, hogy Reagan után ki foglalja el a helyét a hires Ovális irodában, talán ez a fő kérdés. Szegő Gábor Bűnhődnek a katonagyilkos cinkosai is Az egész világ figyelmét felkeltette az a példátlan gyilkosságsorozat, amelynek során Aziz Kelemen- di a jugoszláviai paracsini kaszárnyában tavaly szeptember 3-án megölte négy alvó katonatársát, ötöt pedig megsebesített. Tette után a közeli erdőbe menekült, ahol gyilkos fegyverével önmagával is végzett. A nisi katonai bíróság hosszabb tárgyalás, széleskörű bizonyítási eljárás, nagyszámú tanú kihallgatása után hozott Ítéletet azoknak a többségében albán, nemzetiségű katonáknak az ügyében, akik segítették Kelmendit tette elkövetésében. A bíróság a legsúlyosabb büntetést Rizah Xhaklira szabta ki; aljas indokból elkövetett gyilkosságban való bűnrészességért 15 év börtönt kapott. Társait 2-14 év börtönbüntetéssel sújtotta a bíróság. A bűntény előkészítése szeptember 2-án este a kaszárnya kosárlabda pályáján kezdődött, ahol Kel- mendi közölte társaival, hogy aznap éjjel meg akar ölni két katonát, Sa- fet Dudakovicsot és Milorad Vuko- vicsot, majd ezt követően agyon akarja lőni a hálóterem valamennyi katonáját. Segítséget kért lőszer beszerzéséhez. Xhakli azonnal megígérte, hogy elintézi ezt, mert jóban van Alibasics tizedessel (az egyetlen nem albán nemzetiségű vádlott), aki azon az éjszakán őrparancsnok volt. Éjfél után két és fél órával Kel- mendi felébresztette társait, kiküldte őket az épületből, hogy ne legyenek ott a lövöldözésnél. Ezután a saját hálóterme előtt feltört egy fegyverszekrényt, töltényeket és automata puskát vett magához, majd a bűnténybe beavatott társaitól további töltött tárakat kapott. így felfegyverkezve hajtotta végre szörnyű tettét, majd a beavatott társai őrhelyénél menekült a közeli erdőbe, öngyilkossága színhelyére. A gyilkos segítői börtönben várják az ítélet jogerőssé válását. KOREAI-FÉLSZIGET Kinek az érdeke? Az állítólagos meFénylőnő Szöulban „Ki tette ezt?” — találgatják megütközve világszerte. A jelentések szerint 115 ártatlan ember halt szörnyet novemberben a dél-koreai légitársaság utaszállítőjának pusztulásakor. A hivatalos Washington, Tokió és Szöul Phenjant vádolja. Az USA és Japán szankciókat léptetett életbe, Dél-Korea pedig többé nem hajlandó tárgyalni a KNDK-val az olimpiai rendezés megosztásáról. Tettesek nevei forognak a világsajtóban, akik a szöuli verzió szerint Észak-Korea ügynökei, s a félszigeten újra harcra készek a szemben álló felek csapatai. Ám a fokozódó feszültségek közepette napról-napra olyan részletek látnak napvilágot, amelyek egymás után teszik kétségessé a Dél-Korea által felsorakoztatott ’’bizonyítékokat”. Ezidáig sem a vádak, sem az ellenérvek nem tudtak senkire megfellebbezhetetlenül rábizonyítani a bűnösséget, ezért felmerül a kérdés: kinek állt érdekében az incidens? Phenjan érdekeit és eddigi irányvonalát elemezve a gép felrobbantásához szolgáló ésszerű indokot nemigen találhatunk. A két Korea közeledésében éppen a KNDK volt a kezdeményező. 