Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
Lépések a kulturált beszéd és magatartás felé Napjaink egyre visszatérő témája az a szennyeződés, amely a levegő tisztaságát veszélyezteti. Ám lehet-e közömbös számunkra az a szennyeződési folyamat, amely a mindennapi érintkezés. a beszélt nyelv módját árasztja el egyre aggasztóbb méretekben ? ... Néhány éve a Népfront kezdeményezésére, kiváló nyelvészek vezetésével munkacsoportok alakultak országszerte a beszéd- és magatartáskultúra védelmében — így a mi megyénkben is. A Hazafias Népfront egri városi elnöksége mellett működő közművelődés- pclitikai és társadalompolitikai bizottság a közelmúltban együttes ülést tartott, amelyen nyelvészek, gyakorló pedagógusok, a TIT, a KISZ. vállalatok, üzemek, tsz-ek küldöttei megvitatták a jelenlegi helyzetet, a megoldásra váró feladatokat. A nyelvvédelmi mozgalom kétségtelenül kiszélesedett, az érdeklődés megerősödött, de még messze vagyunk attól, hogy a mostani helyzetet megnyugtatónak mondhassuk. Az. elsekélyedés talán az ifjúság beszédstílusán mérhető le legjobban. Az az ízléstelen, útszéli, durva és trágár beszédmód, ahogyan fiaink, lányaink nagy része helyre és jelenlévőkre való tekintet nélkül ma „társalog", sokukban nagyon is tudatos: így akarnak többnek. felnőttebbeknek látszani, s úgy érzik: ez a „ma menő sikk”. Ugyanakkor nem egymástól elszigetelt terület, s hogy itt nemcsak nyelvi eltorzulásról van szó: a beszéd ízléstelenné válásával akárhányszor együttjár a magatartás, az egymásközti kapcsolat, végső fokon a viselkedés és a jellem eltorzulása is. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak a tizen- és huszonévesek beszélnek úgy, hogy minden harmadik, negyedik szavukra felszisszen a jóízlés, de majmolják őket a 6—10 éves gyerekek is. és ha talán nem is ismerik a használt szó. kifejezés durvaságát. drasztikumát, megszokják ezt a beszédmódot, és viszik magukkal tovább későbbi életszakaszukba. A szép magyar beszéd alapjainak lerakása kétségtelenül az. iskola feladata, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy az ember életér nek csak aránytalanul kisebb részét tölti el iskolában. A fiatalok kilépve a tanári ellenőrzés köréből beszédstílusukat egyre változtatják; alakítja azt a szülői ház, az otthon, az utca, a mindenkori környezet, a munka és a szórakozás helye, az életforma. A ma már társadalmi jelenségnek nevezhető trágárság mellett újabb torzulásokat hoznak a szükségtelenül használt idegen szavak, a divat-sallangok, a szakzsargon, közéleti emberek sajátos beszédmodorának utánzása, stb. Van tehát miért panaszkodnak az anyanyelv tisztaságáért aggódóknak. Többen szóvátették a kereskedelmi életben dolgozó üzleti eladóknak sok helyen tapasztalható modortalan- ságát, a köszönés nem ismerésétől kezdve a kutya- idomításra emlékeztető „tessék kérni!” felszólításig; felemlítették az idősebbek iránti figyelmetlenséget vagy éppen a velük való fölényes bánásmódot. Valóban érthetetlen, hogy akkor, amikor az eladók, nagyrészt ma már iskolázott egyének, mégsem látják meg vásárlóikban a munkatársat. s úgy érzik, hogy azok vannak értük, s nem fordítva. Azt hiszik, hogy kegyet gyakorolnak azzal, hogy a vevőket kiszolgálják, s nincsenek tudatában, hogy az udvarias magatartás nemcsak az illendőség ügye, hanem az ő esetükben az általuk választott foglalkozással együttjáró követelmény is. Persze, sok mindent fel lehetne hozni viselkedésük magyarázatára: az alacsony fizetést, az érdekeltség hiányát, a sokszor