Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-05 / 3. szám

t KÉTSZÁZÉVES HAGYOMÁNYT FOLYTAT A száztagú cigányzenekar A száztagú cigányzenekar a Budapest Kongresszusi Központ színpadán Tavaly, Budapesten, a Sza­badtéri Játékok keretében hallottuk őket, augusztus végén, a Margitszigeten, ok­tóberben a Budapest Kong­resszusi Központban muzsi­káltak a Budapesti Művé­szeti Hetek egyik műsora­ként. Novemberben Győr­ben zenéltek, december 13- án Cegléden, 19-én Pécsett. A száztagú budapesti ci­gányzenekar 1985 telén ala­kult, országos kulturális egyesületként, százharminc taggal. A verbuváláskor a legjobbakat választották ki a jelentkezők közül; alkal­manként állnak össze, és — ha más műfajban is — a Fesztivál Zenekaréhoz ha­sonló céltól; hogy az álta­luk elérhető legmagasabb színvonalon játsszanak. Más szóval száz szólista zeneka­rát akarják megvalósítani, és eltökélték, hogy nemcsak a világ legnagyobb, hanem a legjobb cigányzenekarává küzdik jel magukat. Jelen­leg 70—80 állandó tagjuk van, a legfiatalabb 12, a leg­öregebb 02 éves. Vezetőik: az ország tizenöt legprímább prímása, élükön a cigány­prímáskirálynak megválasz­tott Boross Lajossal. Módo­sult újabban a műsorprofil­juk. Ezzel is öszefüggésben fellépnek velük nagy nevű szólisták: Melis György, Mészöly Katalin és Szent­iMflúlt év januárjában * “ volt az első adása, tehát egyéves születésnap­jához közeledik a televí­zió Új hullám című műso­ra. Feyér Zoltánt azzal a kéréssel kerestem meg: be­széljen a műsor eddigi éle­téről. — 1986 nyarán bíztak meg egv úi műsor készítésével. A feladat az volt, hogy szó­rakoztató ifjúsági maga­zinműsor legyen. fiatalok­ról szóljon, de ne csak fia­taloknak — mond ja a szer­kesztő. — Fehér lappal in­dultam. bizalmat kaptam, hogy a rendelkezésre álló havi 60 percet töltsem meg élettel. Minden hó utolsó péntekjén jelentkezünk. 21 óra után. A megbízástól az első adásig eltelt néhány hónap arra kellett. hogy minden együtt legyen a kez­déshez. — Milyen elképzelések­kel indultak? — Jól pergő, érdekes, vál­tozatos magazinműsort akar­tunk készíteni, ahogy Már­ton István, stábunk rende­zője mondta: egyórás po­litikai klipet. Legyen ben­ne a zenei, a sport", a tudo­mányos. a művészeti, a tár­sadalmi és a gazdasági élet­helyi Miklós hegedűművész, aki nemcsak egyes műsoraik szólistája, hanem a művé­szeti elnökhelyettesük is lett. A nemes, értékes cigány­zene hagyománya kétszáz­éves múltú. Első világhírű művelője Bihari János volt, akinek vagy nyolcvan örök­zöld szerzeménye közül most hármat tűztek műsorra. S mert Bihari zenekarában fú­vósok is voltak, a Hadik Óbester nótájában két trom­bita is megszólal. Ez az a népzenei hagyomány, amely nagymértékben hatott a műit századi komoly zenére, Liszt, Erkel zenéjének szel­lemiségére is. A száztagú budapesti ci­gányzenekar új estélyének műsorában szerepel egy ke­véssé ismert Ravel-mű, a Cigányok; tízperces kon­certrapszódiává hangszerelte át a zenekar számára Berki László. Szólistája Szenthelyi Miklós lesz. Áthangszerel­ték a maguk speciális adott­ságaihoz Kodály Zoltán Kállai kettősét is. Ennek ér­dekessége, hogy a Kodály által 1952-ben írt darab ere­detileg az Állami Népi Együttesnek készült, amély- nek akkori prímása is Bo­ross Lajos volt. Még néhány csemege a műfaj kedvelőinek. Melis György énekli elsöprő sike­rű szólóját Kodály Háry ben megjelenő új. ami tar­talmas. és aminek morális értéke van. Ne legyen könnyűzenei magazin. le­gyen benne komoly zene és dzsessz, meg klipek. Ezek­ből sokat kapunk a külföl­di televízióktól. Eltökélt szándékunk volt. hogy szó­rakoztatva politizálunk és politizálva szórakoztatunk. A tartalomról már beszél­tem. a formát, a háttérben villogó 50 monitort, ame­lyen minden megjelenik, ami