Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-08 / 6. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. január 8., péntek PEDAGÓGUSMÜHELYEKBEN „Nem lebet hazudni...” Egyenes tartású ember Oltay Rudolf. Otthoni környezetében könyvei, s kedves tárgyai körében találjuk. Az idős nyugdíjas pedagógus ötven éve végzett a Test- nevelési Főiskolán. Tavalyelőtt ezért aranydiplomát kapott. De nemcsak a pályán eltöltött sok év, hanem azok tartalma is érdekelt bennünket, amikor felkerestük az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola nyugalmazott tanárát. (Fotó: Koncz János) Simonyi Imre, Lörinczy István, Polner Zoltán, Galambosi László, Vertig István, Markó Pál versei — Kerényi Grácia iskoladrámája — Szakonyi Károly történelmi játéka, Remenyik Zsigmond naplójegyzetei — Üzenetek Sep- siszentgyörgyröl - Zsigray Juliannával - bizalmasan - Emlékezések a folyóirat 15 esztendejéről — Gyógyítják-e a rákot a Béres-cseppek? — Színházi levél Moszkvából — Gondolatok az ifjúság értékrendszeréről Megjelent a Hevesi Szemle hatodik száma Még az elmúlt esztendő decemberének végén az újságárusokhoz került megyénk országos terjesztésű közművelődési folyóiratának, a Hevesi Szemlének 1987-es 6. száma. Ennek szerzői — a már hagyománnyá vált központi témakörként — a folyóirat 15 esztendejére emlékeznek vissza. Szecskó Károly a sajtóorgánum elődeire utal. Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára jubileumi számvetést készített, ebben — többek között — hangsúlyozza, hogy a lap „ ... igazolta létjogosultságát, része lett megyénk kulturális életének, jól segíti politikai törekvéseink megvalósulását". Szalay István és Farkas András kifejező erejű sztorikat soT rolnak fel a múltból. Természetesen helyet kapott az összeállításban a tragikus hirtelenséggel elhunyt, korábbi felelős szerkesztő. Gyurkó Géza Diófaültetők című írása is. Szüle Rita arról számol be, hogy gyógyít- ják-e a Béres-cseppek a rákot, tudósítva arról a rendezvényről, amelynek vendége a neves kutató volt. Kovács János az ifjúság értékrendszerét taglalja. Nagy Andor arra keres választ, hogy az innováció és az Iskolatelevízió milyen szerepet tölt be az iskolákban. Neményi Lili Básti Lajos portréját rajzolja meg, Hekli József a moszkvai színházi élet érdekességeire hívja fel a figyelmet. Gazdag az irodalmi anyag is. Simonyi Imre, Lörinczy István, Polner Zoltán, Galambosi László, Vertig István és Markó Pál versekkel jelentkezik. Befejeződik Kerényi Grácia iskoladrámája, folytatódik Makay Margit színművésznő életregénye, Szakonyi Károly történelmi játéka. Zárul Pécsi István sci-fi jellegű kisregénye. Az idegen. Magyari Lajos költeményeivel Sepsiszentgyörgyről küld üzenetet. Polner Zoltán a valaha közkedvelt írónővel, Zsigray Juliannával idézte fel sorsának fordulóit. Újabb érdekességeket kínálnak Remenyik Zsigmond naplójegyzetei is. A Népújság és a folyóirat vendége volt dr. Béres József rákkutató — Munkám során a szerencse sem hagyott cserben. A kisvárdai kórháznak ugyanis nem volt biokémikusa, s a laboratóriumi vizsgálatokra engem kértek fel. Örömmel vállaltam, hiszen így rengeteg emberi anyag került a kezembe. Ettől kezdve felgyorsult az életem, mert közel kerültem egy olyan „gyógyszerhez”, amely nem toxikus és a daganatos betegségeket ki lehet vele védeni. Nem elsősorban a gyógyítást tűztem ki célul, hanem a megelőzést. Eredményeimnek természetesen nagy volt a visszhangja, s százával jöttek a világ minden tájáról a gyógyíthatatlanok hozzátartozói és maguk a betegek is — reménykedve. Egyszerre olyan zavarossá vált körülöttem minden, hogy azt sem tudtam, élek vagy halok. Éjjel-nappal Hlevesi Szemle kiiznuiwlixIpM folyóirat XV. évfolyam! 