Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-05 / 3. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 5., kedd 5 A suba-lyuki állkapocs (Németh Ernő felvételei — KS) RÚD—77-cs — Rudabányán megtalált — koponyamaradvány A CSONTLELETEK MUTATJÁK így váltunk emberré A harzai paleontológusok Magyarországon három olyan ősi lakhelyre is rábukkan­tak. ahol az emberré válás folyamatának fontos bizo­nyítékai lapultak a föld mélyében vagy a szikla- odúkban. A leghíresebb ezek közül Rudabánya. Kordos1 László fiatal kutatónk 1985-ben itt lelte meg azt a RÚD—77_es jelzéssel ellátott koponya­maradványt. amely egykor 10 millió éve egy embersza­bású ősmajomé volt. (Az ..illetőt" egyébként egy öreg nősténymajommal azonosí­tották.) Ilyen lelet mind­össze három van a világon! Szintén igen fontos lánc­szemként tartja nyilván a tudományosság a nagyközön­ség által is jól ismert vértes- szőllősi leletegyüttest. Ezt az 1960-as években a jeles őslénytani szaktudós, Vértes László tárta fel, s állapította meg róla, hogy egy körülbelül 250—300 ezer évvel ezelőtt élt előemberé lehetett. Ez az ősünk már valóban megérdemli, ha ma­gunkhoz hasonlítjuk, hiszen kőeszközöket használt, tüzet gyújtott, és állandó telep­helyén még egy kőasztalt is rendszeresített az elejtett vadak feldarabolására. A harmadik hazai lelet 50—70 ezer évvel ezelőttről való, 1932-ben a bükki Su­ba-lyukban bukkant rá Ka- dic Ottokár. Vastag kopo­nyafaláról, nagy előreugró szemöldökíveiről arra lehet következtetni, hogy ez az élőlény immár a Neander­völgyi emberként ismert csoportba tartozott, az ér­telmes ember egyik korai — ieaz, később kihalt — típu­sát testesítette meg. (A su­ba-lyuki csontok egyébként egy felnőtt nő és egy gyer­mek maradványai. Mellet­tük pedig sok-sok olyan csonteszköz is feküdt, amely- lyel számos munkaművele­tet lehetett elvégezni, vadá­szó-, feldolgozóeszközként használni.) Az itt bemutatott három fontos leletosoport minded­dig külön-külön volt látha­tó. A közelmúltban azonban a három „gazda”, nevezete­sen a Magyar Állami Föld­tani Intézet, a Magyar Nem­zeti Múzeum és a Termé­szettudományi Múzeum ösz- szefogott, és a nemzet mú­zeumában együttesen bocsá­totta közszemlére a rudabá- nyai, a vértesszőllősi és a suba-lyuki leleteket. Ilyen paleontológiái tárlatunk még sohasem volt. s nyilván ezt követően sem nyitnak meg sokáig ilyesmit, mert a RÚD—77-esre is, meg a má­sik két előember maradvá­nyaira is roppant mód vi­gyáznak. Nyilván nem kell hosszabban magyarázni, miért, ezek a koponyadara­bok, fogsortöredékek fölbe- csülhetetlenül értékes kin­csei a hazai tudományosság­nak. Különösen a legutoljá­ra meglelt rudabányai együt­tes — egészen pontosan mondva az ott begyűjtött százegy csonttöredék és nyolc fog — páratlanul nagy kincs, s ráadásul olyan, amit a nemzetközi szakiro­dalom még nem jegyez; tud ugyan róla, de értéke sze­rint még nem ismert el. Hí­rének ikeltése most van fo­lyamatban: az idegen nyel­vű publikációk ezekben a hónapokban készülnek el, s jutnak majd oda mindazok­nak az asztalára, akik az emberré válás folyamatát kutatják, igyekeznek egy láncolatba igazítani a mint­egy 30 milliónyi év irdatla­nul nagy időtömegéből