az adásban történik — Márton István találta ki. — Kik készítik az Űj hul­lámot? — öten vagyunk. A ren­dezőt említettem, operatő­rünk Janovics Sándor, a vágó Gábor Annamária, a gyártásvezető Popovics And­rea és én vagyok a szer­kesztő. És vannak állandó riportereink: Franka Tibor. Oltványi Tamás, Léderer Pál. Beszterczey Gábor. Se­Jánosából. s egy összeállítást más nagy sikereiből, Mé­szöly Katalin Dankó Pista- nótacsokrot ad elő. A zene­kari művek: Liszt II. Ma­gyar Rapszódiája, Brahms VI. Magyar Tánca, Reményi Ede Repülj fecském című szerzeménye. Végvári Rezső új zenekari kompozíciója, a Gyerővásárhelyi csárdás. Ugyanezt a műsort vitték, illetve viszik vidékre, csak az énekesek változnak. Tavaly áprilisban kibo­regi László. Az Új hullám képi világát Ruzsinszky László képmérnök találta ki. A műszaki gárda is állan­dó. lev aztán még félsza­vak sem kellenek, hogy meg­értsük egymást. Viszont nincsenek a stábot felduz­zasztó asszisztensek. se­gédek. — Az egyórás adásban levő 8—10 anyagot tartal­mazó műsor riportjait 3— 4 nap alatt forgatjuk le. Igyekszünk nem több időt a helyszíneken tölteni, mint amennyi feltétlenül kell. és nem több nyersanyagot felhasználni, mint ameny- nvi elengedhetetlenül szük­séges. — Hogyan dolgoznak? — Számomra az Új hullá­mot csinálni életforma. A nap 24 órájából ébren töltött időben figyelek, bár­mit látok. hallok. bárki­vel beszélek, közben töröm a fejem, mit lehet belőle csátott kazettájuk négyötöd része elkelt. A rádió közön- ségíelmérése szerint a meg­kérdezett hallgatók hetven százaléka cigányzenepárti. Ha profi, nagyzenekari, ma­gas színvonalú változatát akarják hallgatni, mostaná­ban mind többször adódik alkalom koncerttermekben, rádióban, felvételen a száz­tagú cigányzenekar előadá­sában. Péreli Gabriella hasznosítani. Riportereink pedig mindent „belülről” csinálnak végig. Ha kell. lóháton vagv magas épüle­tet tatarozva. vagy mint Franka Tibor tette: a Pá­rizs—Dakar sivatagi futó­verseny magyar győztesé­vel futva csinált riportot. — A közelmúltban az Üj hullám televíziós nívódíjat kapott. Ez belső elismerés. Milyen a külső megítélés? — Úgy látom, kollégáink szeretik a műsort, a benti­ek is. a külső újságírók is. Ennek nagyon örülünk. A tetszési indexünk átlagos, a nézők száma adásonként általában 3 millió. — Milyen terveik vannak? — Különösebb terveink nincsenek. Szeretnénk, ha megmaradna precízen mű­ködő gépezetünk, a jókedv, amivel a munkánkat vé­gezzük. Ha azok. akikről és akiknek műsorunk szól. emelik teljesítményüket, ha szellemi, stílusbeli új hul­lám jelentkezik, mi an­nak fórumot adunk. Mert róluk és nekik szól a te­levízió Új hulláma. Erdős Márta Ki ne emlékezne hajdani diákkorának derűt keltő, ne­vetést, kacajt fakasztó sztori­jaira. azokra a történetekre, amelyeket a pusztíthatatlan. a soha ki nem merülő al­kotó, az élet produkált: az órákon, a folyosókon, az egymás közti tereferék so­rán. Jólesik ezeket felidézni, különösképp, ha az ifjúság évei túl messzire szöktek, s ezernyi gondunkkal, bosszú­ságokkal birkózva, vágyunk az effajta felüdülésre, az ilyesféle nosztalgiára. Kár lenne tagadni, hogy ezek idővel átlényegülnek, a folytonos emlegetés egyre kerekdedebbé, kifejezőbbé, hatásosabbá formálja őket. Mindez semmit nem árt a hitelességnek, sőt hatványoz­za, nyomatékolja, megerősíti azt. Persze, csak akkor, ha az alap mag nem íróasztal mellett fabrikált, kínkeser­vesen megszült, meglehető­sen bugyuta szellemi torzó. Ebben az esetben lehervad arcunkról a mosoly. Megért­jük a szándékot, de még sajnálkozásra sem tartjuk méltónak a vérszegény pro­duktumot. Ezt éreztük — pénteken délelőtt — az Ifjúsági Rá­diókabaré műsorának hall­gatása közben, amelyet. a budapesti I. László Gimná­ziumból