1987. december dolgoztam azért, hogy segítsek az embereken, de ezzel olyan tortúrának tettem ki ma gam. amire nem számítottam. A munkahe lyemen voltak olyanok, akik folyton följelentettek, kuruzslással vádoltak, bedrótoztat- ták, lepecsétel tették az ajtómat; megpróbáltak lehetetlenné tenni. Házkutatást rendeltek el. Több ezer levél, jó néhány napló tűnt el, és elvittek olyan, rákot okozó vírustenyészeteket is, amelyek arra derítettek volna fényt, hogy meddig életképesek az ember környezetében. Később aztán rehabilitáltak. 1976. március 19-én kaiptam meg a Legfőbb Ügyészség táviratmásolatát, amelyben ez állt: „Azonnal megszüntetni minden eljárást dr. Béres ellen ...” A hosszú küzdelem, a sok jó eredmény alapján jutottam el végre odáig, hogy elrendelték a szer gyártását. A Herbária megkapta a teljes receptúrát, jelen voltam az előállításnál is. s az ellenőrzésre egy bizottságot jelöltek ki, amely Kecskeméten székel. Kipróbálták a cseppeket — a nemzetközi előírásoknak megfelelően — külföldön és Magyarországon is, kitűnő eredménnyel. Svájcban például, 253 menthetetlen ember közül, a szer hatására, három hónap múlva harminc százalékukat gyógyultnak lehetett tekinteni, hét hónap után további 40 százalék épült fel. Kezdetben csak a tüdődaganatos embereknél alkalmazták nagy sikerrel, akik közül többel ma is tartom a kapcsolatot, s büszkén mondhatom, hogy tizenhét év elteltével is egészségesek, munkaképesek. Építészet és könyvtár Nincs ebben semmi különleges — kezdi a beszélgetést. — Egyszerűen tettem a dolgomat. Persze sok minden. így a történelem beleszólt abba. ahogyan az életem alakult. — A reáliskolában. Kecskeméten volt egv testnevelő tanárom: nagy szertornász. Néha zakóban. öltönyben nekiállt az óriás köröknek. Ez magával ragadott. s a sport felé irányított. A polcról leemel egy ezüstserleget, amit 1932-ben a szegedi tornászbajnokságon nyert. — Természetes volt. hogy a sport vonzásába kerültem — folytatja —. így a Testnevelési Főiskolára is bejutottam. De nem csak a test. a lélek, a szellem is érdekelt, öt évig franciát, nyolc évig németet tanultam. Az angolt az ottani diáktársaimtól „loptam el". — Ügy tudom, hogy Amerikában is járt ösztöndíjasként. Hogyan jutott a távoli földrészre? — 1937-ben állami ösztöndíjjal. mint érdemes hallgató mentem ki. Támogatott a városom. Kecskemét is. Így viszonylag jól megéltem az Ohio állambeli Wittembergai egyetemen. Itt mind elméleti, mind gyakorlati téren világszínvonalon oktattak. A kapott tudást később is tudtam hasznosítani dolgozatot írtam az amerikai módszerekről, tapasztalatokról, amit a levéltári kutatásai során egy soorttörténetíró fel is használt. — Mire emlékszik vissza a legszívesebben? — Az döbbentett meg. hogy mennyire összetartottak a kinti magyarok. Állandóan kértek, beszéljek az óhazáról. Előadásokat is tartottam a helyi rádióban. Sok családdal bensőséges viszonyba kerültem. — A természeti különösségek közül a Niagara vízesést soha nem felejtem el. Órákon át csak hallgattam a zuhanó vízoszlop robaját, s néztem a vízfüggöny szűnni nem akaró folytonosságát. Nem tudok szabadulni ettől