fönn­maradt leleteket. A. L. A SZERENCSE JELKÉPE ... Patkó-az olasz iparisoké Az utak kövezetén ma már csak nagy ritkán kop- pan meg, s ver a fülnek oly kedves ritmust a lovak meg­vasalt patája, de a kovács- műhelyek üllőin máig kézi munkával készülő patkó to­vábbra sem ment ki a divat­ból. Egyrészt átkerült a csa­ládi házak előtti vaskeríté­sekre, afféle múltat idéző díszként, másképp meg a szerencse jelképeként árul­ják. veszik. Hogy mióta alkalmazza az ember ezt a különben igen praktikus, az igavonó álla­tok lábainak járófelületét védő burkolást, nem tudjuk pontosan. Egy biztos: a vi­lághódító Nagy Sándor, aki végigsöpört hadaival a fél világon, nem ismerte a pa­tavédés mesterségét, mert, amikor Ázsia felé tört, ép­pen azért kellett visszakoz­nia, mert lovai a hegyes kö­veken lesántultak. Az egyip­tomiak az időszámítás előtti Kelta típusú patkó századokban még szintén nem alkalmazták á patko- lást, de a patákat már sa­rukkal védték. Bizonyság erre II. és III. Ramszesz fá­raó sírköve, amelynek ké­pein jól ki tlehet venni a sásból font saruk rajzát. Aztán eljött a fémből ko­vácsolt patkók korszaka is. A leletek úgy mutatják, hogy legelőbb francia és német földön, valamint a Brit-szi- getéken formált ki ilyen meghosszabbított félkör ala­kú, szegiyukakkal áttört tár­gyat az újításra kész ősko­vács. A tárgyi leletek mellett egy írásos emlék is bizonyít- ja, hogy az időszámítás utá­ni években milyen fontos műveletté vált a paták ol­talmazása. Azt a gyakorlatot, amelyet egy mai mester is elfogadna, a XVIII. század­ban az itáliai kovácsok ho­nosították meg. ők vették észre, hogy más alakú pat­kó kell a jobb és a bal ol­dali, s ugyanígy az elülső meg a hátulsó lábakra, s azt is, hogy a különféle be­tegségben szenvedő patákra sarkos vagy éppen három­negyedes patkó kell. Szintén az olasz iparosok teremtet­ték meg a szóban forgó mes­terség írásos tanácsadóit is, ezeket a számos részletük­ben máig használható szak­munkákat. Magyarországon a XII. századból származnak a leg­régebbi patkóleletek. 120 esztendővel ezelőtt, 1867. május 26-án, a Magyar Újságban megjelent egy nyílt levél, amelyet az akkor Pá­rizsban élő Kossuth Lajos írt. Egyidejűleg a levél kéz­iratát Kossuth elküldte Deák Ferencnek is. Deák a Pesti Napló május 30-i számában erről a következőket írta: „...Kossuthnak hozzám in­tézett levele nem magánle­vél, ő maga nyílt levélnek nevezi azt. Kossuth nem ne­kem akart írni, hanem elle­nem ...” Vajon mi késztette Kos­suthot arra, hogy magyaror­szági sajtóorgánumban fejt­se ki nézeteit? A szabadságharc 1849 évi elbukását Haynau bitófákkal szegélyezett rémuralma, majd a Bach-korszaknak ne­vezett önkényuralom követ­te. Ellene a nemzet csupán a Deák Ferenc által meg­hirdetett „passzív reziszten­ciával" védekezhetett. 