1984-ben, szakítva a több évtizedes kölcsönös elutasítás hagyományaival, Észak segítséget nyújtott az árvíz sújtotta Délnek. A jóindulatú gesztus nyomán, ha nem is a Phenjan által remélt lendülettel, de tárgyalások indultak a felek között. Ezek 1986-ban - az éves nagyszabású amerikai-dél-ko- reai hadgyakorlat miatt - megszakadtak ugyan, ám a KNDK azóta is folyafnatosan tett javaslatokat a félsziget atommentesítésére, a katonai és politikai feszültség enyhítésére, és a kettéosztott Korea békés, demokratikus föderativ újraegyesítésére. Tavaly nyáron minden eddiginél nagyobb horderejű indítványt terjesztett elő: a két Korea 1988-91 között csökkentse százezer főre a hadseregét. Ezzel egyidőben szakaszosan távozniuk kellene a Dél-Koreában állomásozó, nukleáris fegyverekkel is rendelkező amerikai csapatoknak. Hogy kezdeményezését tettel is alátámassza, a KNDK még a múlt évben hozzákezdett százezer katonája leszereléséhez. Nem vitatható, hogy Szöulnak is voltak javaslatai. Ezek azonban az észak-koreaiaknál mindig alacsonyabb képviseleti szintet és szűkebb témakört kívántak a tárgyalások számára, s mindvégig visszautasították a logikus kérést, hogy a félsziget stratégiai viszonyaiban meghatározó Egyesült Államok is a tárgyalóasztalhoz üljön. Nem tagadható az sem, hogy Szöul, Phenjan kérésére, kötélnek állt: tárgyaljanak az olimpiai megosztott rendezéséről. Ám a legelső lépés, amit Dél-Korea a repülőgép incidens után tett, a további tárgyalások lemondása, a KNDK részvételének letiltása volt. Soha sem volt kétséges, hogy a mostani olimpiának nemcsak sport, hanem politikai jelentősége is lesz: a rendező ország óriási propagandalehetőséget kap, amelyen keresztül megpróbálja majd elfogadtatni a külvilággal társadalmi és politikai berendezését. /Igaz, a rendezés jogát Szöul város s nem Dél-Korea kapta, de hát ez sokat nem változtat a lényegen./ A repülőkatasztrófa is most egyoldalú előnyök kicsikarására, a Koreai-félszigeten folytatott politikájának igazolására ad lehetőséget a polgári átalakulást hirdető Délnek, a terroristáknak vádolt Északkal szemben. Az incidens ugyanakkor fontos hivatkozási alappá vált a radikális dél-koreai ellenzékkel szembeni fellépéshez is. Érdemes felidézni, hogy a katasztrófa körüli spekulációkat a szöuli kormányzat már a decemberi elnökválasztás idején is felhasználta belpolitikai célokra. Szöul törekvése, hogy nemzetközi tekintélyét a KNDK-val szemben megerősítse, összhangban van, mind az Egyesült Államok elképzeléseivel, amelynek a kontinentális Ázsiában már csak itt vannak támaszpontjai, mind Japánéval, amely óriási összegeket fektetett be Dél-Koreában. A tettesek személye tehát vitatható, s a fekete doboz hiányában -még az sem bizonyított, hogy az utasszállítót egyáltalán felrobbantották. Figyelembe véve azonban a konfliktus következményeit, az érintett országok eddigi politikáját, s azt, hogy már nem először tűnik el dél-koreai gép gyanús körülmények között, nehezen hihető, hogy az incidens éppen a KNDK-nak állt érdekében. Pogány Demeter A panmindzsoni demarkációs vonal két oldalán megnövekedett a feszültség (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség — KS) A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Társadalomtudományi Kar Üzemmérnöki Intézet Vállalatgazdasági Ü: (GYÖNGYÖS, Mátrai út 36.) levelező tagozatra FELVÉTELT HIRDET az 1988/89-es tanévre Vállalatgazdasági Üzemmérnöki Szakra, Felvételi vizsga tárgyai: matematika (írásbeli, szóbeli), biológia (írásbeli, szóbeli). Jelentkezési lapot az intézmény címére kell megküldeni 1988.MÁRCIUS 1-JÉIG Levelező tagozatra a mezőgazdasági üzemeknél, vállalatoknál, a szakoktatás, kutatás és igazgatás területén, valamint a társadalmi szerveknél hasonló munkakörben dolgozók jelentkezhetnek. Az érdeklődőknek részletes felvilágosítást a tanulmányi csoport ad. Telefon: 37-es körzet 11-871/106 vagy 107-es mellék.