az élménytől ma sem. — Hazatérve hogyan alakult a pályája? Kollektív tárlat Bemutatkozik a Gyöngyösi Műhely Ma, péntek délután 5 órakor nyitják meg a Gyöngyösi Galéria új tárlatát. Ezúttal a Gyöngyösi Műhelybe tömörült alkotók nyújtanak át műveikből válogatást a nagyközönségnek. Festmények, grafikák, kisplasztikák, iparművészeti munkák tükrözik a művész- csoport törekvéseit, mesterségbeli tudását. A kiállítás február 7-ig tekinthető meg. — 1938-tól 40-ig Egerben a cisztereknél, papok között tanítottam, mint világi tanár. A későbbiekben már rövid a történet, hiszen 1940-től 75-ig a fiú felső kereskedelmi iskolába, a mai Alpári jogelődjébe mentem dolgozni és maradtam nyugdíjamig. — Közben azonban véget ért a második világháború, a legendás országépítés, a fényes szelek ideje. Hogyan érintették ezek az idők? — Felszabadulás után a debreceni egyetemen angol nvelv és irodalomból. az ELTE-n magyarból szereztem diplomát. Később a gyors- és gépírást is magamévá tettem. Az első osztályom 1947-ben került ki. Ekkortájt tanfolyamokon tanítottuk a gyors- és gépírásra az úi adminisztrátorokat. 1952-ben a dr. Hepp Ferenc által szerkesztett ötnyelvű sportszótárba a szertornával foglalkozó fejezetet írtam meg. Az elméleti munka mellett egyre jobban az ifjúságra figyeltem, osztályaimból sokan ma már felelős beosztásokat töltenek be. Ketten — dr. Géczi István és Bánffy György — ország- gyűlési képviselők. Pócsik Dénes és Géczi olimpiai bajnokok ... — Mindezek azt sejtetik, hogy komoly, életre szóló indíttatást tud adni az iskola. Mit tart a legfontosabbnak benne? — Oktattam angolt, magyart. testnevelést: a tanár bármit tesz. az kihat a gyerekek életszemléletére, magatartására. Példaadásunkkal tehetünk a legtöbbet. Manapság a példaképek mintha elvesztek volna. Pedig amikor azt éreztem, hogy a gyerekek olyanok szeretnének lenni mint én. az nekem is erőt adott és segített a mindennapi munkában. A legtöbbet az jelenti, ha a fiatalok szívéhez közel kerül az ember. Aki az órát csak leadja, s hidegen kimegy az osztályból, az nem tanár. A szünetek épp oly fontosaik mint a kirándulások vagy az egyéb idő. amit Egy ember megszólította Arisztotelészt a vásárosok terén: — Mester, ismerek egy imlbert már régóta. Most így határoztam, hogy barátommá fogadom. Mit szól iozzá? — Milyen embernek véted? — Ügy érzem, jó ember... óindulatú... Arisztotelész elgondolko- lott, majd így szólt: — Az igaz, hogy minden larát jóindylatú, de nem együtt töltünk. Mi rengeteget jártuk az országot, beszélgettünk. énekeltünk, játszottunk : közel kerültünk egymáshoz. E közeli kapcsolódásokban kiderült, hogy miiven egy felnőtt viszonya a világhoz. Ebből derül ki a fiatalok számára mindaz, amibe később ők is belekerülnek. Nem lehet hazudni. — Ma már önnek nem szól az órára hívó csengő. — Most az unokáimat tanítom angolra. Szeretek velük lenni. Nem szigetelőd- tem el. hiszen rengeteg képeslapot. levelet kapok volt tanítványaimtól. Amikor az aranvdiplomát átvehettem. a gratulációk tömege volt a legfontosabb elismerés számomra. — Az unokám azt szokta mondani, nagyapa én nem szeretek veled menni az utcán. mert mindig leállsz beszélgetni valakivel és nagyon lassan haladunk . .. ★ A Fradi legendás kapusát. dr. Géczi Istvánt, aki ma a Kertészeti Egyetemen tanít, felkerestem telefonon, s kértem. emlékezzen vissza hajdani osztályfőnökére. — Az egri éveket nem akarom, s nem is tudom