feszített munkatempót, nem egy vevő nehéz természetét: mindez nem menti fel őket munkakörük kulturált formában történő ellátásának kötelezettsége alól. Sokat segíthetne ezen a téren a közöttük mozgó s nemcsak az irodájában adminisztráló üzletvezető, aki nem fukarkodna egy-egy megérdemelt, utólagos dicsérettel, de adott esetben a rendre utasítással sem. aki azonban elsősorban maga lenne udvarias, s pl. a jogosnak hitt panaszával hozzá forduló vevőt nem rázná te azzal, hogy: „ott lóg a falon a panaszkönyv,, írja bele, ha valami baja van!” A megbeszélésen felmerült olyan javaslat, nem lenne-e hasznos néhány olyan „mintabolt” üzemeltetése, ahol az udvarias kiszolgálásra különös gondot fordítanának: ezzel nemcsak a maga jó hírnevét és vonzóeretAagyor nyelv Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké, Nagy és virágzó! Kísérjen áldás, Amíg világ áll! Azt is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegv, Végsőt sóhajtva! Ábrányi Emil jél növelné az üzlet, de a tapasztalatcsere ügyes megszervezésével másoknak is jó példát nyújthatnának. A beszéd és magatartás javítását is célul tűzték azok a nyári nyelvi táborok, amelyek az elmúlt években Gyöngyösön, Hatvanban létesültek, s ahol nemcsak munkásifjak jelentek meg az elméleti előadásokon, s vettek részt a gyakorlati foglalkozásokon, de éppúgy, mint a felsőtárkányi KISZ- táborban, távoli városok kiküldöttjei, tudományos társaságok megbízottjai is megjelentek tapasztalatszerzés érdekében . . . Sokat várhatunk a most alakuló iskola- tanácstól, amelyekben vállalatok, üzemek, tsz-ek képviselői is helyet kapnak, akiknek nem közömbös, hogyan készülnek fel leendő életpályájukra a fiatalok .. . Szükséges, hogy a beszéd és a magatartás gyakorlati kérdései jobban előtérbe kerüljenek az iskolákban, s már magában a pedagógus- képzésben is. A nyelvvédelem feladataival való foglalkozás különösen indokolt ott. ahol jellemző az emberek tömeges találkozása; (áruházakban, postán. a munka, szórakozás, a sport helyein). Kívánatos, hogy azok a szervezetek, ahol máris kiemelkedő kulturális nevelés folyik, eredményes munkájuk módszerét más szervezeteknek is tovább adják. (Egerben például a művelődési központ, Mészöv, dohánygyár, stb.). Többek megnyilatkozása volt annak a . sajnálatos ténynek a megállapítása, hogy éppen a nagy tömegek mozgósítására legalkalmasabb kommunikációs közegek tevékenysége ezen a sajátos nevelési téren sokszor mennyire nem következetes. A televízió például szinte naponta sugároz szép magyar beszédre sarkalló, igen értékes előadásokat s rendez a nyelvvédelem szempontjából hasznosítható vetélkedőket. Ugyanakkor időnként valósággal elárasztja a közönséget olyan filmekkel. amelyek nemcsak mondanivalójukkal és annak képi ábrázolásával lerontják az értékes műsorszámok nevelőhatását, nyelvi megfogalmazásukban is olyanok, hogy az ízlésesen is kifejezhető helyett inkább a trágár, alantas, durva beszéd- stílus használatára ösztönzik a nézőket. Vagy gondoljunk például az elburjánzott krimikre. amelyek védelmezői a filmeket befejező képsorok „büntetés-motívumára” szeretnének hivatkozni mint ne- velőercre, csak azt nem hajlandók az alkotók észrevenni. hogy mire a néző eljut idáig, az emberi durvaság, kegyetlenség, erőszak, az öncélú erotika egész sorának sokkoló hatása alá kerül, amely után a végső megoldás már csak a papiros ízű sablon lehel. Csodálható-e. ezek után. ha a hétköznapok sekélyes beszédstílusa miatt elmarasztalt embere magyarázatként arra hivatkozik. hogy erre