1866- ban a Habsburg-birodalom vereséget szenvedett a poro­szoktól. Kilátás nyílt arra. hogy a birodalom vezetői kénytelenek lesznek változ­tatni belpolitikájukon, azaz vissza kell édesgetniük ma­gukhoz a magyarokat. E ki­békülés természetesen sok­kal bonyolultabb és össze­tettebb volt, nem csupán a vesztett háborún múlt. de egyes vélemények szerint ez adta hozzá a végső lökést. Mindenesetre 1867. feb­ruár 17-én. az uralkodó, az akkor még megkoronázatlan Ferenc József, leirattal visz- szaállította a magyar al­kotmányosságot, s megala­kította a felelős magyar kor­mányt. Az uralkodó és az ország közötti kiegyezésről 1867. március 20-án kezdte a vi­tát a képviselőház. s a 397 képviselő közül 257-en meg­szavazták. Ezt követően, ebben a po­litikai légkörben írta Kos­suth látnokinak is nevezett levelét, amely, mint „Cas- sandra-levél” vonult be a magyar politikai irodalom­ba. „ ... Most szólok és hoz­zád (ti. Deákhoz) és nyíltan szólok — írja Kossuth —. mert úgy látom, .. . hogy nemzetünk a jogfeladások sikamlós meredélyén veszély­be, többe mint veszélybe, halálba sodortatik ..." Ezután. Deákhoz címezve, így folytatja: „...Nem vé­lek hibázni, midőn állítom, hogy azon nagy, azon pél­dátlan befolyás, melyet a nemzet határozataira gyako­rolsz, azon álláspont követ­kezése. melyet 1861-ben vá­lasztottál. (Kossuth itt Deák „felirati javaslatára" céloz, amelyben igen határozottan fogalmazta meg az alkot­mányjogi követeléseket, s leszögezte, hogy kivívásuk­ban a nemzet a helytállás és a kivárás politikáját foly­tatja.) S nem vélek hibázni, midőn állítom, hogy a rop­pant erkölcsi hatalomnak, mely kezeidben van. kulcsa abban fekszik, hogy a rom­latlan nép ösztönszerűsége Téged, a nemzeti jogok bé­kés úton visszaszerzésének terén vezérét, még mindig az 1861-i jogalapon vél áll­ni. Pedig már régen nem állasz ott.. . ” — folytatja Kossuth, hivatkozva a ki­egyezési törvényjavaslatra, amely ott fekszik előtte. Az­után így folytatja: „Mind­ezeket látva és megfontolva, okom van kérdezni: minő lényeges állami jog, minő alkotmányos biztosíték ma­rad még fenn, mellyel nem­zetünk magát az áldoza­tokért nem mondom, vigasz­talhatná, hanem legalább misztifikálhatná, hogy még mindig nemzet, még mindig alkotmányos?” Ezek bizony kemény, bí­ráló szavak Deák művéről. Különösen a hadsereg, a ha­di költségvetés megoldását kifogásolja, mert „ .. . Ezál­tal elveszti nemzetünk az al­kotmányos állami élet leg­főbb, legpraktikusabb élet- biztosítékát". A kiegyezési törvényjavaslat szerint ugyanis a magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadse­reg kiegészítő részeként sze­repelt, amelynek alkalmazá­sát kivonják a magyar hon­védelmi miniszter ellenőrzé­se és felelőssége alól, s a katonai költségvetést nem az országgyűlés, hanem egy kö­zös bizottság határozza meg, „Nemzetnek lehet elnyo­mást tűrnie — olvassuk a levélben —. de jogai (meg)- valósításának reménye iránt semmi körülmények közt nem szabad kétségbeesnie, s azért, mert valamely jogát nyomban nem képes (meg)- valósítani, nem szabad ar­ról önként, örök időkre le­mondani." Mindezt részletesen taglal­ja. majd rátér a nemzetisé­gi kérdésre, és elemzi az ál­talános európai helyzetet is. amelyből arra az egyértel­mű következtetésre jut, hogy a kiegyezést nem szabad megkötni. Még a sorokat ol­vasva is elénk áll a kor leg­nagyobb szónoka, s szinte halljuk, midőn felkiált: .......nézz körül magasb ál­lamférfiúi tekintettel, s fon­told meg a maradandó kö­vetkeztetéseket, melyek felé vezeted a hazát, melynek él­ni kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporlot- tak; a