elfelejteni. Rudi bácsi nemcsak a tantárgyakon keresztül nevelt minket, hanem az emberséget sugallta személyiségével. s a családsze- retetet oltotta belénk. A közösséghez való ragaszkodást, azt. hogy összeforrasztott minket, nem tudom elfelejteni. — A sporton kívül a színjátszás. a barangolások, számos élmény tette életem kitörölhetetlen részévé az itt töltött időt. Ott voltam, mikor az aranvdiplomáiát átvehette, s a 25 éves érettségi találkozót is együtt ünnepeltük. Amikor Egerben járok mindig benézek hozzá. — Rajta tartotta a kezét a felnövekvő nemzedéken. minden jóindulatú ember barát. Tartsd hát nyitva a szemed, jó ember! TÖLGY Késő őszi napon sárguló erdőben néhány jó barátjával sétálgatott Széchenyi István. Beszélgettek, olykor vitába is szálltak a haza jövendőjét illetően. Bizakodó volt a hangulatuk. Csupán Széchenyinek lett borús néha-néha a tekintete. Egyszer csak megállt, lehajolt, és egy makkot emelt fel. Az egyikük rászólt: Rendhagyó kiállításra vállalkozott a Megyei Könyvtár. Építészhallgatók diplomamunkáit mutatják be. A kiállítás egri, helyi aktualitását az adja, hogy mindhárom részt vevő, Kálmán Kinga, Rozsnyai Nóra és Tóth Iván az új Heves Megyei Könyvtár tervdokumentációját készítette el. A feladat — Ugyan kedves gróf! Hát érdemes ezért a vacak termésért lehajolni? Széchenyi így válaszolt: — E kisded makkból idővel óriás, termő fölgyfa lesz ... Csak senki el ne gázolja még most. VERS SZÜLETIK Petőfi nagyon szeretett gyalogolni. Reggel elindult, és olykor csak a déli harangszó késztette egy kis pihenőre. Egy alkalommal látta, hogy az út mellett szántónehézségét az adta, hogy egy meglévő városépítészeti koncepcióba, műemléki környezetbe kellett elképzeléseiket beilleszteniük. A három terv leglátványosabb rajzait mától február végéig tekintheti meg a közönség. A megnyitóra délután négy órakor a Megyei Könyvtár aulájában kerül sor. vető ember heverészik a földre terített pokrócon, élvezvén az őszi nap melegét. Közelében eke elé fogott lova álldogált némi nyugtalansággal. A költő hosszasan figyelte az embert, majd imigyen szólt rá: — Hé, bátyám, szántani kéne, hiszen mások már vetik a búzát! — Vetik? — nézett rá az ember.— Hadd vessék! Nekem nem olyan sürgős. — És kis idő múltán legyintett. — Eh, ráérünk arra még! — És tovább heverészett. E rövid diskurálás késztette Petőfit arra, hogy megírja „Pató Pál út” című versét. A Hungaroton új kiadványai A Hungaroton Hanglemez- gyártó Vállalat több újdonságot jelentet meg az év első három hónapjában. A klasszikus komoly zenei korongok között lesz Johannes Brahms klarinétra és zongorára írt szonátáinak felvétele Kovács Béla klarinét- és Rados Ferenc zongoraművész közreműködésével, Liszt Ferenc Két legenda című, öt alkotását tartalmazó lemeze Jandó Jenő zongoraművész előadásában. Chopin és Schumann egy-egy zongora- versenye csendül fel Schiff András zongoraművész és az amszterdami Concertgebouw zenekar tolmácsolását>an, Mozart kürtműveinek és két szimfóniájának felvétele Dale Clevenger kürtművész és a Liszt Ferenc Kamarazenekar, illetve a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában lesz hallható. A Kodály Zoltán karművészetét bemutató sorozat újabb albumát Gáti István operaénekes, az Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa és Lehotka Gábor orgonaművész közreműködésével állítják össze. B. Szabó Pál Kis történetek nagy emberekről JÓ BARÁT