tanítja őt és jogosítja föl az irodalom, a film, a színpad akárhány alkotásának mai „példaadása''. Szépirodalmunk valamikor nemcsak nevében volt szép, de nyelvében és mondanivalójában is követésre méltó. Ma ott tartunk, hogy nincs olyan trágár, közönséges szó, amit a nyomda- festék ki ne bírna, s ami Thália szent templomában, a színpadról el nem hangozhatnék. Könyvkiadó cégek vezetői ismerik el, hogy fércművtk kiadására is rákényszerülnek: ezek a „slágerek", s az ezek eladásából befolyó összegből fedezik a valóban értékes, de magasabb áruk miatt eladatlanul maradt könyvek okozta deficitet. A kulturált beszéd és magatartás területén kétségtelenül vannak pozitív eredmények, de megelégedettek távolról sem lehetünk. (Ezért adtuk jelen írásunknak is a fenti óvatos címet). A nyelvvédelemért folyó harc sokszor jelent sziszifuszi munkát. Ehhez kéri a Hazafias Népfront Kulturális Bizottsága mindazoknak a segítségét. ötleteit, építő kritikáját. akik számára az „édes anyanyelv" nem szépen hangzó szólam: a vele való törődés nemzeti nyelvünk megbecsülését, és őszinte szeretetét jelenti. Abkarovits Endre Megújult a Festetics-kastély A világhírű keszthelyi Festetics-kastély többéves rekonstrukció után újra eredeti pompájában fogadja az ide látogató kirándulókat, turistákat (MTI-fotó: Czika László — KS) Kincskereső — az ünnepek jegyében „Tél énekel, orkán huhog, ,mohostövű fenyő susog ..." — Szergej Jeszenyin költeménye adja meg az új szám alaphangulatát a Kincskereső első oldalán. A nagy szegedi író. Tömörkény István megrázó elbeszélése (Szirtesek a partok) szintén télen játszódik. Magyar hajósok és a beteg apja helyett lovas hajóvontatásra vállalkozó szerb kisfiú a hősei ennek a mély emberismeretről. az író humanizmusáról tanúskodó műnek. A decemberi számban még a sei-fi is télies, sőt karácso- nyiias — Weinbrenner Ru~ dőli: A háromkirályok csillaga című írása három űrkalóz ..megtéréséről” szól. A folytatásos — Vagyim Seiner: Az ember, aki maga az öt nem című regénye ezúttal hősének leggroteszkebb kalandjáról számol be: jámbor barátunk egy tudós kérlelésére beveszi a Szőr~ Progresszív” port, amelynek hatására egész testét beborító dús szőrzetet növeszt ... A NEVETŐ IRO- DALOMÓRÁ-ban Mrozek gyilkos szatíráját. Az elefántot olvashatjuk. A gazdag, értékes lírai válogatásban József Attila. Juhász Gyula, Nadányi Zoltán és a már klasszikusnak számító Nagy László mellett kortárs költők: Zalán Tibor. Mezey Katalin és Petőcz András verseit találják meg a költészet kedvelői. Színe-java címmel ezúttal is jelentkeznek az év legjobb gyerek- írói. költői. írásaik mellett, égy szolnoki iskola metszőkörének Kalevala-illusztrá- cióiban is gyönyörködhetünk. Az Olvasólámpa rovat is a gyerekeket szólaltatja meg: a szegedi Kincskeresőtábor résztvevői vallanak legszebb olvasmányélményeikről. A decemberi számot Papp György. Pásztor Csaba. Csa- la Károly. Juhász Edit és a gyerekek illusztrálták. HÁMOR VILMOS: Nicsak, egy Télapó! O tt az utca. végén, balra! — Tudjuk mi, hol az az utca, ha egyáltalán ott lakik. — Miért hazudtam volna? — Most mi kérdezünk. Miért nincs magánál a személyi igazolványa? — Csak most nincs itt. Ehhez az öltözékhez minek? így nem hasonlítok az igazolványképhez. — Mennyit ivott? — öt fröccsöt fizettem, de mások is raktak elém... No, ez az a ház! A városszéli utcácskában esemény voJt a fékező rendőrautó. Járókelők fordultak vissza, függönyök húzódtak félre; kiért jöttek, kit hoztak ... ? Az autóból kilépő Télapó és két kísérője mögött becsapódó kapu indulásra késztette az ácsingózókat, s hamarost visszalibbentek a függönyök is. A szűk albérleti szobában aligfény honolt. A Télapó átadta az igazolványát. Kucsmáját az ágyra dobta, kibújt piros köpönyegéből, majd csipegetni kezdte arcáról a vattaszakállt, a bajuszt, a szemöldököt... — Az igazolványában az áll, hogy nőtlen — mondta az egyik rendőr. — Az vagyok — válaszolta Péteri Róbert. — Emitt meg az áll, hogy van egy gyereke. — Van. — És hol a gyerek? — Nem tudom. — Ilyen állapotban nem is csodálom — mondta a másik rendőr. — Az anyjánál van. valahol ... Nevemre vettem, fizetem a gyerektartást... Mégse .láthatom az Irén szülei miatt... Mert nem vettem feleségül a lányukat... De a gyerek az enyém !... Perelhetnék, de mondják, hogy sok hercehurcával jár. — Mikor látta utoljára a gyerekét? — Jó kérdés. — Ne helyeseljen, hanem válaszoljon! — Még nem láttam. A kórházban sem. mutatták meg. — Az ágyra hajított köpönyegre mutatott. — Ez a maskara sem segített, pedig olyan jól kigondoltam az egészét. Telefonon ajánlkoztam az óvónőnél: lennék Télapó. Megörültek. Munka után beöltöztem, vettem ötvenkilenc kis csokit, meg egy nagyot. Bele a puttonyba, Irány az óvoda .. . Már nagyon vártak ... ★ — Már nagyon vártuk — mondja az óvónő. — A gyerekek olyan izgalomban vannak! — Sokan voltak " a boltban ... Üres puttonnyal milyen egy Télapó? — Nem kellett volna költ- ségeskednie, mi már elkészítettük a szülői munkaközösség ajándékát. — Ennyit én is megengedhetek magamnak. — Tulajdonképpen ki. maga? — Fontos az? Télapó vagyok. Ha úgy tetszik, társadalmi munkában. — Akkor talán mehetnénk is... A gyerekek már... A Télapót énekszó fogadja. öregesen helyet foglal a gyerekek gyűrűjében, hallgatja műsorukat. Tekintget erre, nézelődik arra, izzadt homloka mögött kérdőjelek: melyik lehet? Tán az a tejfölös fejű? Vagy az a kis szemüveges ? A műsor után kezébe nyomják a listát; sorra szólítja magához a gyerekeket, adja nekik a csomagot és a csokit. Fogytán a csomag, fogytán a csoki; kezében remeg a lista .. . Puttonya mélyén már csak a nagy csoki árválkodik. A listán nincs több név. — Ez a négyes óvoda? — fordul az óvónőhöz. — Igen, ez. — És a Péteri Robika? — Ma nem jött óvodába. Talán beteg, megfázhatott... Rohanna, menekülne. de magán érzi az apróságok szeppent tekintetét, ezért lassan, görnyedten, apró léptekkel ér az ajtóhoz, visz- szafordul, visszainteget. Az utcán szeméből köny- nyet kér a csípős szél, de nem is igen kell kérnie, jönnek azok anélkül is. Szemét törli, hogy lássa a lakótelep toronyházait. Itt lakhatnak valamelyikben .,. Talán abban. Vagy arrafelé valahol? Kérdezősködni? Ki ismeri itt a másikat? Az óvónő talán... De visszamenni ? Magyarázkodni? Keseredetten tapossa a havat; bolyong a házak között. Innen is, onnan is kiabálják, nicsak, egy Télapó! Már-már menekül; kiskocsma elé áll. Fröccsöt kér. Még egyet. Még egyet... ★ — A többit már tudják — mondta, és próbálta szárazra törölni a szemét. A csend az aligfénnyel diskurált. A két rendőr egymásra nézett, majd az idősebb az ajtó felé biccentett. — Próbáljon aludni — mondta a másik, és a kezét a kilincsre tette. — Várjanak! — szólt hirtelen Péteri Róbert, májd a puttony mélyéből előhalászta a nagy csokit. — A gyérekének .... van ugye ? ... adja neki! A fiatal rendőr tétován pillantott a társára, de amaz csöpp nemet intett, és a kilincsre nézett. — Mondhatná, hogy találkozott a ... Péteri Róbert magára ma-, radt. Kezében csokoládé: görcsösen belemarkolt.