Hazát, melyben nem­csak a jelen röppenő percét, de a változhatatlan múltat s a közelgő jövőt is szeret­nünk kell. — Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!" A befejezés is méltó Kos­suth tollára: „Ne vezesd ha­zánkat oly áldozatokra, me­lyek még a reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg. hogy Cas- sandrának igaza volt!" Kossuthnak a levelet záró hasonlata is találó. Bizonyá­ra megérezte, hogy ő is úgy jár, mint a trójai Priamosz király leánya, ama Cassand­ra, akit Apolló, mert nem viszonozta szerelmét, azzal büntetett, hogy ne higgye­nek szavának. Nem is hitt neki többé senki, akkor sem, amikor megjósolta Trója el- vesztét. Kigúnyolták, őrült­nek tartották. Dr. Csonkaréti Károly — Pénzt vagy életet! — állítja meg pisztollyal a kezében a járókelőt a rabló. — Odaadom a pénzemet, odaadom, de tudja, szeret­ném, ha a feleségem azt hinné, hősiesen viselkedtem, ezért nem tenné meg, hogy keresztül lőné a zakómat? — Dehogynem — mondja a rabló és lő. — És ha lehetne a kala­pomat is! Üjabb lövés. — És a zsebemet is lője át. És még ide egyet! És ide! — Már nincs több tölté­nyem — mondja a rabló. H eti umor ét elején — Akkor nagyon Sajná­lom, de nekem sincs pénzem a maga számára — mondja a férfi és továbbáll. ★ — Kérem a jogosítványát! — Csak nem vesztette el, biztos úr? Hiszen nincs egy hete, hogy elvette tőlem! — Nincs szerencsém a nőknél! — Szerencsés ember! •A­— Jó, jó elismerem, hogy mielőtt elvettelek, aranyhe­gyeket ígértem neked, de automata mosógépről szó sem volt! ★ Két kiránduló egy pálin­kásüveget talál a szalonna­sütő helyen. — Remek! A felét benne hagyták! — mondja az op­timista. — A felét kiitták! — mondja a pesszimista. ÁLLÁSAJÁNLATAI: Heves Megyei Tanács V. B. Ellátó Szervezete: Eger, Kossuth u. 9. Pályázatot hirdet műszaki csoportvezetői munkakör betöltésére. Követelmény: szakirányú felsőfokú iskolai, legalább középfokú politikai végzettség, 5 éves vezetői munkakörben szerzett gyakorlat, erkölcsi feddhetetlenség. Bérezés a 11/1983. (XII. 17.) ABMH sz. rendelet szerint. Jelentkezés személyesen, részletes önéletrajzzal az Ellátó Szervezet vezetőjénél. • HEVES MEGYEI SZOLGÁLTATÓ IRODA | 3300 EGER. DOBÓ t£r 2. «36/10-144 Egyesített Szociális Intézmény: Eger, Hajdúhegy, Külterület Azonnali belépéssel felvesz egészségügyi főiskolai vagy gyógypedagógiai végzettséggel .rendelkező gondozásiközpont­vezetőt, valamint házi szociális gondozónőket. Jelentkezni lehet a fenti címen. Ho Si Minh Tanárképző Főiskola: Eger, Szabadság tér 2. Gazdasági Igazgatóságára felvesz gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót. Érdeklődni lehet fenti címen, a gazdasági igazgatóságon. A 4. Számú Gyakorló Iskolába gazdasági ügyintézőt keres felvételre. Jelentkezni lehet az iskola igazgatójánál (Eger, Bartók B. tér 4. sz.) Kavicsbánya Vállalat Hatvani Üzeme: Hatvan, Boldogi út Alkalmaz gépészmérnöki végzettséggel üzemmérnököt; géplakatos szakmunkásokat, betanított szalagkezelő munkásokat és T 100-as tológépkezelő-munkásokat. AGRIA Bútorgyár: Eger, Kistályai út 8. Felvételre keres raktári és máglyatéri segédmunkásokat. KOSSUTH VÁLASZA DEÁKNAK A Cassandra- levél

Next

/
Oldalképek
Tartalom