közvetítettek. Elismerés a talpraesett el­képzelésért, hiszen a környe­zetgazdag élménycsokor fel­dolgozására inspirálhatja azt, aki körültekintően tá­jékozódik, aki emlékszik rég­volt, tizenéves önmagára, aki felnőttként is megmaradt, ha „rangrejtve” is. mókázó impcsztornak, csínytevő ne­bulónak. Jó néhány an tudják, hogy a harmincas-negyvenes évek ritka képességű színház- és mozisztárja, Szeleczky Zita, jelenleg az Egyesült Álla­mokban él. A Vasárnapi Újság leg­utóbbi száma a vele készí­tett interjút sugározta. A megszólaltatott nemcsak USA-beli tevékenysségéről, szerepléseiről beszélt, hanem sérelmeire is utalt. Elsősor­ban arra, hogy 1945 után nemzetellenesnek minősí­tették. mivel „reklámozta” a hungarista ifjúsági mozgal­mat. Azóta több mint negyven év telt el, de azt azért nem szabad feledni, hogy az ilyen jellegű vétkek aligha feled- hetők el. Kár. hogy a majd egyórás műsor szerzői — majd hogy kivétel nélkül — egyik erény­nyel sem büszkélkedhettek. Tanulhattak volna legalább a zseniális Karinthy Frigyes­től, ellesve néhány, minden­kor hatásos fogást, vagyis a mesterség minimális forté­lyait. Ök azonban erre sem vállalkoztak, igy aztán előbb bizakodtunk, aztán füstölög­tünk. s végül csak azért vár­tuk meg a záróakkordokat, hogy meggyőződjünk róla, miként lehet hamisítatlan kudarccal felbosszantani minket. A legcélszerűbb, ha mű­fajilag meg sem határozzuk az előadott írások jellegét, mert bizony, azok ilyen szempontból is lógtak a le­vegőben. Sorjáztak az üre­sen kongó, a fáradt rutin­ból fakadó mondatok, s ter­mészetesen hiányoztak a joggal remélt csattanók. Az egész azért is zavaró, mivel mai ifjaink egyáltalán nem ilyenek. Ha valaki ef­féle penzumot vállal, akkor illene megismerni őket, be­pillantani sajátos, másokéval össze nem téveszthető vilá­gukba. Ráadásul ez nem teherté­tel, hanem örömforrás is, megajándékoz bennünket a megifjodás ritka, büvöletes pillanataival. Az alkotógárda tagjai ettől fosztották meg magukat s minket is. Az előbbi magán-, az utóbbi viszont közügy. Mivel ez a sorozat folyta­tódik — ezzel messzemenően egyetértünk —, javasoljuk számukra a teljes korrekciót, hiszen szórakoztató pillana­tokra a jövőben sokkal in­kább szükség lesz, mint bár­mikor volt. Más kérdés, hogy elkövet- ték-e őket. 0 azt, állítja: nem. Az ügyben nyilatkozott Gobbi Hilda is. Anélkül, hogy a döntőbíró szerepkö­rét — teljesen indokolatla­nul — kisajátítanánk, afelé hajiunk, hogy neki van iga­za. Ez a tehetséges, de egyál­talán nem kikristályosodott világnézetű művész valóban botladozott, de hát ezért ve­zekelt is. ítélet helyett inkább ki­emelkedő adottságait mél­tassuk. őrizzük emlékeze­tünkben, hiszen ezek a ha­zai kultúrkincs szerves ré­szei. Voltak és lesznek . .. Pécsi István KAMERAKÖZELBEN Új hullám Egy színésznő emlékezete HA­Zakopánéban napjában ötször változik az időjárás. Ragyogó reggelre ébredünk, de mire a hegyekbe indul­nánk. rákezd a szürke eső. Marad a kóválygás a zsú­folt sétálóutcán, ám ha­marosan ismét vigasztala­nul rákezd a késő őszinek is beillő nyári zápor. s kénytelenek vagyunk egy kawiarnába menekülni. Ki­számoltam. egy-egy ilyen süteményes-kávés kitérő négv-ötszáz zlotyival apaszt­ja pénztárcánkat. Még az a szerencse, hogy sört se­hol sem lehet kapni. Egyéb­ként pedig nyugodt szív­vel szórjuk az ezreseket, hiszen itt Zakóban a zlotyi csak kiegészítő fizetési esz­köz. Most érezzük csak igazán, mit is ér odahaza inflálódó forintunk. Szál­lást kizárólag „kemény” va­lutáért kapni, s ezek közé itt besoroltatok a mi forin­tunk is. Egy fél illegális magánpanzióban lakunk, amit lányom a házinéni után Banya-tanyára ke­resztel. Fejenként százöt­ven forintról indul az al­ku. ami — figyelembe véve a nem hivatalos utcai árfolyamot (1:12) — nem is annyira kevés. Félórás kvá- zi-polák karattvolás ered­ményeképpen megállapo­dunk összesen háromszáz­ban. Házinéninket minden érdekli: kávé. kakaó, téli­szalámi. s megvető gya­nakvással mér végig min­ket. amikor előadjuk, hogy csak saját fogyasztásra tá­raztunk be. Különben, köz­li, midőn érdeklődöm, hogy beszámítaná-e esetleg az árut. ő zlotyiban hajlandó csak fizetni. Változó, kiszámíthatatlan az idő. ennek ellenére telt ház van a híres üdülőhe­lyen. Nepperek, és alkal­mi vásárlók hada lepi el a szállodák és Pewexek (valutás boltok) környékét, percenként szólítva le az idegent. A szükségállapot visszafogottabb időszaka után ismét visszaállt a hetvenes évek. a „boldog békeidők” hangulata; no és a csencselés, mint túl­élési módozat. „Minden eladó” asszociál a turista a nagyszerű Vajda-film cí­mére. Persze a „fekvő ka­tona” a Zakopánét övező sziklák formázta alakzat (ködből, felhőkből kivilla­nó páratlan sziluettje) nem eladó, s még akkor is ér­dek nélkül tetszik, ha a Gubalowka-hegyről har­minc zlotyit kérnek a táv­csőbe pillantásért. Délután ötkor ismét ha­talmas felhőszakadás húz­za át a túrista számítását. Sebaj, a kötélpályára már kettőkor elfogytak a jegyek, a Kasprowni-csúcsot még­is látjuk. méghozzá az égi áldás nyomában támadt óriás-szivárvány kalei­doszkópján át. Ebben az esőverte közép- kelet-európai augusztusban a hegyekkel amúgy sincs szerencsénk, Hiába lanov- káztunk föl a Lomnici-csúcs aljába. gőzölgő, kavargó ködleplét egv pillanatra sem vetette le a merész or- mú szikla. Be kellett ér­nünk a „guláshos” knédli- vel, és négykoronás korsó sörrel. A Csorba-tónál az­tán kárpótolta a helyen­ként kétszáz méterrel a völgy és a szirtek fölött kanyargó. kapaszkodó sí­felvonóról kitárulkozó pa­noráma a mélyföldi uta­zót. Ha legalább egv ilyen hegvünk lehetne, sóhajt a lesiklóoálvák fölött elsu­hanva. a mamutsáncok ár­nyékában a sísoort dilettáns szerelmese. Mielőtt még a Tátrából leszlalomoznánk Krakkó­ba — teherautókkal zsú­folt. unalmas úton — te­kerjük vissza az idő nyi­korgó kerekét, s gyűjtsük össze az emlékezet apály utáni hordalékát. Talá­lunk benne egy zenélő szö- kőkutat a Brassót idéző Kassán, amely a Hét szig­nálját játszotta egyre, aztán van még egy kis hegyi vá­ros. várfallal, templomok­kal. A kocsi (természete­sen Skoda) fényszórója meg­villant a templomfalba épí­tett stációjeleneten. minek utána lányom közölte, hogy ő nem hajlandó e Drakula- városban aludni. Krakkóban is szakadt az augusztus eleji közép-ke- let-európai eső — otthon voltunk. A Rineken etettük a galambokat. és hallgat­tuk a portugálok népdala­it akik másokkal egyetem­ben a Beszkid-fesztiválon szerepeltek. Akadtak per­sze helyi népzenészek is: tangóharmonikás. hegedűs, pikolós banda napestig, a Rinek teraszán fúiták-húz- ták. A kempingben (ma­szek. naponta 1100 zlotyiért) magyar kolónia vert sátrat mellettünk. Erzsiké volt köztük a legközlékenyebb, és egyre csak azt bánta, hogy ezen a pénzen, ami­be a túra került, legalább négy szabadidőruhát tudott volna venni. Magyarjaink Sárospatakról mindemellett, ahogy mondták. felettébb szégyellik magukat. mivel hogy még nem tudtak sem­mit vásárolni. De hát mit lehet itt venni? — kérdez­tük mi. többszörös lengyel­járták. Az ismerősök, mond­ta Erzsiké asszony, csak egv napra jöttek át. aztán férfiöltönyöket meg kris- tálvcsillárokat hoztak ... A patakiaknak valószí­nűleg be kellett érniük a wielickai sókristá ly-csil- lärral. amit háromszáz mé­ter mélyen, többórás gya­loglás után mutogatnak. A bánva (most. harmadszor­ra is) lenyűgöző és fé­lelmetes. Templamterme akár a világ nyolcadik cso­dája is lehetne. (Folytatjuk) Tódor János Sovány humor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom